Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-14 / 4.szám

Esztergom, 1906. XXVIII. évfolyam 4. szám. Vasárnap, január 14. ESZTERGOM es VIDÉKI r. r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A köszöntés. Esztergom, jan. 11. A társadalmi érintkezés egyik jelentékeny tényezője a köszöntés. Nem tudunk a műveltséget teljesen nélkülöző vad népfajok között egyről sem, melynek szokásai között ne uralkodnék az üdvözlésnek legprimitívebb módja. A kultúra ha ladtával az érintkezés e bevezető formája finomodott s igy a civili zált államokban már társadalmi tör vénnyé fejlődött, amelynek ha paragrafusai nincsenek is, csaknem oly mód kötelezik a művelt egyént mint a polgári törvények. Már az ó korban különös súlyt fektettek az udvariasságnak emez elsőrangú követelményére. Tudjuk, hogy mitetoszi Thalestől származik ez a mondás : aki mást megtisztelt, magát tiszteli meg. Ciceró egyik iraában ezt olvashatjuk: az előzékenység a lélek olyan megnyilvánulása, mely mindenkinek üdvös. A sokak által lenézett sárga faj mesés udvariassága ismeretes. Mégis mit tapasztalunk mostanában ? Az udvariasság e könyű, rokonszenvet biztosító követelményeire a mai társadalom népe nemcsak Sirató. i. A multat tudnám csak feledru' Örökre . . . mindörökre ! Hogy ne tudna többé keseregni Szivem, lelkem — fölötte, Ködéből, mint zord, kisértő árnyak, Emléki : visszajönnek S élednek a régi . . . égő vágyak És — hullanak a könnyek. * II. O, hányszor . . . hányszor próbálgatom Megvigasztalni szivemet, De mindhiába csititgatom És mindhiába altatgatom — .Dobogja . . . súgja: nem lehet! Dalt mondok néki uj tavaszról . . . Nótát, a dalt se érti meg : Nincs vigasza, nincs nyugvása, Minden fájdalmas dobbanása Zokogja vissza: nevedet. III. . . . Dalolj madárka ott az ágon, Sird el szived keservét; Minthogyha árva életemnek Nagy buját keseregnéd. súlyt nem fektet, hanem szemlátomást mellőzi. Az udvariatlanság hódit tért és szül mgbotránkoztató nyeglegeségeket, melyek a mi kis városi közönségünk közt is hovatovább erősebben lábra kap. Talán a szalonok elfajult légköre hozta magával ki az utcára, talán a lelkek regenerálódása. Szalonokban lépten nyomon tapasztaljuk, hogy 18—20 éves bundahajú idétlen óriások per „maga" beszélnek a náluknál jóval idősebb, sőt több gyermekes úriasszonyokkal, akik hamar beletalálnak ebbe' az úgynevezett jukker-tónusba, meg sem gondolván, hogy saját értékük iránti tiszteletet szállítják alá. Ezt a léha felfogást kiviszik a társadalom minden terére, a rossz példa ragadós lévén felfogásuk terjed a társadalom komolyabb elemei közt is. Lépten nyomon tapasztaljuk azt a megbotránkoztató magatartást, hogy a társadalomban számot alig tevő egyedek a náluknál korban, társadalmi és közéleti tekintélyben előrehaladottabb, sőt szellemi túlsúlyban levő egyénekkel szemben a köszöntés oly sértő indolenciáját honosítják meg, amely a jóizlésű ember ítéletét kihívja. Talán te is a szenvedések Bús golgotáját járod,, És elsiratod . . . elkeserged, Hogy hűtlen lett a párod ! Tuba Károly. Egy Világjáró magyar. Irta: Dr. Walter Gyula. Éppen delet hirdettek tornyainkból a harangok, midőn folyó hó 3-án egy névjegyet kaptam. Szerkesztő DEUTSCHE PÁL levelező külföldi lapokkal. Ezeket a szavakat olvastam a primitiv kiállítású névjegyen. Gyorsan átkutattam emlékezetem rejtekeit és kerestem, akinek becses személyére vonatkozhatnak e szavak. Rokonok, ismerősök, barátok között nem találtam senkit, aki e névvel dicsekedhetnék. Majd okát ügyekeztem a látogatásnak felderíteni. Erre nézve sem voltam képes megnyugtató tájékoztatást találni. Nem lehetett azonban sokáig fürkészgetni. Az idegen csakhamar szobámba toppant. De ezt a rosz szokást átveszik a komolyabb körök is és alkalmazzák untalan, meg sem gondolván, hogy igen sokszor a finomabb és érzékenyebb lelkületre mily bántólag hatnak a modern társadalom e félszeg kinövései. E szertelenségeknek előszeretettel hódolnak a hölgyek is. Nem is beszélünk arról, hogy süldő bakfisok megengedik maguknak, miszerint kis fejbiccenéssel vagy szemhunyorítással fogadják az udvarias köszöntéseket, ugyanazon mintára, ahogy a társaságban a náluknál kétszer olyidős férfiakat csak a családnevükön szólítanak meg, avagy sokkal idősebb és kiválóbb hölgytársaikat csak keresztnevükön szólítják. És úrasszonyaink és felnőtt leányaink jelentékeny része ? Követi ezt a félszeg szokást. Köszönti is nem is az őket üdvözlőket, amint szeszélye magával hozza. Azt értjük, hogy gondterhelt közéteti kiválóságok mindenkori szellemi elfoglaltságukban és figyelmük állandó lekötöttségében önkéntelenül megfeledkeznek itt-ott az általános társadalmi szabályokról, de ezek a körülmények már elbírálás és mentség alá esnek, de azon asszonyaink és lányaink, kiknek minden fontoAlacsony, nem éppen izmos férfiúval állottam szemben. Rövid, barna prémes kabátot, térdnadrágot, vastag talpú barna cipőket, ugyanolyan • szinű bőr lovagló harisnyát viselt. Tüzes szemeiből szellem és erély sugárzott. Alacsony homlokát sűrű, dús fekete hajzat árnyékolta be. Nagy, gondozatlan bajusza mellett balról hoszszukás keskeny sebhely ült arcán. Nevét már jelezvén, kiléte felől kezdett szólani. Elmondotta, hogy négy év előtt az újságírók Berlinben székelő nemzetközi szövetsége négy ajánlkozó közöl sorshúzás utján őt bizta meg, hogy négy évlefolyása alatt gyalog utazza be az óvilágot. Csak egy 43 napig tartó tengeri utat lehetett hajón megtennie és néhány meghatározott területen vasutat használnia. Ezen vállalkozás befejezéséhez közeledik most Deutsche Pál, aki a mondott napon városunkat érintette, hogy Bécs felé folytassa útját. A bátor lelkű fiataj utazó — magyar születésű. Győrött pillantotta meg az első napvilágot mintegy három évtized előtt. Alig volt azonban két éves, midőn Bécsbe került. Ott végezte tanulmányait és szerezte nem közönséges nyelvismereteit, amelyek nélkül vállalkozását alig is lehetne elképzelni. Nyolc nyelven beszél és ír. Anyanyelvét — nem beszéli. Néhány sabb működése egy jour vagy ozsonna sikeres effektuálásában merül ki, mily alapon rontják egyéniségük iránti illúziót ezen elitélendő félszegségekkel, biz nem tudjuk megmagyarázni. Igy hal ki a modern férfiból és nőből az egymásnak megbecsülésére vezető helyes érzék s helyét elfoglalja a szeretetlenség, másnak lenézése és a kicsinylő gúny. Az ilyen felfogásban leledzők várhatnak-e aztán maguk részére udvariasságot és előzékeny figyelmet ? Nem akarja a sorok irója e kíméletlennek látszó sorokkal a közvéleményt felzúditani, de célja az, hogyha társadalmi félszegségek e szertelen elharapódzásának irtásával odahasson, miszerint a kölcsönös megbecsülés és egymás iránti tisztelet fokozásával közremunkáljon abban, miszerint helyi kis társadalmunk ismét visszanyerje bensőségét és nívóját. Vessző. Az uj vágóhidról. Lapunk mult számában kezdettük meg a városi állatorvosnak, Székely Henriknek véleményes jeszót tud ugyan, de a legegyszerűbb gondolatot sem képes magyarul kifejezni. 1901. évi szeptember 1-én indult meg arra a hosszú útra, amely alatt 40000 kilométert kellett megtennie. Most végzi az utolsó 1000 kilométert! Naponként 8 órán keresztül szokott gyalogolni és átlag 40 kilométert tett naponkint. Elmondotta, hogy 8 órát szentelt pihenésre ; 4 órán át tanulmányozta a helyeket, ahová útja vezette és négy órán keresztül irta jegyzeteit és készítette tudósításait annak a különféle nyelvű 26 előkelő európai hírlapnak, amelyeket szerződése szerint útjáról pontosan és lehetőleg gyorsan értesítenie kellett. Kötelezve lévén minden legcsekélyebb mozzanatról hűségesen beszámolni, feljegyezte, hogy eddigelé 196 millió lépést tett. 748 cipőtalpat szakított el 21 öltözet ruhája mondotta fel a szolgálatot. Sátorán kivül, amelyet magával vitt, 822 különböző ágyban pihente ki fáradalmait és becses súlyából 16 kilogrammot áldozott fel nevezetes vállalkozásának oltárán. Hazánkon keresztül indult vándorlására és erre vette útját visszafelé is. Bejárta Romániát, Bulgáriát, Szerbiát, Lengyel- és Oroszországot, Szibériát, Chinát, Japánt, ázsiai és európai Törökországot, a Szentföldet és Egyptomot; Olaszországot, a spanyolok és portugálok hazáját, Franciaés Angolországot, Belgiumot és Hollandot, „Esztergoiii.es Vidéke" tárcája.