Esztergom és Vidéke, 1906

1906-06-28 / 51.szám

i I • 1 SZTEKGIH es mm A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. —.— Előfizetési árak: i. Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . i kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Prokopp Ggala és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyíltak és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot néiti adunk vissza. Gyermekek nemzeti fogadalma. Esztergom jun. 28. A magyar nemzet kereszténységének gyökerén, a szőke Duna partján elterülő Esztergom királyi városban ünnepnap vagyon. Hódoló ünnepe a nemzet tiszta vérsarjának, mely a műveltség, a nemzeti nagyság alapzatának megszentelt csarnokába jár elsajátítani mindazt, ami forrása a nemzeti létnek, a nemzeti fen maradásának. Kuruc generális vak Bottyán tornácos kastélya előtt, a legnagyobb nemzeti munkásról elnevezett Széchenyi téren, ott a Szentháromság alján lengeti a szellő a nemzeti hitet, reményt és szeretet jelképező, gyönyörű színpompában lobogó zászlót. Körülötte gyermekek, a népiskolának rajai fiúk és leányok, kiknek csillogó szemeik sugárzó fényében az a szent érzelem tükröződik vissza, mely büszkévé teszi az anyákat nemzeti rendeltetésük ékes gyümölcsére. Ez érzés : a haza, a rög szeretete! Micsoda nyomorult pária lehet az, „Esztergom és Vidéke" tárcája. A'z eszményi szereién) méta physiká ja. Irta : Drozdy Győző. „L'amor che mouve il sole e' l'altre stelle.'' Dante. (Folytatás.) Ha már a nagyobb költők szerelmeit .bevettem tárgyam keretébe, lehetetlen Heine exotikus szerelmeit szó nélkül hagynom. Szándékosan irtam, hogy szerelmeit, mert, hogy hány volt neki, kikutatni inkább a statisztikusok feladata, mint az enyém. Annyi bizonyos, hogy nagyon sok volt s igy azoknak történetét leírni igen hosszadalmas lenne. Heine szerelmei nem voltak eszményiek. A lélek szerelmét nevetségessé teszi, persiílálja. Endrődi, Heine leghivatottabb íorditója irja róla: „Heine kinyilvánítja költeményeiben, hogy a húst teljesen emancipálni kell a szellem hatásai alól. Erény nem kell a szerelemnek s • a lélek szépségét, mint „véleményt" gúnyolja/' Heine szerelme a keleties, buja szerelem, ő nem hisz a „szeretlek" szóban, csak a csókban. Valamint tagadja a székinél a rög, a haza szeretete csak üres fogalom ! Minő elvetemült lélek az, ki a nemzeti érzületet ki irtja szivéből, hogy helyébe a közösségnek oly érzületét ültesse, mely megtagadása az ősiségnek és hagyatékának! Magyarok Istene! Te nagy és hatalmas Hadúr, tekints nemzetedre, hol a nemzeti érzelem ellen gyilkos hadjáratot kezdenek indítani a magukat hazátlanoknak valló szociáldemokraták, kiknek naprólnapra való erőteljesebb fellépése, mint a fokozottabban tomboló vihar veti magát különösen a fiatalságra, hogy kitépjen mindent szivéből ami a hazára a hazaszeretetre emlékeztet és következteti. Jól számit, mert a fiatalság az a korosztály, mely rövid idő múlva családot alapítván egész lelkületét bele viszi, bele oltja a gyermek ártatlan lelkébe a nemzeti romlás nyomorult és hazug eszméit. A tatárjárás megritkította ugyan a nemzetet, de eredményében nemzeti szempontból oly rettenetes csapás nem érintette még a hazát, mint a minő a szociáldemokratizmus ádáz harca fog szülni, amiért minden előtt ezt ülrelem állandóságát is. Neki csak csók kell az égő biborajkról — nem szerelmet súgó édes szó; a selymes keblekre ő csak ráborulni kivan — de nem hallgatja a sziv dobogását; ő csak lánykája szemében akar gyönyörködni •— de nem kívánja a lelkét is látni. Mégis volt Heinének is eszményi szerelme, melyet azonban megszakított a költő halála. „Mouche"-t szerette a költő utolsó, de igaz, lelkileg magas, emelkedett szerelemmel s mint maga mondja: egy vértanuvirág és egy haldokló szerelméből állt e szent viszony. És a költő maga bevallja, hogy „érezte ama csodás, mindent szentté bűvölő szerelmet, mely fölér az örökkévalóság öszszes gyönyörévei és üdvével." Látjuk tehát, hogy Heine is összhangzásba tudta hozni, hacsak egy kevés időre is a lelkét és az eszményi szerelmet. Heinénél is illusztrisabb példáját mutatja a reális szerelemnek a feltörő magyar irodalom legtehetségesebb fiatal poétája : Ady Endre. Amennyire csodálom új, exotikus s mégis zamatos magyarságú nyelvét, mely feltétlenül meghódítja magának irodalmunkat, annyira ellenszenvezek kéjelgő, ledér, reális szerelmével, ő se tud lelket szeretni. Egész kötet költeményéből sem dözi, ami a nemzetet, nyelvéhez, hitéhez, erkölcséhez és erényeihez köti. Ez ellen gátat kell vetni és a küzdelemmel ha kell végkimerülésig kell folytatni a harcot, mert meg nem engedhető az, bármily igazságot hirdessen is, hogy a nemzeti érzelemtől a haza iránt tartozó köteles hűségtől bárkit is eltántorítson. A haza szeretetében, iránta való hűségben domborodik ki leginkább a szocializmus, mint egyedüli helyes idealizmus, melynek a szivekbe való becsepegtetésére, az első harmatnyujtó a tanitó és tanítónő. A város költői lelkületű tanítója Miklóssy József volt az, ki a tanítóegyesület f. hó 7-én tartott közgyűlése alkalmával azon javaslaton tette, hogy gyermekeink a tanév végén hódoló s fogadalmat tevő felvonulást tegyenek a nemzeti lobogó előtt. Lelkes örömmel, riadó éljenzés kíséretében lett határozattá, hogy alegilletékesebb fórumok kerestetnek meg az iránt, hogy eszme az országosan megvalósitassék s a hódolási ünnep a jövő tanév folyamán minden iskolára nézve kötelezővé tétessék. tudjuk sejteni, hogy milyen lehet Léda asszonyának a lelke. A költő gondolatai, nyelve, megkapó ; különös metaforái, új, elragadó költői képei egész extázisba ejtenek, ha olvasom, — de szerelmétől undorodom. A modern poéták között sokan vannak ilyenek. Vészi József pl., ki ugyan már nem foglalkozik a költészettel, mely egyébként nem is neki való volt, egy egész kötet verset ir egy tévedt nőhöz, egy perditához, La travaita cimmel. Látjuk tehát, hogy a szerelem fogalma ma már csaknem vétekké sülyedt. A férfiak csak flörtökre vadásznak és ez tönkreteszi úgy a leányok, mint saját lelkük minden fényét és ideálizmusát. De a nőkről sem zenghetek dicséneket. Ok hű követőik minden rosszban a férfiaknak. Ám igaz, hogy náluk a szerelem a lélekből indul ki és az érzékekhez csak ritkán, vagy talán el se jut ; mig a férfiaknál a legtöbb esetben az érzékekből indul ki s a célhoz, a lélekhez ritkán jut el. Ez kínos különbség ma még a nő és férfi között. . S mi az oka ennek ? Semmi más, mint korunk reális szelleme. Az igaz szerelemnek és nem az útszéli indulatoknak vajmi kevés példáját találjuk korunkban, mert a most serdülő ifjú nemzedék egy pesszimisztikus, világfáj Esztergom város iskoláinak intéző körei a derék tanítói karral egyetértőleg, a mai napon tetté vallják az eszmét. Gyermekeink felvonulnak s leteszik a fogadalmat. Jelentőségének fényét emeli a plébánosnak orratusban és a város polgármesterének díszben való megjelenése. Kétségtelen, hogy megkapó jelenet lesz a hódolás, de megkapóbb az a belső érzés, mely minden kebelben viszhangozza azt a fönséges érzelmet, amit a költő e szavakban fejez ki: Tied vagyok, tied hazám e sziv e lélek, Kit szeretnék ha téged nem szírethetnélek ! ? Szentegyház keblem belseje oltárod képed S ha kell ez oltárt ledöntöm érted. Nevelnünk kell, tervszerűen Istenben való hittel, abban az erős öntudatban, hogy hazaszeret Isten nélkül bolyongó árny, de azzal a legnagyobb kincs, melynek tulajdonában bátran felkiálthatunk: Ha Isten velünk, ki ellenünk! ! Bertalan Vince. fiiosszák. Igazts. Hiszen már egy hónapja elmúlt, hogy a csömöri-uti lóversenyek megszűntek. Már azóta a dalmas áramlatban fürdik s ez lemossa lelkéről a nemes himport, minek következtében az ifjú tönkremegy, a szó valódi értelmében elzüllik. Ez örvénytől semmi sem tudja úgy megmenteni az ifjút, mint az eszményi szerelem. Ha ennek csodás heve lángragyújtja az ifjú szivét: akkor paizsot nyer szenvedélyei s a kicsapongások ellen. Igy sohasem romlik el s ha már a bűn fertőjében is volt, magasra száll* fel onnét lelke a tiszta érzéseknek büszke szárnyain, egy üdítőbb levegőjű, fenségesebb világba, hol jobban érzi magát, ha még oly boldogtalan is. Dicsőült arccal nézi onnét a zavaros időket s nem remeg attól, hogy vészük eltemeti, mert a tiszta érzés glóriába vonja élete egét és lelke ott fönn a magasban visszakapja régi fényét s ragyog, mosolyog, büszkén, boldogan. Ha millió átok üldözi magányán ; ha derűtelen éjét bús kételyek, kinos álmok zavarják; ha eltűnt vágyai patyolattiszta, bomló fátyolából új álmokat sző lázas képzete; ha a fájdalomnak tengervésze tépi; s ha sorsa bár az átok és megaláztatás: azért boldog, mert van akiért él, mert van akit szeret . . . I Valakiért élni . . . : mennyi üdv rejtőzik ebben ! Valakiért szenvedni . . . : mily kéj ez! mily öröm ! Valakiről álmodozni . .'. : milyen édes álom! Valakit