Esztergom és Vidéke, 1905
1905-01-15 / 5.szám
ESZTER6IH es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak; Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . PMopp Gijüla és Brennei 1 Ferenc. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. = Képviselő-választáskor. Esztergom, január 14. Mindenfelé leng-lobog már a világ legszebb zászlaja: a vorös-fehér-zöld, azt hirdetvén, hogy nagy dolog van készülőben : az országgyűlési képviselő-választás: Nem politikai vonatkozásában szólunk a kérdéshez, hanem a polgári önbecsülés szempontjából. Valóban nagy dolog is, hogy helyesen tudjuk kiválasztani polgártársaink közül azokat, akiket megbízunk, hogy nekünk törvényeket alkossanak, törvényeket, amelyektől függ hazánknak és minden lakójának a fenmaradása, jóléte és boldogsága. A választók kezébe van letéve a haza sorsa. Nemcsak jog ez a választás, hanem olyan nagy felelőség is, mely reánehezedik a lelkiismeretre. Ez a lelkiismeret csak akkor lehet nyugodt, ha nem vak szenvedély, nem a győlölség, hanem a jó zan ész, a higgadt megfontolás, a haza édes mindnyájunk közös érdeke által vezettetik. Az a szépen lengő nemzeti zászló, hazaszeretetet, békességet, reménységet hirdet. Értsük meg annak intő szavát. A legszebb polgáDalA levelem, a rózsámhoz Megírva ; Magam irtam rózsaszínű Papírra. Azt kérdezem . . . azt irtam a Levélbe' : Enyém lesz-e, teljesül-e Szivem édes reménye ? Dalos madár lett szerelmem Postása ... Vájjon hoz e feleletet Reája ? Bús szivemben valósulna A remény, Ha válaszul azt írná a Barna kis lány — hogy enyém I Felelet jött, egy aranyos Levélbe, Olvasom . . és hull a könnyem Beléje. Hull a könnyem mert ő . . . mert ő Azt irja — — — Hogy a kezét . . . hogy a szivét Mindörökre más bírja. Tuba Károly. rijog gyakorlása ne hintse el közöttünk a viszálykodás, gyűlölség magvát, ne támasszon köztünk vihart egyenetlenséget. Tiszteljük egymás meggyőződését. Vájjon ha különböző utakon hordjuk is a téglákat a nemzet védbástyájának: a törvények építéséhez : nem egyforma-e a mi érzelmünk, ha becsületesen teljesítjük kötelességünket. Ne okozzon nekünk keserűséget a másféle meggyőződés s mi se okozzunk keserűséget a más meggyőződésben lévőknek. Lehetünk különböző véleményben, de a mi véleményünknek nem szabad annyira elfajulni, hogy kétségbe vonjuk a mások véleményének tiszta elvét. Vájjon az édes anya csak a szőke, vagy csak a barna gyermekeit szereti-e, vagy pedig nem nézi azoknak szinét, hanem csak azt nézi, hogy ki szereti gyermekei közül őt legjobban és ki igyekszik, ki munkálkodik azok közül az ő boldögitásán ? Vájjon a beteg azt áldja-e jobban aki neki ételt, vagy italt nyújt nehéz betegségében, ha tudja, hogy az étel és ital egyformán adják vissza az ő erejét és egészségét? Klárika. Négyen szoktak a teremben dolgozni, négy szép leány. Egyik barna, másik szőke, mindenik más természetű. Egyik szép, mint egy angyal, de kissé hideg s e mellett végtelen szellemes, a másik a legnemesebb lélek az élet bizonyos komolyságával, a harmadik naiva a legnagyobb fokban, ki talán sirni tudna, mert egykori babájának orra kormos lett, a negyedik a megtestesült nyugodtság. Mindenik nő volt, talán az élet iskoláját még egyik sem ismerte. Vigan tudtak nevetni a csekélységeken, de ép úgy szomorkodni is. Együtt nevettek akkor is, midőn Iván lépett be. Mindnyájan ismerték, az ifjú is őket, de őt csak egy érdekelte. Nap-nap után megjelent a teremben úgy, hogy szinte feltűnt, ha nem látták. Eleinte vigan töltötték az időt, de később Klárika a kiválasztott, önkénytelenül is lesütötte szemeit, midőn Iván benyitott, talán érezte, hogy a kíváncsi szemek őt nézik. Találgatták egyenkint, hogy ki lehet az, kinek kedvéért megjelenik. Gondolták, hogy Klárika, de biztosan nem tudták. Egy alkalommal azonban együtt távoztak az épületből. Klárika csendesen haladt, Vájjon a természet felvirágoztatására a nap melegének van-e nagyobb hatása, mint az esőnek, s kárhoztathatjuk-e egyiket a másik rovására, holott mindkettő éltet és erőt ad ? Nem, nem szabad nekünk kárhoztatni egymást az ellenkező véleményért, ha az a józanság, a becsületeség és a haza javára törekvés tiszta forrásából fakad. Volt egyszer egy hatalmas nép, mely a világot majdnem egészen meghódította: a régi római nép. Ennek világ birodalmát ez a jelszó tette nagygyá, hatalmassá és vette körül bevehetetlen sánccal: a haza java legyen a legfőbb törvény! És mig ehhez a jelszóhoz ragaszkodott, minden ellenség reszketett előtte, belől pedig virágzott és boldog volt: de mikor megszegte ezt a jelszót, mely bűvös abroncskér. t tartotta össze a nagy birodalmat: mindjárt szétbomlott az s ma már csak a hire van meg.. Nekünk is a haza java legyen a legfőbb törvény ! Ez legyen irányadó a mi választási mozgalmainkban, ez legyen a mi világító tornyunk a tenger közepén, a mely felé biztosan irányozhassuk a mi Iván mellette, közömbös tárgyról folyt köztük a szó. Mig ők beszélgettek, addig társai kacagva futottak össze. — Én tudtam, tudtam előre 1 — erősítgették, bár nem volt, aki tagadta volna. Klára és Iván egy ideig egy uton haladtak, mig végre Ivánnak feltűnt szótlansága és állandó szomorúsága. — Talán kellemetlen vagyok Klárikának, kérdezte, hogy oly csendes. Legyen őszinte ? Nem kellemetlen ! — válaszolt röviden. Majd kis idő múlva, mintha erőt merített volna, szólt: — Ha nem haragszik, úgy mondanék valamit. — Ugyan mit ? — Én azt hiszem Iván, hogy maga azért kisért, mert szeret, de én nem vagyok szabad. Én is szeretek valakit. Nem tudtam képmutató lenni, hát inkább hallgattam, amint észre is vette. Én becsülöm, de mást szeretek. Azért lehetünk jó szívvel egymáshoz, talán lesz olyan, akit maga is és aki magát is szeretni fogja. Engem meg elfeled. — Soha! Én soha! — ismételte Iván. — Azt csak mondja! szomorúan nézett rá, mert sajnálta. Hisz mindent el lehet feledni. — Csak magát nem Klárika. Ne utasítson el, talán megváltozik s jut nekem is hely szivében. hajónkat, ez legyen a mi fénylő szövétnekünk, a mikor keressük azt az embert, akinek kezébe akarjuk letenni a haza sorsát; ennek a fényénél ismerjük fel az igazi prófétákat és tudjuk megkülönböztetni a hamissaktól. Nézzük azt a háromszínű zászlót ! Szivében, közepén fehér! Ne essék mocsok azon a fehér színen ! A békesség uralkodjék a választások felett. —k. A közigazgatás menete a megyénél. Esztergom, jan. 13. Esztergom megye közigazgatási bizottsága eltérőleg az eddigi szokástól kedd helyett szerdán, f. hó 11-én tartotta ülését, melyen a közigazgatásnak december havi menetéről referáltak az előadók. Az ülés a szokottnál jóval hamarább ért véget, a mennyiben érdemlegesebb dolgok napirendre nem kerültek. Elnöklő főispán megnyitván az ülést, az uj év alkalmából a bizottság tagjainak legjobb kivánatát fejezte ki, erőt egészséget kivánt, hogy feladatuk teljesítésében, a megye javára való munkálkodásban eljárhassanak. Majd Hamar Árpád volt árvaszéki elnököt parentálta el, s in— Sajnálom Iván, de nem ígérem és nem is szeretném, ha úgy lenne. Tudta, hogy nem szereti s nem engedte, hogy egy percig is álltassa magát. Elválltak utaik, bár tovább is egy épületbe jártak, de külön jöttek mentek. Köszöntötték egymást és ezzel vége volt minden érintkezésnek. A kis társaság ismét odajutott, hogy nem tudott semmit. Látták jönni-menni őket, de se Klárikát, ki elég vidor volt, se Ivánt, ki a sebet hordta, nem kérdezték a történtek felől. Ismét találgatták az okot, mindenik magában. Tervezgetésük irányt is nyert, midőn Klárika egy alkalommal véletlenül elszólta magát, hogy egy fiatal mérnöknek diványpárnát készít ajándékba. Összenéztek mindhárman egy varázsütésre, mintha mind azt mondta volna — ugy-e tudtam ? Vig fecsegések közt multak napjaik, már egész el is feledték volna Ivánt, ha nem látják mindennap s nem mennek el mellette egyazon folyosón. Alakját megszokták, közömbös lett. Kis társaságukba a mérnök személye került anélkül, hogy látták volna, vagy csak ismerték volna. Róla folyt a beszéd. Klárika nem győzte dicsérni, mily szépen táncol, mily vig társalkodó és előzékeny. .Esztergom, és Vidéke" tárcák,
