Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-11 / 3.szám

gyaltatott, a nagy többséggel szemben, igen tisztelt uraságod férfiasan mellettem foglalt állást. S ezzel dokumentálta, hogy évtizedeken át tartó hűséges szolgálat ered­ményeit pártpoltikai határozatokkal meg­semmisíteni, 23 év történetéből az én mű­ködésemre vonatkozó részt kitépni nem le­het. Mindegyik bizottsági tag,-bármely párthoz tartozzék is,-tudja, hogy az álta­lam viselt hivatalokat odaadással iparkod­tam betölteni s ennek dacára a törvényható­ság többsége elitélt. Ez jogában állott s én e jogát épp úgy tisztelem, mint ahogy tiszteletet követelek az én politikai meg­győződésem részére is. De hálám nyilvá­nítása nem maradhat el akkor, amikor határozott egyéniségeket látok, akik a poli­tikán felül emelkedő tisztább régiókból né­zik s Ítélik meg egy fél emberélet műkö­désének eredményeit. Fogadja tehát Igen Tisztelt Uraságod ezen az uton is, hálás köszönetem nyilvánítását, mellyel marad­tam,, stb. — Az Új főkapitány. Unger Hugó újon­nan kinevezett rendőrfőkapitány hétfőn vette át hivatala vezetését elődjétől, dr. Uray Istvántól. Unger kinevezését a nagy közönség örömmel és megelégedéssel vette tudomásul. Egyrészt, mert eddigi tényke­dése arra őt qualifikálja, másrészt pedig mivel esztergomi. Nem kis szerep mire vállalkozott, de kölcsönös jóakarat és jó indulattal le lehet győzni azokat az aka­dályokat, melyek uton-utfélen elébe álla­nak. Többet ezúttal nem irunk. Vélemé­nyünket elmondottuk már sok más alka. ómmal, s ha azt irjuk, hogy főispánunk választása szerencsés volt, elmondottunk mindent. Bródy Zsigmond. A magyar irodalomnak és a journalisztikának gyásza van. Meghalt Bródy Zsigmond. Az iroda­lomért lángoló lelke egész hevével mun­kálkodott a rögös pályán. Mint újságíró pedig egyike volt a jelesebbeknek. De gyá­szol a tudomány, a jótékonyság, mert benne egyik pazarul bőkező maecenását vesztette. A gyászhírre a megyeházán kitűzték a se akart hallani felőlem, de még is meg­szólított. Megszólított, midőn úgy 4 hó után egy levelet kapott Feritől, azt nyújtotta át s mondta. — Tessék, olvassa! Olvastam. Azt irta, hogy bocsáson meg neki, bánja tettét, de későn ; hogy bol­dogtalan. Midőn elolvastam, magamba szólva kér­deztem őt. — És tudja szánni ? Margit egyet sóhajtott s fájdalommal felelt. — Óh igen, sajnálom, sőt szeretni is tudom ... Tévedt szegény a meggondo­latlan, féktelen gyönyörhajhászat árjai közé dobta magát s belekábult. Most érzi ballépését, érzi szegény! . . . Most tudom bánja, hogy nem hallgatott a bensejében felkelő önvád hangjára, most bánja, hogy csak az önszeretet vezényszavát követte. Óh fájdalmas lehet hallani neki a keblében feltámadó önvád keserű, maró szózatát. . Nem feledem soha és ha csak lehet, ke­rülni fogom, hogy látásom ne idézze fel jobban lelkében az elmúlt idők emlékét, hogy felejtsen örökre. Talán az idő ir lesz fájdalmára. Én szerettem és szeretem, fátyolt vetve a múltra örökre, változatla­nul. Mig e szavakat rebegte ajka, néhány pillantást vetettem reá s láttam, hogy még mindig szereti s tud megbocsátani. Szemében köny ragyogott, szivében pe­dig fájdalom. fekete lobogót, mert Bródy tagja volt a törvényhatóság bizottságának. — A közigazgatási bizottság f. hó 10­én