Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-15 / 22.szám

tését, melynek során vázolván a mult év történetét, az egyes üzletágak belső életéről adott kimerítő tájékozást. Hivatkozott és megindokolta a multi kedvezőtlen évvel a betét állag hullámzását, jelezte a kölcsönök elhelyezése körüli szerencsés gazdálkodást és az igazgatóság öszszes tagjának a kereskedelmi bíróság előtt leendő cégjegyzését indítványozta. Bevezető szavaiban az igazgatóság a feletti mély sajnálatát fejezte ki, hogy az intézet szeretett és nagyérdemű igazgatója, Reusz József egészségi állapota miatt a közgyűlésen részt nem vehetett. Örömmel tölti el azonban — úgymond — az a tudat, hogy állapota naprólnapra javul és hihetőleg rövid idő alatt felépülve, elfoglalhatja igazgatói székét, kinek helyettesítéséről az igazgatóság febr. 27-én tartott ülésében gondoskodott, és igy az ügyek zavartalanul, rendes mederben folynak. Jelentette továbbá az igazgatóság, hogy az intézeti tisztikar kérelmét előbbi üléseiben tárgyalta és az általa megállapított fizetés-rendezést, mely a kor igényeinek megfelelő, jóváhagyni kérte. A személyi ügyek során bejelentette, hogy a folyton szaporodó munka és ügyforgalom a tisztikarnak 2, esetleg 3 taggal leendő kibővítését teszi szükségessé és ennek folytán egyelőre a mult év folyamán Einczinger Ferencet, az ipolysági takarékpénztár könyvvezetőjét megválasztotta és kéri e választást jóváhagyólag tudomásul venni. Az 1903. évi közgyűlés határozata értelmében Reusz József igazgató arcképe a társaság tanácsterme részére Vastagh György festőművésszel megfestetett, mit a részvényeseknek azon óhaj kapcsán mutatott be, hogy nyerje vissza az ünnepelt igazgató mihamarabb egészMig a kocsis távozott, ő a fogat túlsó sarkába húzódott, ott reszketett s talán örült volna, ha nem találják otthon. Pár pillanatig tartott a várakozás, a mely azonban Maricának hosszú időnek tünt fel, de jól esett neki a kis pihenés. Endrei prémes kabátbán sietett, ki előtt a kocsis ajtót tárt. Amint a hintóba bedugja fejét, önkénytelen szakadt el ajkáról — óh Marica! — berántotta maga után az ajtót s reszkető kezét megcsókolta. Marica szemlesütve vonta el s remegve, mint egy galamb, kérte, — ugy-e nem itél el, Endrei? Ne gondoljon rossznak, csak kisírni jöttem el magam. — Ezzel elakadt szava s fehérkendőjét szemére szorítva, zokogott. Hát mi baj van ? kérdezte Endrei. — Mi történt Maricza? — Elválok Béla! szerencsétlen vagyok és már tovább nem birom. Férjem egy vadember és sohasem szerettem. Endrei szánakozva felelt — talán csak muló vihar és jó lesz minden. — Nem Béia ! nem. Én igen szenvedek. — Elakadt szava, majd megpihenve folytatta. — Én sohasem szerettem, hisz maga tudhatja. Hozzá erőszakoltak. . . Mint én, maga is még gyermek volt akkor, oh különben minden máskép lett volna. Férjem féltékenységében üldöz, talán érzi, hogy nem szeretem. Ha valakire nézek, vagy valaki engem megnéz, féltve kérdezi, ki az és visz onnan, vagy megverekedik Oh Béla igy lát négy év után. Ha tudná azóta mennyit szenvedtem, mennyit sirtam, de sorsom nem változott, csak rosszabb lett ségét, és éljen sokáig a társaság javára. Az intézet pénztári forgalma az elmúlt évben 21.206,900 korona, betétállománya 10.418,200 korona; kötvény tárcája 8,626,500 korona, váltótárcája 772,000 korona, előlegezései 74,000 korona, folyószámla követelése 92,000 korona, értékpapír állománya 1.593,800 korona volt. A régi, reális elvek alapján készült és nyilvánosságra hozott mérleg 139,416 korona tiszta nyereséget tünt3t fel, mint az 1904. év üzleteredményét. E jövedelem felosztása következőkép hozatott javaslatba, s fogadtatott el: Tartalék tőkéhez 13,941 korona, osztalékra ä 180 korona 108,000 korona, jótékony adományokra, közés kulturális célokra 4,270 korona, nyugdíj alapra 1,680 korona, igazgatói és tiszti jutalékra 11,020 korona, külön tartalékra 505 korona. Az igazgatóság jelentése során őszinte sajnálattal kérte néhai rokonszenves tagja, Oltósy Ferenc elhunyta alkalmából, annak buzgó és tevékeny működése feletti elismerését és részvétét