Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-08 / 28.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Ujjala és Brenner 1 Fereno. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A magyar nők az iparért. A hazai ipar pártolására alakult Magyar Védőegyesület országszer­te kibontotta zászlaját. Minden po­litizálás nélkül tisztán arra szorít­kozik az uj egyesület, hogy a ma­gyar ipart minden irányban támo­gassa és előkelő helyet biztosít­son neki a magyar közönség köré­ben. Igaz örömmel látjuk a ma­gyar honleányok e lelkes gárdájá­nak dicséretes tevékenységét, mely­nek nemcsak a magyar ipar, de főleg a városi érdekek is hasznát fogják látni. A magyar nők szakítva a mul­tak tradícióival, a komoly munka terére léptek: tevékenységüket, tu­dásukat, igaz ügy szolgálatának ajánlották fel. A haza üdvéért, boldogságáért ők is munkálkodni, dolgozni akar­nak. Ki ki leakarja róni a hazafi­ság oltárán a maga áldozatát. Lel­kes hölgyeink most a magyar gaz­dasági érdekek istápolását tűzték ki áldozati tevékenységül. E téren sok, nagyon sok tenni való van s éppen a hölgyvilág az, melynek eddigi érzéketlenségén, divat-imá­dásán szenvedett hajótörést a ma­„Esztergom és Vidéke" tárcája. QliVér király halála. Az ősi koronázó városra ráborult a téli este szürkesége és a sajátságos homály, a melyben több a fehér szin, mint a sö­tétség. Az ég is inkább volt zöld, mint kék, a föld fehér, csak a tömeg volt fe­kete a mely templomi csöndben lepte el a palota kapuja előtti teret és elhúzódott messze az aranyos rácsozat mentén. A park zúzmarás, kopár fái közül feketén meredtek ki a palota tornyai. Az erkélyeket és párkányokat fehér csipke gyanánt szegé­lyezte a hó. Egyik-másik ablakból sárga fény sugárzott ki. A tömeg tekintete oda­•meredt ezekre az ablakokra, mintha a ki­szűrődő fény valamit elárulhatott volna .abból, ami odabenn történik. "Megható és félelmes volt a tízezernyi -tömegnek ez a résztvevő, gyöngéd és ke­gyeletes csöndje, a melynek némaságát csak mélyebbé tette egy-egy elfojtott asszonyi zokogás remegő, tompa hangja. Az emberek lehorgasztott fővel állottak, vagy szinte lázasan á türelmetlenségtől tekintettek a kapu sötét öble felé. Azon ban senki se jött. Az egész uralkodó csa Iád, a főpapok és az állami főméltóságok gyar iparpártolási mozgalom. A bécsi ruha jobb, szebb, mert Bécs­ben készült; a kalap csak akkor divatos, ha Parisból került az üz­letbe, cipő csak akkor kifogástalan, ha karlsbadi gyárban férceitek ösz­sze s ki tudná felsorolni mindazo­kat a cikkeket, melyek kelendősé­gének egyedüli reklámja az, hogy nem Magyarországon készült. Most ennek a szomorúan nevet­séges dolognak vége esik. A ma­gyar nők hazafias célul tűzték ki, hogy minden szükségletüket a ma­gyar ipar termékeiből fogják be­szerezni. S ha silányabb lenne is az áru minősége, ha avultabb is a divatja: mégis azt fogják használni csak azért, mert magyar gyárt­mány. Ezt az áldozatot meglehet, de meg is kell hozni a magyar ipar ügyéért! Im hát fordítsunk egyet a játékon : a kereskedőnek az le­gyen a reklámja, hogy az áru ma­gyar munkás kezei által, magyar termékekből készül. Akkor módot nyújtunk arra, hogy iparunk na­gyobb tőkebefektetésre alkalmassá válik, fokozódik a kedv, élénkül a forgalom s mindez együtt sokkal előbbre viszi ennek a szerencsét­együtt voltak a palotában haldokló gyer­mek király ágya mellett és a nép, a mely csak a legutolsó napokban tudta meg, hogy az uralkodó állapota aggasztóra for­dult, megdöbbenve, türelmetlenül, leverten és búsan állt a palota előtt. Még egy hete csak, hogy látták egész­ségesen és vidáman a fiatal királyt, mikor ősz főhadsegédével az oldalán végig kocsi­zott a Szent-Keresztély fasoron. Az arcát rózsásra csipte a hideg és acélkék szemei — a melyek különben olyan öregen, olyan szigorúan tudtak nézni — barátságosan mosolyogtak. Fehérkeszti'üs kezecskéjével sürün szalutált, a felhangzó élj éneket fej­bólintással köszönte meg. A kilenc esz­tendős kis királynak több volt a nép­szerűsége, mint összes őseinek, valamennyi Ollenburgnak ötödfélszáz esztendő alatt. Az erős és erőszakos dinasztia koronás ágának utolsó sarjadéka, a gyönge, ártat­lan gyermek halálos ágyra került, még mielőlt egyetlen rosszat is elkövetett volna. Az első eset az Ollenburgok uralkodása óta. Verejtékes homlokkal, lecsukott sze­mekkel pihegett az aranyrácsos ágy selyemvánkosai között. A koronás gyermeknek félmillió halálra­kész, vitéz katonája volt és ime megöli egy hóember. Egy esetlen, tehetetlen, ot­romba fehér tömeg; amelyet épen a sa­ját felséges kezecskéivel formált vala­len országnak sorsát, boldogulását, mint bármiféle hazafias felbuzdulás és ezer politikai frázis. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar nők ez uj mozgalmának éppen olyan komoly az alapja, mint amilyen magasztosán nemes a célja. Ugy érezzük, hogy az ipar­pártolás terén városunk hölgyeinek is nagy és sok alkalmuk nyilik a külföldi ipar kiszorításával a helyi, de mindenesetre a hazai kereske­delem és ipar istápolására. Milyen igaz örömmel íogjuk látni, ha azok az úgynevezett divatesemények ru­hákban, kalapokban ezentúl a ma­gyar ipar fellendülésével, felvirág­zásával járnak karöltve. Bízunk a hazafias hölgyközön­ségben, hogy lelkesen fog cso­portosulni a kibontott zászló alá. Félre fognak tenni minden mellék­tekintetet és beteges hiúsági kép­zelődéseket és felfogva a mozgalom nagy horderejét: szivük egész me­legével, hazaszeretetük minden lel­kesedésével, nyíltan és bátran fog­nak résztvenni a magyar ipar fej­lesztésének és felvirágzásának nemes munkájában. Harci hőstetteknél, önfeláldozó jótékonyságnál többet ér a ma­melyesre II. Olivér. A hatalmasokat a sa­ját kreatúráik ölik meg. — Egyszerre alá­hanyatlottak a királyi gyermek szorgos kezecskéi, a fogacskái összekocódtak, re­megett egész testében, az ajkai tfelhántotta a láz, a homlokát kiverte a verejték, a mely összecsapzotta szőke haját. Melege volt és fázott. Vézna tagocskáit halálos kimerültség bágyasztotta el, csillogó szemei­nek tekintete tétován révedezett a leve­gőben, néha fel-felkapta a fejét és hörgő torkából érthetetlen hangok törtek elő. Az anyja halálsápadtan állt az ágya mellett • tudós doktorok mélységes aggodalommái hajoltak föléje. Hallgatták a szivecskéje lázas dobogását, tapogatták az ereit, simo­gatták a homlokát, vizsgálták a szemei nézését. Csend lett a palotában, rettegéssel tel­jes, izgatott, türelmetlen, ideges csend. A dagadó szőnyegek süppedékes hátán is lábujjhegyen jártak az emberek. A profes szórok konzíliumokat tartottak, eljött a hires angol tudós is, noha sokan tilta­koztak az ellen, hogy idegen orvos is ke­zelje a királyt. A regenskirályné egy pilla natra se hagyta el a fia ágyát. Pár napig titkolóztak. A lapok azonban csakhamar megtudták, hogy a király nagy beteg. Meghűlt, mikor hóembert csinált a parkban a főkertész segítségével. A lakos­ság zúgott, türelmetlenkedett. Állandóan gyar kenyér, melyért hiába küzkö­dik ezer meg ezer magyar iparos család. A magyar nők hazafiassá­gán, tevékenységén múlik már most az, vájjon jobb időket fog-e látni a magyar ipar, mely ma éppen a hölgyvilág rideg elzárkozottsága, idegen-imádása és divathajhászata miatt nem tud a haladás és fejlő­dés mesgyéjére jutni. K. L. Közgyűlés a városnál. A képviselőtestület ápril havi ren­des ülését csütörtökön délelőtt tar­totta meg. Bár a képviselőknek fele része sem jelent meg, az ülések rendes látogatottságát véve iránya­dóul, dacára, hogy az ülés délelőtt volt, elég látogatottnak volt mond­ható. Első tárgya a napirendnek a ke­reskedelmi miniszter leirata volt a kéményseprési szabályrendelet tár­gyában. Az elrendelt változtatások, tudomásul vétettek. A város által tervbe vett kövezet­vám szedés, helyesebben a vasúton és hajón érkező áruk után szedendő vám engedélyezését a minister érdemle­ges elbírálás tárgyává ezidőszerint több rendbeli alaki és érdemi okból nem tehetvén, tudatta egyszersmind nagy csoportok állottak a palota kapuja előtt. Jelentéseket követeltek a beteg ki­rály állapotáról és hangosan átkozták a főkertészt. Akadtak azonban olyanok is, a kik nem elégedtek meg a főkertésszel. Kalandos, izgató, veszedelmes mesék surrantak hal­kan és sötéten szájról-szájra, hogy titkos cselszövény, magas merénylet akarja láb alól eltenni a királyt. Alattomos, irigy, rosszakaratú pletykák voltak ezek, roman­tikusak és gonoszak; — annál gyorsabban terjedtek. Az uralkodó családot senki se szerette, az anyakirálynét és a gyermek­királyt ellenben mindenki. Az özvegyről az egész ország tudta, hogy nemes szivü, jótékony és nagylelkű, a gyermekkirály pedig gyermek volt, ártatlan, bájos és eszes. Akadtak azonban olyanok is, a kik az anyakirálynét vádolták. — Egyetlen gyermeke van és arra se tudott vigyázni. Az órák multak. Az őrség némán állott a bejáró előtt. A külső kapu mögött ud­vari fogatok egész sora vesztegelt. A tö­meg, mint egy nagy fekete folt, némán terült el a fehér északában. A trónöröklést szabályozó 1712. VII. törvénycikk 19-ik pontja igy szólt : Ha a király magtalanul vagy fiúörökös

Next

/
Oldalképek
Tartalom