Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-17 / 101.szám

előzte a „burgoiset" a'proletáriátus. amely az egyesülése révén számot­tevő faktora lett a főváros társa­dalmi és gazdasági életének és má­ris annyi előnyt és kedvezményt ví­vott ki a munkásosztály javára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt siker számba jöhet. Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden erőnkből kaszinóinkat, klub­jainkat, olvasó [köreinket és egyle­teinket, mert manapság csakis ezek a helyes és megfelelő bázisai an­nak, hogy egyesült erővel közös célokat érhessünk el. S miután ha­sonló intézmény ez idő szerint még felette kevés van nálunk, alapítsunk ujakat, minél többet. Ami már meglevő hasonló intéz­ményeink két nagy alaphibában szenvednek. Az egyik az, hogy egy nagy részük politikai célokat szol­gál. Vannak liberális kaszinóink és katholikus köreink, katholikus le­gényegyleteink, ifjúsági önképző kö­reink, zsidó nőegyleteink és keresz­tény hölgyek egyesületei, szocialista, néppárti és kormánypárti, földmives köreink stb. stb. Természetes, hogy ezekben az egyesületekben és körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, amely a tagokat közös anyagi és erkölcsi célok elérésére ösztönzi. Az ilyeneknek vezetői leg­nagyobbrészt szereplő vagy szere­pelni akaró politikusok, akiknek vagy a mandátum a végcélja, vagy a szerepelni akarás. S ez az oka an­nak, hogy ezek a körök ahelyett, hogy egymással karöltve dolgozná­nak, egymással inkább rivalizálnak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe-hóba a jótékony­ság gyér fügefalevelével takargatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen tár­sadalmi egyesületek csakis úgy tud­nak a társadalomnak hasznára válni, ha első sorban nem politizálnak, ha egymással karöltve dolgoznak s a tagok anyagi jólétének emelését tart­ják szem előtt A békés együttmű­ködésnek megölő betűje a politika, mert szenvedelmek, egyéni hiúsá­gok lesznek úrrá a kedélyek felett, kor a feddés elhangzott, de merő asszo­nyi természetből nem tudta szó nélkül hagyni. — Még védelmezi is ? Igazán szép magától. A helyett, hogy bevallana min­dent, összeszid és még ráadásul megvé­delmezi a vetélytársamat. — Nem, édeském, az nem volt ma­gának a vetélytársa. Csalódik, ha azt hiszi. — Hát akkor mi volt ? Szeretném tudni. Lássa, ha maga akarná, meg­nyugtathatna engemet, — de csak az igazsággal. A férfi egy kicsit gondolkozott, aztán elkezdte. — Ám legyen! Üljön ide szépen mel­lém, igy, aztán nyújtsa nekem a kezét és figyeljen. Az asszony odatette kezét a férfiéba, az pedig folytatta. -TT Két ember találkozik abban a ha­talmas nagy sivatagban, melyet csak azért neveznek világnak, mert tülekedő emberek forognak benne, de a mely mé­gis csak puszta és sivár. Sohasem látták egymást, de már az első találkozásnál észreveszik, hogy mind­egyik rejt valamit a lelkében, a mi a másikkal közös. Csaknem egy és ugyan­azon lelki vonások találhatók fel a két emberben, ugy, hogy a kettő tulaj donké­pen egy egész embert tesz ki. Ez a lelki rokonság igen szoros szá­lakkal fűzi össze őket annyira, hogy e s egyes emberek a vezetők érdekét hiúságát szolgálják, s emellett a fe­lekezeti és társadalmi békét ássák alá. A másik főhíbája a mi társadalmi egyesületeinknek, klubbjainknak, kö­reinknek stb. az, hogy a politikán kivül kizárólag mulatságok rende­zésével foglalkoznak. A ° legtöbb ilyen körhelyiség egész esztendőn keresztül — néhány vasárnap kivé­telével — kong az ürességtől, élet csak farsang idején van bennük, a mikor rohamos egymásutánban kö­vetik egymást a táncmulatságok és „műkedvelői előadások". A bál még csak hagyján, mert a mulatság;, a tánc szép és kellemes dolog. De a sok mulatság mellett nem lehetne-e népszerű felolvasásokat tartani ? A művelt külföld minden olyan egye­sületében, melynek kevéssé iskolá­zott tagjai vannak, első sorban arra helyezik a fősúlyt, hogy a tagok műveltségét előadások és felolvasá­sok révén emeljék. S értelme való­ban csak ennek van. Hasznát a tag csak úgy veszi az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos célt teljesen szem elől tévesztik s a ta­gok műveltségét hébe-hóba élőké­pek és színielőadások révén igye­keznek emelni. Az intelligensebb körök egyesü­leteiben pedig egész esztendőn át kártyáznak! Célszerűtlen és erkölcsi tartalom nélkül való a mi egyesületi életünk, nagy hátrányára társadalmunk fej­lődési képességének. K—t. Közigazgatás a megyénél. Ez évi utolsó ülését szerdán, tartotta meg a közigazgatási bizottság. Horváth Béla főispán mindenek előtt a szépszámú távollévőket igazolta, mit a napirend kö­vetett. ' Az alispáni jelentés azzal kezdette a no­vemberi beszámolót, hogy az egész hó jóformán esőzéssel ment el, minek kö­vetkeztében a megye közutain a közieke­szálakat talán egy egész életen át sem lehet szétszakítani. Igy voltunk mi is. Sok, nagyon sok lelki vonás egyezett meg nálunk is, ami aztán, nem tagadom •— sok örökéletű emléket teremtett meg köztünk. Hogy ez a lelki közösség épen nő és férfi között jutott kifejezésre, az csak kedvesebbé és gyöngédebbé teheti az emlékeket. — Olyan nő volt, kiben a jóságnak, nemességnek és egyébb női erénynek dus tárházát találtam fel, de a ki min­den nemes tulajdona mellett is talán a legárvább volt a föMön. A kit senki, még a hozzá legközelebb állók sem értettek meg s a kinek a lelkét megrabolták azok kiknek nemes hajlamait fejleszteni kellett volna. Én voltam az első életében, ki fel tud­tam fogni, hogy ki ő. Egy fiatal poétikus leány, kinek a szivében minden szépre, nemesre és jóra hajlandóság volt s ha valaki értett hozzá, a lelke rokonsága folytán csak meg kellett pendíteni a húrokat s azon, a csodásnál csodá­sabb, szebbnél szebb hangok csendültek meg. — Hogy mi volt ő nekem, — csak akkor éreztem igazán, mikor vége lett mindennek. Hogy mi voltam én neki, — azt talán kellőképen ki sem tudnám fe­jezni. Talán a lelkét támasztottam fel, talán az egész világa voltam, -— mert hisz az dés csak a legnagyobb nehézségek köze­pette volt lehetséges. Beszámolt a nagy forgalmú párkány­nánai törvényhatósági út javítási munká­latairól, melynek kapcsán felemiitette azt a sajnos körülményt, hogy a megye terü­tetén nincs olyan törvényhatósági útvonal, mely szabályszerű kőalappal lenne ellátva, s amely ennek folytán a fokozottabb köz­lekedés és kedvezőtlen időjárás mellett a nagymérvű és hirtelen megrongálásnak kitéve ne lenne, ennek köszönhető — úgy­mond — hogy a párkány-nánai útvonal, mely az ország második legforgalmasabb útja, oly rosz állapotban van. Célszerűnek vélné tehát a jelentés, hogy ezen útvonal, mintegy 95000 korona költ­séggel kis kőburkolattal elsőrendű minő­ségűvé tétessék, avagy odahatni, hogy ál­lami kezelésbe vétessék át. Elnöklő főispán közbevetőleg megje­gyezte, hogy ő már a maga részéről meg­tette a szükséges lépéseket aziránt, hogy vagy adjon a kormány annak rendbeho­zására nagyobb mérvű segélyt, avagy ve­gye állami kezelésbe. A közrendészet, katona ügyek, községi és törvényhatósági élet, valamint a fegyel­mi ügyek terén különösen felemlitésre méltó magát elő nem adta. A tégla és kőfaragó ipar üzeme az es­sőzések miatt redukálódott, valamint a lábatlani cementgyár üzeme is. A köszén­bánya üzeme emelkedőben van, mi az iparra nézve örvendetes. Ezután a közigazgatási bizottság jövő évi ülési napjai állapíttattak meg hason­lóan, miként ez évben, minden hó máso­dik szerdájára. Brutsy János uti ügyében, t. i. a kö­bölkúti ut hozzájárulási arányának meg­állapítása kérdésében a bizottság, főleg, hogy a gyáripar fejlődését pártolja, aké­pen határozott, hogy Brutsy Jánost a hoz­zájárulási arány fizetése alól felmentette. A kir. tanfelügyelőnek jelentése után, melyben a tanítás zavartalan menetéről, az államsegélyek utalványozásáról, a nagy­szombati és a megyei iskolák látogatásá­ról emlékezett meg, a pénzügyigazgató re­ferált. Előadmánya szerint az összes egye­nes és közvetett adóknál, kivéve a bor­italadó és húsfogyasztási adót, a befize­tésnél csökkenés volt. utolsó soraiból erre lehet következtet­nem. De annyi igaz, hogy abban az idő­ben nagyobb, önzetlenebb és talán iga­zabb boldogságot nem találtunk volna! Azt