tartotta az évben első ülését, melyen a főispán betegsége folytán, a szabadsá­gon levő alispán elnökölt. — Bűnügyi YédŐk. A győri ügyvédi ka­mara megyénk területén lévő bűnügyi védőügyvédek névsorát 1906. évre követ­kezőleg állapította meg: Esztergomban \ dr. Berényi Zoltán, dr. Burián János, Fiedler Ferenc, dr. Földváry István, dr. Goldner Fülöp, dr. Helc Antal, dr. Horn Károly, dr. Kabina Sándor, dr. Kirz Osz­kár, dr. Mattyasóvszky Béla, Meszéna Kálmán, dr. Prokopp Gyula, Szecskay Antal, Szenttamási Béla, dr. Weisz Sán­dor, dr. Wiplinger Ödön, és dr. Zwil­linger Ferenc. Muzslán: Beliczay Gyula, Katinszky Lipót, dr. Tarnay Béla. Pár­kányban : dr. Frühauf József, dr. Szántó Bertalan. — Farago-kiállitás Berlinben. „Az Új­ság" -ból vesszük át a következő sorokat. Berlini munkatársunk irja: Faragó Jó­zsef nevét mindenki ismeri. Mig odahaza élt, a legjobb magyar karikatúrákat raj­zolta : mióta a külföldön tartózkodik, Tóth Béla besorolta a saját külön haza­árulói közé. (Nem merem eldönteni, hogy mi nagyobb dicsőség!) Most kettős mi­nőségében szerepel: a berlini Gurlitt-féle művészi szalon Faragó rajzaiból, karcai­ból külön kiállítást rendez. Tizennyolc műve igazolja e komoly és gondolkodó művésznek öntudatos haladását az utolsó két esztendőben. A karikatúrái közül (a melyek most a berlini Ulkban jelennek meg a Borszem Jankó helyett) egyet se látunk e csoportos kiállításban : csupa ko­moly rajz és fémkarc, nagyrészt jelentős egyéniségek jelentős portrait-ja. A német zenevilág egy pár előkelősége: Strauss Richárd („négyszeresen eladva" jelzi a külön felirat), Weingartner a gordon­kás, Grünfeld, egy rendkívül érdekes név­telen „okkulista" ; Licho a Budapesten is kedvelt német színművész: valameny­nyi pompás verve-vel beállítva és gazdag emberismerettel részletezve. A berlini kri­tika egyhangú elismeréssel adózik a ma­gyar művész értékes kvalitásainak (vala­mire mégis csak jók a hazaárulók.) Egy kiváló német esztétikus, a legelső német revue szerkesztője, különösen „az öreg Kossuth" arcképét találja kitűnőnek, — a minek alighanem az a magyarázata, hogy Tisza Kálmán portrait-jánál a fel­irat hiányzik. A Gurlitt-szalon tulajdo­nosa csodálkozva tudakolta, hogy ki is az az öreg Kossuth . . . „Igaz, hiszen ő a magyar ellenzék vezére, a ki tintatar­tókkal dobálódzik a képviselőházban . . . Vagyis: összetévesztették Tisza Kálmánt Kossuth Lajossal, Kossuth Lajost a fiá­val. Faragó (Fraenkl) József Esztergom szülötte, ki nemcsak városunknak, hazá­jának, de a magyar névnek is szerzi a hir és dicsőség babérait a külföldön. — Pásztorjáték SÜttÖn. A karácsonyi ünnepkör alatt — irják Süttőről — a helyi tanitói kar buzgalmából ismét oly kellemes esték voltak, mint egy évvel ezelőtt. Ez alkalommal szinre került az „Aprószentek" pásztorjáték, melynek tisz­ta jövedelme az építendő uj orgona költ­ségeinek fedezésére fordittatik. Az érdek­lődés oly nagy volt, hogy Holdampf Gusz­táv nagyterme kicsinynek bizonyult ez alkalommal. A négyszer megismételt já­ték mindegyike igaz örömünnep volt, me­lyet mind a négy izben megelőzött a ki­csinyek karácsonyfa ünnepélye, melyen 5—6 éves apróságok magyar nyelvű cse­vegése nagy hatást keltett. A főszereplők közül dicsérettel kell megemlíteni: Bang­ha Sándort, András bácsi; Holdampf Sán­dort, főzsandár; Ormay Józsefet, Ficzkó szerepében ; kik mind a hárman hatá­rozott és ügyes alakításukért sok tapsott arattak. Hogy mennyire találkozott a szü­lők örömével a jótékonycélu színjáték, kitetszik abból is, hogy nem kiméltek költséget a szereplő kis angyalok gyö­nyörű ruháira, a melyek nagyon emelték a jelenetek fényét. Az előadások anyagi része kedvező volt, mivel összesen be­folyt 265 kor. 44 fillér. Meg kell említeni a jótékonycélú előadás pártfogóinak és látogatóinak azon nemes és áldozatkész tagjait, kik felülfizetéseikkel az anyagi si­kert gyarapították. Felülfizettek: Áprily Ferenc 6 kor., Müller Ernő 5 kor., Áp­rily Ernőné 2 kor., Czener Lajos 2 kor., özv. Müller Józsefné 1 kor., Aprily An­talné 1 kor., özv. Pachl Ferencné 1 kor., özv. Giotintó Jakabné 1 kor., Gösy György 1 kor., Wilsch Károly 1 korona, Pachl Antal 1 kor., Schenkengel Sándor 1 kor. Fuchs Antal 50 fillér. A nemes cél érdekében tett áldozatkészségekért a rendezőség ez uton is hálás köszönetet mond. — Mének kiosztása. A földmivelésügyi miniszter körrendelete szerint a mén ki­osztás e hó 27-én fog megtörténni Nyitrán. PELE-MÉLE. A tél a közmondásokban. A közmondások az évszakok közül leggyakrabban a telet emletik. És a mon­dások többnyire szépek, színesek, kifejezés teljesek és sokszor találók. Meglátszik rajtuk, hogy a nép ezeket nagyobb lelki és szívbeli nyugalommal és több időnek a ráfordításával költötte, mint azokat, melyek a többi évszakra vonatkoznak. A tél az elmúlás, a messze múltnak a gondolatával van összekötve; ő a. nép előtt a szellemi gyűjtés, a lelki szemlélő­dés és elmélkedés ideje. A tél ünnepeit is ennélfogva nagyobb odaadással, a hittitkokba való mélyebb elmerüléssel s szinte nagyobb együtérzés­sel üli meg. A tél kezdete a közmondásokban vi­dékek és országok szerint váltakozik. As­tronomiailag december 21-ike a legrövi­videbb nap és a tél kezdete. Észak-Itá­liában is ilyennek mondja a közmondás : „Szent-Tamás napján visszafordul a nap" azaz, hosszabb lesz a nappal. Más or­szágokban a hidegebb évszak korábban veszi kezdetét. Nálunk ismeretes e mon­dás. Itt vagyon már Simon, Júdás, jaj te neked inges, gatyás! (okt. 28.) Ilyenkor kezdődik már az erős dér, mely előhir­nöke a fagynak és a hónak. Felsővidékre szent Márton (nov. 11.) szokta hozni a havat és a telet, aki fehér lovon érkezik meg. S ki ne ismerné Márton lúdját, amely a kellemes szórakozásra való tituloson kivül még arra jó, hogy megjósolja, mi­lyen lesz a tél? Ha a mellecsontja szép fehér, akkor hideg és havas, ha barnás, ugy sáros lesz a tél ? Németországban s másutt is sz. Kata­linnal (nov. 25.) kezdik a telet. „Sz. Ka­talin fehér köpenyben jön." A népnek igaza is szokott lenni mon­dásaiban, mert november hó második fe­lében szoktak a természetben az eny­hébb időszak utolsó nyomai is lassankint tünedezni. Sűrű, komor fellegek úsznak az égbol­ton, heves szelek és havas esők, hó för­geteg és jégcsapok jönnek a hosszú sö­tét éjjeleken a fehérszakállú tél apó nyo­mában. A vándor, a ki a téli tájon, a puszta mezőkön és a komoran hallgató erdőkön keresztül halad, gyakran órák hosszat anélkül, hogy élőlénynyel talákoz­nék és ha néha messzi távolból jövő hang üti meg a füle dobját, az annál jobban emlékezteti arra, mily téliesen csendes minden körülötte. E komolyság és az az ünnepi hangu­lat, mely a természeten uralg télen, az emberi kedélyre is hat. Az ó- német naptár sz. Kelemen pápa (nov. 23.) ünnepével kezdi a telet és a napot horgonnyal jelöli, mert e napon a hajósoknak már a kikötőben kell lenniök. Ismét a négy évszakot meghatározó köz­mondás : Sz. Kelemen hozza meg a telet. Sz. Péter széke tavaszt jelent (feb. 22.) A nyarat hozza sz. Orbán, (május 22.) Az őszt kezdi sz. Bertalan (aug. 24.) Sz. Luca (dec. 12) napját emiitik leg­gyakrabban a téli mondásokban. Az an­golok ezt mondják : „Luca nap a legrö­videbb nap és a leghosszabb éjjel." E szentnek ünnepe ugyanis a régi kalendá­rium szerint dec. 25-ére esett, azért hall­juk a következő mondásokat is: „Szent Luca napjától csibe lépéssel növekszik a nap. Szent Luca megkurtitja a napot." Az olaszok is mondják „Szt. Luca a leg­hosszabb éjjel, ami van." Luca napi időjárásból jósolnak is, Igy Sardiniában e napról határozzák meg, mily időt várhatunk karácsony nap­jára. Nálunkegyes vidékekenpedigLucanapjá­tól, vagyis dec. 13-tól kezdve tizenkét na­pig, azaz 25-ig vigyáznak az időjárásra, s a milyen idő van az egyes napokon, olyan lesz a megfelelő hónap. Ez a Luca kalendárium népszokások­ban. Luca napján sok babona fordul elő, melyet nagyobbrészt a jövőnek megtu­dása kedvéért űznek. Ilyenek az úgyne­vezett Lucafényből, Luca keresztből való jósolások. A Luca székről mindenki hal­lott már. Van azonban e napnak a szt. Miklós napjának kedvesebb jeUege is, kivált a gyermekek előtt. A fiúk rettegve félnek a szigorú, de bőkezű Mikulástól, a leá­nyok inkább a Lucától. Avagy az is csak a régi jó időkből maradt mesévé mállott már. Amióta erről is sikerült a vallásos zo­máncot letörülni, elfajult e szép szokás, mely hajdan a szülők egyik alkalmas fegyelmi eszköze volt a jó gyermekek megjutalmazására, roszak megbüntetésére, ma pedig nagyobbrészt komédia és hec. Hja haladunk! A költészetet már a gyer­mek szobából is ki kell szorítani, hadd dajkálja a gyermekeket a Próza, ez neveli őket a valódi életre ! Téli gondo­lat! Más közmondások a tél tartósságát és szigorát jellemzik. A tél a legszigorúbban ragaszkodik a jogához vallják a mondások. Az angol azt mondja: „A tél sohasem henyél." A francia pedig „A ki egy téli na­pot átélt, egy. halálos ellenséggel keve­sebbje van." Másutt ismét: „Szerencsés az az ország, melyben felhők telelnek. A felhők enyhítik a levegőt. A hidegben gyorsabban mozog az em­ber. Innen szálló ige: „Télen mindenki ifjú lesz." Ilyenkor minden kabát jó. A közmondás szerint: „A fagy minden ron­gyot összetart." A jövőre mindenki kíváncsi s a jóslás­ból ki nem fogy az ember. A közmondá­sok az újévet emlegetik. Ausztriában mond­ják : Amilyen sz. Katalin, olyan lesz az újév. Németországban: Az első napi haj­nali pir rossz időt és nagy csapást hoz. Tirolban és másutt pedig termékeny évre enged következtetni. Portugáliában: „Az év első napja a nyár első hó napja." Spa­nyolországban az újévről két különös közmondás divlik: „Többet hoz az újév mint a jól művelt föld." „Ne mondj ros­szat az évről, a mig el nem múlott." Januárt illetőleg a közmondásokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom