Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-12 / 21.szám

ESZTERGtM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijala és Brenner" Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Március lö. Március tizenötödikének szokásos megünneplése alkalmából a város polgármestere az alábbi felhívást bocsátotta ki. Polgártársak ! 1848. március 15-ike dicső emlékének kegyeletes felujitása és méltó megünneplése a nemzet szent hagyományai közé tartozik és lelkes felbuzdulással vesz benne részt minden hazafi. E dicső emléknap idei évfordulója alkalmából a város tanácsa nevében felkérem Esztergom szab. kir. város hazafias közönségét, egyesületeit, testületeit és minden egyes polgárát, hogy 1905. évi március hó 15-én, szerdán a honvédtemetőben nyugvó szabadsághőseink sírhelyének hazafias ünnepség keretében leendő megkoszorúzása végett oda szervezett menetben kivonulni szíveskedjenek. E végből szerdán délután 2 órakor a Széchenyi-téren gyülekezünk és a város zászlójának elővitele mellett pontban fél 3 órakor indulunk az ünnep színhelyére. Omer aga. Az első kakas szóra felébredt Omer aga, nagyot nyújtózkodott és ásított — aztán újra ásitott s kiment az udvarra megmosdani. Alacson}', vézna, sovány emberke volt, nagy, kék anyajeggyel a jobb szeme alatt, ritka, bozontos szakállal, reggeli fehér ruhájában valóságos kisértethez hasonlított, mely a jámbor igazhivők ijesztésére bolyong az éjszakában. Az udvarban figyelmesen körültekintett, aztán felnézett az égre. Az ég ragyogó tiszta volt; mintegy megkönnyebbülten sóhajtott fel. „Hála Istennek, jó időnk lesz az utazásra!" susogta halkan. Mert ma útra készült; de nem valami rövid, közönséges útra a sovány lovacskájáyal és a bundás kutyájával, hanem hosszú, távoli útra. Ma hagyja el az országot, melyben született s elmegy a távoli törökbirodalomba, a hova olyan sok őse és barátja elment már előtte. Nem maradhatott tovább a hazájában. Bántotta nagyon a gyaurok terjeszkedése, a kik uraivá lettek. Amíg remélhette, hogy a „régi jó idők" egyszer mégis csak vissza fognak térni, békességgel tűrt és kitartott, végre mégis megszakadt a türelme. Az ünnepély sorrendje: 1. Hymnus. 2. Alkalmi beszéd. Mondja Hoffmann Alajos főgimn. VIII. oszt. tanuló. 3. Szentelt hantok. Énekli a tanítóképezde énekkara. 4. Nemzeti dal. Szavalja Korencsy Rezső ÍV. éves tanítójelölt. 5. Hősök sírja. Énekli az Esztergomi iparosok dalköre. 6. Ünnepi beszéd. Mondja dr, Kmety Károly, a szab. kir. város országgyűlésiképviselője. 7. Ima 8. Szózat. Este a Magyar Király vendéglőben, a Polgári Egyesület helyiségében, ünnepi vacsora az öreg honvédek megvendégelésével. Felkérem a háztulajdonos urakat, hogy az ünnep napján házaikat nemzeti lobogókkal ékesítsék. Esztergomban, 1905. évi március hó 4-én. A város tanácsa nevében : Vimrner Imre, polgármester. A villamvilágitás hanyatlása. Esztergom, március 10. Ötödik hónapja annak, hogy a villamos izzók városunkban kigyúltak. Senki se adta meg neki a tiszteletet, mint agának, nem becsülték többre, mint egy közönséges parasztot. Néhány nappal ezelőtt a biró elé idéztette a zsellérjét, mert keveselte a harmadot, melyet az beszolgáltatott s a biró a parasztnak adott igazat. Sőt a kecske szakállú, mekegő hangú vak biró olyan formát is mondott, hogy neki semmi jussa sincs azokhoz a földekhez. Ez elkeserítette. Hol elsápadt, hol elvörösödött, néhány gorombaságot vágott a biró arcába s azt mondta, hogy kivándorol, ott hagyja a falut. S hozzá is fogott rögtön a készülődéshez. Még az nap eladta a házát és mindenét, amije csak volt — a hogyan vették. Elment régi ismerőséhez, Miklós barátjához s rövidesen megegyezett vele. Másnap kétszer annyit ígértek neki. De ő hallani se akart róla: „amit egyszer kimondtam, ahoz ragaszkodom is," azt felelte mindannyiuknak. Aszalt gyümölcseit szétosztogatta a szomszéd gyerekeknek, kisebb értékű holmijaival megajándékozta szomszédjait. „Semmire nincs szükségem," mondotta, „ott találok mindent. Ellátnak mindennel. Ott csupa igazhivő lakik és szebb, gyönyörűbb minden." S ma készül elutazni abba az emberek szavai szerint tejjel és mézzel folyó orA villamért sohasem rajongtunk, mivel a város érdekében felette előnyösebbnek a gázvilágitást tartottuk. A többség döntött, s a változhatatlanba mi is megnyugodtunk, s azon munkálkodtunk, hogy a villamos