Esztergom és Vidéke, 1906
1906-12-25 / 102.szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak: • Negyed évre. . 3 kor. Egész évre Fél évre . 12 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdnnos kiadók: Di 1 . Prokopp Grjula és Brenner* Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyllttarek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Karácsony. „Kezdetben vala az Ige; az Ige Istennél valá: Isten vala az Ige és az Ige testté lőn." Ezek azok a mystikus evange liumi kijelentések, amelyek a mai nap nagy jelentőségét megadják. Az Ige testté lőn, ami azt jelenti, hogy az a boldogságos Szűztől testet vett föl, és emberré lett. A természet törvényeinek alávetetten jött e világra a testté vált Ige, hogy beteljesedjék a reményt keltő jóslat: egy asszonytól fog születni valaki, ki a kigyó fejét összefogja törni és a menyeknek országát íogja megnyitni. Van-e sziv, bármily mogorva, bármily istentagadásba vezető elméletnek hódoló ember legyen is tulajdonosa, ki a menyek országára, tehát az üdvözülésben kifejezésre jutott boldogságra való kilátásnak igazán ne örülne ?! Nem, ilyen sziv nem volt, nem is lesz. Vannak események, pillanatok az életben, midőn a remény horgonya nem a földi élet rögein akad meg, hanem azon felül egy sejtelemszerű erőn, mely megnyugvást nyújt a rajongó szívnek. Megnyugvást, hogy zabolázza magát vagy megbánásra térítsen a boldogulás, az üdv keresésében és megtalálásában. Ebből magyarázható ki azon fenséges jelenség, hogy akik a kinyilatkoztatások sorozatát magába foglaló tanban bármily terjedelemben hisznek, törvényei szerint élnek: ezen a napon a boldogulás reményéből kisarjazott örömérzelmeinek adják át magukat. Nézzetek bárhova, hol a krisztiánizmus él, ahova annak fénye bejutott, a mai napon örömünnep vagyon. Örömünnep a hadfiak kaszárnyáiban, a bünhődők börtöneiben, a betegek kórtermeiben épúgy, mint a családi szentélyekben. De ki is ne örülne a mai napon, mikor felhangzik az angyalok karának éneke: Dicsőség menyben az Istennek; Békesség földön az embernek! Ki ne örülne, mikor a betlehemi pásztorok dalának csendülése vegyül érzelmeink közé. Ki ne örülne, midőn a hivők összesége szűz, tiszta, keresetlen és fenséges tónusban énekli: Krisztus Jézus született, örvendezzünk ! fjazai karácsony. B£a%a csa ft a na 9y re <J8 e t szent csudája. Jjü vagyok már a 6ús magyar határon. 9ij népek járnak erre új csuhába, 2tj varjak a befagyott íngoványon. ^uff-hulf a hó nagy, s%üzfehér pihékben, Csüng a\ ojiáfos fethök csipkés rojtja. Ijtí a^ik újra törötten, fehéren j£ Vértesalja legnagyobb bolondja. *(Be vonzottal ide kacagó J$om. föe bűntelen, te szent, te $£#£í gyermek. JLetked nagy vágyak alkonyán csudálom. Sfflíost habfested szépségén hadd merengek. Csudásfángú, s^ép, nagy gyermekszemedből Vágyom egy csókos piffanfásf orozni^Lerészegedve e sugár-kenet föl': 9fíüfy jó fenne előtted összerogyni. Drozdy Győző. & lelkiismeret hatalma. Ősz volt. A nyár alighogy meghalt, már éreztette erőjét a tél. Hűvös szél kerget millió halott, sárga, fonnyadt levelet. Virág már nincs a. mezőn, a fű sem zöld már. Fojtó lég nehezedik minden élőre. A halál, a pusztulás szaka ez. Megzörgetik odakün az udvarajtót. Maga a plébános siet, hogy kinyissa. Egy sápadtarcú, vézna fiúcska állott ott. Alig volt sovány testén valami, rendes ruhadarab. Kabátja fyukacsain vigan futott be a szél. Remegett a hidegtől. A pap szeretetteljesen szólította be a a szobába. Ott benn elmondta, miért jött. Apja részeg fővel nagyon megtalálta verni anyját. Fél, hogy nem birja el a beteges asszony a nagy fájdalmat, s a meggyaláztatást. Pityergésre állott a szája már. A derék, kedvesarcú, fiatal pap megcirógatta szeretettel a fiú arcát: „Ne félj, kis fiam, majd jóra fordul minden !" A kis gyermek elment. „Látod, kedves orvos barátom — szólt vidoran — igy vagytok ti a ti pácienseitekkel. Azt a részeges, beteg Csapi Andrást nem tudtad kigyógyítani rettenetes bajából. Itt megszűnt már a tudományod ugy-e? Elhiszem, amit az előbb mondtál, hogy ti arra valók vagytok, hogy az ember földi életét tegyétek simábbá, fájdalomnélkülibbé. Lehet, hogy ehhez nincs is szükségetek, mint minékünk, az Isten fogalmára, de azért mi olyankor is tudunk beNeki öröméneket zengedezzünk ; Dávidnak véréből, tiszta szűz méhéből született: Krisztus nekünk ! És eme szent áhítattal telt, mély vallásos örömérzelmünkkel kelünk útra a pásztorokkal a karám felé, hova a menybolt ragyogó csillaga vezérel. Nem találjuk őt fényes palotában, hanem az istáló szegény jászolában. Aki az ég s föld sarkait fentartja, nem lelt más helyet, hol fejét lehajtsa. S mert születésében az Isten végtelen kegyelme, határtalan szeretete nyilatkozik még, igaz hívőként borulunk le előtte, dicsőitvén őt: Üdvözlégy Jézus! Világ Megváltója! Bús szivünknek megvigásztalója. Embertársam! Légy gazdag vagy koldus. Kandalló vagy rozzant tűzhely mellett élvezd is családi örömödet az ünnep jelentőségében, egyre kérlek s ez az: tekints a föld tiszta hóleplére. Amily tiszta az, legyen szived is olyan,, ment minden háborgástól. Gerjedezzen fel benned az Isten dicsőítésére epedő vágy s légy részese a békének, melyet az angyal hirdet. S ha csak rövid időre elmélkedsz tegeket gyógyitni, mikor a ti tudományotok megszűnt. S erre tanit meg minket az istenfogalom. Várj. Én Csapi Andrást meg fogom gyógyítani." Az orvos csak gúnyos mosollyal válaszolt. Tele volt hivőkkel a templom. Ott volt az egész falu. Mindenki hallani akarta szeretett plébánosuk arany beszédét. Mikor felment a prédikáló székre, mélységes csend ült a lelkekre. Beszélni kezdett. A házasság szentségéről beszélt. Arról a szeretetről, mely összeköti a hitveseket. Azokról a kötelességekről, melyek minden embert, mint hitvest köteleznek. Erős, érces hangja kellemes lágysággal töltötte be a templomot. Azután arról szóllott, hogy nemcsak az Ur előtt bün, de a társadalom előtt is megvetést érdemlő dolog az, ha a hitvesi kötelmeket sérti meg valaki. Ha nem adózik a hitves köteles szeretettel annak, kit hozzáfűzött a sors. S áttért arra, hogy mennyien vannak mégis, kik semmibe sem veszik a hitvesi esküt. Akik szeretet helyett gyűlölettel, tisztelet helyett megvetéssel viseltetnek hitvestársaik iránt. Hangja mind erősebben, ércesebben hangzott. Átok, megvetés azokis, önmagádtól reájössz, hogy az emberiség összeségének ép úgy, mint az egyes embernek földöntúli boldogsága a földi boldogság a tényezője, amelynek eredő forrása a szeretet, a béke és erőssége a hit, melyet Jézus tanított s melyért halált szenvedett. Higyj és bizton remélj ! Boldog karácsonyi ünnepeket az olvasónak és kedves hozzátartozóinak ! Bertalan Vince. Boldog finnepeket! A béke hirdető Isten-gyermek születésének évfordulója ismét elkövetkezett és a földnek keresztény és keresztyén népei — voltaképen a keresztények összessége — tisztult érzelmekkel borulnak le az egyház szentelt hagyománya előtt. Karácsony érkezése az örömnek jövetelét jelentette a próféták jövendölése szerint s valóban öröm érkezett a földre a Megváltó születésével, mert megszűnt a tévelygés, megszűnt a kételkedés és a szivekbe a nyugalom boldog érzései költöztek. A Megváltó születése határ az ra, kik megalázzák s meggyalázzák hitve süket. Lelke minden jóságos haragja az arcára ült. Mindenkit magával ragadott. Mindenki vele érzett. Csak egy ember, egy magastermetü, feketearcu férfi vetett dühös pillantásokat a pap felé. Morgott is valamit, miből a körülötte levők annyit értettek, csak : „Megkeserülöd még, hogy igy felcsufoltál!" . . , S döhösen kiment. Azóta eltűnt a faluból. Senkise látta többé. Amott lenn a faluvégén hiába várta aznap a férjét egy agyonsanyargatott, beteg asszony s az apját egy vézna sápadtarcu gyerek. II. s Kegyetlen rablóbanda rabolta állandóan a vidéket. Elálltak az országutat s megraboltak, megöltek mindenkit, kit a balszerencse eléjük hozott. Senki se tudta, ki a vezérök. Még senki se látta az arcát. Álarcba bujt. Fekete maszkja irtózatosra torzította el. Aki megmenekült tőlük, rémes dolgokat mesélt róla. Különösen a papokkal bánt kegyetlenül. Még egy sem került ki élve kezei közül. S hiába rendelték ki ellenük az egész vármegye csendőrségét, nem tudták kézrekeriteni. Sokszor már majdnem elcsipték, de mindannyiszor kicsúszott az üldözők gyűrűjén. Barlangokban, szakadékokban tanyáztak. „Esztergom és Vidéke" tárcája
