Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-22 / 7.szám

Más : Ketten voltunk a szobában, ő meg én! Isten tudja, miről beszéltünk ... a kis Édes hirtelen felugrik : — Jézus Mária egy egér! Jaj itt! . . . Fogja az Istenért! a szoknyájához kap, és elkezd sirni . . . nem is sirni ; görcsös, ijedt zokogás volt az ! Fehér'batiszt ruha volt rajta, éreztem, hogy alatta van az a kis állat . . . fogtam fél kézzel feltépem a szoknyája kapcsát: — Semmi! Esküszöm semmi! Lépjen ki a szoknyájából, meglátja! — Istenem! És beszaladt a szomszéd szobába; más ruhát kapott magára, a mire visszajött, eltüntettem az összelapított bűnjelt . . . Kis mezei egér volt, ki-, hajítottam az ablakon ! — Nézze ! Semmi sem volt! Képzelődés ! Nincs itt semmi! — De éreztem ! — Lehetetlen ! Hát hol volna ! — No ! Tudja, majd meghaltam ! — Szegény kis babám! Minden izébe reszketett az a lányka . .. kréta fehér volt, egy hétre oda az álma ! — Attól féltem, hogy elájul! Mosolygott és kétkedve kérdezte :. — Igazán nem volt az egér ?. — Nem ! . . . Nem ! . . . Igazán! — Tudja, nincs is nálunk, de a „Mimi" hozott egyett a szénapadlásról, reggel. — Attól féltem, hogy eleresztette itt! No de mennyire megijedtem ! — Jó magam is! Még mindig kétkedve nézett rám ; nagyon röstelte az egész bolond jelenetet, de főleg azt, hogy az alsó szoknyáját láttam ! Ezt nem tudja megbocsátani ! Ma is fülig pirul, ha szóba kerül. Pedig ha tudná ...!!! * Más : Azokon a szép csillaghullásos nyári estéken együtt sétálgattunk. — Mi ketten elől, a mamáék mögöttünk. — Előre siettünk, ne hallják, hogy mit sugdosunk, miről beszélünk. A napsugaras jövőnk járja mindig ! Teli ábránddal minden szavunk! Tán sok is ennyi boldogság! Olykor közelebb húzódunk egymáshoz, karja alá öltöm a karom. — Tűri ... de az ürgék szemfüles előőrse, sem vigyázza jobban, hogyjőn-e, hogy nem látja-e meg valaki ! Tán sok is ennyi boldogság! Kincs az a lány . . . kincs ! Kállay Ede. Egy kis meglepetés. — Végtárgyalás. — Irta : Gutius. Az elnök : (a vádlotthoz) üljön nyugodtan ; ne fészkelődjék ! A vádlott: De mikor az ügyész úr úgy fixiroz. Az elnök: Hallgasson ! a közvádló úr senkit sem szokott fixirozni. A vádlott: Mboh ! fixirozzon, ha neki úgy tetszik. Az elnök: Lépjen elő ! Neve ? A vádlott: Követséggel legyen mondva : Rindvieh Áron. Az elnök: Született ? . . . A vádlott: Igen. — Ne komédiázzon! Mikor született ? — A kiegyezéskor: 1867-ben. — Ön mult évi augusztus hó 19-én este a „Szerb királyhoz" címzett kávéházból egy idegen felöltőt vitt el. — Föllebbezek ! — Mi ellen ? — Kérem átossággal: a nagyságos úr úgy beszél, mintha már minden be volna igazolva ellenem, következésképen biztosra veszem, hogy elitélnek, azért már előre fellebbezést jelentek be. (Derültség). — Csendet kérek! Tehát ön tagadja, mintha a kérdéses felöltőt elvitte volna ? — Sőt ellenkezőleg: beismerem. — És mit hozhat fel mentségére ? — Hogy az a felöltő az — enyém volt. — Kohn Számi felismerte benne az ő tulajdonát. — Jaj kérem, ismerni kell a Kohn Számit. Minden szava hazugság. — Kivel tudná bizonyítani, hogy az a felöltő az öné volt ? — Hát magával Kohn Számival. Tessék csak szembesíteni velem. Az elnök: Nos Kohn Számi, mit szól a vádlott előadásához ? A panaszos : Hazudik, mintha nyomtatásból olvasná. A vádlott: Mond a szemembe ! A panaszos: Hát igenis a szemedbe mondom. A vádlott: És ha szabad kérdeznem : hol vetted azt a kabátot ? Az elnök ! Az nem tartozik önre ! A vádlott: Már hogy ne tartoznék rám. Tekintetes törvényszék ! Bizonyítani tudom, hogy Kohn Számi a felöltőt a Krüger-féle vendéglőben lopta. Senki sem vette észre — csak én. Utánna mentem s láttam a mint betért a „Szerb király"-ba egy piccolóra. Na — mondok magamba — megtréfállak ! Egy alkalmas pillanatban leemeltem a fogasról a kabátot. Megloptam a tolvajt, s azt hiszem nem vagyok büntethető. Mert a kabát igaz tulajdonosát nem én loptam meg, hanem Kohn Számi, ez pedig mint tolvaj nem panaszkodhatik ; mert hiszen ő nem károsodott. A panaszos : Hazudik ! A vádlott: Mond a szemembe 1 A panaszos : Olyan alávaló vagy, hogy nem nézhetek a szemedbe. Az elnök : (Felmutatja a bűnjelként őrzött felöltőt.) A védő : Ni ni! Hiszen ez az én felöltőm ! Tekintetes királyi törvényszék! Kérem a tárgyalás elnapolását' s Kohn Számi ellen a bűnvádi vizsgálat megindítását. A vádlott: Gratulálok önnek, ügyvéd úr ! Ennél szebb eredményt egy védő sem mutathatna fel! A törvényszék a tárgyalást elnapolja. nsr. LA. 1Ü06.