Esztergom és Vidéke, 1905

1905-03-02 / 18.szám

gélyt kap hetenkint élete végéig. Annál kedvezőbb a tagra nézve, minél később válik munkaképtelenné, mert a tagsági év arányában a segély is emelkedik. Negyven évi tagság után 12, 14, illetve 17 korona nyugdijat kap a tag élete végéig, tekintet nélkül munkaképességére. De segiti még ezenkívül az egylet a segélyre jogosult tag elhalálozása esetén a hátramaradt özvegyet és árvákat is. Az özvegy végkielégítést, az árvák pedig neveltetési járulékot kapnak, még pedig a fiúk 13, a leányok 14 éves életkorukig Az egyletnek most megjelent tizenkettedik évi jelentéséből látjuk, hogy ez az intézmény kifogástalanul teljesiti áldásos hivatását ; mert az 1903, márciusban megkezdett segélyezési időtől kezdve eddig 22 hónapon át 45 rokkant és elaggott munkásnak és 3 árvának nyújtott rendes heti segítséget, számos özvegyet és nyomorban levő tagot részesített gyámolitásban. A segélyezésre kifizetett összeg meghaladja a 22 ezer koronát. S ha meggondoljuk, hogy ez a segélyezés még csak a kezdet kezdetét jelenti: egész nagyságában látjuk kibontakozni előttünk az egylet áldásos jövőjét, midőn majd sok száz elaggatott és rokkant munkás kapja a mindennapi kenyerét ettől az egylettől. Az évi kimutatásból látjuk, hogy a segélyezettek között van ács, asztalos, bognár, földmives, gázfejlesztő, hengerész, kovács, lakatos, napszámos, nyomdász, tisztviselő, vasesztergályos, vasöntő és többféle gyárimunkáSj továbbá pénztárosnő, szakácsnő, varrónő, munkásnő és házi teendőkkel foglalkozó nő is. Mily vigasztaló és fölemelő érzés az egy öntudatos munkásnak, hogy agg napjainak egyetlen támasza nem a könyörület fafaj dalmasan felszisszent és a feje újra Erzsike ölébe hanyatlott vissza. — Mit tegyünk ? Itt csak nem hagyhatom önt? Segítségért meg nem mehetek ! — Igaz, hiszen ellenség vagyok. — Megpróbálom, majd erősen bekötöm a karját . . . Istenem, úgy-e fáj ? ! — Nem — nem, nyögte tompán ajkát harapva a nagy kínoktól. — Nézze, próbálja meg, talán mégis tud majd menni. A balkarjával kapaszkodjék belém ! Igy ni — no lássa, hiszen egészen jól megy. Ne, ne beszéljen ! csak lassan, most pihenünk egy kissé^ lássa az ott már a kertünk, mindjárt otthon leszünk. Biztatta Erzsike a hadnagyot, pedig ő maga is már-már összeesett, minden erejét összeszedve tudta csak tovább vonszolni az idegent ... és hogy mit fog szólni majd ehhez atyja ? ettől remegett. Végre elérték a házat. Erzsike bátyja szobájában elhelyezve a katonát mindjárt az orvosért küldött. Azután elmondotta édes atyjának, hogy egy beteg osztrák tiszt van a házukban. Atyja helyeselte tettét, bátor kis leányát homlokán csókolva nyugodni küldte szobájába .... A hadnagy mellett ő virrasztott. Már egy hónapja mult annak, hogy a jószívű magyar nemes házába fogadta az osztrák tisztet és a legnagyobb részvéttel ápolta. Hát még Örzsike, mily gj^öngéden simogatta láztól égő arcát, a vánkosát mennyi szeretettel igazítgatta a tisztnek, mikor már szabad volt beszélni, akkor valóságos művészettel mulattatta, pedig ha aludt, hányszor csó.olta meg könnyezve elvesztett jobb karja helyét. A mai nap örömnap volt Kövessyéknél, először hagyhatta el Lotár a szobát. Esjáról van levágva, hanem azt önmaga szerezte meg magának azzal, hogy munkabíró idejében okos előrelátással sok ezer társával egyesülve összerakta filléreit, melynek dus gyümölcsei táplálékot adnak neki a szükség idejében s nehéz munkában töltött életének alkonyát a boldog megelégedettség melegével sugározzák be. A felebaráti szeretetnek ezen egyik légelső intézménye nemes céljaihoz illően az egész országban el van terjedve, ugy, hogy rendes fizető tagjainak száma a 27 ezret meghaladja és a központi egyleten kivül van öt befizető helye és szerte az országban 106 fiókpénztára. Városunkban is van egy fiókpénztára. Az egylet hatósági ellenőrzés alatt áll és ma már egy és fél millió korona vagyona van, mely a legkörültekintőbb óvatossággal van kezelve s nagyobb része értékpapírban van elhelyezve. Mint az egylet megbízhatóságának életképességének bizonyítékát, megemlítjük, hogy a belügyminiszter jóváhagyása alapján a cipészek nyugdíjintézete összes tagjaival és teljes vagyonával beolvadt az egyletbe ; mert belátta, hogy ezt a nagyfontosságú célt csakis nagy tömeggel lehet megvalósítani, vagyis minél nagyobb számban csatlakoznak a tagok, annál bistosabb az egylet életképessége. Azért is az ország értelmes iparosaitól és munkásaitól függ : akarják-e, hogy önmaguk és családjuk jövője biztosítva legyen ? Ha igen akkor nem kell sokáig habozni, nem kell hiába való kísérletezésekkel tölteni az időt, mert minden perc késedelmében helyrepótolhatatlan veszteség lehet. A mint a kimutatásból látjuk : a segélyezettek életkora 29—73 év között váltakozik. Azért legcélszerűbb, ha már tefelé kivitte Erzsike atyja kényelmes karosszékét a nagy eperfa alatti zöld padokhoz és oda vezetve a hadnagyot, melléje ült beszélgetni. — Egészen jól érzi magát ? Üljön kényelmesen, várjon Rudolf, majd a nagykendőt a feje alá teszem. — Maga nagyon is elkényeztet Erzsike. Nem való ez katonának. — Most nem az. — Ah igaza van, nem vagyok és nem is lehetek többé katona, hiszen jobb karomat elvesztettem, — mondta szomorúan a tiszt. — Ugyan, ne beszéljünk erről, nézze mily szépek a rózsák ! Mily édes bóditó, az illatuk. Ugy-e szép most nálunk ? — Gyönyörű — — No ne legyen oly szomorú, Rudolf, most örülnünk kell, hogy felgyógyult. — Hogy felgyógyultam, épen az szomorít. Hiszen ez egyúttal arra figyelmeztet, hogy el kell innét mennem. A táborba nem mehetek vissza többé, csonka ember nem való katonának. — Már megint ilyen keserűen vádolja sorsát, pedig lássa, ha nem történik ez a szerencsétlenség, mi sohasem ismertük volna meg egymást. —- Talán jobb is lenne ! — Rudolf! — Igen, bár soha se láttam volna magát, akkor nem szenvednék annyit, mert tudja meg, hogy szeretem. Szeretem kimondhatatlanul ; mikor égő arcomat simította, már jobban lettem, vagy azt hiszi aludtam akkor, midőn ezt a karhelyet megcsókolta, óh ez balzsam volt megkínzott lelkemre, egész üdvömet oda adnám, ha még beteg lennék és maga, áldott lelkű munkabíró fiatalságunkban gondoskodunk magunkról. Hiszen ha nem aggasztanak bennünket a bizonytalan jövő rémképei : sokkal több életkedvvel és vidorsággal folytatjuk napi munkáinkat s tudjuk, hogy ha a megelégedettséget terjesztjük, ezzel hathatósan munkáljuk a társadalom békés jólétét és boldogulását. Végezetül még annyit emiitünk meg, hogy e nemes célokra való tekintettel az egyletet a hatóságok, gyárosok, pénzintézetek és jótékony emberbarátok is pártfogolják s támogatói közé tartoznak Budapest, Kaposvár, Körmöcbánya, Sopron és Eger városok, mely utóbbi egész rendőrszemélyzetét beíratta az egyletbe. Az egylet iránt fölvilágositással szívesen szolgál a központi iroda Budapesten, József-körut 68. szám alatt, továbbá bármely befizető hely és fiókpénztár vezetősége. Megjegyzendő még, hogy az egylet központi irodája 1905. augusztustól kezdve Budapesten, Józsefutca 23. szám alatt lesz, az egylet saját házában. Farsang. Farsangi naptár. Március 4-én. Az iparos ifjúság önképző egyesületének carnevál estélye a Magyar Királyban. „ 4-én. A Kath. Kör tréfás estélye saját helyiségeiben. „ 5-én Az esztergomi polgári ifjúság által rendezendő családias estély a Fürdő összes termeiben. „ 5-én. Kereskedő ifjak táncestélye a Magyar Királyban. „ 6-án. Az Esztergomi Kath. Legényegylet ifjúsága által rendezendő jelmez-estély a saját helyiségében. „ 6-án. Kath. főgimnázium ifjúságának zártkörű táncestélye a Magyar Királyban. „ 7-én. A Kaszinó orfeum estélye saját helyiségeiben. „ 7-én. A Polgári Egyesület táncvigalma a Magyar Királyban. Erzsike, mindig mellettem maradna. És most nevessen ki engem. — Nem nevetni való ez Rudolf. Mondta szomorúan a leány. Igaza van, nagyon szomorú az, ha egy magyar leány, most mikor körülöttünk mindenfelé az ágyúk bömbölnek, megszeret egy osztrák tisztet.. — Erzsike szeretsz! Erzsi had öleljelek meg félkezemmel. Tudnál engem igazán szeretni. Mond mégegyszer. Ó mond, hogy szeretsz ! — Rudolf szeretlek — és átölelve a férfit halkan zokogtak. Körülöttük csend volt, majd megkondul az est harangja, kedves csilingelő hangjával betöltve a levegőt, derengő reményt varázsol a magyarok bús szivébe. És azok levéve kalapjukat, áhítattal hallgatják a harangocska biztatását és Istenbe vetett bizalommal remélnek. — Ez a ti Istenetek szava volt Erzsi! ez a harang kongjon, midőn eskünket mondjuk az oltárnál, ez kongjon, ha temetnek. Erzsi, én itt maradok, magyar leszek! Szeretni fogom ezt az egyenes szivű népet ! Esküszöm, hogy sohasem fogom kardomat ellenük emelni, mindig ha kell megvédem evvel a balkarommal — ah Erzsi nekünk boldogoknak kell lennünk. — Majd megtanítlak szeretni, a bátor, vitéz magyarokat. Rudolf, édes jó Rudolfom, nagyon boldoggá tettél engem, úgy szeretlek ! — Mindent halottam gyermekeim, mondta remegő hangon Erzsike édes atyja, aki a rózsafák közt térdre borulva hallgatta Lotár esküjét. — Az Isten áldjon meg, Rudolf fiam ! Erzsikém jó kis leányom, te nagyot tettél hazánknak, egy ellenséget baráttá, testA tisztikar táncestélye. A helyőrség tisztikarának táncestélye szombaton este zajlott le a Fürdő vendéglő nagytermében, mely ezúttal csinosan és dúsan volt virágokkal díszítve. A terem mindnégy sarkában üde evonimusok, pompás phőnixek, pálmák, majd egyéb dísznövények alkotta egész kis berkek voltak, melyek egyikében ő Felsége mellszobra volt elhelyezve. Az ósdi karzat dísztelenségeit szőnyeg díszítések takarták el, hol a katona zenekar játszott. A villamos körték izzó fényét hatványozva verte vissza a tükörsima fényes parketté, melyen élvezet volt lejteni. Kilenc óra után kezdettek a kocsik robogni. Az érkező vendégeket a rendezőség a lépcsőház ízléssel és conforttal várószobává varázsolt emeleti szintjén fogadta. A nőknek csinos és értékes táncrenddel kedveskedett emlékül, mely egy képet ábrázol, kerettel. Az ezüstből készült domborművű képen egy táncoló pár látható, melyet fehér préselt bőr keret övez, mig a kép megett egy kis könyvecske^ a táncrend van. Féltízre járt az idő, midőn a zenekar egy hallgató nótára gyújtott rá, mi alatt a párok a teremben sétára keltek, mely után megkezdődött a tánc. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben adjuk : Barta Árminné és Erzsi, Bohn Gusztávné, Babies Frigyesné, Büttner Róbertné, dr. Burián Jánosné és Böske, Bedross Józsefné és Erzsike (N. Salló), özv. Csukássy Lászlóné, Erzsi és Etel, Dobó Istvánné és Katica (Vác), Fridrich Győzőné, Geiger Ferencné és Ilonka, Hess Rezsőné^ Häuser Károlyné, Holub Antalné, 1stvánffy Elemérné, báró Jovic Mici, Kulcsár Károlyné, Komma Györgyné, Marosi Ferencné, Oltósy Lajosné és Hermin, Póka Dezsőné, Pisztelka Mici (Fogaras), Reviczky Gáborné és Erzsike, Rajki Győzőné, Saághy Malvin, Sasich Gáborné, özv. Steszkál Károlyné és Helen, özv. Schuhmacherné Ida. B. Szabó Mihályné és Klárika, Szlávy Istvérré hódítottál. Légy ezután is igaz magyar nő ? Neked Rudolf a mai nap emlékére címeres gyűrűmet adom, őrizd! Ez legyen magyarságod pecsétje ! — Köszönöm, meg fogom becsülni utolsó leheletemig mondotta, az öreg nemes kezét hálásan csókolgatva. Csak aztán nézte figyelmesen a gyűrűt, homlokát összeráncolva, mintha valamin nagyon gondolkozna ... Én már láttam valahol egy ehhez hasonló gyűrűt! — Ehhez hasonló gyűrűt! — kiáltott az öreg. Gondolkozz csak hol, mikor és kinél láttad ? — Igen most már emlékszem, két hónap előtt egy ütközetben kardomtól elesett a honvédtiszt. — Erzsikém, eredj csak be, hozd ki a felöltömet. Mond tovább Rudolf! gyorsan mig Erzsi nincs itt! — Az ütközet után az elesettek közt lovagolva, megszólított egy haldokló, kiben arra a honvédre ismertem, akit én sebesítettem meg. — És — tovább — tovább! — Kért, hogy ha valaha megtalálnám családját, adjam oda gyűrűjét, a nevét elfelejtettem. — Hol a gyűrű ! keresd! — Hova is tettem — és lázassan kuttatta át zsebeit —- itt van, ez az. Az öreg kikapva kezéből, megismerte Béla fia címeres gyűrűjét, az övének a párját. — Mi van a gyűrűvel ? — kérdezte Erzsike atyjára téve felöltőjét. — Ez nem az ! — Hazudta az öreg és támolygó léptekkel ment el hazulról, hogy soha többé ne menjen vissza oda, ahol a fia gyilkosa oly boldog az ő leányával. Fehérke.