Esztergom és Vidéke, 1906

1906-06-14 / 47.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DP. Prokopp Gijula és Brennei* Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Socializmus egy válfaja. Socializmus ! ez ma a legelöl járó jelszó. Ez ural mindent és minden­kit. Ez az az üdvösséges eszme, amelynek megvalósításához a de­mokraták nézete szerint Krisztus is kevés volt. Eszme, a melynek meg­valósítása boldoggá tesz minden ha­landót aki a földön él. Ha azonban nem demokratikus, csak időleges le­het. A socialdemokratizmus az az egyedüli üdvözítő Ösvény, mely az ŐsszülŐk által élvezett édenkertbe vezet bennünket, anélkül, hogy meg kellene halni. Halál!? Bolond gon­dolat, legfeljebb megsemmisülés. Jövő élei ?! Szédítően ostobaság oly hit­ben, aminőt a keresztény világnéz­let hirdet. Nélkülözéstől mentesített boldogság, amit a socialdemokracia tana hirdet, amely állandósít és oly gyönyörökben él annak légkörében mindenki, hogy azt elvtárson kivül ésszel senki íel nem foghatja. A gyönyörteljes boldogító életben elvtárs mindenki. Vér vagy tekin­tély szerinti kötelék nincs. Egye­düli cél a létező, a tapasztalati élet szolgálatára kialakult testi érzékek kielégitése, akár ez az alá rendelt ész és kutatásai által történjék is az. Az édenkert teritoriuma az állam,, vagy az sem, hanem a világközös­ség nyelv- és faj-különbség nélkül. A vallás a chiméra és a hittel együtt csak addig nem agyrém, mig a ha­talmasan boldogító socialdemokra­cia eszméit nem feszélyezteti, de azzá válik, mihelyt a kedély, a sziv önmagán borongva kesereg azon, amit, akit elvesztett avagy keres. Az állam tartozik mindenről gon­doskodni. Benne az egyéni érvé­nyesülés csak addig terjedhet, amed­dig a közösség szüksége megen­gedi sőí parancsolja. Közös minden! A család nem az egyéni érvényesülés szentélye, tehát mint ilyen nem is létezik. A család egy emberközösség, kihez tehát mindenkinek gondja, rendelkezési joga van, amennyiben esetleg ön­állóságra törekednék. Szabad sze^ szerelem! Tehát államilag gondo­zott kéjház, hol az apaság addig terjedhet, mig benső érintkezés fo­lyik és az anyaság addig, mig em­lővel táplál. Azonkívül minden az állam feladata, az emberé pedig a test fölött való feltétlen rendelke­dés. Az állam egy számtalan, a tömeg arányaihoz mért étkezőkkel ellátott Gsiaueo : csia ? csua . . . ? Currente calamo irta : Dr. Ozdy. A Redaktor-club általános panasza, hogy egy-két rajongó csemete bakfist és egy­pár égbetörő „rimfaragó" bocfasip-mű­vészt kivéve a nagyközönség tárcát nem olvas. ;A misztagógok statisztikája meg­döbbentően közli: Minden 1000 újságol­vasó közül 6-an olvasnak csak tárcát. Csak 6-an ! S ez a hat is költö-kanditátus és bakfis osztr. (=0) értékben.­• Nohát t. lángészhabarék, mi ennek az oka ? Figyeljük csak meg az újságolvasók pszihológiáját. Nézzük végig madártávlat­ból, hogy egy Ipse, mint bontja fel az új­ságot és mint csukja össze. Mindenekelőtt azonban adjunk ez Ipsé­nek gyakorlati nevet. Hívjuk pl. Magas­synak. Reggeli után Magassy megnyergelteti telivér orrát egy zsoké könnyűségű cvik­kerrel s feltárja a kettéhajtott újságot. Első pillantása a vezércikkre esik. Aztán fordít egyet, megnézi: ki irta ? Ha talál ott nevet, ha nem: visszafordít s elolvas belőle két szakaszt türelmesen. A harma­dik szakasznak ' már csak az első és utolsó mondatát. A negyedik szakasznak pedig már kizárólag az első mon­datát. Aztán telivér orrát nyergelő zsoké cvikkerével átszökik a betűk halmazán egész az utolsó szakaszig, hogy a többi olvasóval ő is levonja a vezetőcikk kon­zekvenciáit. Ha van entrefilet, annak már csak a cimét nézi meg. Aztán jön a napi politika. Ezt elolvassa betűről-betüre. Aztán jönnek a nagyobb skandalumok részletes leírásai. Itt, különösen ha nem nagyon szenzációs, csak azt olvassa, ami dült betűvel van szedve. Tehát a cikk quintessentiáját. A napi hirek közül vala­mennyinek elolvassa a — ; cimét. De azért, hogy ne vádolja magát felületességgé, egy-kettőbe bele is kezd; végig csak azo­kat olvassa, melyekben vél némi rokon vonást. A művészet és irodalomban csak az uj dolgoknak nézi meg á cimét. Ha­nem jaj aztán a „Különfélék" rovata min­den betűjének. Azt kétszer is elolvassa, hogy 10 perccel később mutogathassa mély tudományát másoknak. Ezt a rova­tot nem bánná, ha három méter lenne. Végül összehajtja a lapot, ahogy volt. Cvikkerét leteszi; orrán a vágást meg­maszirozza. Ám most hirtelen felnyitja az újságot, hogy megnézze, ki és miről irta a tárcát. Csak ennyit. Hanem fogadni mernék, ha barátokra akad, ez az első szabad intézet, ahol mindenütt a legválogatottabb, legjobb étvágyat gerjesztő, csiklandós, párolgó illatok kai mohóságra gerjesztő ételekkel és pompás italokkal telitett aszta­lok vannak. Egy minden izében ha talmasan berendezett társhelyiségek­kel biró intézmény, ahol a pompás étkezés után egy pikoló 'feketére azután különféle szórakozásra te­het az elvtárs. Kolosszális berende­zésű menetjegyiroda, a hol minden élőnek, ha ugy tetszik, szabadjegyet adnak az állam jármüvein, közieke dési eszközein, a legkényesebben be­rendezett szakaszokban oda utazni a hova akar. Lehet ezekenkivül lovon, biciklin, léghajón, repülőgé­pen, kinek ahogy tetszik. Tulajdonjog ! mi a fenéinek, hisz minden közös. A tulajdonjog a kö­zösségben van. itt se testi, se lelki szegénység nem létezik. A közös mindent kiegyenlít. És a munka? Kiki annak elvég­zésére köteles, a mire az állam fel nevelte és kiképezte, de csak oly szorgalomidőig terjedetten, mig a socialdemokracia boldogságának él­vezetére nem akadályoz. Olyan mun­kába járok, ami nekem a legtetsze­tősebb és oly ágyban hálok amely kérdése : A mai lapba Rákosi Viktor egy fenséges (legmegszokottabb jelző) tárcát irt — olvastátok? — Nem. — Mondhatom, érdemes elolvasni. — Igy anzágol vele, de elolvasni neki sem jut eszébe. Csak a cimét! Tehát a cimtol függ minden. Ha pl. a tárcának ilyen cime van: Rejtett fé­szek. Az én örökségem,: Idillek — az ördögnek sem kell. Hanem, ha pl. ez lenne a cime: Az én szökésem, kaland­jaim. Irta: Kecskeméthy Győző, mindenki elolvasná. Pláne, ha ez lenne cime: Ka­labriász . . .! kétszer elolvasná minden existencia. Az ilyen cimű tárcák : Typhon; Dear; Causerie; Ab imo pektore —• a legkelen­dőbbek, mert kevesen erűk. Logikus kö­vetkezése tehát a dolognak, hogy azt a tárcát, melynek cimét senki sem érti — mindenki elolvassa. Lincseljenek meg! — De az én tárcám cimét magam sem értem. Végtelen dü­hömben ugrattam igy be a t. olvasót, mert meggyőződtem róla, hogy banális cimű tárcáim senki sem olvassa. S erről panaszt banális cimmel hiába emelek: azt sem olvassák. De ha ezt irom cím­nek : Csíaueo : csia ? csua . . . ? — fogadok, a bútoripar remeke. Szóval az igaz­hivő mozlim .hetedik vagy hetven­kettedik édenkertjének gyönyöre el­enyészik a socialdemokracia abbeli törekvésével szemben, amit el akar érni és hiszi, hogy el is éri. Itt a világon, t. i. a socialdemok­racia nagy közösségében akként élni, mint az egyéni szabadakarat által irányzott mai társadalmi és erkölcsi érvényesülésre való törekvés meg engedi, megengedheti, nincs joga senkinek. Itt az érvényesülés csak is asocialdemokracia'eszméiben meg­megigazult elvtársi élet folytatásá­nak határáig terjedhet. A többi lé­zengőnek tartatván vagy kiirtandó, vagy a socialdemokracia szent sza­badsága nevében bilincsbe verve le­hetetlenné teendő. Mert tudd meg ember! a tervbe vett és mondhat­nám nagyméretű socialdemokracia elnevezés alatt álló társadalmi ál­lam keretén belül sem szellemileg sem egyébként ur nincs, mert mind­nyájan urak a szó legszorosabb ér­telmében véve. És ha akad köztük kinek lelki tartalma magasabbra tö­rekszik lángjával, az rendbontó, az_ pártviszályt szitó, kit ki kell irtani. És ha akad köztük, kinek terjedtebb vágyai vannak, többet eszik és iszik hogy mindenki elolvassa. Mért? Mert nem érti. Világos! Csak igy lehet beadni orvosságot azoknak, akik nem is tudják, hogy betegek, anélkül, hogy beakarnák venni. Ez a tárcatechnika legújabb vívmánya. Be is nyújtom a Magyar Tudományos Akadémiához rögtön patentirozás céljá­ból, hogy mások ne gyárthassák ily me­tódussal tárcáikat. És igy *az enyémeknek lesz legnagyobb kelendőségük. Ötszörös árt kapok értük. Pl. amelyikért banális cimmel adnak20 kor.-t, speciális cimmel 100kor.-t kapok. A 12 kor. tárcáért 60 kor.-t. Követ­kezéskép amiért eddig nem fizettek sem­mit, azért most ötször annyit, azaz öt­ször semmit (5x0) kapok. De, hogy a dologra térjek, konstatálom, hogy akik Magassy melodikáját használ­ják az újságolvasásnál azok az amateur­politikusok kategóriájába tartoznak kik többnyire sanguinikus vérmértékletűek. Ám azt mindenki tudja, hogy csak a tár­cairás hajnalán, politizáltak a tárcákban ; ma már ez a rovat kizárólag a szép­irodalomé és művészeteké. Bár igazán a a szép niveaúján álló tárca ma már ritka mint a „haladó" politikus, Hiszen Nagy­magyarországon minden baronesse és minden szobaleány tárcairásra pocsékolja a cserlevét. Az újságolvasók második osztályába .Esztergom és Vidéke" tárcája,

Next

/
Oldalképek
Tartalom