Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-05 / 19.szám

ményt mutatnak, hogy azok szerint a város által feltétlenül fizetendő évi 30,000 korona fedezésére 90,000 korona túlilleték (surtaxe) állna rendelkezésre, melyből a város részére biztositékalap létesíttetnék, a többi pedig a vasútnak visszatérittetnék, illetve a túlilleték le volna szállítandó annyira, hogy csakis a város kötelezettségét fedezze. A pénzügyi bizottság nézete szerint a város semmiesetre sincs azon helyzetben, hogy pénztára terhére nagyobb terheket elvállalhasson és igy, ámbár minden kétségen felül áll, hogy a villamos vasút létesítése a városnak előre meg sem állapitható fellendülését hozná magával, mégsem javasolhatja azt, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül vegyen 200,000 koronáért törzsrészvényt, mivel azok jó kamatoztatása legalább is kétséges, azért, mivel az is nyilvánvaló, hogy végre a városnak is kell áldozatot hozni, illetve kockázatot vállalni a vasút létesithetése érdekében, mert hisz a legnagyobb élhetetlenség volna a forgalom nagymérvű emelésére kínálkozó alkalmat elszalasztani és igy elvágni a lehetőségét annak, hogy végre a város a világvasutvonallal összeköttetést nyerjen. Inkább hajlik a túlilletékkel (surtaxe) biztosított évi járadék megállapításához, de először ismerni óhajtja pontosan és megbízhatóan a várható forgalom nagyságát. E célból azon előterjesztést tette a város tanácsához, hogy a belügyminister útján kerestetnék meg a kereskedelemügyi minister az iránt, hogy tudatná a várossal, hány vaggon transitu forgalomra volna kilátás Esztergom és Párkány-Nána között, tekintve, hogy a villamos vasút létesítése által az útirány több viszonylattal lényegesen megrövidül Dunáninnen és Dunántúl között. Elvi határozat fog kéretni a kormánytól arra nézve is, vájjon túlilleték (surtaxe) engedélyeztetni fog-e, mivel ez egy teljesen új dolog volna, másfajta szórakozás nincs, csak a fürdés. Utóvégre az ember megunja reggeltől estig mindig csak fürdeni. Már valósággal potykának éreztem magam. De végre megtaláltam a kit kerestem. Csinos, kedves, és tekintve kis városi voltát, csodálatosan okos édes kis baba volt. Flirtölgettünk, ingerkedtünk, egyszóval nagyon jó kis pajtás volt. Egy forró nyári délután szokásunk szerint együtt indultunk el fürödni. Az uszó házban még nem igen volt ember. Mintha a természet is délutáni álomban szendergett volna, szinte még a folyó is aludt, olyan álmosan, nesztelenül nyaldosta az uszóház lépcsőit . . . — No nem jön ki ?! — kiáltottam át a női fürdő kosárba. — Ugy-e nem mer? ja persze a „mama meg a nénik." Pedig itt kint sokkai melegebb a viz. A másik pillanatban már kint pajzánkodott előttem. Leült a lépcsőre, és rózsás kis talpaival verdeste a vizet, és nagyokat kacagott hozzá. Kéjes bágyadtság szálta mej a testemet, a szemem szinte kimeredt, annyira néztem, néztem, az ártatlanul tréfálgató babuskát. Fájó lelkiismeretemet hivom tanuúl,hogy távol volt tőlem minden alacsony gondolat. De Istenkém, hát fiatal vagyok, és a leány oly szép volt, nem, ez a kifejezés annyira nem találó, olyan közönséges, de nem tudok megfelelőbbet találni. Kecses, bájos, aranyos volt nagyon . . . Valami olyan kifejezhetetlen sóvárgás fogott el, hogy magamhoz öleljem a karcsú tervalamint arra is, hogy a város mily összegű évi kötelezettségére látszik a várható forgalomban kellően biztosított fedezet ? Ha mindezen előkészítő adatok rendelkezésre fognak állani, lesz a bizottság azon helyzetben, hogy végleges javaslatát előterjeszthesse. —1. Kmety bankett. Esztergom, március 2. Dr. Kmety Károly országgyűlési képviselő tiszteletére Esztergom város polgársága ma, csütörtökön este a Fürdő vendéglő termeiben egy nagyszabású bankettet rendezett, melyen közel háromszázan vettek részt, s a melyre a fővárosból is többen rándultak fel. A többek között Sághy Gyula és Herczegh Mihály egyetemi tanárok, majd Zlinszky István, a doroghi kerület országgyűlési képviselője, mig gróf Battyányi Tivadar a lakomáról való távolmaradását kimentette. Ott láttuk: Vimrner Imre polgrmestert, dr. Csernoch János p. kanonok, országgyűlési képviselőt, dr. Fehér Gyula udv. káplán és Perger Lajos plébánosokat, Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgatót, dr. Helc Antalt, a Bencés-rend több tágját stb. Az első felköszöntőt Fehér Gyula dr. mondta Magyarország királyára. Vimrner Imre pártkülönbség nélküli ünnepnek mondja a mai napot, melyen Esztergom város országgyűlési képviselőjét, Kmety Károlyt ünnepli Esztergom választó polgársága. Beszédében kiterjeszkedett a megtévesztett nemzet Ítéletére és arra, hogy Kmety úgy politikai, mint egyéni tekintetben e helyen: jött, látott és győzött. Kmety Károly dr. örül az ellenpárt részvételének, mert látja, hogy ők is szívvel ellenzékiek, mint ahogy e város lakossága már régóta az. Hiszi, hogy a jövőben csak egy ellenzéki párt, önálló magyar hadseregünk és külügyünk lesz. Poharát a független választó polgárok egészségére üríti. Guzsvenitz Vilmos Helc Antalt, az egyedüli választási elnököt élteti, kinek igazmetét, és ki szívjam az ajkain a lelkét. De nemcsak testi, hanem valami olyan különös, fájó, lelki vágy volt ez. A finom hajlású kecses termet talán a szép érzékemre hatott rendkívüli módon. És a leányka csak tréfálgatott. Szegény, nem is gondolt, de, hogy is gondolhatott arra, hogy ereimen tüzes láva rohan végig, ha hancurozás közben hozzáérek. Látja nem lenne szabad maguknak olyan bizalmasan pajtáskodni a férfiakkal. Ez alkalmat ad arra, hogy Ők lealacsonyodjanak. Sajnos volna, ha ez mindig így lenne, de megtörténhet. Én ismerem a szalon uracsokat. De folytatom : Az a kifejezhetetlen vágy kínzott, égetett. Szegényke, hogy „kacagott, dehogy is sejtette azt a sötét tragédiát, a melynek hősévé lett . . . A fiatalember egyszerre csak elhallgatott. No csak tovább, tovább, csak folytassa: A fiatalember, kedvetlen arccal babrált az óraláncáról lecsüngő zsuzsukkal. Kérem, könyörgöm engedje el a folytatását. Tudom, hogy azt gondolja, hogy ez megint csak pózolás. Nem, azt hittem, hogy ezen az emléken csak úgy könnyedén áttudok siklani. De most, hogy így belemerültem, érzem, hogy jobban éget mint godoltam. Hibáim mellett is magának mindig igaz barátja voltam . . . — Épen azért kérem Gyuri, higyje meg nem látok ebben semmi pózolást, de látom, bogy nem tart érdemesnek a bizalmára . . . — Jó. Legyen ! Később egy kis csó_ nakban eveztem felfelé a folyón. Pajkos ságosságában senki soha nem kételkedett. Helc Antal dr. a szabad akaratnak érvényesülni való engedését szentnek tartja. Hisz a szabad, független Magyarország létjogában és el következésében. Erős Arnold dr., Vimrner Imrére, e városnak, mint egy család irányító fejének egészségére üriti poharát. Vimrner Imre köszönetet mond és élteti Esztergom város polgárságát. Zlinszky István országgyűlési képviselő, Kmetynek a 48-as pártba való belépéséről szól. Hiszi, hogy többen fogják követni. Elmond egyet-mást a jelen politika szőnyegéről. Sághy Gyula védi Esztergomot azon vád ellen, mintha rosz hire volna, mert őt szoros kötelék fűzi e város falai közé. Dicséri a választók eljárását és szerencsét kíván hozzá. Herczeg Mihály, az idealizmus, liberalizmus és Patriotismus eszméiről szól s mint olyanokat fejtegeti, melyek egy nemzet élete megnyilatkozásában elengedhetetlenek. Kmetyre űrit poharát, kiről tudja, hogy független gondolkozásban neveli a magyar ifjúságot. Csernoch János dr. a katholikus papság hazafiságát fejtegeti. Kmety Károly dr. az esztergomi hölgyekre, — Kovács dr. a Koronának a nemzethez való viszonyáról szólva, Magyarország önállóságára üriti poharát. A felsoroltakon kivül még számos tószt hangzott el. Az ünneplők a késő éjjeli órákig maradtak együtt, kedélyes hangulatban. A lakoma alkalmából a választó polgárság Kossuth Ferencet táviratilag üdvözölte. —f. A szanatóriumi sorshúzás jegyzéke. A József főherceg védnöksége alatt álló Szanatórium Egyesület által rendezett sorsjátéknak, de magának az egyesületnek is -ügyeit mindég élénk figyelemmel kedvünk volt. Nem csoda, hisz minden mosolygott körülöttünk; a nap ezerszeresen visszatükröződve a csillogó vizben, meg a kék ég, meg az ő fekete szemei is . . . Egyszer ugyan megjegyezte tréfásan, hogy ez talán nem is illik, de én hamar megnyugtattam. A csónak már messze fent haladt és a város tornyai is eltűntek, amint besiklottunk a kanyarulatba. Eldobtam az evezőt. Nem kiszámítva történt! Férfiúi becsületemre, nem vártam az alkalomra, de a hangulat elbódított . . . Magamhoz Öleltem előbb gyöngéden, leheletszerűen, de sejmes sötét hajának illata elkábított. Védekezett, de hiszen szeretett. Akkor tudtam, meg hogy nagyon szeret . . . Eh hagyjuk. Megtörtént az ami örökké égetni fog . . . Alkonyodott mikor visszafelé úszott a csolnakunk. A mámor eloszlott, és helyébe rettenetes zavar és kin fogott el bennünket. Makacsul a csolnak fenekére nézve, kínos csöndben mártogattam a lapátot. Nem mertem az arcára nézni. A parti tiszafák csendesen susogtak. Olyan gyönyörű alkonyat volt. És ő dideregve húzódott a csolnak sarkába. Visszaértünk. Kért, hogy ne várjak rá, mert ő még fürdik. Zavart kedéllyel és a szomorú érzelemmel elégedetlenül ballagtam haza. De őt hiába várták. Harmadnap vetette fel a víz, igen messze . . . Azt mondták, hogy roszszul lett a vizben, de az én lelkiismeretem nem akar ebben megnyugodni. Nem akar . . . kisérvén, számosan fordulták hozzánk a város és megye területéről és kértek felvilágosítást a február hó 25-én megejtett sorshúzásnak eredményéről. A kérdezősködésekre válaszolunk, midőn a kihúzott sorsjegyszámok, valamint a nyeremények jegyzékét az alábbiakban közöljük. 22,000 kor. értéket nyert 234562. 2550 nyert ötezer korona értéket 118788 nyert háromezer korona értéket 92664 nyert ezer korona értéket 2085 2 nyert ezer korona értéket 136044 nyert ötszáz korona értéket 2892 nyert ötszáz korona értéket 237522 nyert ötszáz korona értéket 198165 nyert ötszáz korona értéket 98851 nyert száz korona értéket 103548 „ 263182 „ 272215 „ „ „ „ 209255 „ „ „ „ 122465 „ ötven 132112 „ 71302 „ 216236 „ 169198 „ 56827 „ „ „ „ 283795 „ 126114 „ 163476 „ 243227 „ „ „ „ Tiz kor. értéket nyertek a következő számok. 135 30762 44979 71536 107539 835 30928 45029 71880 107569 957 30970 45238 72304 107676 1342 30981 4569873280 108021 2083 30998 46239 74173 108232 2171 31665 46930 74592 108258 2463 31806 47014 74984 108321 2735 32328 47581 75866 108423 3597 32689 47909 75902 108582 5250 33035 48979 76020 108928 7199 33349 49515 76060 108958 7430 33432 51204 76113 109608 7832 33697 51751 76446 109762 10492 33783 51786 77796 110426 10713 34119 52823 78491 110725 10833 35357 54037 79084 1)0749 Fáradtan elhallgatott. A másik teremben a borotváltképű zongorista idegbántóan vágott bele a billentyűkbe. A férfi szólalt meg: — Ugy-e maga azt hiszi, hogy én ezt mint egy erényemet ütöttem dobra. Nem ! Látja, ez épp mutatja, hogy mennyire léhák, milyen nyomorultul léhák vagyunk ; tönkre tettem egy fiatal életet, és miért? Talán elemem a bűn és a pusztítás ? Dehogy! Csak azért, mert — unatkoztam. ... A szép asszony negédesen nyújtja ki a nyakát. Aztán felkel. Még a ruhája suhogása is olyan hideg. Nagyon szeretne szórakozottnak látszani. A kis ujjacskáival turkál az asztalka teritőjéről lelógó csipkék között, aztán olyan furcsa, fagyos hagon odaveti; — Ajánlok magának egyet barátom: ne unatkozzék ! És kilépked a szobából. Az ajtóban még egyszer visszafordult. A kék füstön keresztül látta, hogy a férfi még mindig ott ült a sarokban, a hintaszéken keresztül rakott lábakkal. De azt nem látta, hogy milyen gúnyosan, megelégedetten mosolyog. Egy darabig még ott állott a szép aszszony az ajtóban. És a férfi nem mozdult. Putifárné kudarcot vallott. József megjavult. Csak mosolygott, gúnyosan, elegánsan ott a hintaszékben ... Hajnal Béla.