jegyzőkönyvileg megörökíteni. A közgyűlés az igazgatósági jelentés minden egyes pontját nagy megelégedéssel vette tudomásul és az igazgatóságnak a felmentvényt megadta. Következett a felügyelő-bizottság jelentése, mely szintén egyhangúlag fogadtatott el. Obermayer György a fel ügyel őzottság elnöke előrehaladott korára való hivatkozással, viselt felügyelői állásáról lemondott. Bleszl Ferenc vázolta a távozó működését, ki 1870-óta mint választmányi tag, 1876-óta mint a felügyelőség tagja és 1890-óta máig annak elnöke volt, majd dr. Walter Gyula méltatta ér demeit és kérte a közgyűlést, hogy Ne ítéljen el, de már nem szenvedhettem tovább, hogy önt ne lássam. Nem akarok öntől semmit, csak látni akartam, mert végtelen szeretem. . . Szeretem és ez ellen tenni nem tudok. Ön is és én is áldozat vagyok, de kettőnk közül ön a szerencsésebb, önt csak egy fogadás köti, melyet bármikor felbonthat, de én rab vagyok. Megindulva hallgatta Endrei, mert nem segíthetett, csak vigasztalta, —• könnyebbüljön meg szive, az én sorsom a magáé. A hintó csendesen haladt tova a budai hegyek között, mire Endrei kiszólt, hogy forduljon vissza. — Igen vissza! — szólt Maricza, — haza a kalitkába. Vigye vissza a rabot tovább szenvedni. Némán ültek egymás mellett Endrei reszkető kezét kezében tartotta s önkénytelenül játszott a jegygyűrűvel, a rablánc egy szemével. Maricza meg búsan nézte őt, amint a fogat el-elfutott egy-egy lámpa mellett. A csendet Maricza törte meg, midőn kérdezte. — Nem is mondta még, hogy mint élt négy év óta ? — Éltem a mult emlékeiből. — De már nem szeret úgy-e ? — Mint egykor, vagy talán jobban, hogy látom boldogtalanságát. Én mindig azt hittem, hogy boldog és csak én vagyok, aki nem tanul feledni. — Nem Béla! soha; én nem voltam boldog egy percig sem, tűrtem, amig lehetett, de már nincs elég erőm . . . ígérje meg, hogy fog szeretni ... De mit is sajnálatának kifejezését és munkássága érdemeinek méltatását jegyzőkönyvileg fejezze ki. Végül a megejtett választás során az igazgatóságba a kilépett 14 tagon kivül póttagokként beválasztattak: Schalkház Ferenc, dr. Wipplinger Ödön, Bayar Károly, Heischmann Ferenc ifj., Draxler Alajos és Obermayer György. A felügyelő bizottság tagjai lettek : Mattyasóvszky Lajos, Brutsy Gyula, Marosi Ferenc (új) rendes és ifj. Brenner József és Vörös József póttagok. A választás eredményének kihirdetése után megköszönvén az elnök az érdeklődést, az ülést 12 és fél órakor bezárta. —r. Ipartestületi közgyűlés. Esztergom város ipartestülete rendes évi közgyűlését vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta meg a város székházának tanácstermében, Dóczy Ferenc elnöklete alatt. Az ülésen a tagok igen nagy számban jelentek meg. A napirend első tárgyául az elöljáróság mult évi működése olvastatott föl, mely több rendbeli fontos dolgot tartalmaz, melyre legközelebb még visszatérünk. A közgyűlés a jelentést örvendetesen vette tudomásul s egyhangúlag elfogadta. A számvizsgáló bizottság jelentése alapján az összes számadások, melyek szerint a bevétel 3825 kor. a kiadás 2970 kor. a a vagyon 12276 kor. 96 fillérben lett kimutatva — elfogadtattak s a fölmentvény a szokásos óvások fönntartásával Kitzinger József pénztárnoknak megadatott. Az 1905. évi költségvetés 5217 kor. 65 fii. bevétel és 5126 kor. kiadásban állapíttatott meg, mely utóbbi tételben 2000 kor. tőkésítésre, illetve vagyon szaporításra van előirányozva, mig 200 kor. tagdíj elengedésre, s igy a tényleges kiadás csak 2926 kor. beszélek! Hisz nekem nincs mit kérni. Nekem nem szabad önnel találkoznom, mert megölne. Elvonta kezét Endrei kezéből. — A hintó épen befordult az utcába hol Maricza lakott, pár házzal előbb kiszált s együtt haladt Endreivel, kitől egy meleg kézszoritásssal vált el. A lépcsőházból nyiló ajtón nyitott a lakásába melyet az átellenes üzlet ivlámpájának odaeső sugarai némileg megvilágítottak. Bizonyos megnyugvással ült le a kerevetre s úgy gondolkozott a sötétben. — Ha ő azt tudná ! ... És Béla még mindig szeret . . . Nem feledett, ő jó fiú, azt mondja, nem nősül soha . . . Csak még egyszer lehetnék oly boldog, mint négy év előtt, csak még egyszer hajthatnám fejem a mellére, mint akkor . . . akkor . . . oly édesen súgta szeretem, szeretem örökre. Igen örökre ... és most meg sem csókolt! E gondolat hirtelen Ötlött eszébe. — Ha nem is engedtem volna, legalább megkísérelhette volna. Nem, ő mégsem a régi. Durcás harag kelt szivében s felugrott helyéből. — Inkább szenvedek, de nem vétek — szólt haragosan. Felcsavarta a villanyt és a szobát erős fény árasztotta el. Amint volt, a kis machagoni asztalhoz ült és egy lila levélpapírra e sorokat irta: Édes Béla! Felejtsen el. Isten ments, hogy felismerjen. Én tovább szenvedek ön meg, tudja . . . halott. Marica. A betegsegélyző pénztár közgyűlésére törvényileg előirt kiküldőitekül az ipartestület elöljárósága választatott. Ezután a szokásos tisztújítás ejtetett meg. Dóczy Ferencz elnök ugy a maga, mint a számvizsgáló bizottság s az egész elöljáróság nevében lemondván tisztéről, fölkérte a közgyűlést, hogy az elnök választás megejtésére korelnököt jelöljön, amire Dudás János egyesületi alelnök kéretett föl. Megejtetvén a választás, az egyhangú megállapodás szerint elnökké újból Dóczy Ferencz választatott, ki élénk éljenzés közepette foglalta el újból az elnöki széket s vezette a további választásokat, amelyek szerint számvizsgálókká ismételve Iványi Géza, Draxler Alajos, Farkas Tivadar és Magyary László, elöljárósági tagokká pedig Bayer Ágoston, Barmos József, Bellus Gyula, Berán Antal, Bernvallner Lajos, Búri József, Draxler Ferenc, Dudás Ferenc, Fritz György, Globutsnig József, Homor Imre, Janovits Pál, Kántor Endre, Krizsán András, Kubányi Sándor, Leviczky Mihály, Mann Lajos, Mészáros József, Nagy Ignácz, Pelczmann László, Pfalcz József (uj), Reitter Jakab, Simon József, Sinka Ferenc (uj), Simhart Károly, Tölgyesy János, Vörös Ferenc, Waldvogel József, Wavrovits Ferenc (uj), Zibrinyi Márton választattak. Az egyéb inditványok során 20 tagnak aláírásával beadott javaslat tárgyaltatott az évi tagsági díjnak módosítása iránt. Ma t. i. az ipartestület minden tagja évi 3 kor. 20 fillér dijat fizet az ipartestület fenntartásához, tekintet nélkül arra, hogy segédszemélyzettel avagy anélkül dolgozik, mit a tagok sem igazságosnak, sem méltányosnak nem találván, azt kérelmezték, hogy a tagdíj jövőben az adó arányában állapittassék meg. A közgyűlés e fontos kérdést tanulmány tárgyává óhajtván tenni, az ügyet az ipartestület elöljáróságához vezérelte, mely azután javaslatot készítve, uj közgyűlés összehívása iránt fog intézkedni. Hasonlóan a hitelszövetkezet alakítására vonatkozó indítvány is az ujabbi közgyűlés tárgyául fog kellő előkészítés alapján szolgálni. Az ülés déli 12 órakor befejezést nyert. -iy. Munkabérharc városunkban. Alig rázta le a nagy természet téli köntösét, alig engedett ki a föld fagya, az ács és kőműves munkások máris eggyé tömörülve, kiadták a jelszót, hogy a jelenlegi munkabér viszonyok mellett munkába nem állanak. Egy-két hete annak, hogy a mozgalom megindult, mely — miként a vidéki és fővárosi lapokból olvasható — országos jellegűvé kezdi magát kinőni. Története a mozgalomnak az; hogy egykét héttel ezelőtt az ács és kőművesmunkások irásba foglalva tudatták a vállalkozókkal, hogy mily feltételek mellett hajlandók a tavasz kezdetével munkába állani, mely követeléseikkel abba a túlzásba mentek, hogy a többek között előírták, hogy hány inassal szabad csak dolgoztatni egy-egy munkaadónak, s hogy azok csak az általuk acceptált munkásokkal dolgozhatnak, mit azonban a vállalkozók egyszerűen visszautasítottak, s ők formuláztak egy 13 pontból álló munkarendet. Az építő-, kőműves- és ácsmesterek által megállapított munkarendet a munkások még mindig nem találták olyannak, mely érdekeiknek megfelelő lett volna, s igy azt módosítva és pótlásokkal ellátva a nevezett munkások egy küldöttsége az ipartestület elé terjesztette, mely tárgyalva a vállalkozókkal, azok, a munkások által módosított munkarendet egész terjedelmében elfogadták, melyet alább közlünk. A létrejött egyezséget az ipartestület falraga-