Esztergom és Vidéke, 1905
1905-03-09 / 20.szám
ESZTERGIM es FLLHI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . ^3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . Píokopp Gjjula és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Farsang után. Esztergom, március 8. Tegnap még vidám zene járta, ropta a táncot ifjú és leány, gyöngyözött a poharakban a hegynek arany nedűje és boldogságtól ragyogott az arca fiatalnak, — vénnek. És a farsang utolsó napjának tizenkettedik órájában egyszerre csend váltotta fel a zajt. Valami különös merevség szállott a mulatók kedélyére. A zenének nem volt többé andalító, vidámitó hatása, a táncoló párok kedve egyszerre unottá vált és a teli pohárnak tüzes tartalma nem ízlett, többé. Mi történt?! Mi az a nagyhatalom, amely százezreket egy pár perc alatt józanná tesz? Az a tudat, hogy bekövetkezett a magába szállás ideje, az a parancs, amelyet az egyház szeretettel hirdet, hogy: „Ember, ha ürítetted az élvezetek poharát, fordulj el attól és gondolkodjál! Gondolkodjál azon, hogy nem azért vagy teremtve, hogy világi hiúságok és lázas szenvedélyek rabja légy, hanem arra, hogy amikor kivetted részedet a földi jókból, fordulj a Teremtőhöz, emeld hozzá lelkedet és benső meggyőződéssel Eűy pohár tej. Könnyű kocsi haladt keresztül a folyóparti rónaságon, melyet egy-egy puskalöpésnyire gondozott nyaralók s üde parkok szakítottak meg. Alkonyat felé hajló nyári délután volt, a forróság már tetemesen alábszállt s a folyó fölött szinte illatosán tiszta, édes esti levegő lebegett. A kocsiban, mely igénytelensége ellenére is nem közönséges alkotmánynak látszott, négyen ültek: két nő, a hátulsó ülésen, két férfi a bakon. A nők közül az egyik koros dáma volt, bánatos és szelíd szemű öregasszony, a másik egy fiatalabb, kissé rövidlátó hölgy, aki szerényen húzódott meg az idősebb nő baloldalán. A férfiak egyike a lovakat, hajtotta, a másik cha mois-szinű livrét viselt, szinte szoborszerű mozdulatlansággal szemlélte a bájos alpesi vidéket. A korosabb nő kíváncsian nézett a folyó partja felé, melyek fái közül karcsú villatornyok kacérkodtak a vándorló bárány-felhőkkel. Mikor a kocsi egy útszéli malom mellett elhaladt, az öreg dáma ti tokzatosan elmosolyodott. — Adél, sejti, hogy merre járunk? kérdezte a rövidlátó asszonytól. vizsgáld annak rejtekét. — Mert nem is tudod, hogy a te lelkedben egy ország, egy boldog világ lakozik : Istennek országa. — Szállj magadba mulatozásaid közepette, dobd el magadtól a pohárt, melynek tartalmáról azt hiszed, hogy üdvöt ad, mert az üdvöt másutt kell keresned. — Hiszen hogyha magad észbontó mulatozások közé dobod, hogyha üríted az élvezeteknek csalóka itallal habzó serlegét, rendesen tévedésből teszed. Tévedésből, mert hogyha bánatod van, vagy lelki fájdalmakkal küzdesz, hiába rohansz a mulatság zajába, hiába részegedéi meg az ital erejétől, mihelyt ott hagyod a vigasságot, mihelyt kijózanodol, tudni fogod, hogy bajodra, bánatodra nem találtál gyógyító balzsamot. Másutt van az jó ember. Istennél keresd s midőn magadat bensőleg vizsgálod, megtalálod azt! Igaz, hogy mulathatsz, hiszen te vagy a teremtés koronája, de mulatozásodban jusson eszedbe, hogy arról aki teremtett, aki éltet, akinek mindenedet köszönheted, Istennek mindig tartozol. -- Tartozol azzal, hogy magadat a hit szent törvényeihez alkalmazod, hogy cseA fiatalabb most maga is a folyó környékét kémlelte. — Őszintén megvallva, tudom ugyan, hogy Bücken körül járunk, de, hogy hol, azt igazán nem tudom . ... , — A malmot se ismeri ? — Nem felség . . . Ugy szólította az öreg asszonyt, hogy „felség." — Adél, maga is megbukna a tereptanból . . . Ez a nádfedeles viskó nem más, mint a rotdorfi malom, ahol — de a többit talán magától is kitalálja . . . — Ahol a rotdorfi békekötést aláirtáig? — kiáltott föl a fiatalabb.nő élénken, i — Ugy .van. Huszonöt évvel ezelőtt a malom padlás szobájában intézték el a század legérdekesebb .hadibonyadalmát ... A császár, a bückeni úr, aki rezidenciában lakott, a szövetséges hadak vezére pedig, a Gaar mellett, egy vineellér. A fiatal nő izgatottan tekintett viszsza a malom felé, majd egyszerre odafordult a korosabb dámához. .— De hiszen akkor ... — Tudom, hogy mit akar mondani, kedves Adél ... Ha ez itt a rotdorfi malom, akkor az a villa se lehet nagyon messze, ahol az öreg Bonfini lakik ... . . :~T—. Csakugyan, ezt akartam. mondani... • r- • A < két nő olyan, nyelven beszélgetett, amit a bakon ülő férfiak nem értettek. lekvéseidben a szeretet, a tiszta szeretet vezessen folyton, mert csak igy vagy méltó, önmagadhoz!" Igy beszél az egyház, melynek évezredes tanításai mélyen bevésődnek lelkeinkbe, melynek parancsait akaratlanul kell követnünk, amikor lelkünk azt súgja és arra kényszerit, hogy hátat fordítva a földi ragyogásnak, a hiú élveknek, a megbánásjeléül hamut szórjunk fejünkre. Itt van a bojt, az elmélkedés ideje. A keresztény világ legszebb ünnepe felé közeledünk. Ha valamikor, most illő legjobban, hogy magunkat megvizsgálva, lélekben megtisztulva és hitben megerősödve várjuk a megváltás gyönyörű ünnepét! Farsang. A Katholikus Kör farsangzáró estélye. Március 4-én tréfás előadásokkal egybekötött táncestéllyel fejezte be a Kath. Kör ezidei farsangolását, melyen a tagok szokásos nagy számban jelentek meg és a kedélyes tánc a késő éjjeli órákba nyúlt. Az élvezetes műsor kiemelkedő pontja volt, Csukássy Etelka énekszáma, ki ismert ének tudásával a Cleopatra és baba operette-ből adott elő két dalt. Nemesszeghy István zenetanár rendezői ügyességét dicsérte a komikus állatnégyes, melyben szeA feketeruhás nő tehát, akit a másik felségnek szólított, egész hangosan mondhatta kísérőjének: — Ha a kocsist vagy a lakájt megkérdeznők, bizonyosan meg tudnák mutatni az öreg Bonfini házát . . . — A fiatalabb rémült mozdulatot tett. •— Szent Isten, hogy jut ilyesmi a felséges asszony eszébe ?.."., Az összes európai újságok erről írnának egy teljes hónapon át . . . És mit szólna hozzá a felséges úr ha megtudná . . . — Ne féljen kedves Adél, nem fogjuk megkérdezni a lakájt .... De ha az illusztrált lapok révén véletlenül megismertük a nyaralót, azt hiszem, hogy semmit se vétünk az etikett ellen ... Ideje, hogy leleplezzük az inkognitót, a mibe a két asszony burkolódzott. Az idősebb az egykor világszép Bella királyné volt, az yriai király hitvese, a másik Dalier Adél hercegnő, a fejedelmi asszony legkedvesebb udvarhölgye, aki úrnőjét tizenöt év óta árnyékként kisérte. A királynő sok éve az Alpesek között nyaralt, a a birodalmukkal szomszédos országban melyet hazájakép szeretett, itt közönséges polgárasszony módján kocsizhatott falurólfalura, betérhetett tejet inni egy-egy majorságban, s a kis vidéki városok cukrázdájában fesztelenül olvashatta a francia újságokat. Kevesen ismerték, s aki tudta is, repeltek Csernák B., Sebők F. Jauser Gy. J., Barát M. és zongorán kisérte Neményi Károly. Derült hangulatot keltett Táky Gyula szellemes coupléival, melyben a kör néhány tagját tréfálta meg. ÁnyosLászló recitator töltötte be a műsor szám közeit tréfás előadásaival és anekdotáival. Most pedig álljon itt a jelenvolt hölgyek névsora, fokmérőjeként a mulatság sikerének : Bánfi Károlyné és Fanny ka, Bartha Árminné és Erzsike, Bargel Mihályné, Brenner Ferencné, Brunner Ferencné, Brilly Gyuláné, Burány Ernőné, Brutsy Gyuláné, Csernák Béláné özv., Csukássy Lászlóné özv., Etelka és Erzsike, Draxler Alajosné, Ékesy Berta, Hegedűs Sándorné, Horváth Kálmánné, Hollóssy Mórné, Jedlicska Rezsőné és Mariska, Istvánffy Elemérné, dr. Janits Imréné, Irén és Margit, Klementisz Zsigmondné és Ella, Komlóssy Emma, Kráhm Irén, Langasszer Helén, Marosi Ferencné, Marosi Józsefné, Mattyasóvszky Kálmánné, Olga és Margit, Mattyasóvszky Lajosné. és Marianne, Magurányi Józsefné és Ditta, Márffy Helén, Moldoványi Etelka (Bpest), Klomann Nándorné, Nagy Erzsike, Nathera Pálné, Neményi Károlyné, Niedermann Józsefné és Bertike, Osváth Andorne, dr. Palkovics Jenőné, Perényi Árpádné, Perényi Henrikné, Perényi Kálmánné, Revicky Gáborné, Rosszival Annuska, Sebők Ferencné, özv. Schuhmacherné Ida, Steszkál Károlyné, Staniek Gézáné, Szecskay Antalné és Valika, Szabó Gézáné, Schönbeck Ilonka (Somogy-Baráti), Seyler Vilmosné, Margit és Gizi, Szvoboda Románné, Tamás Sánhogy Európa egyik nagy országának uralkodónője, nem igen zavarta kíváncsiságával vagy tolakodásával. Gyönge, idegbeteg nő volt — nem csoda, a hetvenes évek borzalmas eseményei nagyon megviselték az idegzetét, de innen mindig meggyarapodva, kipirult arccal távozott hova az az egy vonzotta, hogy az öreg Bonfini is ezen a vidéken töltötte el hátralévő napjait ... Most, hogy a királynő megint fölemiitette a vén szabadságharcos nevét, mindkettőjüknek eszükbe jutott megint az a borzalmas esztendő, mely egész Yriából csatateret és temetőt csinált. 1868-ban történt, hogy a gárdaezred egy éjszakán föllázadt, a nép megrohanta a királyi palotát s pár órai kiabálás és fenyegetődzés után hajnal felé nagynehezen visszavonult. A lázadás terjedt az egész országban, s Bonfini, akinek ősei valaha Toszkánából vándoroltak be Yriába fanatikusan a lázadók élére állott.. Kegyetlen és ijesztő napok következnek, a nép már-már foglyul ejtette az egész királyi családot, mikor a szövetséges uralkodó egy nap a fegyveresek százezreit zúdította a hangyabolyként forrongó Yriába. ... A királynő még most is vacogó foggal gondolt vissza a havas téli éjszakára, amikor mosónőnek öltözködve lopódzott le a palota hátulsó lépcsőjén, amig a parkban a mámorosan lelkesülő Bonfini „Esztergom és Vidéke" tárcája.
