Esztergom és Vidéke, 1905
1905-01-05 / 2.szám
lésén elhatározta alaptőkéjének felemelését és a kibocsátandó 3500 darab uj részvényt 1400 koronányi árban engedi át régi részvényeseinek oly módon, hogy minden 4 darab régi részvény alapján 1 darab uj részvényre gyakorolható elővételi jog. A Pesti magyar kereskedelmi bank mult hó 28-án tartott közgyűlésén szintén elhatározta alaptőkéjének 5.000.000 koronával való felemelését és a kibocsátandó 5000 darab uj részvényre a régi részvényeseknek elővételi jogot ád oly módon, hogy 6 darab régi részvény alapján egy uj részvény vehető át 2400 koronányi árfolyamon. Az elővételi jog január 2-tól kezdve január 15-ig gyakorolható. Erre vonatkozólag felhívjuk az érdekeltek figyelmét az esztergomi takarékpénztár mai hirdetésére. CSARNO K. E£y sokoldalú férfiú. — Rajz — Személyek : Varga Mihály jómódú polgár elég tekintélyes termettel, 54 éves. Bér Izor, nyúlánk, elegáns fiatal ember, akinek viharjárta fekete kabátja és kaucsuk-gallérja azonnal elárulja a szélhámost. — Tehát ön a leányom kezét akarja ? — Legforróbb vágyam, uram ! — De hisz én önt nem ismerem ! — Mit sem tesz, uram. Mint már emiitettem, Bér lzor vagyok. — No jó, a nevét azt tudom, de egy gondos apának ilyen fontos dologban egyebeket is kell tudnia. — Ó mi szeretjük egymást! — Ez mellékes . . — (Közbevág) ... De megbocsásson, éppen nem mellékes. — . . Mi ön ? miből fognak megélni jövendő feleségével? — Tehát beleegyezik ?• — Azt még nem mondtam. Mindenekelőtt a fentiekre szeretnék választ. — Tehát: — ki vagyok én ? A legboldogabb földi halandó, uram, akit kedves leánya, rokonszenvére méltat. A kisaszszony valóságos angyal; szőke haja, mint az . . . — De hiszen nem arról van szó! — Kérem, ne zavarjon . . . Különben legyen meg az akarata, ha éppen olyan kíváncsi természetű. Születésemet titokzatos homály födi, ugyanis egy csillagtalan, sötét éjszakán pillantottam meg a napvilágot. Bár dicsekedni épen nem szokásom, el kell mondanom, hogy kora gyermekségemben számos jeles tulajdonságomnak adtam jelét, igy többek között: két foggal születtem a világra. Már ebből is sok jót és még több rosszat következtettek a modern Pithiák, a komaasszonyok, de ez akkoriban — könnyen érthető és méltányolható okokból — épen nem zavart rendes napi teendőim elvégzésében. — A dologra, uram! . . . a dologra. .. — Szegény megboldogult nagyapám másféléves és két napos koromban ihletve jósolta: — Meglássátok, hogy e gyermekből nagy ember lesz . . . — Termetre bevált. , — Termetre? . . . nem csupán termetre, uram. Nem. Egyébb tekintetekben is ... De nem fogom untatni ama tények leírásával, amelyek előttem zsenge fiatal koromat felejthetetlenné teszik, hisz ilyen dolgok többé kevésbbé minden emberrel megtörténnek. (Elérzékenyül). Ugy-e bár, uram, ön is szívesen lopott országos vásárok alkalmával kisebb emléktárgyakat ? — Én ?! . . . — No, nem tesz semmit. Hiszen nem okvetlenül szükséges . . . Azért kegyed egész tisztességes ember lehet . . . — Kérem . . . kérem ... — Az iskolában már nyilvánvalóak voltak nem mindennapi tehetségeim. Egyszer például . . . — Hagyjuk talán a részleteket, — Nem bánom. De szüleim és taninitóim véleménye egybehangzón az volt, hogy nem fogom mint közönséges halandó befejezni életemet. Erről ugyan még határozottan nem nyilatkozhatom, bár valószínű, hogy kedves szüleim nem ugy értették a dolgot, mint kedves tanítóim . . . — Tovább . . . tovább . . . — Szívesen. — Tényleg, irtóztam a közönségestől és midőn negyedikes gymnazista koromban — ó gyönyörű idők! kicsaptak az intézetből (egy tanárom burnótszelencéjében feketeborsot kevertem szórakozottságból) elhatároztam, hogy művész leszek. Művész, aki ecsetjével irja be magát kitörülhetetlenül az emberiség történetébe. Odaadtak egy szobafestőhöz és ön csak természetesnek találja, ha ez az egyhangú foglalkozás nem felelt meg vérmérsékletemnek és művészi hajlamaimnak. Egy Ízben az alkotás lázától űzetve a gazdám összes mintáit ráfestettem egy szoba falára. Bár nem volt tökéletes az első önálló müvem, a festékek különfélesége igen jól hatott. Hálátlan gazdám elcsapott, bár én biztos voltam benne, hogy a valódi ok az, hogy töbet tudok, mint ő a vaskalapos ... — S mi ön ma ? ' — író vagyok, uram. író! (önérzettel). Az emberiség javáért küzködöm szivemmel, lelkemmel és tollammal. — És megél ön ebből! — Amint látni méltóztatik. Ugyan nem egyformán fizetnek, mert egy, két, öt, tiz forintot adnak, sőt már húszat is kaptam. Igen, huszonötöt egy cikkemért, és . . . — Megbocsásson, de én meglehetős jártas volnék az irodalomban, azaz, hogy elég sokat olvasok, de még nem találkoztam sohasem a nevével. — Hahaha . . . Azt nem is csodálom... hahaha . . . Hát minek néz az ur engem ? Én nem szoktam ám olyan ostobaságokat firkálni . . . — Nem ? . . . — ... hogy egy legény szerelmes volt egy leányba, vagy megfordítva . . . Hát minek ez? Azt hiszi, hogy ezt nem próbáltam ? Próbáltam ezt is, de nem ment. Mindenkinek volt ellene kifogása. Ennek a hősöm, annak a hősnőm nem tetszett. Egyik azt akarta, hogy legyenek boldogok ; a másik, hogy haljanak meg . . . Hát mire szükséges ez a sok zaklatás nekem ? hát nem ugy van ? — Tökéletesen. De igazán kíváncsi vagyok, hogy mit ir. — (Mosolyogva egy csomó újságot huz elő). Hogy mit ? hallgassa csak, uram (Olvas). Tekintetes Bróm Pál gyógyszerész urnák, Hidegvölgy. Uram, az Isten is áldja meg Önt, még egyszer is kívánom, hogy a jó Isten is áldja meg Önt. Az Ön által feltalált gyomorlabdacs visszaadott az életnek. Amióta azt bevettem, ugy eszem, mint egy oroszlán. Kívánom, hogy az Isten még sokáig éltesse és adjon erőt, egészséget, hogy sok ilyen szert találhasson fel az emberiség üdvére, boldogságára. Isten áldja meg ! Bér Izor. — Mit szól hozzá ? Nemde, szép, uram ? ésaschmuezján csak 5 koronát küldött és 12 doboz tiszteletpéldányt az ő gyomor pasztilláiból. — De vannak ettől szebbek is ; hallgassa csak : Tekintetes Thorma Péter gyógyszerész urnák Bajiak. A mélyből, a halál küszöbéről . . . stb. . . . stb. . . . — Nem ezt, egy másikat . . . Kérem, uram, irgalmazzon ! — Meg kell hallgatnia, uram. Ismernie kell képességeimet. Tehát: Tekintetes Balzsam György úrnak Reménykeleten. Tekintetes ur! Az Ön életirja volt az utolsó szalmaszál. Végrendeletem megírva, a hozzámtartozók szeme kisírva, és én másfél lábammá' a sirba,. Tekintetes űr! Ekkor ajánlották az ön csodaszerét s én azóta, hogy