Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-14 / 82.szám

De ha már sehogysem odázható el a túlsó járás telekkönyveinek átvitele, úgy kérdjük, hát akkor inkább feláldozzuk annak fejében a törvényszéket ? Mert ahhoz, hogy ha Esztergomban két járásbiróság lesz összpontosítva, hogy az a törvényszék visszaállításának ab ovo útját fogja állani, kétség nem férhet. S igy, ha minden járásbiróság fel fog ruháztatni telekkönyvi hatósággal és mi a partikuláris érdeknek szolgálva a két járásbíróságot kezünkből a telekkönyv miatt kiereszteni nem akarjuk, úgy a végeredményben ezen törekvésünk oda fog vezetni, hogy a törvényszék kérdését örök időkre elejtjük. Gondoljuk meg hát jól a dolgot, ne szítsunk önmagunk között viszályt, hanem értsük meg egymást s egyengessük az érdekek kölcsönös kielégítésének utait. Az érsekujvárvidéki róm. kath. népnevelök egyesületének közgyűlése. A munkában tartalmas, lelkes tagokból álló egyesület f. hó 10-én tartotta huszonötödik közgyűlését, melyet nagyaiányú tárgysorozattal emlékünneppé avatott fel. A közgyűlést hálaadó szent mise előzte meg, amelyet Fábián János apát, Érsekújvár nagyérdemű plébánosa tartott. A közgyűlésen az érsekújvári, vágselylyei, udvardi és ürményi körök összes tagjai, a ker. tanfelügyelők és lelkészek vettek részt. Vendégei Schiffer Ferenc p. praelátus egyházmegyéi főtanfelügyelő, Giessvein Sándor kanonok, a neves szociológus, az érsekújvári és udvardi kerületek országgyűlési képviselői, a város polgármestere, közjegyzője és több városi notabilitás volt. Szabó János az egyesület elnöke magvas megnyitójával, melyben az egyesület célját, munkáját, kitartását vázolta, köz— Ugy, ugy .. . csak keresse legalább a jó tulajdonaimat! . . . — Szívesen . . . bár, aki jó táncos, az rendesen rossz férj lesz. . . Elkényesztetik az asszonyok. .. — Már én nem lennék olyan. .. Ha a férje lennék, nem táncolnék senkivel. . . — Köszönöm. . . Látja, mihelyt férj lenne, mindjárt unalmas^ 'nem, unalmasabb lenne*. . . . Aztán mondja, barátom, hát muszáj magának megnősülni ?! . . Pista a szemébe néz és arcátlanul mosolyog. — Ha gondolja, hogy nem ?! . . . — Hallja, ne szemtelenkedjék ! . . . A kezére ütött a legyezőjével, mire a hadnagy igen büszke volt és mikor a cigány vértbizsergető, szilaj csárdásba kapott, Berkes Emma a huszár karjára tette a kezét. — Jöjjön táncolni! . . . II. Táncoltak szivvel, lélekkel. Szinte érezték minden idegükkel a szárazfából kisiró kinevető vidám vagy szomorú melódiát és a testük ugy hajlodozott a zene ütemére, mintha szerelmes szellő hajlítana finom, füzágakat. Ó, észvesztő dolog is az, igy röpülni az egymás karján, amikor kénytelen-kelletlen összesimul két dobogó kebel, de meg amúgy is. . . mert nem veheti azt a tánc hevében senki sem észre. Tass Pista a kezébe érzi az ő mennyországát és szinte ihletve táncol. Emma tetszést aratott. Befejezésében melegen üdvözölte az illusztris vendégeket kiemelvén a főtanfelügyelő jelenlétét, ki Ő Eminenciája meghatalmazásával az alapszabályok értelmében, mint az egyesület tiszteletbeli elnöke és érseki biztosa volt jelen. A megnyitót a Hymnus akkordjai zárták be. Azután Schiffer Ferenc főtanfelügyelő intézett a közgyűléshez rövid, de nagyon jó szívről tanúskodó beszédet, kérvén a tanítókat, hogy hivatásukban a szocializmus körüli munkásság legyen az irány, amely őket nagy feladatuk teljesítésében vezérli. Majd üdvözlő táviratot intéztek a a prímáshoz és kultuszminiszterhez, ki igen meleg hangon válaszolt. Őt követte Giessvein Sándor, ki a keresztény bölcseleti elveken felépült szocializmust ismertette az individuális szocializmussal szemben. Beszéde mély figyelemben részesült s végeztével tüntető ovációval adózott a közgyűlés. Ezt követé Walter Gyula dr. üdvözlő táviratának elolvasása. Vanek Gáspár az érsekújvári kör elnöke olvasta fel az egyesület huszonötéves működését igazoló és körültekintően összeállított történetét. Majd városunk szülötte, a magyar kisalföld poétája, Nagykér kántortanitója, Estéli András szavalta el gyönyörű ódáját. A közgyűlés viharos tapssal fejezte ki háláját rímbe