Esztergom és Vidéke, 1905

1905-06-25 / 51.szám

gének hasznot hajtó üzleti szelleme vezette, hanem az: hogy ha kell, áldozatok árán is, javítva a túl ol­dallali összeköttetésen, az idegen forgalom emeltessék. Evek során át a társulat anyagi gondokkal küzdött, s ez érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy va­lódi célja mellett az üzleti szelle­met is kezdette kultiválni, mit az önfentartás sugallt, s ennek volt kö­vetkezménye a hidvám, az érseki fűrészgép bérlete, itt-ott kisebb mé­retű szállítási vállalat, majd a Ko­vács pataki nyaraló telep, mely utóbb emiitett csak annyiban volt üzleti jellegű, hogy villa telkek parcellá­zásával és eladásával volt kapcso­latos, mi azonban csak ideiglenes jellegű volt, t. i. mig a telkek el­kelnek, mig ami ebből állandóvá vált, a forgalom és pedig az idegen forgalom létesítése és fokozása volt. Kétségtelenül a társulat vezető­ségének érdeme, hogy a Kovács pa­tak ma már ismert, sőt kedvelt ki­ránduló és nyaraló helyévé kezd válni a fővárosnak, úgy, mint ne­künk esztergomiaknak, s igy mig a helyi forgalom a társulat érde­keit szolgálja, a vidéki forgalom a város érdekeit, az idegen forgalmat növeli. Ne értsen félre se a társulat, se más azok miatt, miket alább felho­zok, mert soraim csak a társulat mint ilyen, s a köz iránti jó indulat vezérli, melyet épp annak érdeké­ben láttam helyén valónak nyilvá­nosan, a sajtó utján diskussió tár­gyává tenni. A társulatnak a túloldali vasút vonallal való olcsó, gyors és ké­nyelmes összeköttetés létesítésén ki­vül célja a helyi forgalom emelése és a nyaraló telepnek ugy is, mint kiránduló helynek minél nagyobb látogatottsága. Hogy mindez elér­hető legyen, kell, hogy főtörekvése a társulatnak az legyen, miszerént az ott tartózkodást kellemessé, von­zóvá, népszerűvé tegye, aminek el­sőrendű kelléke az olcsó közlekedés, második pedig, hogy a kirándulók adja: minden máskép lesz a fősze­zonban ! Az ételadagok naponkint változnak ; mi­nél többen leszünk, annál higabb lesz a reggeli kávé, meg a leves s annál véko­nyabbak a kenyér szeletek. Itt, ahol úgy­szóllván minden lépésre egy-egy zuha­tagba botlik az ember, tehát a villamvi­lágitáshoz hajtóerő teljesen ingyen van, az igazgatóság borszeszgázlámpákat éget a közös termekben s a vendégszobákban még mindig gyertya járja (a 10 kr). A körülmények sajnos összejátszása kö­vetkeztéban szabadságidőmből július 1-éig csak egy hónapot vehettem igénybe. Erde­kemben állott tehát, hogy mielőbb meg­kezdhessem a nekem egyedül üdvözítő vizgyógymódot. De bár az előévad május 15-én kezdődik, még június 1-én orvos nem volt a fürdőben s a vizvezeték, mely a gyógyintézetet ellátja még javítás alatt állván, néhány neurasthenias kollégámmal együtt reménytelenül néztünk a jövendő elé. A fürdetőmester is csak június 7-én érkezett. Végre ugyanezen napon beérke­zett az orvos is, de nem a prospektusban hirdetett fürdő orvos, hanem egy jó öreg bácsi, aki immár néhány decennium óta eredménytelenül várja azt az időjárást, a mely valami tartósabb betegséget hoz majd az elpusztithatlan egészségű iglói benszülöttek nyakára. Ennek a bácsinak a tudományát kétségbevonni ugyan se okom se jogom, de végre sem ő volt az, akiben bizva épen Igló füredet választot­mérsékelt áru italokat és ételeket kapjanak. Ami a csavar-gőzös viteldijait illeti, azok • ára eléggé mérsékelt, van azonban a menetrendben egy anomália, mely úgy a közönség, mint a társulat érdekeinek ellene van. Ugyanis a VI. és VIII. menet délután 6 és esti 9 órakor felté­teles, mely csak akkor érvényesít­hető, ha 20 oly kiránduló van, ki a jegyet oda és vissza megváltotta, vagyis, ezek nem füzet, avagy idény, hanem váltott jeggyel veszik igény­be a csavargőzöst, mely 20 jegy­nek ára I. oszt. számítva 10 kor., vagyis ennyiért teszj a csavargőzös külön menetet, mig a megrendelt külön menet ára esti 10 óráig 20 kon, azontúl 30 korona. Kérdem miért kerül mégegyszer annyiba, sőt többe a külön menet, mint a 20 kiránduló kívánságára érvényesített feltételes menet ? A feltételes, avagy külön menetet leginkább akkor ve­szik igénybe, ha társas kirándulás, mulatság van a Kovács-pataknál és akkor is csak inkább az éjeli órák­ban, minek szüksége ugy szokott előállani, hogy kirándulások, mu­latságok alkalmával mindenki lehe­tőleg kihasználni igyekszik az esti órák keheméit. Méltányos és a társulat érdeké­ben álló, hogy az utolsó menet tö­megesebb kirándulások, mulatságok alkalmával legalább is 11 órára to­lassék ki, mert hisz a társulat azzal nem vészit, hogy a csavargőzös 10 avagy 11 órakor indul-e vissza, tü­zelő anyag addig nem kell, ami pe­dig a tűz élesztésére szükséges, vaj­mi kevés. Az a közönség, mely lenn marad, fogyaszt, mi közvetlen "a bérlővendéglős, de közvetve a tár­sulat érdekeit is mozdítja elő, mivel annál kedvezőbb feltételek mellett kap a társulat bérlőt, mennél bizto­sabb annak exestentiája, de viszont a kirándulók annál gyakrabban ke­resik fel a helyet, mennél kelleme­sebbé, jutányosabbá teszi a társu­lat nekik az ottlétet. A 11 óra utáni külön menettől, ám szedjen a tár­sulat dijat, de ne legyen az 20, a vagy 30 korona, hanem legyen egy oly összeg, mely fedezi a tényleges kiadást, s valamelyes mérsékelt kü­lön díjazást juttat a személyzetnek. Ámbár a tiz óra utáni díjtalan me­netet, a bérlőnek volna leginkább érdeke kieszközölni. Áttérve már most az ételek és italokra, általános a panasz az éte­lek árának magassága miatt. Téved az a bérlő, ha azt hiszi, hogy ma­gas árak mellett többet keres. El­lenkezőleg, csak elriasztja vendégeit, főleg ha még hozzá a fizetésnél a vendég zsebére oly számadási téve­dések adják elő magukat, mint a milyenekről a panaszok szólanak. Ezen segíteni úgy a bérlőnek, mint a társulatnak érdeke. Nem tudom a bérlő jövedelmének szaporítása e a célja annak az újításnak, hogy tár­sas kirándulások, mulatságok alkal­mával cukrász künn nincs. Fagy­lalt, jegeskávé, cukrász sütemény nem kapható. Van ugyan sütemény, melynek polgári ára 6 fillér, de ezt 16 fillérért mérik. Hát ez hallatlan valami. A férfiak fagylalt, jegeskávé süteményben nem csinálnak nagy kárt, mig a nőket hasztalan állítját azon kényszer helyzet elé, hogy sört, bort igyanak. És. az uj intéz­kedés nagy figyelmetlenség a nők iránt, kiknek ott létét ezen újítás kel­lemessé bizonnyára nem teszi. De, ha ez az intézkedés a bérlőre való tekintettel történt, hát tartson, ké­szítsen ő fagylaltot, jegeskávét, stb. Számos fajtája a