Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-29 / 34.szám

tási kérvénye volt, ki egy-két hó­nap hiányával negyven éven át szolgálta buzgón, önfeláldozással, kitartó és lelkes munkássággal a vármegyét. A törvényhatóság bi­zottsága, elévülhetlen érdemeire való tekintettel negyven évi szol­gálat után adta meg a nyugdijat, 7200 koronát. Egy másik, mondhatnánk bizo­nyos tekintetben szinte visszatet­szést keltő pontja a tárgysorozat­nak, Haán Rezső megyebizottsági tagnak interpellációja volt, ki a vármegyei egészségügyi szolgálat ügyében interpellált, minek éle ter­mészetesen a tiszti főorvos ellen volt irányítva. Érdemében nincs és nem lehet az interpelláció ellen észrevételünk, de az a körülmény, hogy az interpelláló ugyanannak a tisztikarnak, bár ha csak tisztelet­beli tagja, mint a főorvos, joggal arra enged következtetni, hogy a tisztikarból kihalt az a régi jó egyetértés, mert a bizottsági tagot mégsem lehet ez esetben a tiszte­letbeli tisztviselői minőségtől elvá­lasztani. Az elnöklő alispánhelyettes rö­viden jelezte, hogy a főorvos hi­valos kötelességét mindenkor pon­tosan teljesítette. Az írásbeli inter­pelláció a főorvosnak adatott ki, a válasz megadása végett. Eckstein Mór által a párkány­nánai vasúti állomástól a dunapar­tig tervezett lóvonatú, valamint az országos raktárházak által ugyan­azon helyen tervezett gőzmozdo­nyú vasút céljaira szükséges terület átengedése ügyében aképen hatá­rozott a bizottság, hogy amennyi­ben Török Emil az általa tervezett villamos összekötő vasút építését ez évi november l-ig meg nem kezdené, kinek már arra régebbi keletű engedélye van, úgy Eckstein Mórnak a kért területet azon meg­szorítással adja meg, hogy ha a tervezett iparvasut építését záros határidő alatt megkezdi. A 160 pontból álló tárgysoro­többször sikerül is. Ez utóbbi fajtájú kertekben rendesen nem is szoktak be­menni, mert legtöbbször alig nagyobbak, mint egy jó nagy szoba. A tsukiji városrészben van egy gyö­nyörű parkja a mikádónak, melynek egy­része a japán kertészet legművészibb szépségeit tárja elénk. Nagyon nehéz felsőbb ajánlólevél nélkül a bejutás e kertbe, melyben késő ősszel egy régimód vadászatot szokott az udvar tartani vad­rucákra. A park közepén egy nagyobbacska tó van, melyen egy egész sereg szelídített vadruca tanyázik. A tóból több össze­keskényedő árokszerű öböl vezet ki. Ez öblök végénél egy-egy deszkaépület van, hol az állatokat etetni szokták. Ha a felügyelő kopogtat az épület desz­kafalán, a rucák fejvesztetten rohannak az étkező helyre. Ősszel a szelid rucák­hoz számos vadruca jön s ezek is meg­szokják egy pár nap alatt a keskeny árko­kon az étkezőhöz való űszást. Korán délelőtt szokott megjelenni e va­dászatra az udvar a meghívott vendégek­kel. Mindenkinél egy jókora lepkeháló szerű szerszám van. Az őrök megkopog­tatják a deszkafalat, mire a rucák rohan­nak az étel vályúkhoz. Most a legnagyobb csendben az árkok szélére mennek és le­gugplnak a bokrok mögé a vadászok. Az étkezésüket végzett rucák szokásuk sze­rint visszaindulnak a tóba; ámde időköz­ben egy csapózsilippel elzárják az árok kijáratát. A rucák megzavarodva térnek zatnak többi része felsőbb rendele­tek tudomásul vételéből, különféle számadásokból, kérvények és leve­lezésekből állott, miket az állandó választmány javaslatához képest módosítás nélkül fogadott el a bi­zottság. —r. Színház. Amint hogy tudósítást irni elvállalt köte­lességünk, ugy kritikát gyakorolni jogunk van. A végből tesszük, hogy közönségünket önzetlenül tájékozzuk és részben ha ilyen lehetséges, a színészt buzdítsuk. A szí­nésznek hivatása megérteni és azután megértetni szerepét. Mi pedig csak azt tudjuk élvezni, ami a magunk felfogásával egy színvonalon áll és aminek megér­téséhez nem kell leszállnunk a környeze­tünkből. Nem szégyeljük magunkat azért, hogy minden szinre vitt tíz régi, esetleg jó darabból gyártott tizenegyedik nekünk nem tetszik és hogy a színész akármilyen játékát, ha azt jónak látjuk, le is szóljuk. Nem lehet ez antipatia. Örülünk azonban rajt, hogy a multi számunkban erősen hangoztatott balsikerek után megírhatjuk, hogy a komoly színmű kimentette Szal­kayt abból a kátyúból, melybe a Szulamit és Bőregér már-már a megfenekléssel fe­nyegette. Aki pedig ezt tette, egyedül és kizárólag Somló Margit volt a társulat biztos tudású drámai színésznője. Igaz, hogy a darabok is már, melyekben fellép irodalmi tekintetből súlyosabb értékűek, bár „kassza" tekintetében nem versenyez­nek a férc bohózatok és részletekben le­énekelt operettekkel. De olyannak is kell lenni. Táborytól hosszas és kényes ter­mészetű betegsége folytán egy időre bu­csut kellett vennünk és bár sajnáljuk őt, de megnyugtat, hogy Somló kárpótolja a táncot és zenét. Bizonyság erre a Bacca­rat előadása, melynek mindhárom felvo­nása után háromszoros valóságos vas tapsban volt része. Igaz, hogy ugy a Baccarat Helén grófnő, mint a Boszorkány Zoraya szerepe tisztességesen meg is volt csinálva. A drámai erő szinte fort, tob­zódott benne és szenvedélyesen ragadta vissza, majd fel akarnak szállani a leve­gőbe. Ekkor a két parton álló vadászok, mint a lepkéket, úgy fog]ák el a levegő­ben esetleg visszaütik a viz színére s ot­tan borítják reá a hálót a récékre. Pár száz állatot fognak igy s ezek nagy részét rögtön megölik, bőrét tollastól le­húzzák és szénen megsütve a parkban lévő házban megvillásreggelizik. Japán régi uralkodóinak legkedvencebb szórakozásuk volt a vadászaf. Udvari rend­jükben évszázadokon keresztül benne volt az évszakok szerinti különféle vadra való vadászkirándulás. Mikor aztán a Budha­vallás elterjedt s az uralkodók is e hitre tértek, nem volt szabad többé állatot ölni. Hogy azonban kedvenc szórakozásuktól ne legyenek megfosztva, a papok kitalál­ták a yirágvadászatot. Minden hónapban összegyűlt a nagy udvari kiséret, eleinte még lórakapva, később csak gyalog men­tek ki a mezőre virágot vadászni. Ez a kor volt az, mely a japán udvart és a nemességet le szoktatta a lóról ugy, hogy ma már vissza kellett reá erőszakoln őket. Erre a virágvadászatra emlékeztet né­mileg az őszi virágnézés. Mikor a chrv­santheumok legjobb pompájukban van­nak, az uralkodó egyik kertjében gyö­nyörű csoportokban ültetik el őket a kertészek. Barátost Balog Benedek. (Folyt köv.) magával közönségét. Ugy a szerdai, mint a csütörtöki előadáson Déry Béla volt a partnere, Chacéroy illetve Enrique Palacios szerepében ; mindkettő dicséretes alakí­tással. A parvenü kitűnő rajzát nyújtotta Kovács, az intrikusét Szigeti. E kettőt felemlítjük a Boszorkányban szerzett sike­reikért is. Pénteken Kukorica Jónás, a János Vitéz kacagtató paródiája került szinre. Nevezetessége, hogy tizenegyen hozták a napvilágra. A közönség jól mu­latott a mókákon és a taps is kijutott bőven a főszereplő, Szigethynek. Tegnap Leon és Ascher nagy operettje a Koldus Gróf került népes látogatottság mellett szinre, ma pedig délután Smolen Tóni immár harmadszor és este újból a Koldus Gróf operetté. Levél. (Indiszkrétiók.) Kedves Szerkesztő Ur! Kérem ne csodálkozzon rajt, hogy ez irásvé­gén egy uj nevet talál. Gondoltam magamban egy­szer megpróbálok én is irni az újságjának, hátha bevesz engem is levelező-tagjának ! Vasárnap épen jó alkalom volt rá, tehát leirom a nap történetét. Kmety tartotta programm beszédét a városháza er­kélyéről és mi részt vettünk a hallgatóságban. Be­számolnék a programmról, de tudom, hogy otthon úgyis olvasta nyomtatásban és igy kár volna a fá­radságért. — A beszéd végeztével déli korzót ren­deztünk és hogy hazaértünk, a néni azzal fogadott, hogy ti ugyan szépen hallgattátok a beszédet. Kép­zelheti mennyire meglepett a dolog. Hátigaz, hogy sokat nem hallottam a beszédből, de arra emlék­szem, hogy Kmety nem hive a titkos választásnak. Vagy nem ? Hát kérem ugy volt a dolog, hogy a kis húgom a társaságunkban vendégszerepelt és ha­marább hazament, mig mi sétáltunk; és ő árult be, hogy mi fiatal emberekkel beszélgettünk a be­széd alatt. Kérem én nem kezdtem, ők jöttek hoz­zánk és ők beszélgettek tulipánról, napernyőről, ko­vácspataki kirándulásról (amelyen én sajnos nem vettem részt) és más mindenféléről, de a bácsi ve­lünk volt. — És ugye kérem válaszolni való. Az a három fiatal ember haza is elkísért, csak azért, hogy unokanővérem levelét feladják postára. Mi azután megvártuk, hogy igazán feladják-e ? — Délután névnapi ozsonnán voltunk és még piros bort is ittunk. Ne gondolja ám, hogy nekünk volt a bor, csakhogy jött oda „csak ugy" két fiatal ember is a sok leány társaságába és azokat kínálta meg a néni vele és így jutottunk mi is a borhoz. De gon­dolja el mi történt ? Különben el sem merem mondani . . . gukker . . . lenéztünk . . . felnéz­tek . . Oh kérem ezt bajos volna leirni. — Egy kicsit haragudtunk is már és jó, hogy elkezdett esni az eső. — Mikor a lámpát meggyújtották tán­colni kezdtünk, jobban mondva a bostont tanultuk a Hosszú vezetése mellett. Pedig én lássa nagyon nem is szeretek táncolni Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nézzek meg egy csárdást táncoló tár­saságot bedugott fülekkel. Próbálja meg egyszer milyen nevetséges ez. Jé, igaz, a Cigarettás azt mondta, hogy én mozgékony vérű vagyok. Hogyan lehetne azt látni ? Hát nem mindenkinek egyfor­mán mozog a vére. De gondolom már, hogy ő aki állítólag verseket is szokott irni, ezt csak ugy mondta. A lámpa alatt álltam és egészen árnyék­ban volt a szemem, hát nem is látta. Én meg azt t kérdeztem tőle, hogy miért irnak némelyek álnév alatt az újságokba, mikor úgysem ismeri senkise őket ? De nem tudta megmondani. — Talán félnek, hogy adót vetnek ki reájuk ? No bizony sokszor meg­érdemelnék. De most már sietek, mert szallagokat kell vennem a néni uj ruhájahoz. A viszontlátásra ! Pá magának ! Böske. U. i. Van ám nekem másik nevem is, de azt nem árulom el. — HÍREK. — Személyi hírek. Gyapay Pál me­gyénk újonnan kinevezett főispánja szer­dán délután a hajóval városunkba jött. Este a megyei tisztikar társaságában a Fürdő vendéglőben vacsorázott. Miután ünnepélyes beiktatására vonatkozólag a megve vezetőségével egy más ügyben értekezett, csütörtökön reggel Budapestre utazott. Fehér Ipoly p innonhalmi főapát, ki a rend itteni székhazának hivatalos látogatására jött varosunkba, pénteken délben elutazott. — Dr. Walter Gynla p. kanonok két hétig tartott súlyosabb természetű beteg­ségéből már annyira felépült, hogy nem­sokára elhagyhatja ágyát. — Eljegyzés. Mjazovszky Ákos főkáp­talan uradalmi gazdatiszt eljegyezte Gei­ger Ferenc főkáptalani uradalmi nánai intéző kedves és művelt leányát, Ilonkát. — A leányvári plébános bucsuzása. Szép és lélekemelő jelenetnek volt vasárnap Leányvár község tanuja — irja tudósítónk — midőn Majer Imre pápai kamarás plé­bános búcsúzott híveitől, ki tizenhárom éven át volt plébánosuk s aki sok jót tett a községgel. Istentisztelet után az egész község kikísérte szeretett plébánosát a va­súti állomásra. A menetet bandérium nyi­totta meg, mely után a zenekar haladt, majd koszorús lányok, utánuk pedig a község kicsije-nagyja, kik könnyes sze­mekkel vettek búcsút lelkipásztoruktól. Majer uj plébániáját, a párkányit azon na­pon foglalta el. — Képviselő Választás- Esztergom vá­rosában ma reggel kilenc órakor veszi kezdetét a képviselő választás. Ugy irjuk, hogy a választás, mert ugy hívják, bár Esztergom városa ma választani nem fog, mert egy szivvel, egy lélekkel kiáltja, hogy : éljen Kmety ! Az egyhangú válasz­tás után az Isten házába megy az uj kép­viselő a választókkal, délben pedig . a Fürdő vendéglőben ünnepi bankett lesz. — Előkészületek a főispáni beiktatásra A megye tisztikara csütörtökön délelőtt tanácskozást tartott, hogy a főispáni ün­nepélyes beiktatás további részleteit meg­állapítsa. A lapunkban már közölt ünne­pélyes sorrend részleteit, a következők­ben állapította meg. Az ünnepségre a város lakosságát a plébánia templom és a várfokán eldördülő mozsár lövések fog­ják felhívni. Pissuth Kálmán főszolgabíró egy küldöttséggel Doroghra megy a reg­geli vonattal-érkező főispán elé. Az esz­tergomi pályaudvaron a törvényhatósági tagok, városi képviselőkből és a tiszti­karból álló küldöttség fogadja a főispánt Vimmer Imre polgármesterrel élén. A pá­lyaudvarról a küldöttség a főispánnal a megyeházára hajt, hol dr. Perényi Kálmán alispán helyettes a.bejárónál fogadja. A megyeházáról a plébánia templomba mennek hálaadó Istentiszteletre, majd vissza. A törvényhatóság nevében dr. Csernoch János, a tisztikar nevében dr. Perényi Kálmán, a város nevében pedig Vimmer Imre üdvözli a főispánt, mig az ünnepségére érkező vendégeket Frey Ferenc. A banketten, mely a Fürdőben lesz megtartva, az első felköszöntőt az újonnan beiktatott főispán mondja a Ki­rályra és a Hercegprímásra. A főispánt a törvényhatóság nevében dr. Helc Antal, a megyei tisztikar nevében dr. Hulényi Győző, mig a város részéről dr. Földváry István üdvözii. A kormányra dr. Fehér Gyula mond tosztott. Este a kaszinóban díszelőadás. Az ünnepség rendezésére három rendező bizottság alakíttatott, me­lyek feladata lesz a rend fentartására őrködni, az idegeneket elszállásolni stb. — Rendőrkapitányok országos értekez­lete. A vidéki városok rendőrkapitányai május elsején Budapesten országos érte­kezletet tartanak a szolgálat egységessé tétele és a vidéki rendőrségek államosítása tárgyában, melyen rendőrkapitányunk is részt fog venni. Az értekezleten megálla­pítják az egységes szolgálati pragmatikát, amit a községi törvény már régebben ki­látásba helyezett és megbeszélik a vi­déki rendőrségek államosításának terveit és részletes módozatait. A tanácskozás eredményét a rendőrkapitányok memo­randum alakjában küldöttség utján azon­nal a belügyminiszter elé terjeszti. — A köbölkati választó kerületből. Köbölkúti tudósítónktól vesszük a követ­kező sorokat. Az elmúlt hét a köbölkúti,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom