Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-10 / 37.szám

azokat az eszméket, amelyekért rajogunk s aki nem azért vállalta e tisztséget, hogy megszűnjön küzdeni, hanem azért, hogy tovább küzdjön e nemzet jogaiért és a nemzet igaz érdekeinek megvalósítá­sáért. Mi pedig, midőn a váli kerület nevé­ben ezúttal is bucsut mondunk Méltósá­godnak, kérjük a mindenható Istent, hogy adjon Méltóságodnak erőt és kitartást ahhoz, hogy magasztos eszméit e nemes vármegye élén diadalra vezethesse, egy­idejűleg biztosithatjuk arról, hogy a váli kerület: közönsége Méltóságodat soha sem fogja, szivünk meleg szeretete Mél­tóságod iránt soha fogyni, de csak növe­kedni fog, s bármiként' is rendelkezzen a sors s ha bármikor, akár mint tisztes­séges győző, akár mint az erőszak által legyőzött, Méltóságod e diszes állását odahagyva körünkbe visszatér, biztosit­hatjuk, hogy soha még anya melegebb szeretettel nem ölelte keblére gyermekét, mint a mily odaadó szeretettel fogja Méltóságodat a váli kerület közönsége keblére ölelni. Üdv az érkezőnek ! kiáltják Önök. Üdv a távozónak! kiáltjuk mi. Dr. Földváry István Emelkedett szellemben, lelkesen üdvö­zölte a főispánt, az ünnepi diszt öltött szab. kir. város polgársága nevében, amely mintegy megsejtette, megérezte Ő méltóságának azon gondola­tait, melyekről akkor tett tanúságot, mikor először lépett hivatalosan a város földjére, amit a vasútnál kifejezett, hogy amidőn a megye határát átlépte egy szent fogadást tett magában, hogy ennek a vár­megyének hű fia, ennek a városnak hű és munkás polgára fog lenni. — Megem­lékezett a szónok az elragadó székfoglaló beszédről, mely meghódította a sziveket és elméket egyaránt, majd igy folytatja: Ö méltósága azon bástyák fokára há­gott, melyek a közelmúltban oly értéke­seknek, oly becseseknek bizonyultak, — amelyek védelme alatt van a polgári munka és fejlődés menedéke s olyan kormány ki­tüntető bizalmával, diadalmas zászlójával jön, melyre büszkén tekint az egész ma­gyar nemzet. És ha igaz az t. uraim, hogy csak az Önálló gazdasági fejlettségen és a jogok kiterjesztésén, vagyis a nemzeti demokra­tián keresztül vezet az út a nemzeti ál­lam kiépítéséhez és betetőzéséhez, ugy a magyar városokra, azok polgárságára nagy szerep, nagy feladat vár a most inaugu­rált politikában. És minél erősebb a váro­sok ezen feladatába vetett hit, — amit nem kisebb férfiú, mint a harmadik nagy minisztérium feje dr. Wekerle Sándor ép­pen az esztergomiakhoz intézett válaszá­ban is hirdet, — annál jogosabban lehet a városoknak bátorítást, támogatást várni a kormányhatalom s annak képviselői ré­széről. Hisszük, sőt a ma elhangzott szék­foglaló után nyíltan valljuk, hogy Ő mél­tósága, aki az ő magas politikai állásá­nak néző pontjáról átfogó tekintettel mér­legeli a feladatokat és erőket, méltányolni fogja a város magasabb érdekeit, nemes törekvéseit s még fogja találni a virág­záshoz vezető utakat. A lezajlott küzdelemben a polgári elem nagy lépésekkel haladt előre, államfenn­tartó erejét, ennek a nagy, győzelmes át­alakulásnak nyomában járó egészséges, uj elhelyezkedés fokozott okos harc fogja végleg kipróbálni. A most támadt ragyogó kikeletnek zsenge hajtásait nemcsak az északról mindig fenyegető fagytól kell félteni, de a túl nagy forróság, — a túlzott hevület is megfojthatja gyümölcsöt rejtő magvait. Az ideálok még sokáig magasan lebegő ideálok fognak maradni, tehát okos, fokozott munkára van szükség. Esztergom polgársága szívesen veszi ki részét ebből a harcból is és bizalommal tekint a vár­megye új vezérére, aki székfoglalójában oly szépen jelezte irányát e három szó­val: „munka, becsület, igazság \ u Éz a jel­szó t. uraim a munkás polgárság zászla­jára régen fel van írva s igy ennek a polgárságnak nevében és a városi tiszti­kar nevében köszöntöm az új főispánt. Dr. Csernoch János a papság nevében köszöntötte fel a főispánt, mig Dr. Fehér Gyula a kormány férfiait üdvözölte eképen. Mint az egyén, úgy az egyedek Ö ssze­fűződéséből keletkező nemzet is mindig önállóságra törekszik. Sorsának intézője önmaga akar lenni. A magyar nemzetnél ez a törekvés már ott valóra vált, ahol a nemzet böl­csője ringott. A magyar lélek alapvonása a szabad­ság után való kiolthatatlan vágy, annak rajongó szeretete. Mindenkor a maga ura akar maradni. Innét van, hogy a nemzet sorsát intéző hatalom is egész terjedelmében a nem­zet valójából fakadt. Maga e nemzet rendelkezett is e hata­lommal úgy, hogy egy részét reá ruházta a fejedelemre, a másikát megtartotta ma­gának. Ennek a hatalomnak természete szerint más rendeltetése nem lehet, mint a nem­zeti ügy szolgálata, a nemzeti lélek vá­gyainak törekvéseinek megvalósítása. Azért kell, hogy e hatalom hordozói­nak lelkében a legerősebben éljen a nem­zet gondolata, ők legyenek a nemzeti vá­gyak és törekvések megtestesülései. A magyar királynak azért kell a költő sza­vai szerint is a legelső magyar embernek lennie. ^ Csodálatos, hogy a magyar nemzet vég­zete századok óta, hogy nemzeti vágyai és törekvéseiért küzdelmet folytasson az­zal a hatalommal, melynek forrása ő maga. Küzdenie kellett vele azért, hogy magyar maradhasson. Még a fejedelem és a nemzet közös akaratát végrehajtó hatalom is szembe­helyezkedett a nemzet vágyaival és törek­véseivel és idegen érdekek szolgálatában egész súlyával reá nehezedett a nemzet lelkére, hogy elnyomja azokat. Szomorú példa reá a legközelebbi mult is. A nemzet vágya végre teljesedésbe ment, az önadta hatalom felől táplált eszménye részben megtestesült. A nemzet sorsát intéző kormányhata­lom most test az ő testéből, vér az ő vé­réből. E hatalom hordozóinak lelkében ott él a nemzet gondolata, szivük véré­ben ott lüktetnek a magyar lélek vágyai, törekvései. Hiszen e hatalomnak egyik nagy alakja riadó szavával a maga lelkét vitte be a nemzet "lelkébe, hogy uj életet adjon a nemzeti öntudatnak, magasabbra szitsa a nemzeti vágyak és törekvések lángját. Feladatuk is az, hogy eltávolítsák e vá­gyak és törekvések útjában álló akadályo­kat és körülbástyázzák a nemzet szabad­ságát, hogy ahhoz többé orgyilkos kezek ne férkőzzenek. Azért a vármegye közönsége a magyar sziv melegével, a szabadság után szom­jazó magyar lélek bensőségével és ragasz­kodásával hódol e hatalom hordozóinak és biztosítja őket odaadó támogatásáról és kéri az isteni Gondviselést, hogy őket a nemzet számára megtartsa. Győr megye közönsége nevében Ziskay Antal üdvözölte a főispánt. Beszéltek még Lengyel Zoltán és dr. Kmety Károly. Előbbi volt képvise­lőtársai nevében vett búcsút, utóbbi pedig a szeretetteljes közigazgatás eljövetelére ürítette poharát. Serenade. Esti fél hét órakor a katonai ze­nekar a főispán lakása előtt esti zenét adott. Díszelőadás. Nyolc órakor a kaszinó helyisé­gáben díszelőadás volt, melyről színházi rovatunkban számolunk be. Szinház. Távozóban van Szálkai színigazgató tár­sulata. Tagadhatatlan, hogy sok kellemes estét szerzett közönségünknek úgy kiváló jó erőkből alakított társulatával, mint elég ügyesen összeállított repertoárjával, még sem hagyhatjuk felemlités nélkül azt az anomáliát, melyet a bérlettel csinált. Ugyanis öt hat hétre hirdette a szezont, azonban 25 nap után kivonul a városból s igy a kik a hirdetésnek megfelelőleg vásároltak szelvényeket, oly helyzetbe jöttek, hogy azokat nem tudják érvényesíteni. Ezért méltán meg kell rónunk az igazgatóságot. Pénteken este Schöntan Ferenc vígjáté­kát : Uorrii kisasszonyt adták, a címsze­repben Anny-ban Fekete Irénnel, akit ugyan eddig számottevő szerepben nem láttunk, s most örömmel tapasztaltuk, hogy sokat igérő naivának bizonyult. Dorrit Vil­liamot Kovács Lajos jelenítette meg régi gyakorolt rutinjával, mely egy szerepében sem hagyta cserben, Dorrit Fannyt pedig Kövy Juliska személyesítette, ki a sokszor élvezett keccsel és gyöngédséggel játszotta szerepét, minden jelenésén a mesterkélet­len közvetlenség -és csin sugárzott. Szombaton este valóságos ünnepe volt ismét a szezonnak. A kaszinó jól beren­dezett színpada elé tömörült a helybeli kö­zönség igazi krémje, hogy gyönyörködjék az örökszép Ocskay brigadéros lelkesítő drámájában, melyet Gyapay Pál beiktatá­sának ünnepélyére hoztak szinre. A főis­pánnal élén megjelentek a megye és város celebritásai és az esztergomi szépek leg­szebbjei. A darabhoz Lévay Sándor jeles költőnk irt hatásos verses prológot, me­lyet Déry szavalt el nagy tűzzel, s úgy mint a szerzőt zajosan megtapsolták. A címszerepet Kovács Lajos kreálta hatalmas drámai erővel, mig Tisza Ilonával Somló Margit mutatott be olyan előadást, melyet végig lelkes figyelemmel szemléltünk s konstatáltuk, hogy méltó volt ez alakítása is eddigi bravúr szerepeinek. Igen jó volt Pyber apát szerepében Bátori Béla, vala­mint Papes szállásmester szerepében Bérczy titkár. Előadás után a §7Ävk\h7Ä közönség a Korona kávéház ragyogó termében ki­világos-kivirradtig mulatott. HÍREK. — Közleményeink és híreink legtöbbje a főispáni beiktatásról hozott kimeritő tudósitás folytán maradt ki a lapból, amiért olvasóink szíves elnézését kérjük. — Iózsef főherceg ő fensége az orszá­gos kath. tanítói árvaházra 200 koronát adományozott. — Helyesbítés. Gyapay Pál főispánról lapunk legutóbbi számában közölt élet­rajzi adatokban azt irtuk, hogy főispánunk öregatyja a szabadságharc alatt egy nagy lovascsapatot szervezett a saját költségén, mire nézve főispánunk arról értesített bennünket, hogy ez téves information alapszik, mert azt nagyatyjá nem tehette, de mind a négy fiát honvédnek t küldötte s ezekkel vett részt a dicső nemzeti küz­delemben. Ezt, miként Ő Méltósága irja, az igazság érdekében látta szükségesnek lapunkkal tudatni. — Adomány a honvédtemető-alapra, A főispáni banketten százhúsz koronát gyűj­tött egybe egy társaság a honvédtemető­alap céljaira s fizetett be rendeltetési helyére. — A vízivárosi zárdatemplomban a szokásos májusi ájtatosságok ez évben is folynak, melyre az egész város hivőkö­zönsége szokott eljárni, sőt gyakran látni ott előkelő hölgyeket a vidéki majorsá­gokból is. Az ájtatosságok naponkint fél­hét órakor szentbeszéddel kezdődnek s különösen széppé teszi a különben is csinos templomocskát a villamvilágitás, melyre utolsó közlésünk óta a következők adakoztak: Királyi Angela 10 K, Tónay Pálné 10 K, Zubcsek Mihályné 10 K, Pe­rényi Árpádné 5 K, Mattyasóvszky Lajosné 10 K, Magurányi Józsefné 10 K, Bleszl Ferenczné 10 K, Nedeczky Miklósné 5 K, Benedikovich Jusztin 10 K, Marosi Jó­zsefné 6 K, Grósz Ferencné 10 K, Szecs­kay Kornélné 5 K, Frey Ferencné 10 K, Tillmann Fanni 6 K, Reviczky Gáborné 5 K, özv. Laczkó Pálné 10 K, Mészáros Károlyné 10 K, Vaszary Lászlóné 10 K, özv. Hamar Árpádné 3 K, Magos Sán­dorné 10 K, N. N. 10 K. A fenti adako­zásokért hálás köszönetet mond a zárda­templom elöljárósága. — Tulipán-értekezlet. Frey Ferenc la­kásán tegnap tulipán-értekezlet volt, mely­nek lefolyásáról legközelebb számolunk be. — Városi közgyűlés. A város képvi­selőtestülete ma d. e. 10 órakor ülést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. A m. kir. miniszterelnök leirata a kor­mányhoz intézett üdvözlésre. 2. Az . or­szágos kath. tanítói segélyalap megkere­sése árvaház céljára telekátengedés iránt. (III.) 3. Előterjesztés a vármegye székhá­zának megvétele ügyében. (I.) 4. Előter­jesztés a szentgyörgymezei plébánia mellett levő üres toíek eladása iránt. (I.) 5. Omacht Frigyes esztergomi lakos kérelme a községi kötelékbe való felvételének ki­látásba helyezése iránt. Egy-két illetőségi ügy, majdj különféle számadásokról szóló jelentések tudomásul vétele. — Érdekes kettős esküvő. Eredeti előz­ménye van egy kettős esküvőnek, me­lyet e* napokban ünnepeltek a főváros­ban. Egy fiatal mérnök, aki többféle épít­kezési munkálatra vállalkozott, munkás­sztrájk miatt anyagi zavarokkal küzdött. Egész vállalata megakadt olyannyira, hogy kénytelen volt műszaki vállalatát feloszlatni. Irodájában a többek között egy tehetséges fiatal mérnök volt főmunkatársa, akitől a személyzet elbocsátása alkalmával köny­nyezve búcsúzott. Szomorú szivvel ült szobájában a letört vállalkozó, mert anyagi romlása egyúttal megfosztotta őt ideáljától, egy szép fiatal leánytól és igy kitűzött házasságának megtartásától is. Kétségbe­esett hangulatát azonban egy örömhír hirtelen megváltoztatta. Volt munkatársát ugyanis Török banházában Budapest, Te­réz-körút 46. szám alatt a szerencse egy nagy. főnyereményhez jutatta és ennek alap­ján eljött volt főnökéhez azon ajánlattal, hogy tőkeerős társasviszonyt létesítsen egymás között. Egyúttal azt is bejelentette, hogy főnöke menyasszonyának fiatalabb nővére kezét is megkéri. Minden simán ment, az uj vállalkozás alapítása, a leány­kérés és az ezt követő kettős esküvő. Mindezt a t szerencsét a Török A. és Társa bankházában (Budapest, Teréz-körut 46.) vásárolt szerencsesorsjegy idézte elő. = Senkisem tudja, hogy mit rejt a jövő. Mindnyájan nagy szerencsét óhaj­tunk és amit oly távolnak képzelünk sok­szor oly közel van hozzánk. Csak csele­kedni kell. Elmúlt idők terhét és gondját egy csapásra elvethetjük, és az élet hir­telen derűssé és napsugarassá lehet min­denki számára. S mégis csak kevesen értik a kellő pillanatot kihasználni. A magy. kir. , szab. osztály sorsjátékkal is igy vannak az emberek. Hiányzik hozzá a merészség, bár egy régi közmondás, hogy: „aki mer az nyer"! A 18-ik sors­húzáson nem kevesebb mint 62500 nye­remény kerül kiosztásra, köztük csodála­tosan nagy összegűek. A Dörge Frigyes bankháza Budapest Kossuth Lajos utca 4. és Zoltán utca 16. egy egész különös módot nyújt vevőinek a sorsjegyek saját megválasztására. Mindenesetre ajánlatos, ha mindenki már most biztosithatja a 18-ik sorsjáték rendkivüli nyerőesélyeihez való részvételét. A Dörge Frigyes sors­jegyei iránt bámulatosan nagy az érdek­lődés, ami érthető is, eltekintve, hogy ez a bankház eddig nem kevesebb mint 2607 nagyobb nyereményt fizethetett ki vevőinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom