Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-05 / 27.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: £gész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. (> kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . Prokopp Gijnla és Braunéi 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossnth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Az összekötő vasútról. Esztergom, április 3. Dr. Rudnyánszky Jenő és Ecks­tein Mór, „az egyesült érdekeltség nevében" a képviselőtestület tagjai­hoz egy brozsurát intéztek, mely a Török-féle villamos összekötő va­sút tervével és Török vállalkozó mérnöknek a városháza nagy termé­ben tartott ismertető előadásával fog­lalkozik, azt bírálgatja, kritizálja, s kimutatni igyekezik — miként mondja — a Török-féle tervezet áb­rándos voltát, s azzal végződik, hogy „legközelebb részletes adatokkal és bizonyítékokkal" íogja kimutatni, hogy az a városnak kárára válik. A brozsurának bevallott és köz­vetlen célja, hogy a Török-féle ter­vezetek hátrányaival megismertes­sen, de azt hisszük igazi célja az, hogy az egyesült érdekeltség terve­zetének ügyét mozdítsa elő, mert hisz, hogy az egyesült érdekeltség célja egyedül az lenne, hogy a vá­rosról, azt a reá, az érdekeltség szerint háramló kárt elhárítsa, ily önzetlenséget indokolni mivel sem lehet. Ha tehát az érdekeltség a maga érdekeit akarja portálni, ami­hez joga van, úgy miért nem is­„Esztergom és Vidéke" tárcája. Három sós perec . . . Valamelyik farsangi bálon húzták ezt a vig nótát. Bizonyosan nem emlékszem rá, de tudom, hogy akkor történt, mikor Kendy Gazsi olyan pompásan összebogozta a finálé figuráit, hogy szinte gyönyörűség volt hallgatni és látni a táncosok boszan­kodásait. Pedig Kendy Gazsi mestere volt a táncnak s ha jól tudom, azért hivták le a fővárosból ez alkalomra, hogy a négyes figurái keresztül menjenek, s mond­ják, hogy az utolsó számig tényleg olyan bravúrral felelt meg a beléje helyezett várakozásnak, hogy megtapsolták. Mégis hogy, hogy nem, az utolsó figura fuccs lett s a híres ember, ki az atléta-bálon is előtáncos volt, szégyenkezve ugrott meg a kudarc után. Aki pedig tulajdonképpen hibás volt, -az ott aprózta a csárdást a szőke jog­gyakornok karján a cigány mellett, az meg húzta veszettül: „Három sós perec. Mond meg ha szeretsz!" Pócs Ilus, az öreg patikus kékszemű nevelt leánya, mellesleg legyen mondva, merteti azokat az előnyöket, me­lyeket az ő tervezete általában, de különösen Esztergom város szem­pontjából szülne. Amennyire azonban mi az érde­keltség egyes és össztervezetét is­merjük, az megvalósítható részében csakis és kizárólag Párkány érde­keit fogja szolgálni, s igy, ha mi esztergomiak a tervezet ellen állást foglalunk, azt mindenki természe­tesnek fogja találni. S ha valaki azzal vádolna, hogy a mi állásfog­lalásunk érdekharc Párkány ellen, az alaptalanul vádolna, mivel a Török-féle tervezet megvalósítása esetén Párkány megkapná ugyan­azt a vasutat, ugyanazt az össze­köttetést, melyet az érdekeltség akar teremteni, tehát Párkány mit sem veszítene, mivel érdeke ép úgy ki volna elégítve, s e mellett Esztergom város forgalmi érdekei is portálva lennének, vagyis, kettős cél lenne elérve. Az egyesült érdekeltség terve több, nagyobb előnyt, mint a Tö­rök-féle, a forgalom szempontjából nem nyújt. Ha ez igy van, akkor úgy a város, mint a megye ér­deke az, hogy inkább létesüljön egy egységes összekötő vasút a kétvo­Kendy Gazsinak negyed vagy ötödágról unokahuga volt s ekkép a rokoni szeretet elég fokozott mértékben meg vala köztük, — pici keze gyöngyirásával invitálta haza Gazsit s nagy volt az öröm, mikor a tár­salgásban tudtára adta mindenkinek, hogy a híres előtáncos jön, tehát a bál minden tekintetben sikerülni fog. A vidéki város minden izgalmával tekintettek a mulatság elé és sokan a pesti vendég kedvéért is beugratták a — papát, aki aztán remél­vén, hogy a pesti vendégből neki is csak jut valami, nagy verejtékezés közepette megadta a boldogító választ. Pócs Ilus az összes táncait Kendy Gazsinak igérte s ne adj Isten, hogy valaki más is része­sült volna a leány kegyeiben. Kendy Gazsi pedig a legnagyobb öröm­mel tette az ígéretet, hogy okvetlen meg­jelenik s mondják, hogy ez alkalommal Idusnak hosszú levelet irt, melyben kifej­tette művészetének programmját. Minden a legpompásabban ment, a toalletek szor­galmasan készültek, a rendezőség meg­állapította a rendet a mamák már jó előre mosolyogtak, a papák pedig mérgelődtek. Már amennyire szabad volt nekik ! Némelyek azt is suttogták, hogy Kendy Gazsi nem pusztán a bál kedvéért jön ám haza Pestről, hanem mert elő­zőleg, vagy utólag — ebben nem voltak bizonyosak — ünnepélyes családi jelenetet nal között, mint Párkány határá­ban a dunaparttól Párkány-Nána állomásig iparvasut, Esztergom ál­lomástól pedig a párkányi iparva­suthoz való beágazással közúti jel­legű, mely két vasút azután, miként a brozsura mondja, peage jogot biztositana egymásnak. Hogy a villamos összekötő va­sút városunknak, de ugyanúgy Párkánynak is kiszámíthatatlan előnyére lesz, ezt kétségbe vonni egy pillanatig sem lehet, mert ha csak személy forgalmat fog terem­teni, már abból is, az idegen for­galom révén nagy lesz az előny. A röpirat az ötven évi garantiát tartja azon pontnak, melyen a Tö­rök-féle vállalatnak hajótörést kell szenvedni. Ez azonban csak egy alaptalan rémités, mert ha az évi 30.000 korona a város nyakába fogna szakadni, akkor mi leszünk az elsők, akik ellene állást fogla­lunk, kik különben feltétlenül a Török-féle tervezet mellett va­gyunk ezidőszerint. Török nem feltétlenül kéri a várostól a ga­rantiát, de ugy azt nem is ad­juk meg, hanem attól feltételezet­ten, hogy vájjon a kormány enge­délyezni fogja-e az átmeneti áruk fog rögtönözni, — megkéri Pócs Ilus ke­zét. Mondanom sem kell, hogy most már sokan még kiváncsiabbak és irigyebbek lettek s péld. a barna, kissé kokett Seres Mici, a számvevőék egyetlen s már négy év óta eladó leánya egész héten sirta az irigység hulló könyeit s erős fogadást tett, hogy minden erejével azon lesz, hogy a vendéget megnyerje. Ilyenképen általános ünnepies hangu­latban a mamák vérmes reményekkel, a papák boszankodással eltelve és a szépek szivdobogva lestek a várva-várt napot, mely egy derűs keddi reggelen rajok kö­szöntött. Soha nap nem ment el olyan lassú ólomlábbal mint az. Szinte akaratos­kodó lassú vonatott lépéssel haladt az idő, mig végre este lett s a kocsik robogá­sából biztosan következtethette az ember, hogy a bál pompásan fog sikerülni. Csak ugy hullámzott a szépek társa­sága a táncteremben, kiki várva-várta az érkező vendéget. Ezen pedig nincs mit csudálni, mert ahol annyi férjhez menendő leány van, mint ahol ez a történet megesett, bizony ott tiszteletben tartják nemcsak a Kendy Gazsikat — kinek különben min­den férfias szépsége és jó hire mellett még az a kedves jótulajdonsága is meg­volt, hogy még számított a mamák előtt is, nem is említve a — leányokat . . . hanem még a közönségesebbeket is. Min­után a métermázsánkinti 2 fillér pótilleték szedését, mit ha engedé­lyez, úgy a második kérdés lép előtérbe, nevezetesen az, vájjon a befolyandó pótilletékekből be-e fogja a város szedhetni az évi 30.000 koronát? Ez számítás dolga, és. pedig a körülményeknek, a vi­szonyoknak szorgos és lelkiis­meretes figyelembevételével. Hogy az a kalkulus, amelyet a pénzügyi bizottság alapul vesz, mennyiben reális, azt mi elbírálni nem tudjuk, de, hogy annak reálisnak kell lenni, következtetjük abból, hogy azt legtekintélyesebb és legilletéke­sebb, tapasztalt kereskedőink ké­szítették, kiknek a város érdekén kivül, a saját érdekük is, hogy a közteher viselést ne emeljék. Hogy a városi villamos telep szükségelt kibővítése nehézségekbe ütköznék, s hogy az állam és a város között kiszámíthatatlan jogi konfliktusra vezetne, az nem való­színű. De ha ugy lenne is, a ne­hézségeket leküzdeni Töröknek fel­adata, mig a jogi konfliktusokat elhárítani a városé, melynek arra a vállalkozóval kötendő és a kormány által jóváhagyandó szer­ződésben módja, alkalma lesz. Ha den várakozás dacára a vendég nem jött. Pócs Ilus már az ötödik limonádéval hűsí­tette leányos dühét; de hasztalan. A tánc ís megkezdődött s mégsem mutatkozott Kendy Gazsi. A hiba pedig az volt, hogy Kendi Gazsi fővárosi kényelmességében szépen lekésett a vonatról s a második vonat csak éjfél táján érkezett meg. Ezzel kellett szegény­nek haza robognia. Össze is terem­tette egy perc alatt jó magyarosan az egész MÁV.-t. Javában folyt a tánc, mikor hirtelen nagy éljen riadalom hallatszott a terembe, siettek is mindjárt az ajtókhoz, a hol már körülfogták Kendy Gazsit és egy hölgj r , aki pedig nem volt más, mint a szám­vevőék Mici leánya, rövid, de lelkes be­széd kíséretében nyújtotta át a rende­zőség csokrát. Kendy Gazsi meghatva válaszolt s legott felkérte egy túrra Micit. És most mindenki visszahúzódott. A csillogó teremben egyetlen egy pár tán­colt, a többiek nem tudták elég lelkesen nézni, hogy mennyi finom gráciával lej­tette Mici kisasszony a mester karján a keringőt. Ha soha nem lett volna Micinek irigye, ezúttal akadt volna elég. De leg­nagyobb boszuságot Pócs Ilus érzett s kétszeres kudarca alatt szép fejecskéjében a boszu gondolata villant meg, elhatá­rozta, hogy ha lehet, egyetlen egyet sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom