Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-12 / 29.szám

szagos béke helyreállott, politikai motivumai a mozgalomnak már megszűntek, mégis úgy véli, hogy a cél; a nemzeti szellem, a magyar ipar és mindennek mi magyar pár­tolása egy oly cél, mely kell, hogy mindnyájunkkal közös legyen. Hang­súlyozta a mozgalomnak tisztán tár­sadalmi voltát, s igy azt, hogy ő nem, mint polgármester indította meg a mozgalmat, hanem, mint ki arra felszóllitva lett s nézete szerint nem is volna helyes, ha a mozgalomnak hatósági színezet adatnék. Az értekezlet lelkesedéssel mon­dotta ki, hogy a tulipán kert moz­galomhoz csatlakozik, azt a városban meghonosítja, szervezettel látja el. Megalakítja a hölgybizottságot, s minden rendelkezésre álló társadalmi eszközzel oda fog hatni, hogy min­denben a magyar szellemet, érzést honosítsa meg, és kiváló súlyt fog helyezni arra, hogy a magyar ipart pártolja. A bizottság, mely hivatva lesz az előmunkálatokat megtenni, legköze­lebb alakul meg, mit a szervezés munkája fog követni. —n. A párkányi takarékpénztár közgyűlése. Az „Esztergommegyei Párkányi taka­rékpénztár" folyó hó 10-én délután 3 óra­kor tartotta XXXIV. évi rendes közgyű­lését intézeti helyiségében Walter Gyula dr. praelátus elnöklésével. Az elnök a nagy számban megjelent részvényeseket meleg szavakkal üdvözölvén, az ülést az alábbi szavak kíséretében nyitotta meg. Mélyen tisztelt közgyűlés! Kétszeresen kedves, kétszeresen kelle­mes ma az a lágy fuvalom, amely a tavasz ébredésével körülöttünk lengedez. Nemcsak a dicső természet kelt uj életre. Nemcsak a mezők zöldéinek. Nem­csak a fák rügyei fakadoznak. Nemcsak a virágok tárják fel illatos kelyheiket. Megkönnyebbültek a lelkek, amelyeket évek óta súlyos aggódások nyugtalanitot­ledésekor meglebbenjen a ház egyik abla­kának fehér függönye. Virágos kert volt ez az ablak, telve szegfű, ibolya, rózsával és e színpompa között je­lent meg a legszebb liliom, egy szőke leány fej, mosolygó szürke szemekkel. Ilyenkor még a virágok is üdébben árasz­tották illatukat, melyet felfogott a langyos szellő és feléje vitt, regélve néki néma hó­dolatról, örök, titkos, mély szerelemről. Igy történt ez már egy félév óta. Hogy ki-e leány? — nem tudta —, nem is kérdezte: nem szerette volna, ha más is ismerné, mintegy jogot formált reá. Ő fe­dezte fel e virágot, tehát egyedül néki illatozzon. Tavasszal látta meg. Akkor virág nyilt, madár dalolt, egyszerre csak betoppant az ősz. Már lassan hullnak alá a virág szir­mai és egyhangú csicsergéssé vált, a ma­darak vidám éneke. Egy napon észrevette, hogy még a napsugár is halványabb lett. Ekkor nem érzett virágillatot. A függöny arra menetelekor nem lebbent meg. Pedig még meg is lassította lépteit, — talán kissé tovább szunnyadt, a kis szoba lakója — de hiába nézett vissza a sarkon három­szor is, az ablak zárva maradt. Egész nap töprengett magában, talán beteg, és midőn másnap sem látta őt, puhatolódzni kezdett. Először érdeklődött utánna, ki volt, hová lett. Keveset tudott meg róla. A főbiró egy elszegényedett rokona, kit meglátott és megszeretett a szomszéd földesúr egy külföldi gazdag mérnök barátja, kinek meg­tetszett a leány és megkérte. Odaadták. Meg tak. Felderültek a kedélyek, amelyeket a vigasztalan közviszonyok lehangoltak. Lelkesedésre gyuladtak a szivek, a melyek a politikai és közgazdasági