Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-26 / 8.szám

de 20 év alatt elavult ipartörvény revizi­ója a szakférfiakból felállított ipartanács és annak végrehajtó bizottsága véleménye alapján. A földművesek érdekeinek meg­óvása, sorsuk javítása telepítések által, a. mi megszüntetné a kivándorlást és sok ezer családot juttat művelésre alkalmas földterületekhez s a mely cél elérésére a kontemplált 80 millió kölcsön az obstruk­tiö által előidézett helyzet folytán nem volt folyóvá tehető. A közös vámterület­nek esetleg önálló vámterületté átalaku­lása — ami be fog következni, mihelyest az ország jól felfogott és bizton kiszámit­ható érdekei ezt lehetővé teszik — akkép lesz eszközlendő, hogy a gazdák érdekei a termesztmények árának előrelátható csök­kenése dacára se szenvedjenek kárt. Ez ugy érhető el, hogy olcsó kölcsönök és a gazdasági egyesületek közvetítésével nyúj­tott segédeszközök által földjeik termőké­pesebbé tétessenek, az állattenyésztés és az állatkivitel emeltessék, az esztergomi gazdasági egyesülettel is tárgyal már a kormány, készséggel bocsájtván egy nagy •kölcsönt a városi és megyebeli gazdák ré­szére forgalom, és ezáltal az üszők vásár­lása céljából. Végül a kereskedelem eme­lését óhajtom elősegíteni, amit azért em­lítek utoljára, mert kereskedő társaim úgyis tudhatják, hogy ez figyelmemet el nem kerüli. A kereskedelem felvirágozta­tásának egyik alapfeltétele, hogy • az év­ről évre meghosszabbított provizóriumok megszüntettessenek és a lejárt kereskedelmi szerződések törvényhozásilag mielőbb vég­leg megköttessenek. Az adóreform életbeléptetésére vonatkozó adatok elkészültek. E szerint az adó igaz­ságosan és arányosan fog kivettetni. A szegény ember semmit, vagy csak keve­set fizetendőmért az igy eleső államjö­vedelmet könnyen pótolják s alig érzik meg a milliókat jövedelmező gazdag nagy bankók és egyéb aránytalanul nagy hasz­not hajtó vállalatok. ;- • • * A reáliskola államosítása és főreállá való fokozatos fejlesztése érdekében tudva van Önök előtt, hogy egy küldöttséget vezettem a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter és a miniszterelnök úr elé, kiknek határozott Ígéretüket szerencsések voltunk megnyerni arra nézve, hogy régi vágyun­kat teljesíteni fogják s hogy ezt komolyan meg is teszik, bizonyítja az, hogy ez ügyben a városhoz már leirat is érkezett, amelyet a legutóbbi városi közgyűlésen fel is olvastak, s azóta itt jár a miniszter nem elégedetlenebb, mint régen. A ruhája is mintha ugyanaz volna, elég tiszta, elég rendes, az időhöz való. Nincs melege, nem fázik, dolga nincs, terve nincs, célja nincs. Mit gondolhat vájjon a maga életéről ? Azt, hogy várni kell, majd eljutunk valahová. Mi úgy sem mehetünk magunktól, visznek, mint ahogy hordja magával az ár a fo­lyamnak molekuláit. Nem a cseppeket, mert az már intézmény, valóságos rész­vénytársaság ! Ostoba filozófia, hogy megtéveszt, mint kitérít az utamból. Most hirtelen egy kép reszket szemem előtt, homályosan, beteges bágyadtsággal. Mintha láttam volna a szá­műzött öreg embert most karácsonykor estvei. Az utca elhagyatva, sötét mögötte a pálinkás bolt is. A hordár indúlófélben volt éppen, de valaki hátulról megérintette a kacska kezét. Egy asszonyember, ka­lapban, csak a félarcát láttam, de az ugyan­csak ki volt pirosítva. A lánya, az unokája, a felesége ? Egy darabig láttam őket, amint egy vonalban lassan haladnak előre, amig egyszerre ki­estek, elvágódtak a látóhatáromból, velem —-. egymagámmal — vadul vágtatott tova az ünnepesti villamos. Bródy Sándor. kiküldöttje Spitkó főigazgató úr az álla­mosításhoz szükséges részletes adatok be­szerzése végett. Az esztergomi vasúti állomásnak a párkányiéval villamos vasúttal való össze­köttetésének kérvényét én vittem a keres­kedelemügyi miniszterhez; a mult héten én jártam el ezen évek óta húzódó ügy­ben, kitartással, ügybuzgalommal, szeretet­tel s legalább azon biztos reménnyel, hogy most, midőn a villamos telep már áll és áramot szolgáltathat a vasútnak, ez rövidesen ki is fog épülni. Mindkét ügyben mint minden esztergomi én is érdekelve vagyok s már ez is biz­tosíték, hogy jobban fogom verni a vasat, mint tenné azt egy idegen. Hogy miért nem jártam el korábban és mért csak most, bizonyára többen fog­ják kérdezni. Hát kérem e kérdés tévedésen alapszik. Eljártam biz én évek óta mindkét ügyben, de dűlőre hozni nem birtam és pedig korábban a már jelzett okból nem, amióta pedig kormánypárti vagyok, azóta azért nem, mert a parlamentáris viszonyok és az obstruktió, minden hasznos munkát megakasztottak. Ami a csingér adómentesítését illeti, e téren teljesen egyetértek tisztelt ellenfe­lemmel. Szórói-szóra aláírom, amit e tárgyban mondott, igy tehát akár ő lesz e kerület képviselője, akár én, szőlősgaz­dáink óhajtásuk kielégítésére való kilátásuk egy és ugyanaz marad. — De mégsem egészen, mert engemet mint szőlősgazdát ép ugy nyom e teher, mint Önöket és én is szeretnék ettől szabadulni. Van azonban városunknak még sok egyébre égető szüksége! Ezek közül né­hányat szintén csak röviden sorolok fel azokból melyeket a tisztelt ellenjelölt úr nem is ismerhet. Itt van elsősorban a kormány jóindula­táról tanúskodó, már megszavazott 500,000 korona befektetést igénylő kis Duna kikot­rási és téli kikötő létesítési munkának mielőbbi megkezdése, mely azonban egy súlyos, sanyarú anyagi viszonyaink között el sem birható feltételhez, a város csa­tornázásához van kötve. Ki ne óhajtaná a csatornázást és a vízvezetéket, melyek létesítése esetén egészségi viszonyaink te­temes javulása várható. A város ügyeit intéző körökön, a jóin­dulatát e téren számos esetben tanúsított főispánunkon, a polgármesteren és főleg a megválasztandó képviselőn fog állani, meggyőzni a kormányt arról, hogy e terv csak az állam részéről való nagymérvű tá­mogatás mellett lesz megvalósítható. A pénzügyigazgatóság mielőbbi felállí­tását a pénzügyminiszter úr az ez ügy­ben nála tisztelgő küldöttségnek megígérte, s én azt a legutóbb is szorgalmaztam. A hidvámnak mindenkorra, vagy egyelőre legalább a hetivásárokon való elengedése eminens érdéke a városnak s ez irány­ban a városi pénzügyi bizottságban meg­tettem a kezdeményezést, de eszmém nem talált viszhangra. Pedig tisztelt Uraim! én úgy vélem, hogy az országutak fentartása állami feladat lévén, az államnak kell gon­dolni arról, hogy az országutak fentartása állami feladat lévén, az államnak kell gondolkodni arról, hogy a lakosság a köz­lekedési utakat — útszakaszonként való külön fizetés nélkül — használhassa. Ha az állam tartozik nekünk oly utat csinál­tatni, hogy azon Doroghról Esztergomba jöhessünk, akkor tartozik avval is, hogy ép úgy eljöhessünk Párkányból is. Mi nem te­hetünk arról, hogy ez csak hídépítéssel történhetik. Vannak útszakaszok a ma­gas hegységekben, a melyeken szintén csak nagy kiadásokat igénylő építkezések­kel volt a zavartalan összeköttetés létesít­hető és ott mégsem szednek vámot. A hidvám megszüntetésének kérése te­hát jogos és igazságos, s ha ezt sikerül elnyernünk, városunk forgalma újból emelkedni fog és egy jobb kor hajnala virrad reánk. De mindenek felett gyárak, gyárak kellenek nekünk ! Ezek munkásai keresményüket városunkban fogyasztanák el. Pangó iparunk és kereskedelmünk ez­által újból felvirágoznék, a fuvarosok ke­resethez jutnának, a szőlősgazdák jobban birnák értékesíteni borukat és egyéb ter­mesztményeiket. * Egy kéréssel fordulok végül Önökhöz mélyen tisztelt barátaim. Ne legyünk el­lenséges indulattal egymás iránt. Hisz tudjuk jól, hogy Esztergom falai között nem lakik hazaáruló, mert azt kikerget­nénk körünkből. Őrizzük meg városunk és polgáraink nyugalmát. Ez első és szent kötelességünk. Nem hazaáruló az a kinek más a politikai nézete, hanem igenis hazája ellen vét az, a ki a polgár­ság nyugalmát felzavarja, felizgatja. Lép­jenek tiszta lelkiismerettel az urna elé és szavazzanak meggyőződésük szerint. Ha kitüntető bizalmuk engem juttat új­ból a törvényhozók közé, ezért mély kö­szönetet és meg nem szűnő hálát fogok Önök iránt érezni, de nem telnék örömem olyan mandátumban, melyhez polgártár­saimnak talán hosszú időre feldúlt bé­kéje és nyugalmának ártatlan feláldozása fűződik. Számoljanak majd érette lelkiis­merettükkel azok, a kik azt előidézik ; hogy nem én és követőim lesznek azok, az a jelekből is látható, hisz nyugodtabban egy jelölt és egy párt sem viselheti magát az országban, mint az esztergomi szabad­elvű párt és annak jelöltje. Választás. Hol fognak állani a pártok ? A pártok elhelyezkedése dolgában hétfőn történt meg a kijelölés, illetve döntés. Mivel a megbízottak megegyezésre jönni nem tudtak, sorsolással döntöttek a kérdésben, amely szerint az ellenzék a Széchenyi-térnek a pósta-palota felé eső oldalán, mig a sza­badelvű párt a reáliskola felőli oldalon fog elhelyezkedni. Katonai őrjáratok a városban. Az ellen­zék által veszélyeztetett személy és va­gyonbiztonság megóvása okából vasár­naptól kezdve öt és nyolc emberből álló katonai őrjáratok cirkálnak éjeleken át a város utcáin. Miféle katonaság lesz a választásoknál! Miután háziezredünknek és a 76-ik gya­logezrednek városunkban állomásozó zász­lóaljai más megyébe vézényeltettek ki vá­lasztásokhoz, városunkba a 76-ik gyalog­ezrednek Sopronban állomásozó 1-ső zász­lóaljából vezényeltetett ki másfél század, öt tiszt és 150 ember, kik tegnap reggel ér­keztek meg. A doroghi kerelületbe a 26-ik gyalogezrednek városunkban állomásozó 3- ik zászlóaljának 2 százada 200 ember egy zászlóalj parancsnok vezénylete alatt, továbbá a Sopronban állomásozó 9-ik számú huszárezred fél százada 50 lovas, a köbölkúti kerületbe a Wienben állomá­sozó 60 ik számú gyalogezred 2 százada., 200 ember, egy törzstiszt vezénylete alatt, a 26-ik gyalogezred Győrött állomásozó 4- ik zászlóaljának egy százada, 100 em­ber és a Wienben állomásozó 4-ik számú huszárezrednek fél százada 50 lovas. HÍREK. Farsangi naptár. Február 1-én. A Kaszinó táncestélye saját helyisé­gében. „ 4-én Az esztergomi iparosítják önképző egyesületének szinielőadással egybe­kötött táncestélye a Magyar Király­ban. „ 5-én. A kereskedő ifjak önképző egyesüle­tének masorrai egybekötött táncesté­lye a Fürdőben. „ 11-én A helyőrség tisztikarának simphonia hangversenye a Fürdőbén. „ 12-én. A kath. legényegyesület szinielőadás­sal egybekötött táncestélye a Für­dőben. Február 15-én Szlavianszky orosz daltársulatának hangversenye a Fürdővendéglőben. „ 18-án. Az esztergomi iparosok dalkörének zártkörű dalestélye a Háromszere­csenben. „ 25-én. A helyőrség tisztikarának táncestélye a Fürdőben. Március 7-én. A Kaszinó orfeum estélye saját he­lyiségében. — EskÜVŐ. A görög katholikusok Kos­suth Lajos-utcai egyháza még nem látott fényes esküvőnek volt színhelye kedden a déli órákban, amidőn Sztojanovics Sán­dor, komáromi kir. törvényszéki jegyző, ki évekig volt társadalmunk kedvelt alakja, vezette oltárhoz szép és kedves menyasz­szonyát Szvoboda Kornél úrhölgyet. A templom zsúfolásig megtelt a menyasszony és vőlegény ismerősei és barátaival, kik az ifjú házaspárt szívélyes gratulátiókkal halmazták el. Hogyan, hogy nem, egy kéményseprő tévedt be a templomba amu­gyan feketén, amint napi munkáját vé­gezte, miből az ily alkalmakkor mindent megfigyelő jóslók azt magyarázták ki, hogy a kéményseprő megjelenése boldog házasságot jelent. Őszintén kívánjuk, hogy ez beteljesedjék, hogy legyen házaséletük ege mindég oly fellegtelenül kéklő, mint dél Itália ege, hová a közeli napokban nászútra kelnek. — Személyi hír. Svetz Vilmos, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő utóda tegnap csa­ládjával városunkba érkezett. — A helyőrség tisztikarának simpho­nia hangversenye, mely a kibocsájtott meghívók szerint f. hó 28-ára volt tervezve, február 11-ére lett elhalasztva. — Halálozások. Grósz Ferenc köztisz­teletben álló polgártársunkat súlyos csa­pás érte édes anyjának f. hó 22-én tör­tént elhalálozásával, melyről az alábbi gyászjelentés számol be. „Grósz Ferenc és neje szül. Brunner Paulin, a saját és gyermekeik István és Margit, valamint ennek férje Berán Károly, úgy a többi összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón sze­retett anyjuk, nagyanyjuk és rokonuk özv. Grósz Antalné szül, Taxner Katalin úrnő f. hó 2J-én, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 80-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult hült tetemei f. hó 24 én d. u. 3 órakor fognak a kir. városi te­metőkápolnában beszenteltetni s ugyan­ott a családi sirboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-ál­dozat pedig f. hó 24-én d. e. 10 órakor fog a belvárosi plébánia templomban az Úrnak bemutattatni. Esztergom, 1905. január 23-án. Nyugodjék békében !" A megboldogultat nagy részvét mellett ki­sérték utolsó útjára. özv. Gang Adolf né szül. Fleckles ída nyelvtanárnő hosszas szenvedés után, életének 70. évében folyó hó 21-én el­hunyt. A megboldogult földi maradvá­nyait folyó hó 23-án délután 3 órakor helyezték az izr. temető halottas házából örök nyugalomra. — Jégünnepély- A tornaegyesület jég­ünnepélye iránt nemcsak sportkörökben, de városszerte általános az érdeklődés, mit fokoz azon körülméuy, hogy már ed­dig is számosan oda nyilatkoztak és je­lentkeztek, hogy készek jelmezben jönni. — A kereskedő ifjak önképző egyesü­letének táncmulatsága. A kereskedő ifjak önképző egyesülete alaptőkéjének gyara­pítására, február 5-én, a Fürdő-vendéglő­ben hangversenynyel és színjátékkal egy­bekötött, táncmulatságot rendez. Kezdete fél 8 órakor Belépő-díj : 2 korona. Je­gyek előre válthatók Brutsy Gyula disz­műkereskedésében. Szinre kerül. „Egy levélke." Vígjáték egy felvonásban. Sze­mélyek : Dr. Gál Vilmos ügyvéd Dr. Berényi Zoltán. Margit, Gál neje Szent­tamási Panni. Gyula, Margit öcscse Nagy Pál. A színielőadást hangverseny előzi meg, melynek műsora a következő: 1. Költemény. Szavalja; Freller Rezső,

Next

/
Oldalképek
Tartalom