Esztergom és Vidéke, 1905

1905-09-24 / 77.szám

tességei, hanem a hazafias érzület, s a nemzeti irányú műveltségre és erkölcsösségre való törekvés. A vidéki városokban sok a tehetséges ember, de a legutóbbi fölfogás az volt, hogy minden tehetséges embernek Budapesten a helye, s minden tehetségesebbnek látszó egyén oda is törekedett. Mi, vidékiek vagyunk azok, akik leszóltuk saját városunkat, de semmit se tettünk emelkedésének érdekében. Igaz, hogy a nagy központosítás vitte ilyen ferde irányba a közfelfogást, s most ott vagyunk, hogy nem bizunk a vidék erejében, ellenben kiábrándultunk a fővárosból, s nem akarjuk elhinni, hogy a nemzet szive. Legalább is azt gondoljuk, hogy még távol áll attól. Mert az igazi nemzeti erő a vidéken van. A kiváló, kiválóbb és legkiválóbb férfiak majdnem mindannyian a vidék „szürkeségéből" emelkedtek országos magaslatra; az erkölcsi erőt mind a vidék adta; no meg a pénzt is, amiből félépült a főváros. Ez ugyan éppenséggel nem baj, sőt szükséges is volt, mert hatalmas nemzetnek legyen hatalmas székvárosa, a dologban csak az a szomorú, hogy a vidék nagyon is megsínylette. Ez idő szerint minden a fővárosban van, a vidéken alig maradt valami. A városok elhanyagoltak, szegények, iparunk, kereskedésünk a tönk szélén, s magunk csüggedve várunk valamit, de hogy mit, azt senki sem tudja megmondani. S minthogy mi nem bizunk a vidék erejében, a tehetősebb lakosok csakugyan a fővárosba költöznek, vagy elhanyagolják magukat, minden iránt fásultak lesznek, mert hisz a vidéken sem minek sincs becsülete. Igen, ott vagyunk, hogy nem bizunk a vidékben, s magunk kisebbitjük önmagunkat. Ilyen körülmények között a vidék pangása szükségszerű következmény, s ilyen A kis Maiidnak én voltam a magyar nevelője . . . Imádta a magyar hazát, mely második hazája lett és bámulatos akaraterővel sajátította el a „csaták nyelvét" mint ahogy nyelvünket nevezte, mert határozott, büszke, komoly és szomorúnak érezte, mintha egy bárd énekes beszélne elmúlt dicső és szomorú időkről. És a kis Maud meghalt volna?! Nem tudtam bele élni magam abba a gondo latba, pedig hányszor mondta játszi gyermeteg kedélylyel; „meglátja nem lesz belőlem sem vén asszony" és két okos szemével rám nézve hozzá tette, „pedig ugy szeretnék élni, mert nagyon-nagyon sajnálnám magát." Pedig meghalt és még olyan halállal . . . Egy gyönge kis kéz megöl egy érzelmekben oly gazdag és erős szivecskét . . . Hát van igazság ezen a földön ? Nem, nincs és nem is lesz soha . . . A sors szeszély, ez a vén Don Juan, mint a szerelmes diák, az élet kertjének legszebb virágait tépdesi garmadába, hogy kedveskedjen szerelme tárgyának, a kegyetlen Ahriman Dewekjeinek. Nem tudom, a szivem, a lelkiösmere tem, egy ismeretlen valami hajtott a kis Maud sírjához . . . Ráborultam a kis fejfára, melyen végig folytak akaratlanul kicsordult könynyeim . . . A porhanyós föld gyorsan magába szivta és óh bárcsak megérezte volna kis kezein az a kis halott azoknak tűzét, körülmények között nem lendülhet sem ipar, sem kultúra. Mert, hogy némelyekben mindazonáltal megvan a helyes fölfogás, ez nem változtat sokat a dolgon, mivel nincs meg az önbizalom a köztudatban. Ám törekedni kell, hogy meglegyen. A főváros fejlődésének alapja már meg van vetve, most már csak az idő kérdése, hogy igazán nemzetivé is váljék; de most már nincs is ok arra, hogy a főváros támogatásában a vidék kimerüljön s épen nem volna észszerű, hogy lesenyvedjen. Sora érkezett a vidék föllenditésének, a megyei székhelyek erősítésének. A megyei székhelyeken kell csoportosítani minden gazdasági és kulturális erőt és pedig minél többet. Igy lesz városiasabbá az élet, igy lesz élet a városban. S ha a nemzeti erő csakugyan a vidéken van, mint hogy ott is van, — ez az erő megkétszereződik. Ma már nem okvetlenül szükséges, hogy mindenki a fővárost gyarapítsa ellenben, a megyének nagy érdekei követelik, hogy a székhely erős, hatalmas legyen, s ne kozmopolita irányban fejlődjék, hanem minden egyes megyeszékhely, ugy mint volt hajdanában, erős vára legyen az igazi nemzeti érzésnek, hazaszeretetnek és az erkölcsök tisztaságának. K—k. Polgármesteri jelentés, (Folytatás.) Állandó jövedelmeink gyarapítására irányított törekvésünkben valamely eredményt biztosított a katonai barakkok mellett magánvállalkozás útján, a város közönségének hozzájárulása és kinyert kormányi jóváhagyás alapján létesült kantin, mely amig a közfogyasztást emeli, másrészről évenkint 50 kor. tényleges bevételt is biztosit a közpénztárnak. Kaufman Ferenc esztergomi lakos idevonatkozó ajanlatára ugyanis kimondotta a város közönsége, mint a hogy az én kezem perzselték annak idején az ő könnyei . . . Aztán beszéltem hozzá soká, panaszosan, szomorúan a „csaták nyelvén", mig panaszomba bele nem vegyült egy görcsös zokogás, az [időközben oda jött anya zokogása . . . Megragadta karom és ijesztően tekintett reám . . . — Szerette . . . ? — Szerettem . . . Szeretem . . . —- Oh ! én nyomorult, ezerszer átkozott . . .! Többet nem beszéltünk egymással . . . Búcsút vettem a kis sirtól és a még mindig zokogó anyától és elmentem . . . Néhány hét múlva egy kis csomagot kaptam Londonból és néhány sor irást. A csomagban sok tele irt folians, a boldogult kis Maud irása . . . A fedelére egy kis kép volt ragasztva, egy amatőr fényképem és alatta „My Remembers". A levélben csak annyi állt ; „Sandy a technikus — maga . . . Két nő közül egyikünket sem értett meg . . . Kettőnk közül egyikünk gyenge, másika gyáva volt . . . A gyáva most bűnhődni fog és mindkettőjüket gyászolni fogja .... Isten vele! Román Sándor. hogy ha az ajánlattevő egy 4000 kor. tényleges értékű épületet emel, ezt teljes karbantartási kötelezettség mellett 12 évig használhatja, uri-jog elismerése cimén évenkint 50 koronát lévén köteles fizetni. Az épület 12 év leteltével a város tulajdonába megy át és ekkor annak további értékesítése bérbeadás útján lesz eszközölhető. Studinka Ferenc losonci lakos bejelentette,, hogy a város területén műzománcgyárat létesít az esetben, ha a város az általa kért ingyen telket és egyéb kedvezményeket biztosítja. Mivel a város ipari- és gazdasági forgalma érdekében minden hasonló kezdeményezés pártolást érdemel, a város közönsége a kivánt feltételeket biztosította is, ajánlattevő azonban mindeddig nem jelentkezett s valószínű, hogy a gyár létesítésének pénzügyi akadályai vannak. Studinka Ferenc ugyanis — mint e helyütt jártában előadta — csupán szaktudással rendelkezik és vállalkozásához megfelelő tőke beszerzése úgy látszik eddig nem sikerült. Az őrhegyalji téglaház hosszú évek tartama alatt folyton bérletben kezeltetvén, bár a bérlők a karbantartásra szerződésileg kötelesek voltak, végre is elhasznált állapotba jutott olyannyira, hogy a kerületi iparfelügyelőség a rajta talált hiányok miatt az üzemet betiltotta, elrendelvén, hogy mindaddig, amig az égetőkemence kifogástalan állapotba nem hozatik, az üzemet folytatni nem szabad. A kemence szakértőileg megvizsgáltatván, kitűnt, hogy csak nagy költséggel helyezhető üzemképes állapotba és hogy az ideforditandó költségekre költségvetési fedezet nincs, minélfogva azok csakis aként fedezhetők, hogyha vagy a városi törzsvagyon (készpénz) vétetik igénybe, vagy pedig valamely alapból kölcsön felvétele végett tétetik intézkedés. Mindkét mód felette agodalmasnak bizonyult azért, mivel a város anyagi viszonyai jelentékenyebb megpróbáltatásoktól lehetőleg kímélendők, s azért leghelyesebbnek bizonyult elfogadni Stern Márk bérlőnek azon ajánlatát, hogy az objektumot üzemképes állapotba helyezi az esetre, ha az akkor érvényben volt szerződéstől eltérőleg 18 évre veheti bérbe a téglaházat és azért az általa tett befektetés mértékéhez képest évenként arányosan emelkedő bérösszegeket fizet. A képviselőtestület a gazdasági bizottság és a tanács javaslatára ezen ajánlatot elfogadta és határozatilag kimondotta, hogy a téglaházat 1905. évi január 1-től 18 évre bérbeadja aként, hogy a bérlő az első -6 évben évi 600, a második 6 évben évi 760 és a harmadik hat évben évi 840 K. bért köteles fizetni. Eként — bár az addigi bérösszeg valamivel alább száll — a közpénztár tetemes befektetési tehertől szabadult meg, s viszont a szerződésben az is biztosíttatott, hogy a bérlemény tárgya a bérlet lejárta után teljesen használható és üzemre alkalmas állapotban adar.dó át a város kezelésébe. A katonai barakkok létesítését a város képviselőtestülete még a mult évben határozta el. Ezen elhatározásra az adott impulzust, hogy a behívott póttartalékos katonaság és átvonuló ezredek eladdig a régi beszállásolási mód szerint a magánházaknál nyertek elhelyezést. Eltekintve azon sok boszuságtól, melyet az ilyen beszállásolás a közönségnek okoz, különösen gondoskodni kellett más módról, kivált a közerkölcsök érdekében. A katonai barakkok építése befejezést nyervén, az építési költségek a számvevőség kimutatása szerint 51,391 kor. 90 fillérre rúgtak s ezen összeg a vármegyei katonai beszállásolási alapból átengedett részesedésben, illetve visszatérítésben talált fedezetet. Az elmúlt évben 14,435 kor. 53 fii. költséggel felépíttetett a Szentgyörgymezőkerületi népiskola. Ismeretes dolog, hogy a régi iskola teljesen nélkülözte a paedagogiai és hygieniai szempontokat s ezen felül szűknek is bizonyult. E szerint vagy át kellett volna alakítani az épületet s ehhez toldalékhelyiséget építeni, vagy pedig ujat építeni helyette. Az átalakítással a paedagogai és az egészségi szempontok alig találtak volna kellő kielégítésre és e mellett a költség olyan arányúnak Ígérkezett, hogy észszerűbben egy teljesen új iskola épitésének szüksége nyomult előtérbe. Az uj iskola modern terv szerint teljesen megfelelő helyen létesült s amig a célnak egészen jól bevált, addig a régi iskolahelyiségnek bérbeadásával a beléje fektetett tőke is valamennyire kamatoztatható lett. Tekintettel a hova-tovább mindjobban fokozódó szőlőtelepítésre és arra, hogy a gazdaközönség rendkívül sokat áldoz ezen felújult művelési ágra, a gazdasági bizottságban már az 1903. év folyamán indítvány tétetett az irányban, hogy a városi erdészet szőlőkarókat termeltessen, hogy eként az erdei fatermés jobban értékesíthető legyen s ezzel együtt eléressék az, hogy a közönség kevésbé ér! ékes és kevésbé tartós idegen faanyaggal ne károsittassék. A képviselőtestület az indítványt megszívlelvén utasította az erdészetet, hogy a karók készitését kísérelje meg. A kísérlet azonban bebizonyította, hogy az előállítás igen költséges, amennyiben egy köbméter fából, mélynek ára feldolgozással együtt 33 korona, csak 300 darab karó készül s igy egy karó 11 fillérbe kerül, vagyis 1000 darab karó 1 i0 koronáért volna csak minden nyereség nélkül eladható. A most vázolt eredményről a képviselőtestülethez jelentés tétetvén, e helyütt a karótermelés beszüntetése határoztatott el. Nehogy a sikertelenség oka megvilágitatlan maradjon, elég felemlíteni azt, hogy Esztergomban a kétkezi munka igen drága, emiatt természetesen a karóelőállitás költsége nem is szokatlan; s hogy a szőlőkarót előállító más vidékekről miért kaphatjuk azt olcsóbban, ennek oka első sorban az olcsó munkáskéz, továbbá, hogy a faanyag ott véghetlenül olcsó. A város kül- és belgazdaságának minél inkább való jövedelmeztetése érdekében az adotf viszonyok között minden kínálkozó alkalom kihasználtatott. A város szántóföldjei bérlet utján értékesítettek. A bérbeadás az elmúlt évben sikeresebben foganatosíttatott és a bérajánlatok elég emelkedést mutattak. A város tulajdonát képező termények értékesítésében is jelentékeny emelkedés mutatkozott. Hogy azonban e körülmény a közpénztár jövedelmeinek növekedését nem idézte elő, onnan van, hogy az elmúlt esztendőben uralgott óriási szárazság a terméshozamot megcsökkentette és a silányabb eredmény csakis az áremelkedés által egyenlittetett ki. A város közönségének tulajdonát képező lófogatok kevés kivétellel igázásra alkalmaztatnak. Erejük kihasználása tekintetében a lehető leggyakorlatibb módok követtetnek s e részben a városmajorban vezetett erőfelhasználási naplók kellő tájékozást nyújtanak. A tenyészállatok közül minden évben kerül kiselejtezendő annak dacára, hogy az állomány fiatal és jó erőben van. A megrokkanás oka abban keresendő, hogy a nehezebb simmenthali jellegű bikák a hosszú járást nem igen bírják, vagy felette elnehezednek. Hogy a tenyész állomány mégis kiméltessék, a legelőre való bocsátás felváltva történik. Lehetne ugyan e bajon segíteni folytonos istálózással és kézből hágatással. Csakhogy az istállózás a város belterületén lévő majorban az állatok egészségi állapotára igen kedvezőtlen, másrészt a tenyészállatok tartásának célja több meddőség mellett kevésbé éretnék el. Egyébiránt ujabban, hogy a megrokkant tenyészállatok felhizlaltainak oly szép árakat ka-