álla­potok miatt búsongtak. A bizonytalansá­got nyugalom váltotta fel. A csüggedés helyét a bizalom foglalta el. Az aggodal­makat száműzte a remény. Nem egyedül a tavasz öröme vidámítja tehát bensőnket. Békés és szebb jövőt hirdet az a szerencsésen kizöldült olajág, melynek virulását hosszabb idő óta érzé­kenyen nélkülöztük. Fokozott örömmel párosul ennélfogva az az őszinte tisztelet, amellyel pénztá­runk XXXIV. rendes közgyűlését üdvö­zölni szerencsém van. A hosszas válság után meglepő gyor­sasággal bekövetkezett politikai változás a mult 1905. év üzleti viszonyaira befo­lyást természesen nem gyakorolhatott. A közgazdasági élet tág mezején hiá­nyoztak azok a tényezők, amelyek nél­kül mozgalmasabb és eredményesebb munkásság nem képzelhető. A pénzinté­zetek életében nem lehet ennélfogva je­lentékenyebb forgalom, nagyobb arányú lendület, vagy különös emelkedés nyilvá­nulásaival találkozni. Oda kellett a pénzintézeteknek minden ügyekezetüket irányitaniok, hogy nyu­godtan folytathassák azt a tevékenysé­get, amely zavartalan fennállásukat biz­tosítja. A lefolyt év üzleti viszonyait ezek folytán általában kedvezőknek alig lehetne mondani. Éppen ezen oknál fogva kü­lönös megnyugvással tölthet el, hogy pénztárunk a mostoha viszonyok dacára is oly eredményekről képes beszámolni, amelyek haladást és emelkedést jelen­tenek. Ismeretes, hogy az ipar és kereskede­lem terén a mult év folyama alatt csaknem általános szünetelés volt tapasz­talható. Intézetünk mindazáltal nemcsak az előző, sokkal kedvezőbb évek eredmé­nyét volt képes biztosítani, hanem azt még — habár szerény arányban is — fokozni. A mult évről mutatkozó 47711 korona 13 fillér nyereség u. i. 1253 ko­rona 31 fillérrel szárnyalja tul azt, ame­lyet az 1904. évben sikerült elérni ! sem kérdezve tőle, szereti-e, elfogadja-e hitvestársául. Azt hangoztatták, egy sze­gény leány örüljön, ha viszik és ha még hozzá olyan kéri meg, ki gazdag is, legyen büszke a hódítására; hány cserélne vele! Igy lett üressé a kalit. Egyszerre oly unalmasnak találta az életét, de nem moz­dulhatott e kicsiny fészekből, miután pá­lyája kezdetén állott, tehát türelemmel, ki­tartással kellett dolgaznia, legalább egy évig, ekkor kérheti csak áthelyezését. Tavasz volt ismét. Nyíltak a virágok és a magasban daloltak a madarak. Egy reg­gel arra ment, nyitva állt a kicsiny ablak, disz nélkül. Mit jeienthet ez, talán vissza­jött? Ezen gondolkodott egész délelőtt és dél alatt. Szinte hallani vélte a saját szive dobogását, arra a gondolatra, talán hol­nap reggel viszont látom. A szomszédban halk bús kongassál meg­szólalt a harang. Messziről idehallatszott egy hallotti ének fájdalmas panaszhangja. Kinyitá az ablakot, erre jönnek .... ide­értek ! A szél feléje hozza szegfű, ibolya és rózsa fojtóan édes illatát, ugy érezte, hogy ez az a virágillat, a mely még nem rég egy ablakból áradozott felé .... Te­metik a főbiró rokonát, akit az a gazdag mérnök ősszel magával vitt. Ott künn halt meg, de kérte, hogy itthon temessék el — mesélte valaki lent a tömegben. Megrez­zent. Forró homlokát az ablakfához szo­rítva, hallkan zokogott és e közben, a ci­gány búsan húzta a halott kedvenc dalát: „Siratom a legszebb álmom, temetem a boldogságom!" M. JB. Ezen örvendetes jelenséget több té­nyező hathatós öszműködésének lehet tulajdonitanunk. A legelső helyet kétség­telenül az a bizalom foglalja el, amellyel a nagy közönség intézetünket megtisz­telni szíveskedik. Jogosan sorozhatjuk hozzá azt az odaadó buzgalmat, soha nem lankadó munkásságot és kipróbált tapintatot, amellyel a t. igazgató urak az intézet érdekeit minden irányban előmoz­dítani kedves kötelességüknek ismerik. Érdemlett elismeréssel kell végül e te­kintetben azon alapos szakértelemnek és kiváló szorgalomnak adóznunk, amely a t. tisztikar elvitázhatlan tulajdonát ké­pezi. Az igazgatóság óvatosságának és gon­dosságának köszönhető az értékpapírok körül mutatkozó nyereség, amely a szá­madásokban 42049 korona 24 fillérre menő összegben van megállapítva. Emellett a netáni árfolyam csökkenés esetére oly kü­lön tartalék-alapról is van gondoskodva, amely az egész értékpapír-állomány 10% is túlhaladja. Az igazgatóság lelkiismerete szigorának és éber őrködésének köszönhető, hogy intézetünk alig van érdekelve egy hely­beli jó hírnévnek örvendett kereskedő azon szomorú, szinte megdöbbentő esete által, amely széles körökre nézve érzékeny következményeket okozott. Örömmel tudatom a m. t. Közgyűlés­sel, hogy intézetünknek .Wallfisch Ármin gabonakereskedőnél csak kisebb összegű követelése van és arra nézve is kellő biz­tosítékkal rendelkezik. Aminő örömmel közlöm e megnyugtató hirt, épp oly sajnálattal tölt el az a vesz­teség, melynek pótlása iránt reményt alig táplálhatunk. A legrégibb részvényesek egyike, a választmánynak évtizedek óta hű és munkás tagja Wimmer Ferenc örökre távozott körünkből. Olyan űrt ha­gyott hátra, amelyet csak kevés halandó­nál található szellem, munkakedv és jel­lem képes betölteni. Meg vagyok róla győződve, hogy mind­nyájunk őszinte tiszteletének és. kegyele­tének érzelmeit tolmácsolom, midőn indít­ványozni bátorkodom, hogy mély sajnál­kozásunkat a nemes lelkületű férfiú vá­ratlan elhunyta felett a jegyzőkönyvben megörökítsük és ezt kivonatilagpzv. Wim­mer Ferencné úrnőnek is tudomására adjuk. Sajnálattal jelentem a m. t. közgyűlés­nek, hogy Heszterényi János úr előreha­ladott kora miatt a felügyelő bizottsági: Némethy Lajos esperes-plébános úr más oldalú elfoglaltsága miatt és b. Je szénák Gábor úr pozsonyi kanonokká történt ki­nevezése miatt a választmányi tagságról lemondottak. Legyen szabad indítványoznom, hogy azokért az önzetlen szolgálatokért, ame­lyekkel a nevezett urak intézetünket min­dig támogatni szívesek voltak, jegyzőköny­vileg fejezzük ki köszönetünket. Szemeink elé állítván az előadottakban a lefolyt év nevezetesebb mozzanatait, emeljük egy pillanatra a jövőre is tekin­tetünket. Mit rejteget az a sűrű, áthatolhatlan fá­tyol, amely kíváncsi szemeink elől elfedi a bekövetkező idők viszonyait és alaku­lásait, azt hiába kutatjuk. A legélesebb elme, a leggazdagabb képzelet sem dom­boríthatja ki hűen a jövő képének valódi körvonalait. Egyet tudhatunk. Egyről nem kételkedhetünk. Arról a megdönthetlen igazságról meg lehetünk győződve, hogy a modern államok lázas tevékenységének és versenyének küzdelmei között egyedül a komoly, értelmes és kitartó munka, va­lamint a józan takarékosság fegyvereivel szerezhetjük meg és vívhatjuk ki azt a talajt, amelyen az anyagi fejlődés és a kí­vánatos jólét virágzik. E létfentartó tényezők munkájának elő­mozdítása és mélyítése; eredményeinek biztosítása és fokozása tekintetéből nagy szolgálatokra voltak a pénzintézetek hi­vatva a múltban és még nagyobb szolgá­latokra lesznek hivatva a jövőben. Pénztárunk komoly ügy ékezettel töre­kedett a múltban feladatait teljesíteni. Fo­kozott hévvel, céltudatos lelkesedéssel fogja tevékenységét a jövőben is folytatni. Leghőbb óhaja, legnagyobb büszkesége lesz mindig tőle telhetőleg hozzájárulni ahoz hogy haza vagyonilag erősödjék, tekintélyében növekedjék és méltán foglalhasson helyet Európa leghatalmasabb országai között ! Ezen forró kivánatom kifejezése mellett, köszönetet mondok a m. t. igazgató uraknak buzgó munkásságukért; a tisztviselő urak­nak lankadatlan fáradozásaikért; a m. t. igazgatóságnak szives támogatásáért és szivem egész melegével üdvözölvén még egyszer a m. t. közgyűlést, azt ezennel megnyitottnak nyilvánítom. * A jelenvoltak az elnöki megnyitót, mely az intézet elmúlt évi működéséről számolt be nagy körültekintéssel általá­nos vonásokban, lelkes éljenzéssel vette tudomásul. Ezután az igazgatóság terjeszette elő jelentését, mely szerint a kimutatott üz­leti nyereség az előző évit jóval megha­ladva 47.711 korona 12 fillért tesz ki r mely jelentős üzleti eredményhez hozzá­járult az értékpapír állomány árfolyam emelkedése, mi lehetővé tette azt is, hogy az intézet értékpapírjai jóval a de­cember 31-iki árfolyamérték alatt állitat­tak be a mérlegbe, — továbbá, hogy kölcsön állománya minden üzletágban megnövekedett. Az ekkép elért össznye­reségből az alapszabályszerű levonások, valamint minden egyes részvénynek 20 korona évi osztalékban részesítése után 20.211 korona 13 fillér maradt rendel­kezésre, mely felesleg már meglévő és uj alapok gazdagítására, valamint érték­papírra fordíttatott. Jótékony és hazafias közcélokra az intézet szokott bőkezűségé­vel adakozott. A felmentvények megadása után az alapszabályok 23. §-a értelmében a le­lépő elnök, igazgatósági és felügy. bizott­sági tagok, 2 cégjegyző, továbbá intézeti ügyész választása következett. Elnöknek újból dr. Walter Gyula pr. ka­nonok választatott meg. Ügyésznekdr. Ra­bina Sándor. A megüresedett igazgatósági helyek Sternfeld Rezső, Viola Kálmán, Hesz­terényi János, Pauncz Soma és Vickor József által töltettek be, mig a felügyelő bi­zottságba Bachl Lajos választatott meg. A választás megejtése után, dr. Walter Gyula pr. kanonok elfoglalván újból az elnöki széket, ugy a saját, valamint az igazgatóság és felügyelő bizottság nevé­ben megköszönte az ismételten megnyi­latkozott bizalmat. Folytatólag előterjesztette egyik intézeti tisztviselő 1 évi szabadsá­golása iránti kérelmét, mit a közgyűlés megadott. Két tisztviselő fizetését, a felügyelő bizott­ság és az igazgatóság tagjainak tiszletdiját a közgyűlés felemelte. Rogrün Ede aligaz­gatónak az elnökhöz intézett szavai után, melyben az intézet és a közgyűlés tapin­tatos és fáradságos vezetéseért a saját, valamint a részvényesek és a tisztviselői kar nevében köszönetét fejezte ki, — a közgyűlés Walter Gyula praelátus elnök éltetésével véget ért. —f. HÍREK. — A nagyheti szertartások sorrendje az Esztergom szab. kir. városi plébánia temp­lomban. Nagycsütörtök: Reggel 8 órakor nagymise, mely után az Oltáriszentség kör­menetben átvitetik a főoltárról a Mária ká­polnába. Az oltárok leszerelése. Este 6 óra­kor „Lamentátió." Nagypéntek: Reggel 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom