Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-09 / 20.szám

dorne, Taky Gyuláné, Takács Gézáné özv., dr. Thuránszky Lajosné, Thuróczy Margit, Teichert Emma, Varjas Sándorné, dr. Vándor Ödönné, Walter Mihályné, Welle Olivérné, Vezér Margit, Vezér Elza és Zemplényi Gyuláné. A kereskedő ifjak táncpróbája. A kereskedő ifjak önképző egyletének tagjai vasárnap este a Magyar Királyban táncpróbát tartottak. Bár a mulatság közepesen látogatott volt, mindamellett tekintve a hangulatot, jól sikerültnekmondható. Ott voltak: Borz Józsefné és Böske, Draxlerné és Maca, Erlich Györgyné és Erzsike, Erlich Lipótné és Erzsike, Langasser Helén, Mérei Józsefné és Zelma, Putz Adolfné és Margit, Paulovics Gézáné és Mariska, Révész Károlyné, Scheicher Mihályné, SchvarczIrén,

Stern Fáni,özv. Tábor Adolfné és Ilonka, Weisz Mihályné és Mariska, Widder Jakabné és Ilonka, Vermes Ignácné, Varga Jánosné és Mariska, Zinger Jakabné, Etelka és Gizi stb. A kath. Legényegyesület; jelmezestélye. A kath. legényegyesület ifjúsága farsang hétfőjén jelmezes japán estélyt rendezett, mi igen nagy látogatottságnak örvendett. Az egyesület helyiségei zsúfolásig teltek meg, aminek dacára igen kevés jelmezest láttunk. Hogy jelmezben az idei farsangi estélyen oly kevesen jelentek meg, arról a rendezőség természetesen nem tehet, hanem arról azonban már igen is, hogy a műsor elég tartalmatlan volt, eltekintve egy-két számtól. Műkedvelőket más szemmel szokás nézni, mint hivatásos egyéneket, mégis ha a műsor fogyatékosságát felemlítjük, tesszük ezt azért, mivel a katholikus legény egyesület eddigi estélyei arra jogosítottak fel, hogy bizonyos jogosult várakozással nézzünk a jövőben azok elé. A műsor befejezése után táncra kerekedett az ifjúság. A külömben jól sikerült estélyen jelen volt nők névsorát tudósítónk a következőkben jegyezte fel. Özv. Asztalosné és Mariska, Acél Vilmosné, Adorján Teréz, Ádám Jánosné, Brutsy Jánosné, Brukács Jánosné, Búry Józsefné és Ilonka, Benye Albertné és Anna, Bakos Jánosné és Ilonka, Bukovszky Mariska, Brigán Teréz, Csillag Józsefné, Csányi Ferencné és Anna, Csányi Károlyné, Csincsura Mártonné és Anna, Dániel Miklósné, özv. Dubovszkyné és Ilonka, Erlichné és Bettuska, Fekete Józsefné és Linka, idb. tartott szónoklatot az ostromlók százainak. A jó Isten megmentette a biztos haláltól, s Angliába, mely vendégszerető otthont ajánlott föl nekik, csakhamar megérkezett a boldogító hir, hogy a lázadást szerencsésen elfojtották . . . Bonfini sietve menekült, a többi vezér pedig a kazamaták mélyében álmodozott a véres háború napjairól .... És harminc év alatt nem ismétlődött meg többé a rémes lárma, mely akkor a szivük dobogását elfojtotta. — Vájjon megöregedett-e nagyon az öreg néptribun ? — kérdezte elgondolkozva a királynő. Adél hercegnő borzongva hallgatta a kényes témát, de azért halkan megkérdezte; — Felséged ismerte őt fiatal korában ? — Nem, sohase láttam. Ö^se találkozott velem sohasem, mert a háborúig nem a székvárosban lakott, akkor pedig nem igen volt arravaló idő, hogy az utcában mutatkozzam . . Csak hangját halottam azon az iszonyú téli éjszakán, — de mondhatom, hogy az is épen elég volt . . . A kocsi most átkanyarodott a kis nyirfaerdőből s a hölgyek előtt kicsillant a folyó megszélesedett medre, a Gaar híres, türkisz—zöld vize, mely már a nagy hajókat is megbírja. Az alkony utolsó sugara megaranyozta a rotdorfi hid pilléreit s a vizén túl végigtűzött néhány alacsony visFöldesné, Margitka és Juliska, Fritz Györgyné és Annuska, Fülöp istvánné, Gogola Józsefné és Nelli, Hornyák Erzsike, Hugyec Pálné és Ilonka, Hajdányiné és Berta, Hugyik Istvánné és Erzsike, Hallerné és Erzsike, Havas Lajosné, Iványi Gézáné és Annuska, Ibermasszer Józsefné és Mariska, Kitzinger Józsefné, Etel és Irma, Krizmanits Jánosn é és Mariska, Kapus Juliska, Krizsán Andrásné és Anna, Kottra Rezsőné és Irén, Klamm Lujza, Krajniker Ferencné, Koller Ilonka, Liszy Sándorné, Langasser Helén, Müller Józsefné, Mihók Jánosné, Anna és Mariska, Mórász Antalné és Róza. Müntzbergerné, Rózsi ós Márta, Markvart Ferencné és Mariska, Mengné, Józsa és Gizella, Mertánné és Mariska, Modróckyné és Juliska, Mészárosné és Ilonka, Molnárné és Juliska, Mátéffy Imréné, Nyilas Jánosné és Anna, özv. Oriskóné és Gizella, özv. Pelczmann ignácné és Irma, Pohlmüller Anna, Prazsenyicz Ferencné és Anna, Paulusz Béláné, Pozmann Sándorné, Puskásné és Emma, Polusin Mátyásné és Karolin, Pásztor Józsefné, Poór Etel, Rózsa Mihályné és Annuska, Sebők Ferencné, Simon Endréné, ifj. Simon Józsefné, Sókyné és Lenke, özv. Szerkáiné, Irma és Aranka, Simon Istvánné és Mariska, Till Józsefné, Takács Sándorné és Ilonka (Bpest), Tusingerné és Etelka, Tierrichter Vencelné és Teréz, Uhlárik Jánosné és Erzsike, Vichor Erzsike, Zajda Ferencné, Zeke Józsefné, stb. stb. Diák táncpróba. A főgimnáziumi ifjúság azon része, mely a tél folyamán táncolni tanult, hétfőn este tartotta a Magyar Királyban főtáncpróbáját. A teljesen zártkörű mulatság esti hat órakor vette kezdetét és az ifjak legnagyobb sajnálatára csak éjfélig tartott, melyen a diákok hozzátartozói és ismerősei vettek részt, kiket az ifjúság személyesen hivott meg, mivel meghívók nem voltak a családias jellegű táncpróbára. Ebben leli aztán magyarázatát azon, több oldalról felhangzott panasz, hogy meghívót nem kaptak. Az ifjak kedves mulatságát valóságos gyönyörködéssel nézték a tanárok úgy, mint a szülők, kiknek felügyelete alatt folyt az le, s amelyen ott láttuk: Bartha Erzsike, Blau René, Burián Margit, Hajas Gabi, Hajas Naca, Halasy Gizike, Havas Erzsi, Heszterényi Rózsika, Jedlicska Mariska, Klementisz Ella, Komlósi Margitka, Környei Ilonka, Lamm Ella, Magos Berkón, mely lustán feküdt a holt — Gaar iszapos medrének. Adél hercegnő, aki költői teremtés volt, álmodozva nézte a falu szélén unatkozó fűrészmalmot, de a királynő most hirtelen odafordult hozzá. — Nézzen balfelé, — súgta a hercegnőnek. Néhány terebélyes nyárfa koronája mögül tornyos kastély látszott : a hercegnő egyszerre megismerte az öreg Bonfini villáját, melynek képét már többször látta az angol és francia illusztrált újságokban. Egyszerű nyári lak volt, kicsiny erkélylyel, melyet végig befutottak a fölfutó tulipántos •virágai. A hercegnő ijedten kapaszkodott meg a kocsi ülésben, de a fejedelemaszszony lopva elnevette magát. — Meglássa, pompás tréfa lesz! — súgta kisérőnőjének. — Mit akar tenni felség? — kérdezte az udvarhölgy ijedten. A királynő odafordult a kocsishoz: — Le fogunk szállni és gyalog megyünk végig az erdei ösvényen . . Maguk a kocsival átkerülnek a hidon és megvárnak bennünket a fürészmalom túlsó felén. A kocsis megfékezte az izzadó állatokat, a hölgyek pedig leszálltak a folyó partján. A hercegnő titokban keresztet vetett magára, de nem szólt addig, mig a kocsi a hidra nem ért. tike, Milch Annuska, Milich Anna, Moldoványi Eca (Bpest), Nagy Erzsike, Niedermann Bertike, Niedermann Elza, Pálmay Józsika, Schönbeck Ilonka és Stefiké, Thuróczy Margit, Vajand Ilonka, özv. Bartha Árminná, Bálint Lajosné, Bárdos Mórné, Blau Miksáné, Brunner Ferencné, Csernó Józsefné Gorzó Nándorné, Gottmann Istvánné, Gyarmathi Józsefné, Halasy Lajosné, Havas Lajosné, Heszterényi Jánosné, Horn Károlyné, Dr. Huszár Gyuláné, Jedlicska Rezsőné, br. Jeszenák Istvánné, Kerschbaummayer Károlyné, Klementisz Zsigmondné, Leitgeb Jánosné, Milch Miksáné, Níedermann Jánosné, Ni'edermann Józsefné, Pálmai Józsefné, Reiter Alajosné, dr. Salkovszkyné (Ipolyság), Schönbeck Mihályné, Schwarc Béláné, özv. Szechányi Kajetánné, dr. Thuránszky Lajosné, özv. Vajand Gézáné, dr. Vándor Ödönné, Walfisch Szidónia, Walter Mihályné. A Kaszinó orphenm-estélye. Hosszú szünet után, húshagyó kedden lépett ismét activitásba a kaszinó műkedvelő gárdája. Terített asztalok mellett orpheum-estélyt rendezett. A nagy érdeklődés, mely az estély iránt már eleve mutatkozott, zsúfolásig töltötte meg a Kaszinó termeit. Általános körvonalakban szólva, méltó befejezője volt az estély a farsangnak. A műkedvelők kitettek magukért, s csupán az az észrevételünk, hogy a műsor a farsang utolsó napjához mérve, elevenebb lehetett volna. Első száma egy dalos és füttyös párjelenet volt karral. Énekelték: Szecskay Valika és dr. Berényi Zoltán, fütyülték Brenner József, Ein-; czinger Ferenc, Brenner Antal, Müller Gyula, Brenner Sándor és Popovics Gábor, mely után dr. Szilárd Béláné kedves éneke következett. Einczinger Ferenc és Popovics Gábor párjelenetét dr. Áldori Viktor nagy tetszésben részesült kupiéi követték. A szünet előtti résznek igen mulattató és sikerült pontja volt a Szlavianszky Takina nagy orosz nemzeti kara által előadott Ei Uchnem (a dunai vonyítok dala),. melyben részt vettek: Székely Henrik, dr. Berényi Zoltán, Brenner Sándor, Nagy Pál, Müller Gyula, dr. Áldori Viktor, Eincinger Ferenc, Táky Gyula, Brenner An-, tal, ifj. Brenner József és Popovics Gábor. Már megjelenése a korhű (tarka-barka) jelmezekbe öltözött karnak, nagy derültséget idézett elő, annál inkább az ének, külonössen a pianissimo. Nadina (Székely Henrik) színpadra lépésekor egy hatalmas koszorút kapott. (A koszorú vörös és fokhagymából volt fonva zöldalapon.) Többszörösen a lámpák elé hivták Szlavianszky társulatát, mely a műsor egyik legsike rültebb számát töltötte be. Ezután egy rövid szünet következett, mely után dr. Áldori Viktor sikerült helyi vonatkozású alkalmi kuplékat adott elő. Einczinger Ferenc egy gyorsrajzolót mutatott be. Geniális rajzai kézről-kézre járva, dicsérték a mestert. Egy néger excentrique kettős következett ezután. Énekelte és lejtette a Kongó állambeli hires Gogó pár. (Nagy Pál és Popovics Gábor.) A mulattató, ügyes és amellett fárasztó kettőst megismételtették, melyet egy másik, egy japán excentrique kettős követett, melyet előadtak: Va-li-hu-u és Zalán-hu-u: (Szecskay Valika és dr. Berényi Zoltán.) A japán pár engedve a zúgó tapsoknak, többszörösen megismételte a kettőst, más-más alkalmi szöveggel. Szecskay Valikának rendkívül ügyes legyező táncáért bőven kijutott a tapsokból. Végül egy igen ügyes dolog következett. Egy találka. Nagy fütykettős. A találkát adott pár: Szenttamási Pannika és Brenner Sándor fütyülve adták s játszották el a szerelmes pár találka jelenetét. A sikerült fütykettősért, bőven kijutott a tapsokból. Végül a műkedvelő gárda direktorát, Büttner Róbertet hivták a lámpák elé, kinek nagy része volt az est sikerében. Tiz órára járt az idő, midőn az asztalbontás s a tánc megkezdődött. A jelen volt hölgyek névsorát a következőkben adjuk: Bruckner Albertné és Aranka, Büttner Róbertné, Bedros Erzsike (Nagy-Salló), dr. Berényi Gyuláné, Bonn Gusztávné, dr. Burián Jánosné és Böske, özv. Barta Árminné és Erzsike, Barcsay Istvánné (Petrozsen), Czukkelter Gáborné, özv. Clementis Zsigmondné és Ella, Etter Gyuláné (Kernend), Fuchs Árminné (Basaharc), Gruh Jenié, Gerenday Józsefné, Gyurkóczy Izorj Hess Rezsőné, dr. Horn Károlyné, Haár Mórné, báró Jeszenák Istvánné, Ivanics Gyuláné és Jolán, Józsika Amália, Kézér Róza, Katinszky Lipótné (Muzsla), dr. Kircz Oszkárné, dr. Kufler Hugóné, Leimdörfer Nándorné, Lipschitz Józsefné, Lindtner Jánosné, Marosi Józsefné, Marosi Ferencné, Niedermann Jánosné és Elza, Nagy Irma, Pisztelka Mici (Fogaras), özv Pánkáldi Márkné, Rajky Viktorné, Reviczky Gáborné és Erzsike, özv. Schuhmacherné Ida, Schönbeck Mihályné és Stefiké, Sternfeld Rezsőné, dr. Mi a felséges asszony szándéka? Kérdezte a lélekzetét visszafojtva. — Ne féljen, kedves Adéi, semmi rossz. . . . Csak jöjjön velem bátran, nyugodt lehet, hogy nem történik baja . . . A királynő balfelé fordult a gyalog ösvényen, a hercegnő pedig nagyot sóhajtva követte. Pár perc alatt odaértek az erkélyes villához, melynek bádogteteje fölött nyugalmas nyári alkonyat lebegett. A királyné kissé elgondolkozva nézte a verendát, melyre csíkos vászon ernyő volt kifeszítve, aztán lábbujhegyen mutatóujját az ajkára téve, oldalvást fordult a házat körülvevő park felé, melyet hegyes acélrudak választottak el a magányos gyalogösvénytől. Nem igen tehetett többet ti-^ zenöt lépésnél, mikor egyszerre vérvörösen megállott. Mi az ? — súgta Adél hercegnő izgatottan. A királyasszony csöndesen a fák közé mutatott: egy platán alatt hófehér öreg úr állott, bő vászonzekében, fején széles szalmakalappal. Az öreg úr békésen szivarozott, mig lábainál öt-hat éves fiúcska lovagolt nagy hetykén egy hintalovon. — Ő az! — mondta a királynő fojtott hangon. A gyerek ekkor merész mozdulatot tett a líintalóval, mire az izgatott hercegnő hangosan elsikitotta magát. A kiáltásra az öreg úr a gyalogösvény felé tekintett, s a hölgyeket megpillantva, leemelte a kalapját. A királynő nyájasan szelíd tekintettel viszonozta az üdvözlést. Fenség az istenre, mit cselekszik ? súgta félig holtra válva a hercegnő. A fehérhajú ember barátságosan a kerítés felé közeledett. — Parancsol asszonyom egy pohár tejet? kérdezte udvariasan a fekete ruhás asszonytól ? A királynő mosolyogva bólintott. Szívesen, mert megszomjaztunk a délutáni melegben . . >. A házigazda a konyha felé kiáltott s pár perc múlva régimódi bókkal nyújtotta át ismeretlen vendégének a jégbehűtött tejet. A királynő fenékig ürítette ki a poharat. Köszönöm, igazán jól esett, — mondta hálásan az öreg úrnak. . . . Fél óra múlva az elhagyott fűrészmalomnál ismét helyet foglaltak a kocsiban. Adél hercegnő otthon szívdobogást kapott s két napig ágyban fekvő beteg volt. A királynő, mikor reggel benézett hozzá, igy szóllott. — Kedves Adél, vannak percek, mikor az ember kijátsza a történelmet . . . Szomaházi István.