kisebb, na­gyobb panaszoknak hallható, melyek felsorolását egyelőre azon remény­ben mellőzöm, hogy a társulat igye­kezni fog mielőtt megszüntetni azo­kat a visszás állapotokat, melyek úgy a kies kiránduló helyet láto­gatóknak, mint a társulatnak érde­keivel ellentétben vannak. Lebegjen a társulat előtt az, hogy a Kovács pataknak emelésével, nép­szerűvé tételével a városnak szol­gálatot tegyen. Egy kiránduló. A főgimnázium segítő-egyesüle­tének közgyűlése. A főgimnázium segitőegyesülete e hó 21-én tartotta évi rendes közgyűlését a főgimnáziumi igazgató elnöklete alatt. Mi­után az elnöklő igazgató üdvözölte a szép számmal egybegyűlt tagokat, a tit­kár előterjesztette a számvizsgálók jelen­tését, melyben a további felelőség alól való felmentésüket kérték. Ennek meg­adása után az igazgató megható szavak­kal emlékezett meg az egyesület elhunyt elnökéről, Boltizár József püspökről és az egyesületnek ugyancsak elhunyt ügyészé­ről, Pongrác Zsigmond ügyvédről, akiknek emlékét és érdemeit a közgyűlés jegyző­könyvileg is megörökítette. Ezután következett az igazgató jelen­tése a segitő egyesületnek 1904/5. évi működéséről, mely szerint az igazgató választmány az év folyamán 3 ülést tar­tott, melyek elsején pénztárost, titkárt és két számvizsgálót választott: pénztáros­nak dr. Bárdos Rémig, titkárnak Wohl­muth József tanárokat, számvizsgálóknak, Reviczky Gábor és Rudolf Mihály urakat. Ugyanezen alkalommal előirányzatot ké­szített az év remélhető bevételeiről és előrelátható kiadásairól. A két első ülés­nek különben segélyezés, a harmadiknak számvizsgálás volt a főtárgya. A jelentés szerint segélyben részesült első izben 32 tanuló, másodízben 45. A segélyezés ru­haneműekben történt. Szétosztatott 5 téli kabát, 55 kis kabát, 60 nadrág, 6 mel­lény, 25 pár cipő és 1 kalap. Áttérve az egyesület vagyoni állapotá­nak ismertetésére, felemiitette, hogy az egyesület öszbevétele 2086 kor. 15 fillér, mig a kiadás 1467 kor. 97 fillér volt, melyből tanulók segélyezésére 1386 kor. 20 fillér fordíttatott. Az egyesület vagyona, mely 1904. évi július 1 én 32748 kor. 23 fillér volt, 1905. július 1-én 33502 kor. 35 fillér. A tagok létszáma az elmúlt egyesületi év­ben, mely az 5. évi cyclusnak 4-ik éve, a következő volt, 114 alapitó, 85 rendes, és 15 pártoló. Az igazgatói jelentés ezután a tanulók nevében a mélyen érzett hála jeléül kö­szönetet mondott az egyesületet támoga­tott összes jótevőknek, a tagoknak, s rülmény, hogy ugyanekkor egy álmatlan­ságban szenvedő, súlyos beteg is tartóz­kodott a vendéglőépületekben. A közös étteremben folyott le a vig la­koma, mely belenyúlt a hajnalba ; persze, more patrio, volt koszt és éneklés bőven, folyott az vinkó, ittak az urak és cigányok, mint a szivacs s eláztak olyan alaposan, hogy reggelre, igazgatói legale testimo­nium mellett, széles jó kedvükben az ét­terem ablakait is beverték. De azért minden fürdő épületen szorul szóra ez olvasható: „ A t. "c. fürdővendégek tisztelettel fel­kéretnek, miszerint az épületben a benn­lakók nyugalmára figyelemmel lenni szí­veskedjenek és hogy a folyosók csendje este 9 óra után és reggel 7 óra előtt meg ne zavartassék." De azért mégis csak édes az a sok bérc, haragos a fenyőfák örökzöldje, ti­tokzatos az erdők csendje, balzsamos a levegő, bársonyos a rét, kristályos a sok kanyargó patak, fenséges a nyugalmat, gyógyulást adó örök természet. E mesterművet nem képes tönkre­tenni, még az iglófüredi részvénytársaság sem s a rigófütty, meg a fülemile térze­néje a nagy Isten által kottára szedett olyan remekmű, melytől feledve lesz min­den lelkiszegénység, minden csalafinta, minden kapzsiság. B. Szabó Mihály tam volna üdülésem sgyógyulásom szinteréül. A fürdőben az előévadban térzene nin­csen ; ennek dacára az élelmes igazgató­ság a zenedijat a hetiszámlába lelkiisme­retesen beirja s irgalmatlanul beszedi. Va­lószínűleg úgy okoskodik, hogy a kakukszó is, meg a fülemiledal is valami; —pedig ezt a jó Isten adta azoknak a szép er­dőknek, nem a fürdő igazgatóság. Biliárdasztal az egész fürdőtelepen nin­csen. A prospektusban hirdetett tornaesz­közöket egy sánta korlát s egy rozoga nyújtó képviseli, mindkettő a szabad ég alatt, jó kemény tört kavicsos földben el­helyezve. A prospektus szerint könyvtár is áll a közönség rendelkezésére. Ezt azonban a bazáros (a fürdőhelybeli min­dentárusitó) kezeli. Igen ám; de ma, a mikor e sorokat irom: június 20-án a ba­záros még nincs itt, a boltja zárva van, tehát aki érdekes regényekre szomjas, az olvassa az étlapot, vagy a prospektust. Egyik sétámban egy fűvel benőtt lawn tennis pályát is fölfedeztem s a prospek­tus e nemes játékot, mint a vendégek egy kiváló szórakoztató eszközét említi. Föl­fedezésemet siettem közölni a velem együtt unatkozó s boszankodó fürdővendégekkel. Általános öröm. De mily nagy volt a csa­lódásunk, a mikor a gondnok úrhoz for­dulva azt az édes választ kaptuk, hogy rakettek s labdák majd a bazárosnál lesz­nek vásárolhatók, mert a részvénytársa­ságnak ily eszközök tartása sok pénzébe kerülne. Azóta beérjük a szintén rozoga tekepá­lyával, mely födött lévén, esős időben mégis csak ád némi szórakozást s ha álo­gató gyerek nincs, mindig az a párt álo­gat, amelyik nem dob. Ugye szép időtöl­tés egy első rangú fürdőhelyen? Megemlitésre méltó az is, hogy az élel­mes (?) részvénytársaság a rétek termé­sét évi 165 koronáért bérbeadta. A kinek tehát, mint nekem is megvan az az ősemberi szokása, hogy szeret a fűbe heverni, az menjen ki Igló Füredből, vagy heverjen a szobájában a divánra. Fodrász Iglóról hetenkint kétszer, néha egyszer, de megesett már az is, hogy egy­szer sem jön. Virágkertészet az egész te­lepen nincsen, az utak fűvel vannak be­nőve, a padok jó része korhadt s úgy azok, mint az útjelző táblák Ízléstelenek, összevissza vannak faragva s firkálva. Igló s az egy órányira fekvő fürdőtelep között rendes omnibusz közlekedés csak a fősze­zonban van. Az előszezonban tehát kény­telen az ember egy skatulya gyufáért, vagy néhány levélpapírért, táviratilag előre meg­rendelt bérkocsival 2 frt. fuvardíj lefize­tése után a méreg drága Iglóra bemenni. A legjellemzőbb eset azonban a napok­ban történt: Valami 25 éves találkozójuk volt az ig­lói főgymnásiumban valamikor maturál­taknak s ebből az alkalomból az ugyan­csak ünneplő részvénytársülati igazgató úr, az ő volt iskolatársait, megvendégelés céljából ide is kihozatta. Az mellékes kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom