Esztergom és Vidéke, 1905

1905-12-14 / 100.szám

ESZTERfilM es TIKIÉ A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre , . 12 kor. Negyed érre. . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14flllér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: M Píokopp Gijula és Brenneí FBPBIIG. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A doroghi koszén. Esztergom, dec. 11. (r) Messze földön nagy hire volt hajdan a doroghi kőszénnek. Hajdan, mert habár mindössze csak néhány éve annak, hogy a föld méhében rejlő fekete gyémántot örökre elnyelte az a titokzatos eredetű vízözön, az a visszahatás, mely a katasztrófa nyomában keletkezett, évtizedekre vetette vissza Dorogh községét és környékét a haladás, a boldogulás ösvényén. A község lakosságának fő keresetforrása a bányászat volt, s igy elképzelhető, hogy az elemek tombolása, mily elviselhetetlen csapást,mért a községre. Százakat és százakat fosztott meg a biztos és szép jövedelemtől, melyre a munkában görnyedezők valóban reá is szolgáltak fáradságos, munkájukkal. Nem egyet koldusbotra juttatott az elemek szeszélyes garázdálkodása, sokan felkapva sátorfájukat más községekben mentek a mindennapi kenyér után, de nagy azoknak is száma, kik .a tisztes munka árán szerzett vagyonkájukat elkótyavetyélve, „Esztergom és Vidéke" tárcája. Mért is néztem . . . Mért is néztem búzavirág szemedbe, Nem volnék igy megátkozva, megverve . . . Az a szempár, az az égő tekintet : A szivembe a lelkembe Jaj, de mélyen tekintett; ..Nyugalmamat mindhiába keresem, Itt van a te búzavirág szemedben; Tekints reám, vesd reám szép virágom. Az lesz az én boldogságom, Vagy az lesz a halálom . . : Tuba Károly. A király menyasszonya. Erzsébet lengyel hercegnő Lajos király menyasszonya volt és zárdában várta azt az időt, mig felséges mátkája jónak látja érte jönni. Ölben ülő gyermekek voltak mind a ketten, mikor eljegyezték őket. Az öreg magyar király nagy kísérettel vitte fiát a lengyel herceghez és a herceg nagy eljegyzési ünnepet rendezett. Dörögtek az ágyúk az ősi várkastélyban és az egész országban jártak a király lóhátas hirnömesszire, a tengeren túlra vitorláztak el, hogy uj életet kezdjenek. Kinek kedvezett a szerencse, de sokaknak, a legtöbbnek nem. Evek óta keresnek, kutatnak a föld gyomrában, mely költséges és fáradságos munka meghozta már az eredményt. Öröm és hála tölti el a község lakosságának kicsijét, nagyját azon hir hallatára, hogy már a közel jövőben fel fog hangzani a „szerencse fel." Megfognak népesülni az elhagyott bányász lakok, visszafognak térni otthonukba az uj világ kivándoroltjai, visszafog térni az a megelégedettség és boldogság, mely évtizedek hosszú során át a községben honolt. De nemcsak a község lakosságára lesz áldás a bányaüzem, hanem az egész megyére nézve is, mert alapját fogja lerakni a gyáriparnak, mely sokszor próbálta már lábát megvetni a megye székhelyén és annak környékén a kőszén közelségénél fogva, de amely kísérletek a bányaüzem megszűnte folytán hajótörést szenvedtek. kei, hirdették, hogy a kis királynak immár menyasszonya van. A két ölben ülő baba pedig értelmetlenül bámult egymásra. A kis menyasszonynak ragyogó arany kereszt volt a nyakába akasztva ez ünnepi alkalomra. A vőlegény apró kezeivel a csillogó kereszt után kapkodott és amikor nem adták oda neki, keserves sírásra fakadt. Erdős hegyek között feküdt a zárda. Országút nem vezetett erre, de a toronyból látni lehetett messzire a Dunát, smely mint széles ezüst szallag kanyargott és rajta mint kis fekete skatulyák úsztak a nagy teherszállító hajók. A zárdai élet csendességébe nem igen jutott el a hir, a külvilágból. Erzsébet álmodozva sétálgatott a tavaszi estéken a zárda kertjében és ismeretlen vőlegényére gondolt. Vájjon milyen ő ? Titkon azt gondolta néha Erzsébet, hogy bizonyosan a jó öreg szent Antalhoz hasonlít az ő királyi vőlegénye, mert Szent Antal volt a patrónusa, akinek hetenkint gyertyát gyújtott az oltár előtt. De még a nénéket is hiába kérdezte. A jó nénék épen annyit tudtak a külvilági eseményekről, amennyit az öreg kertésztől hallottak, aki hébe-korba elutazott szamaras kordéján a nem messzire fekvő kulcsos városba. Igy hirét hozta annak, hogy háború folyik az ország határain. A gazdakörök célja. A föld ura napról-napra emelkedik. A szabadkézből eladás alá kerülő földdarabokra, egymásra igérő vevők jelentkeznek : földmives polgártársaink körében fokozódik a terjeszkedésre való törekvés mi észlelhető versengést idéz elő az ingatlanok megszerzésében. Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésben a népnek a hazai földhöz való ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek könnyebb megszerzése. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyelmen kivül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4%-nál alig nagyobb, de 5%-ot nem halad meg. Földmives polgártársaink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűken fizeti meg a munkát : s ha a földekért mindamellett oly magas árakat fizetnek, oda vezethető vissza, hogy népünk nem ismerte a befektetés helyes módját. A gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását, könnyebb megélhetés feltételeit az anyagi boldogulás egyedül a A török — a régi ellenség — megint nyugtalankodik és a király seregével a délvidékre vonult. Aztán megint nem jött semmi hir a külvilágból. A kertész már nagyon öreg ember volt s bizony nehezére esett az utazás. Kedves virágai és bokrai között időzött a legszívesebben és hiába biztattak a nénék az utazásra. A fejedelemasszony, ha álmodozni látta a gondjaira bizott menyasszonyt, gyakran megsimogatta a szép szőke főt, jól ápolt, fehér kezével: — Erzsébet, ne álmodozz! Vedd inkább olvasód és szobádban mond el a szentek litániáját. A hercegnő lehajtott fővel engedelmeskedett. És a fejedelemasszonynak igaza volt. A szentek litániájának elmondása után megkönnyebbült és lelke csupa édes, mennyei gondolatokkal telt meg. Igy várta Erzsébet az ő királyi mátkáját, mig egyszer valami rettenetes dolog történt. Az öreg kertész a kulcsos városba vándorolt, de olyan gyorsan jött haza, hogy engedelmes szamara majd összetörte a kordét a hegyi uton a vágtatásban. A kertész verejtékező homlokkal kereste fel a fejedelemasszonyt és csakhamar hire futott a zárdában, hogy az ellenség benagyobb területen való gazdálkodásban keresi. Nem lehet elvitatni; hogy egyes községekben, különösen okszerűen kezelt uradalmak közelében, fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodása értékben, emelkedett a gazdasági állatok minősége, de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése, gyengék, kevés értékűek az igavonók, — kevert fajú s számra nézve csekély a szarvasmarha állomány, a vetőmagvak felfrissítésére, megtisztítására nem fordittatik gond. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igények aránytalan fokozódása mellett ma is ugy gazdálkodik, mint apáitól látta, már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül, silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gazt terem, csekély számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, rámutatunk ezen jelenségekre s hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirtokon való gazdálkodás belterjesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk azért, mert a kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne — nem látogat kiállitásotört az országba és épen ezen vidéken portyáznak csapatai. — A jó Isten irgalmazzon nekünk, há véletlenül erre a tájra vetődik valamelyik török kapitány a csapatjával. Kirabolják a zárdát, lakóit pedig rabszíjra fűzve, elhajtják Sztambulba a vásárra. A kertész sopánkodására általános rémület keletkezett a zárdában. A nénék a növendékekkel összegyülekeztek a kápolnában és kétségbeesetten tördelték kezeiket. Csak a fejedelemasszony nem vesztette el a fejét. — Majd megsegít a jó Isten — mondta erős hangon, — a zárdának erős kőfalai vannak és ha becsukjuk a kapukat, nem egykönnyen jő ide be az ellenség. Ágota nővér, aki fiatal korában egy dalmát zárdában volt, amelyet megostromolt a török és a nénék csupán az isteni csodával menekültek meg a bősz ellenség elől — sirva felkiáltott: Felgyújtják a zárdát és nekünk ki kell nyitnunk a kaput, ha nem akarunk mindnyájan a falak között égni. A fejedelemasszony elsáppadt, de azután nyugodtan mondta : — Inkább mindnyájan meghalunk, de az ellenség kezébe nem adjuk a király menyasszonyát. Erre minden tekintet Erzsébetet kereste.