foglalt gyönyörű eszméiért. A közgyűlés ezen ünnepi részét a pápai Hymnus áhítatos eléneklése zárta be. Következett az egyesület belső ügyeinek tárgyalása, melynek végeztével nagy társas ebéd volt az „Arany Oroszlán" vendéglő dísztermében, hol vidám zene és kesergő tárogató mellett, gyönyörűbbnél gyönyörűbb áldomások mondattak. Délután 4 órakor a nagy közönség részvételével tizenkét magyar ruhába öltözött érsekújvári leány és Rákóczi induló kíséretében elsőbben Kossuth Lajos, majd Czuczor Gergely szobrához vonultak. Az előbbinél Szabó János, az utóbbinál Vanek Gáspár nagy hatású beszédje mellett koszorúzták meg a szobrokat. Este 8 órakor zsúfolt ház mellett adták elő a „Végrehajtó" cimű vígjátékot. Mondanom sem kell, hogy a tanitó urak és hölgyek mesteri alakítással összhangzóan asszony ruhája erős illatot lehel, az arca pedig olyan, mint a fakadó rózsa és ajkai lázasan nyílnak félig széjjel . . . — Köszönöm. . . pihennem kell! . . • A férfi karjába fűzi a kis özvegy gömbölyű karját és amint leül, lopva kezet csókol neki. — Pista ! . . . — Nem szabad ? . . . — Maga egyre szemtelenebb ám!..,',. — Asszonyom.. . édes Emma asszony... Kérve teszi össze a kezét és a szemei is olyan érthetően fohászkodnak. Az asszony nagyon tudja erősségét. — Haragszom. . . menjen ! . . . — Emmácska! . . . vigyázzon mert megcsókolom! . . . — Itt a teremben ? . . . — ijedt meg az asszony. — Hát jöjjön ki — nevet a legény. — Nem megyek. . . És már elég is volt. . . Örj3g harag! . . . Oda mutatja öt ujját, mint a kis lányok szokták, majd marokra szorítja. — Menjen ! . . . — Jól van. . . elmegyek ! Hanem vegye ugy, hogy meg csókoltam a dacos kis száját, a kegyetlen szemeit, megcsókoltam szerelemgödrös állát, gömbölyű nyakát, megcsókoltam a puha vállát, a karját, megcsókoltam kebe. . . — Elég! — sikoltja Berkesné fülébe dugva ujját, és már könyörög : — Menjen már. . . menjen ! . .'. adták elő szerepüket. Ezt követte a hangverseny, ahol Érsekújvár szépei gyönyörűen és precizitással énekeltek, zongoráztak. De szép volt Szabó János Tulipándala is, mely könnyeket csalt a hallgatók szemébe. Szóval szép és hatásos volt minden, a mit az egyesület tanitói rendeztek ép azon a napon, amely ötvennyolcadik évfordulója annak az emlékezetes fegyverténynek, mikor dicső honvédeink kegyetlenül elverték a port Heszter osztrák generálison és pompásan futni tudó hősi hadseregén. Az ünnepélyt virradtig tartó táncmulatság zárta be, melyen az érsekújvári és vidéki táncos hölgyek ugyancsak ropták a csárdást a tanitó urakkal. A legnagyobb elismeréssel kell adóznom az ottani huszárezred tisztjei iránt, akik megjelenésükkel, fesztelen és lovagias otthonérzésükkel tüntették ki a honvédek első oktatóit: a tanítókat. Bertalan Vince. HÍREK. — Kálmán napja. Alispánunk tegnap ülte névünnepét, mely alkalomból a megye tisztikara lakásán kereste őt fel Pongrácz Kázmér főjegyző vezetése mellett, aki lelkes szavakban tolmácsolta a tisztikar legjobb kivánatait. Az alispán szívélyesen köszönte meg a tisztikar üdvözlését, egyetértésre összetartásra buzdítva őket. A város tisztikara Vimmer Imre polgármester élén tisztelgett az alispánnál s fejezte ki jó kívánságait. Az alispán igen szívélyesen köszönte meg a polgárság ragaszkodásának megnyilatkozását, s ünnepélyesen ígéretet tett, hogy érdekeiket mindenkor szivén fogja hordani. — Az ügyvédi kar értekezlete. Ügyvédi karunk szerdán este a Fürdő vendéglőben értekezletet tartott, hogy a muzslai járásbiróság áthelyezésének kérdésében állást foglaljon. Behatóan megvitatták az áthelyezés előnyeit, esetleges hátrányait, valamint élénk eszmecsere tárgyát képezte a törvényszék visszaállításának kérdése is. A tanácskozás eredménye az lett, hogy kimondották, miszerént álláspontot egyelőre nem foglalnak, hanem bevárják a főisTass összeütötte sarkantyúját és tisztelgett. — Kezét csókolom, asszonyom ! . . . Virradóra főbe lövöm magam ! . . . — Majd szép koszorút küldök a sírjára... Maga bolond! . . . III. Pista bement a büffébe, ahol vagy két üveg hangulatszerző vörös bor után pezsgőket rendelt és szilaj kedvében egyet bontatott a másik után. — Ha a menyecske nem .tagit, agyonlövöm magam, — mondogatta — hadd lássa mire képes egy huszár! . . . Az asszonyka is elgondolkozott a fiu fenyegetésén, amely — mi tagadás benne, — bizony aggasztotta kissé. — Ha neki vadul a fiu, még megteszi, hogy magába lő . . . Odaintette Pista egyik barátját és beküldött érte. — Mondja, kérem, Tass Pistának, hogy jöjjön táncolni. A fiu elment és legnagyobb csudálatára tagadó válaszszal jött vissza. — Búsul a gyerek . . . Azt mondja, hogy nincs kellő hangulatban, mert agyonlövi magát . . . Az asszonyka, aki azt hitte, hogy egy szavára berohan, megsértődött a kudarc fölött, és bár igyekezett másra gondolni, ez nem igen sikerült neki. Egyre többet foglalkozott a Tass esetleges halálával, aminek —- természetesen — csakis ő lesz az oka . . . pán által f. hó 15-ére egybehívott értekezlet eredményét. — Szent Benedek-rend gyásza, őszinte sajnálattal vesszük Gyulay Rezső Szent Benedek-rendi áldozó papnak és a zalavári apátság alperjelének halálhírét, aki f. hó 12-én hunyt el Budapesten az irgalmasok kórházában 58 éves korában. Mindössze két évet — 1875—1877. — volt városunkban, de ezen rövid idő alatt csakhamar kedvelt tagja lett társas életünknek. Mint tanárt tanulói is igen szerették, aki minden szigora mellett viszont szerette tanítványait. 1877-től 1897-ig Komáromban volt tanár, majd 1905-ig lelkész, előbb Fűcsön, utóbb Győrszentmártonban. Temetése ma délután lesz Budapesten. — A gazdasági egyesület tanulmányi kirándulása. Az Esztergomvidéki gazdasági egyesület e hóban tanulmányi kirándulást rendez, hogy a gazdák körében megkedveltesse a tejszövetkezetek eszméjét. Minden községből ugyanis 2—3 kisgazdát szándékozik Mosony megye Lezér községébe vinni, hogy az ottani tejszövetkezetet nekik bemutassa. Megtekintik a Kühne-féle gyárat, majd visszajövet a komáromi földművesiskolát. — Csavargőzös társulat igazgatósága holnap d, u. 5 órakor igazgatósági ülést tarr, melyre igen fontos folyó ügyek elinzése van napirendre tűzve. — Háziezredünk önkéntes iskolája, A 26. gyalogezred önkéntes iskolájának uj folyama megkezdődött már Győrött Bruneder Károly kapitány parancsnoksága alatt. Az iskola kiképző tisztje: Szelestey László főhadnagy. A bevonult Önkéntesek névsora a következő: Balog András, Bács Károly, Bedross József, Boldiss János, Cservinda Káro'y, Csillag Jenő, Feichtinger Ernő, Hoffmann Jenő, Heksch Béla, Kolcs Aurél, Konalik Jenő, Kuffler Pál, Kellner József, Krausz Ede, Lancsek Rezső, Miklós János, Matavovszky Gábor, Obert Lajos, Okányi Dezső, Pitik Hugó, Rinquald Géza, 'Reichenfeld Rudolf, Reviczky Elemér, Szenté Mihály, Sarkady Lajos, Szeibeczeder Arnold, Schnabel Lipót, Schwarcz Gyula, Vécsey Antal, és Zechmeiszter László. — Üszőkiosztás. Az Esztergomvidéki gazdasági egylet f. hó 12-én több gazdának osztott ki üszőket. Nevezetesen pedig Pistában pedig már gyöngyözött a pezsgőbor szelleme. — Nem megyek be — gondolta, —• hacsak ő maga nem jön értem . . . majd megmutatom ' . . . — és ivott, egyre ivott. Berkesné erre az öreg Szabó bácsit fogta karon és őt kérte, hozná ki a fiút, mert még csakugyan valami bolondot tesz . . . Az öreg ép oly eredménytelenül jött vissza, mert hiába, igen kemény és megátalkodott legény volt Tass Pista. Már ekkor a rombolás vágya is felkerekedett benne és biztos kézzel vágott egy pezsgős palackot az óriási tükörbe, hogy az ezer darabra tört széjjel. A csörömpölésre Berkesné halálsápadt lett, a szive vére elállt és ijedtségében azt sem tudta mit csináljom. Nem is mert rágondolni, hogy a fiu . . . Isten ments meg. Reszketett minden tagja és csak akkor tért magához némileg, amikor mosolyogva újságolták neki ' — Semmi! . . . csupán Tass Pista vagdossa be a tükröket. IV. Francia négyest harangoznak be, amihez mindenki táncra készül. Még a mamákat és gardedámokat is besorozza a túlbuzgó rendezőség. Berkesné pedig észrevétlenül kiszökik a teremből és boszorkányos ügyességgel a Tass Pista háta mögé kerül aki csak akkor veszi észre, amikor koccintva üti poharát az ő poharához. Tass meglepett örömmel kiáltotta :