Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-14 / 100.szám

kat, nem hallgat felolvasásokat melyekből ismereteit gyarapithatná — nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda munkálkodásának irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná. Maga a földmivelési kormány sokat tett a kisgazda érdekében. Földmives iskolákat állított fel, mintaparasztgazdaságokat szervez, és az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése, de a földmives iskolákból kikerülők legnagyobb része a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a közjavára ; okszerű baromfitenyésztésre népünk nem helyez súlyt — minta-parasztgazdaságok átalakitó hatása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi környék gazdáira terjed ki. A különböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett nem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezektől vett haszos útmutatások megvalósítására törekednék. A fővárosban 1895. évben alakult meg a Magyar Gazdaszövetség; ennek célja: hogy megtanítsa a kisembereket a szövetkezésre, versenyre és méltányosságra, a haza földje szeretetére és a gazdálkodás jövedelmének gyarapítására ; céljait a falusi gazdakörök — mint tagok közreműködésével igyekezik megvalósítani. Majdnem 10 éve működik az országban ez a hatalmas testület és sajnos éppen a kisemberek nem ismerik nem támogatják és támogatását nem veszik igénybe. Szervezzünk falusi gazdaköröket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét. Mindenekelőtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő, értessük meg a vagyonosabb kisgazdákkal, hogy az anyagilag gyengébbek támogatása kötelesség, hogy a gyengébb az azonos érdekek fet lesztésében saját munkálkodásával és védelmi erejével közreműködik s hogy a gyengébbek boldogulása állami és társadalmi érdek, másrészt a jobb viszonyok között élők további vagyoni előmenetelét nem gátolja. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattason földmivesnek való szaklapokat, szerezzen be hasznos olvasni valókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje . meg irányát, s fejlessze azt. A hol a házi iparnak csirái vannak, ha még oly jelentéktelennek is látszik, azon háziipar termékeinek keressen helyben vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival: jelölje meg a javitandókat, figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodását, annak általános eredményeit: a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest meghonosítani: a rosszra, mint intő példára rámutatni: foglalkozzék a népnek az anyagi boldogulást gátló szokásaival; mutasson rá általánosságban annak következményeire és igyekezzék a bajokat egyesült erővel orvosolni. Szerezzen be faj baromfiakat, mozdítsa elő a baromfitenyésztést és pedig elsősorban kellő számú és megfelelő fajtájú apaállatok beszer zésére való buzdításával: igyekezzék, a mai vegyes marhaállományt nemesebb fajuakkal, értékesebbekkel fölcserélni és buzdítsa a gazdákat takarmánytermelésre, a marhaállomány szaporítására s a fold termőképességénekfokozására. Vegye kezébe a tejszövetkezet szervezését. Támogassa a gazdákat jó vető magvak és gazdasági eszközök beszerzésében : ismertesse meg őket az okszerű gazdálkodáshoz szükséges, kisgazdának való gépekkel és egyéb eszközökkel, kisérje figyelemmel a gazdálkodás terén előforduló újításokat, azok eredményét, egyes gazdasági termények vezetésével e célra közösen bérelt kisebb területen tegyen kísérletet. HIREK. — Főispánunk családi öröme. Horváth Béla megyénk főispánját családi öröm érte. Neje, szül. Steindl Ida úrasszony egy egészséges leánygyermeknek adott életet. — Uj királyi tanáCSOS- A hivatalos lapban olvassuk, hogy a király dr. Rapcsák Imre váci püspöki uradalmi főorvosnak a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi cimet adományozta. — TáYOZÓ főispáni titkár. Jeszenák István báró főispáni titkár, miniszteri fogalmazót a minisztériumba hivták be, ki már a közel jövőben elhagyja városunkat. — Személyi hir. Márton Pál László doroghi káplán Komáromba hitoktatónak lett kinevezve. — Felolvasó ÜléS. A Magyar Paedagogiai Társaság f. hó 16-án d. u. 5 órakor a Magy. Tud. Akadémia üléstermében rendes felolvasó ülést tart, melyen dr. Walter Gyula prael. kanonok „Vittorino da Féltre" cimen tart felolvasást. — A Kaszinóból- A kaszinó műkedvelő gárdája estélyre készül. Megkezdődtek és serényen folynak a próbák s ha igaz, az év utolsó napjára valami meglepetés készül a Kaszinóban. — Áthelyezés. Persina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, hasonló minőségben Sátoralja-Ujhelyre helyeztetett át. — IÖVŐ évi esküdtek. Az elmúlt hét folyamán választották ki azt a 240 esküdtet és 80 helyettes esküdtet a komákat, mikor odakünn a halált osztogatják? A törökök pedig szokott harcmodorukhoz folyamodtak. Már hordták is a máglyát a zárda falai mellé. Száraz fa, rőzse volt elég az erdőben. Mindjárt lobogni fog a máglya. Onnan tüzet fog a zárda fedele, akkor aztán megégnek mind, vagy kinyitják a kaput. A török lovasok kacagva n3'argalásztak a zárda körül. Erzsébet hercegnő lefutott az udvarra. Egy reszkető férfi kezéből kikapta a kardot. — Emberek ! Én Magyarország királyának a menyasszonya vagyok. Aki akar jön utánam, aki nem akar, marad. A hercegnő arca ragyogott, a szeme pedig csillámlott. Magasra emelte kezében a kardot. Ne féljetek. A bátrakat segitiaz Isten. Nem kellett már többet szólnia. Egyszerre zúgni kezdett a tömeg. Az aszszonyok kikapdosták a férfiak kezéből a kardokat. — Megyünk mi, ha ti nem mertek. A zárda vaskapuja döngve felnyilt. A sok asszony, férfi kiabálva rohant ki a mezőrei A török lovasok egy pillanatra meghökkentek, de mire összeszedték volna magukat, már leráncigálták őket a lóról. Olyan csetepaté kerekedett a zárda körül, hogy csakúgy ropogott. A fejedelemasszony hiába jajgatott kétségbeesve. A jó nénék látván a kápolna ablakából, abba hagyták az éneklést, aztán mindenki romi kir. törvényszéknél, kik a jövő évben befognak hivatni, s akik közül minden ülésszak előtt harminc esküdt és tiz helyettes esküdt fog kisorsoltatni. A névsorban megyénk területéről a következőket olvassuk: Andrássy János, Áprily Ferenc, Balogh László, Bargel Mihály, Bádi András, Bellovics Gyula, dr. Berényi Zoltán, Bodor Károly, ifjú Brenner József, Brutsy Gyula, Brutsy János, Burány Ernő, Csupor István, Cobor Gyula, Dóczi Ferenc, Draxler Alajos, Dr. Erős Arnold, Fekete Árpád, Fiedler Ferenc, Fischer László, Frey Ferenc, Hartman Péter, Kecskeméthy János, Laiszky János, ifj. Lederberger Pál, Lindtner János, Mayer Ferenc (Ny. Újfalu..) Meisermann Ferenc, Stark József (Piszke.) Vaszary Antal. — Halálozás- Egy magas életkort elért jámbor és jószívű úrinő, néhai Mattyasóvszky Sándor, volt törvényszéki biró özvegye hunyta le f. hó 11-én szemét, kiterjedt rokonságot borítva halálával gyászba, miről az alábbi gyászjelentés számol be. „Mattyasóvszky Ödön és testvérei, úgy a saját, valamint az összes rokonság nevében, mélyen megszomorodott szívvel tudatják, felejthetetlen kedves jó édesanyjuk, illetve rokonuk, özv. Mattyasóvszky Sándorné szül. Trenker Mária folyó hó 11- én reggel 2 órakor, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 84-ik évében történt elhunytát. A megboldogultnak drága hamvai folyó hó 12- én délután 3 órakor fognak a kir. városi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanaznap reggel 8 órakor fog a belvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom,, 1905. december 11-én. Áldás és béke poraira!" Az elhunytban Mattyasóvszky Ödön iparbanki pénztáros édesanyját gyászolja. — Kérelem a jószívű adakozókhoz. Az aggok háza részére persellyel szoktak könyöradományokat gyűjteni. Felkéri a rendőrkapitány a jószívű adakozókat lapunk utján is, hogy adományaikat a perselybe szíveskedjenek beledobni, s ne az azzal járó kezébe adni, mert számtalan esetben megtörtént már, hogy míg a kéregető az összeszedett adományokat a maga részére tartotta meg, melyek aztán a pálinkás boltba vándoroltak, addig a persely üres maradt. Aki tehát a szegékapott a kezébe vagy seprőt vagy botot. Ágota nővér egy súlyos vasfeszületet kapott fel. Aztán mind kifutottak a zárdából; , ; -i Ha kétszerannyi lett volna az ellenség, azt is szétverték volna. De futott is esze nélkül a török, amerre látott Akinek nem volt gyors a lába, az nagyon pórul járt. Nem mult egy negyedóra, már tiszta volt az ellenségtől a zárda környéke. Erzsébet hercegnő a csetepatéban karcolást kapott a homlokára. Bekötötte egy fehér kendővel. Este felé egyszerre trombita harsogás hallatszott a hegyek közül. A király jött nagy sebesen egy csapat válogatott vitézzel. Bezzeg nagy volt álmélkodása Lajos királynak, mikor meghallotta a történteket. Megcsókolta menyasszonya kezét s igy szólt: — Erzsébet, te valóban méltó vagy Magyarország koronájára. j ^ '* •- - «'„ •.

;:

' A régi krónika, amelyben ezt a történetet olvastam, feljegyzi, hogy Erzsébet királyné büszkébb volt arra a karcolásra homlokán, mint a koronájára. Krúdy Gyula. Erzsébet lehajtott fővel térdepelt egy oltár előtt, aztán boldog mosollyal állott fel. — Látomásom volt, fejedelemasszony — rebegte halkan — a király segiteni fog, rajtunk. — Bár igazad volna, gyermekem, — sóhajtotta a fejedelemasszony. A kapukat bezárták, de már estefelé döngetni kezdték a vaskaput. Egyelőre nem az ellenség döngette, hanem a környékbeli nép, amely menekülve az ellen ség elől, a zárda erős falai között keresett menekvést. Szekéren, lóháton, gyalogszerrel jöttek és este már valóságos tábor volt a zárda udvarán. Férfiak, gyermekek, nők hevertek a tűz körül, az öreg kertész a zárda kamrájából nagy kosarakban hordta le az élelmi szereket. Az apácák és növendékek a kápolnába gyűltek össze és a nyílott ablakon kihallatszott buzgó énekük. Éjféltájban az öreg kertész, aki koronként felmászott a toronyba, azzal a hírrel toppant be a kápolnába, hogy az éjszakai eget köröskörül pirosra festik a hegyi falvak lángjai. Az ellenség a zárda közelében portyáz. Mire virradni kezdett, már a kápolna ablakaiból is lehetett látni a török lovasokat, akik fel- s alá nyargalásztak a tájon. Nemsokára megzörgették a kaput. .— Nyissátok ki — kiáltották, de a zárdából nem hallatszott más, csak az apácák éneke. Az udvaron iszonyú rémület keletkezett. A gyermekek és nők jajgattak, férfiak sápadtan bámultak maguk elé. Ekkor a zárda ablakaiból csengő hang hallatszott: — Törjétek fel a pinceajtót! Van ott fegyver elég. Valamikor vár volt ez a hely. Erzsébet hercegnő áliott az emeleti ablakban. A fejedelemasszony ijedten húzta félre. — Gyermekem, mit teszel? Vér folyjon e szent falak között ? . . . Erzsébet elszántan nézett a fejedelemasszonyra. — Én maholnap Magyarország királynéja leszek. Ha a király nem segit, segit a királyné. Az apáca összecsapta kezét: — Gyermek nem tudod mit beszélsz? De a nép, amely a zárda udvarán zajongott, megértette a fiatal leány felszólilitását. Egy pillanat alatt feltörték a pince ajtót és hordták ki a fegyvereket. Volt ott kard, buzogány, csatabárd. Miskey Miklósé volt valamikor a vár,, aki bőven ellátta magát fegyverrel. Erzsébet pedig igy szólt az ablakból: — Husz-harminc lovast látok odakünn. Idebenn pedig van száz férfi is. Ne legyetek gyávák, verjétek szét az ellenséget. Igen ám, könnyű volt azt mondani. Az emberek meg voltak rémülve. Ugyan kinek volna kedve kinyitni a biztos kapu-