bevettem, új ember lettem. Eszem, iszom, alszom és nem is hinné, hogy ma-hol nap keresztkomáról kell majd gondoskodnom, (nem ugyan a magam, de drága nőm számára.) Ezt az ön kitűnő és páratlan élet-irjának köszönhetem, azért kérem az anyjukommal együtt: vállalná majdan szeretettel az ön kitűnő szere sivalkodó eredménye keresztapaságát. A sirig háládatos tisztelője. Bér Izor. — De hisz önnek nincs családja ! — Hahaha . . . hehehe . . . ugy-e, minő igazsággal van irva ? . . . Még ön is elhitte ! . .. Nincs családom, még uram, de saját tulajdon műveim : ilyen köszönő levelek ezrei bizonyítják eredeti tehetségemet és mind e mellett nem is vagyok ám büszke, amit igazol az, hogy cikkem alá akár grófok, bárók, vagy más előkelő hölgyek és urak neveit is odaírom. Hát tenné-e ezt valami versfaragó, pennarágó, uram ?! . Nem, bizonyára nem ! — És ha tudná, milyen lelkiismeretes vagyok! ... A hajszálig, uram, hajsza, lig ! . . . (Súgja). Az összes szereket, a miket én ajánlok, jóváhagyólag a nagy közönségnek, beveszem ám . . . Be, be !.. Gyomorbaj, tüdő, torok, fej és ezzel ellentétes szervek; — külsőleg, belsőleg, kenőcs, tinktura, szájvíz, fog-, rizspor, stb. stb., ez először mind használva lett általam ... Ohó ! én nem adom ám akármily svindlihez olyan könnyen a nevemet ! . . . Akkor nem ismer! . . . — Rettenetes ! — Ugy-e ?... És e rettenetes ember itt áll szelíden meghajolva uraságod előtt és várja kegyes válaszát: neki adja-e a leányát, vagy nem ? . . . — Ön . . . — (Közbevág). Kérem, ne szóljon még semmit. Tudjon meg előbb mindent. Nézze, uram, jövendőbeli kedves feleségemnek különb dolga lesz, mint egy hercegnőnek : mert ha nem tetszik az iróság, egyszerűen ott hagyom és méregevő-ember leszek. — Micsoda? — Méregevő-ember, uram. Hála lelkiismeretes pontosságomnak, a mellyel minden szert bevettem, olyan a gyomrom, -mint egy esőköpönyeg. Annak nem árt a viz, nekem a méreg . . . És ha hajlandó volnék egy mulatónak a deszkáin — a melyek ott is a világot jelentik, — fellépni, a sok üvegevő, csepűrágó, kardnyelő egyszerre mind el lenne söpörve. Egyszerre ! ... Nos, mit szól ehhez- uram ? . . . — Kitűnő, fén3 r es. — A lapok tele lennének Hogy ne. Az uj — izé . . . Nem tetszik tudni a nevét annak az öreg urnák, aki mindig mérget früstökölt ? No, nem baj! A fő, hogy a közönség törné magát az előadásra, az igazgatók egymásra licitálnának, és az ön lánya . . . Nos mit szól ehhez, uram ? . . — Tetszik, tetszik . . . de . . . — Ön habozik, uram, vallja be, hogy habozik! — Nos, igen. Nem tehetem . . . Képzelje csak el, ha a méreg egyszer hatni és ön halni talál! . . . Tehát nem adja a leányát ? — Nem, mint lelkiismeretes apa nem tehetem . . . —- Ah! (indulatosan felugrik és ide oda fut a szobában) Ah ! . . . — Uram ! képzelje magát az én helyzetembe ... Ne haragudjék! . . . — Ezek után ?! . . . (Csillapodik). Különben . . . igaza van. Akarja, hogy ne váljunk el haraggal ? — Forró szándékom ! — Adjon kölcsön tiz pengőt! Honti Henrik. IRODAL OM. f A „Zenélő Magyarország" zeneműfolyóirat ez évi utolsó füzete most jelent meg s következő zenemű-ujdonságokat közli: I. „János vitéz" Dr. Kacsóh Pongrác daljátékából „Bagó dalát." II. Fekete István „Édes anyám rózsát küldött egy csillagos este" magyar dalát. III. Gallozzi T. „Luigia" cimű, rendkívül bájos, széles tónusú olasz keringőjét, a fővárosi elit zenekarok egy kívántabb műsor darabját. 24 gazdag tartalmú füzet egy évfolyamban 250 zeneoldal tartalommal 12 korona. — Egyes próba füzet 60 fillér. Legszebb újévi ajándék minden zongorázónak a - „Zenélő Magyarország" most megjelent díszesen bekötött XI. évtolyamú kötete. Ára dús aranyozású diszkötésben 15 korona. — Fűzve 12 korona. A „Zenélő Magyarország" eddigi 11 évfolyamamind egészben, vagy a 277 füzet egyenként is kapható : a „Zenélő Magyarország" (Klökner Ede) zeneműkiadó-hivatalában Budapesten József-körut 23/24. f Rejtvényvilág. Ez a cime az „Érdekes Könyvtár" a világ legolcsóbb folyóirata állandó ingyenes rejtvény melléklapjának, mely azért egyedüli a jnaga nemében, mert minden egyes megfejtőjét kivétel nélkül könyvjutalomban részesiti. — Az „Érdekes Könyvtár" ettől eltekintve állandóan 64 oldalon jelenik meg, közölve a legkiválóbb hazai és külföldi irók (Mikszáth, Eötvös Károly, Gárdonyi, Tóth Béla, Benickyné stb. stb.) legkiválóbb elbeszéléseit és novelláit. A lap előfizetési ára mesésen olcsó : egész évre 2 kor., félévre 1 kor., mely összeg az „Érdekes Könyvtár" kiadóhivatalába, (Bpest, V., Kálmán-u. 2 sz.) küldendő. Ugyanonnan kérhető ingyen mutatványfüzet is. A tanuló ifjúság részére nem is képzelhető szebb és olcsóbb újévi ajándék, mint egy egész évi előfizetés az „Érdekes Könyvtár"-ra ! NYILTTÉR. * Ezen rovatban foglaltakért nem vállal felelősséget a Szerk. 12472/904. tkvi szám. Árverési hMefemeniji kivonat, Az esztergomi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy özv. Bedő Ignácné szül. Skultéti Rozália hagyatékának önkénytes árverési ügyében az ezen telekkönyvi hatóság területéhez tartozó Esztergom szab. kir. város határában fekvő s az esztergomi kir. városi IV. ker. szentgyörgyme'zei 301.- számú telekkönyvi betétben A I. 2 sorszám alatt foglalt ingatlana, vagyis az 1. szamu betét A. lapján bevezetett közös erdőből járó 8/4536-od részre 100 korona s az ugyanottani 302. számú betétben A I. 1 —3. sorszám alatt foglalt 605. hrszámu 301. ö. i. számú lakház, 606. hrszámu szőlő s ehhez tartozó erdő illetőségre 604 korona kikiáltási árban minthogy a f. évi december hó 17-én megtartott árverésen ezen elárverezett ingatlanokra a korábbi vevő igéretét meghaladó vételi utóajánlatot adott be, a jelzálogos hitelezők ellenében végrehajtási árverés joghatálylyal biró ujabb árverés elrendeltetvén, árverési határidőül az 1905. február hó 6. napjának délutáni 3 óráját ezen telekkönyvi hatóság árverési helyiséRövid használat után nélkülözhetlen. Igen alkalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva. Bizonyítvány kelt Bécsben, 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogtisztitó szer A fogak tisztántartásához csupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mindég ujolag keletkező ártalmas anyagok eltávolitása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy frissitően és antiszeptikusan ható fogtisztitó-szerrel sikerülhet, minőnek a „KAL0D0NT" már az összes kulturállamokban a legsikeresebb használatra bizonyult. (I.)