világítás térhódítását előmozdítsuk, mert ma már az városi érdek. Midőn a villamos körték első Ízben gyúltak ki, elmondottuk tárgyilagos véleményünket. Ugy a magán, mint a közvilágítást illetőleg elismeréssel szóllottunk az izzók intenzivitásáról, mig a közvilágításra, mint ilyenre, a világitótestek sok helyen célszerűtlen elosztása miatt, szintén megtettük észrevételünket. A magánvilágítás napról-napra mind több hívet hódított magának s aránylag rövid idő alatt oly nagyra szökött a magánfogyasztók száma, amire gondolni, még vérmes reményekkel sem igen lehetett. Most azonban, a legutóbbi időkben sajnosán tapasztalják azok, kik fogyasztói a villamos áramnak, hogy fénye, intenzivitása a villámnak nem az, mi volt, de ugyanezt látjuk a közvilágításnál is. Laikusok vagyunk ahhoz, hogy szakvéleményt mondjunk, nem is keressük az okokat, vájjon a maszágba, ahol sült galambok röpködnek a levegőben. Omer aga megmosdott, egy -finom kendőbe megtörülgette az arcát s imájához fogott. Hosszasabban imádkozott mintrendesenszokta; s kérte Istent, hogy adjon neki szerencsés utat. Imádkozás után felöltözött, elkészítette a kávéját s fogyasztgatni kezdte; de ugy tetszett, mintha ma nem izlenék neki, mintha ma undorodnék tőle, miként azt a beteg embereken észlelhetni. Eddig mindig jókedvű volt, mindenkivel tréfálni szokott, de ma reggel valami különös szomorúság vett rajta erőt. Valami bántotta, valamije fájt maga se tudta, hol. Mennél tovább nézte ezeket a régi, pókhálós, meztelen, kopár falakat, annál nagyobb szomorúság lopózkodott a szivébe. Sajnálta őket itt hagyni. Hiszen ő maga is közöttük, ebben a szobában született, itt is nevelkedett fel. Itt hunyták le szemeiket szülei. Ide hozta Mejráját is itt élte vele át élete legboldogabb napjait. Nincs benne olyan zug, a hol ölelkezve egymás mellet ne üldögéltek volna, szeretve csókolódzva. S végre itt született egyetlen fiacskája Haszszán is. Ez emlékekre ugy tetszett neki, mintha valami fojtogatná. Szemei könnyekkel teltek meg. De egyszerre , szégyenleni kezdte magát, hogy ő aki soha életében nem sirt, most ennyire elgánfogyasztás rohamos növekedése, az áram feszültségének csökkenése, avagy a bérlőcég üzleti politikája oka-e annak, azt azonban konstatáljuk, hogy úgy a köz-, mint a magánvilágitás intenzivitása aláhanyatlott, sőt időközönkint tűrhetlenül gyenge. Szinte halljuk, hogy határozott állításunkkal szemben, a védelem, a technikai műszereken alapuló szakvéleménnyel aliegál, de a szakvélemény iránti minden tiszteletünk dacára kénytelenek vagyunk azt az álláspontot elfoglalni, hogy e téren a tudományos theoriát, a technika legújabb vívmányainak bámulatos eszközeit, lecáfolja a gyakorlat, a mindennapi tapasztalat. Az az árammérő, mely az ellenőrzést gyakorolja a mérnöki hivatalban, ép úgy ki lehet téve divergáíásnak, mint a technikának az a csoda műve; az áramfogyasztást mérő óra, melyről sok helyütt beigazódott, hogy többet mutat a tényleges fogyasztásnál. Ezen segíteni kell, és pedig a város hatóságának, melynek ma már evidens érdeke a fogyasztók számának növekedése. Hogy segíteni miképen lehet, azt ismét a bérlő cég fogja tudni. érzékenyedéit. Haragosan rázta meg a fejét, mintha azzal minden gondolatát elakarta volna riasztani. Feleségét és fiát szólította, akik még aludtak. Fel is ébredtek azonnal. — Keljetek fel és készülődjetek, — mondta nekik komoran, szilárd hangon, — tudjátok, hogy sietnünk kell. S rájuk se tekintve egy könyvvel a kezében kiballagott a kertbe. Onnét lassú léptekkel és lehajtott fővel átment az ujtemetőbe. Ennek a legvégén két sírhalom emelkedett mohával benőtt, ferdén álló sírkövekkel. Omer aga mellén keresztbe tette a kezét, mintha szentélybe lépne s térdeire ereszkedett a sirok mellett. Kinyitotta könyvét s könnyedén előre-hátra hajladozva, arab imádságokat mormolt. Sokáig, hévvel olvasott, mert sötét arca egészen kipirult bele s a szemei lángoltak. Imáját végezve leborult a sírokra, hogy megcsókolja. Megcsókolta néhányszor s aztán felemelkedett, hogy távozzék. De mintha valami visszatartaná, újra megált s mereven nézte a gyepet, melyet az imént térdeplés közben legyűrt. S ugy tetszett neki, mintha soká, nagyon soká eltudná nézni azt a gyepet, mintha az egészen másféle zöldség volna, mint a többi köröskörül. Ekkor Omer aga szülei sirján egy kinyílt szeg-