hiszem, hogy olyan lehettem, mint egy jó testvér, ki a munkában segitő, a bánatban vigasztaló, a csüggedésben re­ménytnyujtó s a ragaszkodásban hűséges és kitartó. Ki érte áldozatra kész, ki a vére hul­lásával is megtudta volna védelmezni a bántalmak, ellen. Hogy ő legalább ilyen volt hozzám, azt el kell ismernem s épen ezért nem lehet, nem szabad, elfelednem még a leghalványabb emléket sem, mely hozzá főződik . . . A férfi itt megállt, hogy a szivében feltóduló emlékeken egy kissé megpihen­jen. Az asszony kíváncsiságtól sarkalva, érdeklődve kérdezte: — Nos, ha annyi lelki közösség volt közöttük, mért lett a vége elválás ? — Mert én csak azé lehettem, a kit szerettem. Nem ugy ideális, tiszta, a testvéri szeretetet megközelítő érzelemmel, hanem, mint hitvest. Lehet, hogy nem vettem észre, mint fejlődik szivében a ragaszkodásból forró szerelem, lehet, hogy talán nem tudta ezt ő maga éreztetni, de annyi bizonyos, hogy akkor, midőn már megtudtam késő volt. — Boldogságomat, mint mindent, mi velem történt, siettem közölni vele. A maga jegygyűrője csillogott kezemen, túláradó örömtől repesett a szivem s Az államépitészeti hivatal főnöke az utak­ról, az azokon eszközölt munkálatokról adott részleges jelentést. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok az egész megyé­ben általában kedvezők voltak, kivéve a doroghi egészségügyi, kört, melynek köz­ségeiben nagyobb számú hevenyfertőző esetek fordultak elő. A megye területén november hóban el­halt összesen 151, ebből 32 a városban, 70 az innenső és 49 a túlsó járásban. Az összes elhaltak ll"89°/o-a tüdővész­ben hunyt el. A Kolos kórházba felvétetett 117 be­teg, ápoltatott 208. Elbocsájtatott 94, meghalt 10. Az Összes ápolási napok szá­ma volt 3158. A közgazdasági előadó aggodalommal emiitette fel a sok esőzést. A korai ve­tések elég szépek — úgymond, : — csak a késeiek álmodoznak még. A rozsokban egyes helyeken mutatkozó sárga foltok jót nem jósolnak. Az alvó természettel szemben, mondja a jelentés, pezsdül az élet a gazdaközön­ségben. Uj vállalatok, uj eszmék, uj irá­nyok és régiek kultiválása van napiren­den. Felemiitette, hogy az antialkoholiz­mus korszakában keletkezett egy uj szak­lap „a szesz", majd érintette a német ga­bonavámok lezajlásának kérdését. Végül Kuszenda János az uj kir. főál­latorvos ismertette vármegyénk állategész­ségügyét. r.— HIREK. — A hontmegyei főispán beiktatása. B. Szabó Mihály Hont vármegye uj fő­ispánjának beiktatása Selmecbányán e hó 16-ára, mig Ipolysághon 19-ére volt ki­tűzve. A beiktatás értesülésünk szerint december második . felére lett elha­lasztva. — Sikeres bírói ViZSga. Hrdina Kál­mán, kir. törvényszéki aljegyző, a komá­romi kir. törvényszék jegyzői karának szimpatikus és kiválóan, képzett tagja ki­tűnő sikerrel tette le Budapesten a gya­korlati birói vizsgálatot. nem tudtam volna elviselni, hogy meg ne oszszam vele boldogságomat. Ha tud­tam volna előre, hogy micsoda titok pattanik ki ezzel, nem okoztam volna neki azt a szomorúságot még akaratomon kivül sem. — Türelmetlenül várt már, mert a rendes időnél jóval később "időben lép­tem be hozzá. Örült, hogy jövök, én pe­dig, mert időm rövid volt, lehetőleg mi­hamarabb közöltem vele a hirt. Először nevetett rajta, mint aki nem hi­szi, de aztán, mikor meglátta a csillogó karikát ujamon, hirtelen elsápadt, a szeme könybe lábadt s erős benső küzdelem után remegő hangon mondta; — Legyen boldog és szeresse azt, aki boldoggá fogja tenni! Abban a percben, túláradó boldogsá­gomban nem vettem észre a hatást, csak később, napok multával tudtam meg a valót . , . Csend lett. A férfi elhallgatott, az asz­szony meghatottan ült mellette, erős szo­rítással tartva a férfi kezét. Csak néhány percnyi szünet múlva szólalt meg, a hangja szelid volt és lágy. — Maradt valami emlék tőle? — Azonkívül, amit a lelkemben őrzök, csak az utolsó sorait tartottam meg. — Nem haragszol, ha megkérlek, hogy átolvashassam ? A férfi tárcájába nyúlt s egyik rekeszé­ből egy fakó -színű elhalaványult írású levelet vett ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom