Esztergom és Vidéke, 1905

1905-07-23 / 59.szám

ESZTER6IH es VIDÉKI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp ßijala és Brennei

1 Ferenc. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Társadalmi életünk rákfenéje. Esztergom, július 20. Modern társadalmi életünk rákfenéje a nagyzolás. Többnek látszani, mint amik vagyunk, többet költeni, mint tehetjük. Vakon rohanunk az adósságokba, mert a divat, főleg igy nyaranta megköveteli például a tengeri fürdőzést, a külföldre utazás. Ezer meg ezer ember a keresetén felül költ, amihez ugyan senkinek semmi köze sincs: mert mindenkinek magáért fájjon a feje. Igy mondják, igy_ következtetnek. Azt azonban mindenki érzi, hogy a társadalmi nagyzolás ezen abuzusán változtatnunk kell. A társadalomnak fel kell, hogy szólaljon a hóbort ellen és vissza kell térnünk ahhoz az élethez, mely egyszerűségében sokkal egészségesebb társadalmi életet teremtett. A borjú pörköltös, a túrós csúszás, a töpörtös pogácsás vacsorán mindenki jobban érezte magát hajdanán, mint ma, midőn a szakács művészet túlkapásain elkényeztetett gourmandok, a francia konyha drága kotyvalékait tálaltatják az asztalra. S amig hajdanán a modorosság hiányával mindenki az őszinteség hangján beszélt, ma a nyegleség olyan kvalifikálatlan szavaival be„Esztergom és Fiiéke" tárcája. Ha te . . . Ha te engem ugy szeretnél, Mint én téged szeretlek, Mienk lenne a menyország, Megnyílnának az egek. Teljesülne minden vágyam, Mit csak ember elérhet; Én lennék a legboldogabb Itt a földön tevéled. Jobb világot, szebb világot, Emberi szem nem látott, Mint amilyen lenne éltünk, Ha az Isten megáldott. Mit, az ég rejt boldogságot És a föld, mi élvet ad. Mind birnám azt én tebenned, Miért csak sziv doboghat. Szöllősy Géza. Apró történetek. A Gentri vér. A magyar közmondás azt tartja, hogy az ember a hány lányát férjhez adja, anynyiszor ég meg a háza. szél a nők előtt is: hogy a legszemtelenebb perfidiais szellemességnek minősíttetik. Valóban nincsenek ma már egyszerű emberek. Mert az egyszerű emberek buták. Szamárnak minősitik azt, aki az anyai nevelés szerénységével nem tart az áramlattal, aki csak jövedelméhez képest költ, aki nem talál abban kellemest, hogy a divat szertelenségén magának adósságokat csináljon. 'Elmultak a régi jó idők. Sokszor halljuk a kenetteljes szavakat, úgy, hogy a beszélni tanuló gyermek fejét is ezzel tömjük tele. Vasgereben egészséges alakjai ma, olyan cikornyás embereknek tetszenek, pedig az iró, korának valódi magyaros élefef irta meg, melyben az egész ország lelkesült, mert azt látták benne, hogy leírásai valódiak, emberekhez valók. És ma? az egész hírlapirodalom kénytelen a kor beteges Ízlésének hódolni, kokett nők lelki világából kell meríteni az izgató anyagot, blazírt férfiak viselkedéséből kell elmondani a szenzáció fordulatait. A családi szentély békés órái, a magyar vendégszeretet nagyszerűsége, a népélet tisztasága új, meg új dolgot nem ad, s a mit irnak is róluk, És talán van is ebben valami kis igazság, mert mikor Kalmuky Dénes nagybirtokos úr is férjhez adta a kilencedik legkisebb leányát is, így kiáltott fel; Na kilencer égett meg a házam ! Nézzük mi maradt még a romok közt a mi megmenthető volna. Azzal kezet csókolt a nagyságos mamának, a hogy ő maga ís nevezni szokta a feleségét és átballagott a saját szobájába, s ott az Íróasztalának fiókjából egy nagy bőrtárcát vett ki, melyben váltók voltak, szép sorrendben, a lejárás ideje szerint osztályozva. Mikor megpillantotta ezeket a papirosokat, ugy tetszett neki, mintha a halálmadár suhant volna el fölötte, s mintha azt a hidegséget, a mi egész lényében meghurrogatta, annak sötét szárnyai csapkodnák feléje. Ujjai idegesen remegtek ahogy elkezdett kotorázni közöttük, de azután mindinkább belemelegedve teritgette ki maga előtt és számolgatott magában. Már éjfél felé járt az idő midőn karosszékében hátra dőlve, megtörölgette izzadt homlokát. Azután végig járta a szobát néhány katonás lépéssel, de megint csak vissza üllt és tekintete rátapadt az előtte levő az a képzelt élet nagyképűsködése, vagy merész hazugság, mert az életben egészen ellenkezőjét láttuk. A család apa békétlen, mert családjának nem tud eleget keresni, a barátok bizalmatlanok, mert a mit a száj mond, nem azt érzi a lélek, egymásnak parolát adunk, de igyekszünk neki kellemetlenséget csinálni, persze mindent csak titokban, mert az egyszerű emberek se nem hazudnak, se nem'csalnak,' szeretnek és becsülnek. És mégis oly borzasztó dolog egyszerűnek lenni! Látjuk nap-nap után, hogy az egyszerű embereket kerülik, velük nem ülnek egy asztalhoz, jóllehet tisztább szivet takar a kabátjuk, mint a panamakalapos kiüent-kifent legények kabátja. Pedig nem szaloncipő kvalifikálja az urat, hanem a lélek: mely épen akkor imponál, ha szerénységünkben, műveltségünk nem keresi a szertelenségeket, az üres, hányaveti modort, amely talán talál a bohózati iparlovagokhoz, a stréberekhez, de nem igazi urakhoz. Azért, ha a perfidia szálló igéket raktároz föl és az szájról-szájra forogva betolakodik a szalonokba, ne lelkesüljünk rajta. Mentől mélyebben vegyüljenek el az anyák a gyermekszámadásra, melyen ott állott, hogy az adóssága meghaladja a kétszázezer koronát. Teringettét! erre nem is számítottam ! Azután utánna gondolta, hogy más ember már ilyenkor főbe lönné magát, de ő bizony már azt a bolondot mégsem teszi hanem bevárja, hogy mi történik ? És nem történt biz ottan semmi egyébb, minthogy pár hónap múlva elárverezték az ősi birtok egyetlen maradványát, az ódon kis kastélyt minden ingó és ingatlanságaival együtt. A nagyságos mama ájuldozott és siratta a régi képeket, s emléktárgyakat. — Már a puskáimat és a régi kardokat én se adom, erősködött Kalmuky Dénes is. És az uj tulajdonos megszánta ezt a nyavalyás népséget és visszaadta nekik a féltett tárgyaikat, hiszen ő úgyse sok hasznát veszi azoknak a pókhálós, régi festett vitézeknek, a rozsdás puskák és kardoknak. Hja, azoknak az értékét csak Kalmuky Dénes tudja felfogni teljes valójában, melyeknek minden egyes darabja a családjuk régi dicsőségéről tanúskodik. Most azután csakugyan levolt égve a ház, a kilenc lány szett öpült a világba, és csak egyetlen egy volt kőztük a ki szobában épülő gyermekek lelkében és a vadburjánok kinövését ők nyesegessék a női finomság, az anyai szeretet védelmével, mint a madár szokta fiait : szárnyával, ha héja csapkod felettük. Ne higyjük, hogy az egyszerű emberek témája kicsinyes és ezt a dolgot úgy kaptuk ki a levegőből. A bomolt helyzet úgy ül az emberek lelkén, mint valami novemberi köd a földön. Érezzük, hogy valami rajtunk fekszik, hogy nem jól van az úgy, mint ahogy van. Elmultak a régi jó idők —mondjuk ; tehát visszavárjuk a multat. Es csak rajtunk áll annak visszaszerzése. Az elmondottakban társadalmi bajaink oly sebére tettük a kezünket, mely seb mihamarább megüszkösödik, ha a társadalom orvosló gyógyszerrel nem siet begyógyitására. K — at. Aranymisés jubileum. Esztergom, július 22. Csendbén, távol a világ zajától üli áldozárságának ötvenéves évfordulóját az egyháznak és a Benedekrendnek hű fia: Gulyás Elek. A képzelet szárnyain oda visz bennünket is a honfiúi kegyelet kis-celli ottsietett szülőinek a megmentésére, az, a ki eddig szégvene volt a büszke családnak, a ki finom urileány lettére egy közönséges kereskedőhöz ment férjhez, a kivel a büszke mama sohasem rokonszenvezett, és ime, most mégis a szatócs az, a lenézett szerény proletár, a ki hajlékot és gondnélküli életet biztosit a büszke öregeknek. , Mikor a nagyságos mama megérkezett, már első nap fejfájást kapott a petróleum és kocsikenőcs szagától, és ebéd után sértődve jelentette ki, hogy azok a neveletlen segédek még kezet sem csókolnak ebéd után. Mindennap talál valami kifogásolni valót. Az unokáit már rászoktatta, hogy magázzák egymást, mire a veje csak mosolyogva annyit mond néha, a mama nagyon finom asszony! Tudja, hogy mi az uri szokás. Kalmuky Dénes pedig az uri kaszinóba visz vezér szerepet, a hol csak akkor mulatnak jól az urak, mikor az öreg szikrázó élceit hallgatják, s az ötven krajcár napi zsebpénzzel éppen olyan urnák képzeli magát, mint hajdanában, mikor százezrek forogtak a kezén. S a hogy beszél és adja még mindig