Esztergom és Vidéke, 1905

1905-06-08 / 46.szám

zül a legolcsóbb 1800 koronás. A bizottság a hazai cégek gyártmányainak megtekintésére felkérte az előadó Schmied Nándort és határozatát a nyerendő információktól tette függővé. Egyelőre abban történt megállapodás, hogy lehetőleg hazai cégre bizassék az óra készítése. Az ajánlatok alapján 2500—2600 korona mutatkozik oly összegül, melyért megfelelő toronyóra lesz beszerezhető. — Végül a templom külső restraurációjára nézve jelentette a városi mérnök, hogy a végleges ajánlatok június hó 8-án érkeznek be a bizottsághoz és azok tárgyalása június 9-re tüzetett ki, hogy a költségekre nézve már a június 15-iki közgyűlésre előterjesztés legyen tehető. — A budapesti József-városi kör a Kovácspataknál. A bubapesti József-városi körnek mintegy 300 tagja rándult fel -vasárnap délután Kovácspatakhoz külön hajón. Velük jöttek a többek között Császár Jenő elnök, Huszár József udvari tanácsos, Heltay Ferenc országgy. képviselő, Markus Ferenc főpolgármester, dr. Hainiss Géza egyetemi tanár, dr. Magyarovics Mladen tiszti főorvos stb. — A kereskedelmi társulat hétfőn d. u. v. ülést tartott, melyen több, a kereskedelmi érdekeket érdeklő ügyet intézett el. — Halálozás. Az esztergomi főkáptalan tisztikarát egy pótolhatlan veszteség érte, amennyiben egyik kiváló kartársuk Stugel József a kiskomáromi uradalom rendelkező kasznárja, meghalt. Betegsége, kinos állapota már néhány hónapja tartott és csak nemrég, május havában hagyta el Zalavármegye mocsaras vidékét, hogy szűkebb honában, Hontmegyében találjon üdülést. De a kór erőt vett rajta és a teljes férfi erőben levő ember június 1-én Hontnémetiben, életének 52-ik évében, jobblétre szenderült. Temetése Kiskesziben, szülőfalujában volt. — Temette pedig dr. Roszival István praelátus, ki mint gazd. előadó kanonok a megboldogultat nagyrabe csülte, mire az minden tekintetben érdemeket is szerzett. Puritán jellemű, a munkában megedzett és csakis a reá bizott gazdaságnak élve, fokról-fokra emelkedett és az alatta létesült különféle hasznot hajtó mezőgazdasági ágak neki úgy uraságánál, mint kartársai között felejthetetlen emléket biz tositanak. Kötelességünknek tartottuk a megboldogultról már azért is megemlékezni, mert a hetvenes években városunk ismert alakjai közé tartozott. — Serenade. A helyőrség tisztikara szombaton este kellemes meglepetést szerzett Kreitner Károly 76. gyalogezredben kapitány és neje, született: Jovic Mici bárónőnek, amennyiben a Kossuth Lajos utcai laktanyában lévő lakása előtt a katonai zenével serenadot adott azon alkalomból, hogy az ifjú pár a nászúiról haza tért. — A megye központi választmánya f hó 10-én szombaton d. e. 10 órakor ülést tart, melynek tárgya, a Hadik Sándor grófnak, a köbölkúti kerület országgyűlési képviselőjének lemondása folytán szükségessé vált intézkedések megtétele. — Zászlószentelés. Az esztergomi kath. földmives ifjúsági egyesület Vaszary Kolos bibornok, hercegprímásnak az egyesület fővédőjének aranymiséje alkalmával június hó 11-én saját helyiségében (Csillag-utca 380. sz.) zászlószenteléssel egybekapcsolt ünnepélyt tart. Az ünnepély sorrendje a következő. Pünkösd vasárnap d. e. fél 10 órakor gyülekezés az egyesület helyiségében; 3

A 10 órakor indulás a Szent Anna-templomba. 10 órakor szent mise, mely alatt az ifjúsági egyesület kara énekel. Zászlószentelés, végzi Bogisich Mihály v. püspök. A zászlószegek be verése. Az ifjúsági egyesület helyiségében; 1. Üdvözlő dal. Előadja az egyesület énekkara. 2. Zászlóavatásra. Vargyas Endrétől. Szavalja Tátus János ifj. egyesületi tag. 3. Ünnepi beszéd. Tartja Számord Ignác, elnök. 4. A mi zászlónk. Révay Gyulától. Szavalja Szenczi István, egyesületi tag. 5. Óda a bibornok hercegprímás aranymiséjére. Szavalja Német József egyesületi tag. 6. Hymnusz. Előadja az ifjúsági egyesület énekkara. Délután fél 5 órakor tekepálya megnyitás, versenydobás dijakkal. — Kerti Ünnepély. Az esztergomi iparos ifjak önképző egyesülete június 11 -én (pünkösd vasárnapján) saját kerthelyiségében tánccal, dijtekézéssel, világpóstával és különféle mulattató előadásokkal egybekötött kerti ünnepélyt tart. Az ünnepély kezdete d. u. 3 órakor, tánc kezdete d. u. 4 órakor, belépő dij személyenként 50 fillér. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély június 12-én, pünkösd hétfőjén tartatik meg. — Házvétel. A Seiffert örökösök tulajdonát képező házat, mely a Deák Ferenc utcában a karmesteri lakás mögött fekszik és a melynek fundusa érintkezik a kisdedóvóintézet fundusával, a kisdedóvóintézet megvásárolta. Ezzel az intézet telekje a Bottyán-utcáról a Deák Ferenc-utcába terjed át. A ház megvásárlásával az intézet a város tanügyének is szolgálatot óhajt tenni. — Yálasztás a köbölkúti kerületben. Hadik Sándor gróf a* köbölkúti képviselőválasztó kerület országgyűlési képviselője, mivel verifikálására kilátás nem volt, mert sem cselekvő sem szenvedő választó képességgel nem birt, megbízatását visszaadta választóinak, s igy a közel jövőben a köbölkúti kerületben uj választás lesz. — Az első fecske. Tudósítónktól vettük az alábbi sorokat. Alig hangzott el a képviselőházban a Hadik lemondásáról szóló elnöki bejelentés, máris Köbölkuton termett Kardhordó Árpád budapesti szivacskereskedő önjelölt, s csütörtökre f. hó 8-ára értekezletet rendezett, melynek az lenne feladata, hogy a központ előtt azt a látszatot keltse, mintha a kerület Kardhordót óhajtaná jelöltnek. Reméljük e mondva csinált értekezlet nem fog felülni Kardhordó úrnak. — Egyébként úgy értesültünk, hogy a központ hivatalos jelöltje : Dr. Kovács Dénes hirlapiró. Más forrásból vett értesülésünk szerint a köbölkúti egyesült ellenzék intéző bizottsága Szemere Miklóst jelölte képviselőnek. — Állategészségügy. Doroghon a sertésvész fellépett. — Szállítási kedvezmények megszüntetése. A mult esztendőben a takarmány hiány miatt az erő takarmánycikkekre vonatkozólag a hazai összes vasúti vonalakon kedvezményes szállítást a minisztérium most megszüntette. — Kifogott hulla- F. hó 6-án három emberi hulla úszott le a Dunán, melyek közül a csónakázó diákok a honvédtemetőnél egyet kifogtak. CSARNOK. Éjjel a pusztán. Mikor én oda értem, ketten ültek a tűz körül, Mihály bácsi, meg Palkó, a bojtárja. Mihály bácsi a szépen összehajtogatott subán ült. A szalonnát a tűz fölött egyenletesen forgatta s elégedetten csepegtette a zsirt a laposra szelt pirítósra. Palkó valami csutkakévéből csinált magának ülést s azon gubbaszkodott. Ő már ügyetlenebbül kezelte a szalonnát. Vagy a tűz mellé, vagy a füstre tartotta, de soha se a tűz felé. Ugy is nézett az ki! . . . Mivel pirítani lusta volt, hát csak nyers kenyérre csepegtetett. Már a mikor oda cseppent. Legtöbbször a kezére, vagy előrenyújtott meztelen lábaira csepegett a forró zsír, a mire fájdalmasan sziszegett a gyerek. — Ügyetlen az istenadta — magyarázta Mihály bácsi. — Most tanulja. Eddig mesterember volt. Csizmadia. Most juhász akar lenni. Jobban szereti a bőrt a birkán látni, mint dolgozni vele. — Majd beletanul. Leheveredtem a tüz mellé. Mélységes csend mindenfelé! Nyugaton még látszott a nemrég lenyugodott nap némi piros nyoma. Köröskörül az ég alján az esthajnal halvány pirja derengett. Fennt az égen pedig a telihold kergetődzött apró bárányfelhőcskékkel. A levegő, noha augusztus vége felé voltunk, meglehetős hűvös volt; valószínűleg a sürü esőzéstői, a ' mi azon a nyáron a mi vidékünkön járt. A tüz mellett azonban ezt nem igen lehetett érezni. Én, a városi ember kényelmes lustaságával végig nyúltam a puha gyepen s mig ezek a szalonnát sütötték, én hallgattam a puszta mélységes csendjét. Milyen beszédes az a némaság ! Milyen hangos az a csend! Kezdetben csak suttog. Regél ezeréves bűbájos tündérregét a délibábról, a puszták kacér leányáról, a ki megcsalja a tikkadt vándort, szeme közé kacag pajkosan a teltképű napnak, de azért a puszta tudja, hogy az a szeretője, mert azzal szökik meg minden este. . . Aztán mesél a millió tarka-barka virágról! Éjjel azok is elbújnak. Pedig inkább nappal kellene elbujniok, mert olyankor vár rájuk száz meg száz halál. Az ember lekaszálja őket. A hivalkodó kikericset éppen ugy, mint az ártatlan margarétát. Aztán az állatok! — A birka, meg a ló szépen elkerülik a virágokat. Csak az ökör, a buta ökör megy neki kíméletlenül s érdes nyelvével lesodorja valamennyit. . . Dalolni is tud a puszták csendje. Rég elfeledett, vagy soha meg nem irt nótákat nyalka csikóslegény ről, tüzes szemű csapiaméról. . . . Aztán szép juhásznérói, a ki ilyenkor szerelmesen húzódik az ura mellé a leterített subára. . . A vezérürü megrázza a nyakán a csengőt. Mihály bácsi mérgelődve dörmögte. — A fene eszi megint azt a sok kul lancsot. Még ilyenkor se hágy az állatnak nyugalmat. Nem elég, hogy egész nap kínozza. Aztán a gyerekhez fordult. — Ha jóllaktál, indítsd meg a meddőket a túri országút felé. Ott van egy kis mező. Nappal úgyse tud legelni. Most már a szalonna is megsült. A Mi hály bácsié szép piros volt, hogy kivánatos volt ránézni. A Palkóé ellenben olyan fekete volt, mint a korom. S mikor levette a nyársról, még vizzel leöntötte a bolond, hogy hamarabb kihűljön. Akkor meg éppen kutyának való volt. Hanem azért megette. Ivott rá egy jót a csobánból, aztán elment megindítani a meddőket. Ketten maradtunk. A tüz lassan-lassan kialudt. Már csak egy-két szikra pislákolt. Azt meg ellocsolta az öreg, hogy ne büdösítsen. Mikor az utolsó szikra ís kialudt, Mihály bácsi álmodozva szólt. — Igy alszunk el egyszer mink is. Én már nem sokára. Pedig még szeretnék valamennyit élni. Még várok valamit. — Mit vár? — Nem mondom meg, mert kinevet. — Csak nem olyasmit? — De olyasformát. Magának, meg tán másnak nevetnivaló, de nekem nem az. Én várok valamit. — De mit? — Egy üzenetet. — Honnan ? — Kossuthtól. — Hisz meghalt ?! Az öreg megbotránkozva nézett rám, azután csendesen szólt. — Tudom. De én azért várom. Egy darabig nézett maga elé, aztán folytatta. — Mikor ezelőtt ötven esztendővel Gyulára vittek ! Istenem, de régen vót az! Mit tudtam én, minek vittek. Szivesen mentem, meg nem is. Menni kellett, mert úgy mondták, hogy az a magyar becsület dóga. Hát mentünk. Mert többen vótunk endrődiek. Timár Gergely, Timár Pál, Német Imre, Kurilla Miksa — meg többen. . . Még Gyulán megtanultuk a nótát. Gyulától Aradig, Aradtól Vásárhelyig, Vásárhelytől Vácig, Isaszegig, Kápolnáig, meg a teremtő Isten tudja meddig — mindég ez a nóta járta. . . Szép nóta vót. A templomba se hallottam életembe szebbet. . . Soha se felejtem el. , . Azt a nótát mondtuk negyvenkilencben is Világosnál is. . . Igy nyár utolján vót az. . . Elvették a lovat is, a fegyvert is. A kardot bedugtam a pantallóba. Oszt, hogy sántítva léptem, nevetve mondta német: Meglőtték a lábad, ugy-e kutya? .... Bizony meg. Meglőttek minket mindnyájunkat. ... A vezért is, a közhuszárt is. . . Pedig hallgatott az ágyú, gúlába vót a puska, hüvelyben a kard, hej! azért mink mégis meg votunk sebesülve. Mikor igy kifosztva útnak eresztettek bennünket, azt se tudtuk, merre menjünk. ... A kik életben maradtunk, mind együtt vótunk, csak Timár Gergely hiányzott. Az még előtte való nap haza szökött lóval, mindennel. . . . Ugy bujkáltunk a kukoricák közt, dülő utakon, hogy ne lássanak bennünket. Csak éjszaka mentünk. Ilyen szép éjszakák voltak, mint ez a mostani. . . A nótát nem vehették el tőlünk. Az a mienk maradt. Messzire hallatszott a nótánk az éjszakákban s ugy mondják, hogy a hun meghallották széles Magyarországon — riva fakadtak az emberek! . . . Mink is ríttunk. De csak éjszaka, bent a kukoricában, hogy ne lássa senki. Nem is látta azt senki. Még tán a jó Isten se, mert az is elfordította a fejét nagy Magyarországról. Mihály bácsi felállt, Az arca tüzelt, a szemében fojtott tüz lángja lobogott, de könye nem volt. Tán nem akarta most se, hogy más rini lássa. . . Állva beszélt tovább. — A pajtásaim már mind elhaltak. Ketten maradtunk csak Kurilla Misával. Ez előtt együtt vártuk az üzenetet, most már csak ketten várjuk. De én soká várhatom. Kivénültem az életbe . . . Pedig én ugy érzem, mán nem kéne várni. Mikor igy éjszaka magam vagyok a karámon, oszt ki fekszek az akol elé, mindég, de mindég azt gondolom, hogy gyünnek .... A fülem oda nyomom a földhöz. Olyan lódobogást hallok. . . Mintha nagyon, de nagyon sok ló gyünne Túr felöl. Az országúton gyünnek. . . Mikor Simára érA rádió-actiiv Schmitlthauer-féle Igmándi keserűvíz reggel félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztító, mint ivó kúra a Karlsbad és Marienbadi gyógymód meglepően gyors es sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz, amelyben RADIUM fedeztetett fel. Gydgyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegben Esztergomban: Leitgeb J., Vörös J., Jalköczy I., Metz S. Willi J. urak üzletében. FőszéMldés a forrástnlajdonos: = Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. =