Esztergom és Vidéke, 1905

1905-11-12 / 91.szám

ESZTERGOM és TIDEEE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. T-T—— Előfizetési árak: =^= Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp ßijula és Brennei

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Vízvezetékünk a megvalósulás stádiumában. Esztergom, nov. 10. A modern sajtó a hangzalos címeket és szenzátiós thémákat keresi, s ha azokat keresi, az nem az ő rovására megy, hanem annak az olvasó közönségnek teherszámlájára, mely abból él. Soraink cime eléggé hangzatos, melyet azonban nem a modern szellemmel való lépésben tartás, hanem a lehetetlennek látszó valóság adott tollúnk hegyére. Hogy mi egy városnak a vizvezeték, hogy az mily átalakulásokat szül, s hogy az egészségügyi vívmányok mellett, mily közvetett anyagi előnyökkel jár, azt ma már mindenki tudja. Ez a tudat vezette intéző közegeinket akkor, midőn alkalmat adtak Vargha József budapesti mérnöknek arra, hogy ez év február 23-án bemutatta és ismertette azokat a tervezeteket és módozatokat, amelyek szerint a vizvezeték Esztergomban — szerinte — könnyű szerrel akár concessionális uton, akár pedig a város költségén megvalósitható lenne. Az alap, melyre Vargha vállalkozását fektetni akarta, a közkötelezés Kpnyek. Engedjetek sirni . . . Nem sirok én könnyen, Pedig oly jól esik, Ha folyik a könyem. Jól esik, mert érzem, Hogy egyetlen csépben Tenger bánat fér el S vele tova rebben. S ha egyetlen csépben Elfér annyi bánat, A többi ezerben Mennyi hull utánnad ? . Király Gizi. GseVegés. Most pedig lépjünk még egy pillanatra az előkelő fiatal özvegy szalonjába. Este van, és a szép Katinka elragadó jelmezbe, öreg barátjával cseveg, ki dúsgazdag tőkepénzes. — Milyen bájos ma ismét Katinka, szeretném igy elnézni reggelig, a végtelenségig . . . — Arra ugyan ma rá nem érünk volt. S hogy március havában beadott sürgetése dacára a vizvezeték kérdése minden népszerűsége mellett stagnált, talán, sőt úgylátszik egyedül aközkötelezettség terhének aránytalanságán, s igy súlyos voltán múlott, mert az anyagi gondok által bilincsbe vert akarat, a közvetlen és közvett előnyök kiszámításánál nem képes az eredmények valódi értékét mérlegelni. Hogy soraink cime nem a hangzatosság keresése, hanem az örvendetes való publikálása, igazolja azon váratlan és alkató erőt magában rejtő fordulat, mely a vizvezeték kérdésében legújabban beállott. Csütörtökön j árt itt ugyanis Vargha József mérnök megbízottja azzal a kiküldetéssel, hogy tudassa, miszerint Vargha azon ajánlatát, mely szerint ő kész concessionális alapon (50—60 év) a vizvezetéket megépíteni, az egész csőhálózatot lerakni, szóval egy complett művet létesíteni anélkül, hogy a várostól bármiféle anyagi, vagy erkölcsi kötelezettséget kérne, s anélkül, — ami a fő — hogy a vizvezeték bevezetése bárkire is kötelező lenne, vagyis kizárólagos concessió mellett, kizárólag a saját felelősségére és kocédes Radó bácsi. A mint láthatja estélyre készülök a francia attache jelmezes báljára. — És ha arra kérném, mondjon le ez egyszer erről a bálról, az ön legönzetlenebb, legönfeláldozóbb hive kedveért, oh, ha ön hinni tudna nekem Katinka! — Én hiszek önnek barátom, de lássa az istenekkel nem lehet alkudozni, hátha rettenetes boszut állanak majd Pszyche elmaradásáért, válaszolja mosolyogva a szép asszony. — Pszyche ? — Igen ! ön csodálkozik ? Talán nem talál eléggé szépnek, méltónak a szerelem istennőjének személyesitésére ? — Ön a legszebb Pszyche kit elképzelni tudok nagyságos asszonyom, és mégis — nem értem önt Katinka, mikép vállalkozhatott Pszyche szerepére, egyedül — Ámor nélkül ? — Édes Istenem, szól nevetve a fiatal asszony, hát miért ne ? Hja lássa, én ebben is egyéniség vagyok . . . „honni sóit qui mal 3' pense" ...... Különben teljesen nyugodt lehet édes barátom, mert ha ugy van az megírva a sors könyvében hogy az isteneknek találkozniuk kell, ugy biztosítom, hogy Ámor nem fog késni, és . . . — Katinka, ne legyen kegyetlen. Ön tréfát űz legszentebb érzelmeimmel, nem kázatára látja el a várost vízvezetékkel, melyet bárki, tetszésétől függőleg bevezethet, avagy nem, előbbi esetben pedig vagy átalány összegben, vagy köbméter szerinti egységárban, s amely vízvezetéki művet, ha a város óhajtja, a concessionális időn belül magához válthatja. Vargha ajánlata oly annyira tetszetős, hogy szinte önmagát kínálja, s ha oly reális is, amiben nincs okunk kételkedni, de ami felett lesz módunk és.alkalmunk bírálatot mondani ; úgy ma egy évre már a Duna kristály tiszta, szűrt vizét fogjuk inni, mert ajánlata elfogadásának egyik, mondhatnánk feltétele, hogy a kérdés felett a város képviselete még a tél folyamán döntsön, mivel a tavasszal már hozzá akar látni a vizmű létesítéséhez. —n. Alispán válság. Esztergom 1905, nov. 10. Andrássy János alispán nem is egy egész év hiány négy évtizeden át szolgálja Esztergom vármegyét buzgó munkássággal, odaadással és hűséggel, ki mindenkor legjobb tudása szerént képviselte és védelmezte a megye közönségének érakar meghallgatni, megérteni engem. Csak egy szavába kerülne, és én a világ legboldogabb halandója lennék. Lássa, én szerelmemet, hódolatomat Összes vagyonommal együtt ma ismét felajánlom önnek, és ünnepélyesen ismétlem mit már oly sokszor mondottam: legyen nőm ! — Katinka, ki az öreg nábob szerelmi vallomásának egész ideje alatt keztyűje hegyeit nézegette, kissé türelmetlen mozdulalot tesz, aztán hirtelen felkacag: nem rosz valóban, csak kár, hogy épen a mai estét választotta az ismert komédia eljátszására, épen ma ismétli meg tudja Isten hányadszor: Katinka tudok egy dalt . . . mindez szép dolog, de lássa barátom, tekintettel tiszteletreméltó korára . . . nana, csak semmi tragédia, semmi fölösleges láz édes Radó bácsi . . . nem kell azért haragudni, szól engesztelőleg a szép asszony. ígérem, hogy meghallgatom máskor, majd ha meg lesz hozzá a hangulat, több időm lesz és unatkozni fogunk. De ma idegessé tesz, meg aztán igazán sietek ... és felkapja az ezüst gyertyatartót az asztalról és az égő gyertyával az ajtó felé tart. Szegény Radó bácsi rezignáltán nyul kalapja után. Bizony hiába lenne itt most minden ujabb kísérlet, mára visszavonhatdekeit, mígnem az őszi közgyűlésen, a politikai harcok izzó hevében annak törvényes képviseletével, a törvényhatóság bizottságával ellentétbe jött. Érvelni pro és contra lehetne, de nem tartjuk az időt alkalmasnak arra, s talán az ellenkező célt érnénk el azzal, mint ami sorainknak inUntiója. Andrássy levonta a consekventiákat s egy oly altervativa elé állott, melynek sajnos következményeit, mindnyájan sejtjük. Ismételjük sajnos, mert talán nincs a megye közönségének egy is olyan tagja, ki sajnosnak ne mondaná azt az incidenst, mely a közpályán eltöltött immár negyven éves és mindnyája közmegelégedésével találkozott pályafutásának alkonyán idézett elő disharmóniát. Köztudomású, hogy Andrássy a jövő év derekán tölti be szolgálatának negyvenedik évét, midőn a jól kiérdemelt nyugalomba vonul, s igy a felvetett bizalmi kérdés, mely ma már ugyan tárgytalan, dőlt volna el bár reá kedvezőtlenül, valami érzékeny anyagi hátránnyal annál kevésbbé járt volna reá, mert nem kételkedünk egy pillanatig sem abban, hogy a megye közönsége negyven évi szolgálat után nyugdíjazta volna, de mig egyrészt a kérdés formai megoldásának gyors elintézése keserű emlékek nyomait hagyná maga után, addig máslanul vége az audienciának. Egy pillanatig gondolkodik és megalkudni látszik a sorssal. Az ajtóban még egyszer vissza néz és szerelemittasan súgja: Pszyche, Katinka, üdvösségem ! A lépcsőn találkozik egy fiatal emberrel, kit nem ismer, és a kire gyűlöletes pillantást vet. Katinka még mindig az égő gyertyával kezében vár, a gavallér pedig jön, és Pszyche fogadja Ámort . . . A francia attache fényes jelmezes estélyen Mefisztó is megjelent, kinek feladata úgy látszik nyomon követni Pszychét, az istenasszonyok legbájosabbikát. A szép Katinka pedig egy alkalmas pillanatban hirtelen hozzá hajolva igy szól: ráismertem önre Radó bácsi, az égre kérem távozzék. Maga valóban javithatlan: vajon mi indíthatta e merész gondolatra, hogy engem ide kövessen ? — Ezt a szerelem tevé, válaszolja az öreg Seladon mélyen meghajtva magát. Eljöttem, hogy lássak, megtudjak mindent. Le vagyok győzve. Önnek szép Pszyche valóban nincs szüksége Mefisztóra, nevetségesen hűséges, de kényelmetlen, öreg barátjára. És kiegyenesedve, feszes magatartással folytatja: Ó, a mai modern urak szerelme józan, számító, kétségbeejtően nyu-