Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-22 / 33.szám

Nagyon érzékeny az altalaj fakadó vize és viszont a tartós szárazság iránt, miért is nem szabad oly földbe vetni, melyben a lefelé törekvő gyökér vizet ér, és melegebb vidéken nem szabad ez okból későre hagyni a vetést. Különösen figyelni kell a talaj tisztaságára. A ientermelés sikere tehát függ a jó oroszországi magvetéstől, amelyet vagy minden évben kell cserélni, vagy legalább is két-három évnél tovább nem vetni változtatás nélkül. A lentenyésztés ideje rövid, többnyire 3 hónapra terjedő, úgy, hogy ahol korán elvetik, a rozs aratása előtt tisztába is lehet hozni. A vetés már márciusban megkezdhető, rögtön a fagy kiengedfével és ez fogja képezni a gazda első jövedelmét, úgy, mint a repcénél. A len mivelésénél nem szükséges drága gazdasági eszköz, csak e

gy jó vaseke, vasborona, henger és porhanyitó, — ez eszközöket 5—6 gazda együtt is beszerezheti, — mi új forrás lesz. Vetését illetőleg a növény termelésénél a vetésforgást változtatni kell. Egy és ugyanazon földbe 6-7 évben egyszer vethető. A föld kell, hogy erőben legyen. Friss trágyázást nem tűr a len, valamint kövér, réti földet sem, ebben megdűl és megrothad, a szalmája tűzrevaló lesz, sőt a gyomot is jobban neveli. A len trágyázott földbe, kalászos növény után vetendő és pedig oly után, mely korán lesz learatva, hogy a földet jó eleve el lehessen készíteni. Lóhere után is vethető, tudva azt, hogy a lóhere a gyomoktól megtisztítja a földet; vagy rozs után, midőn is a rozstarlót, mely már megelőzőleg trágyázva volt, felszántjuk, mely szántás ne legyen mély, hogy a tarlón kihullott gyommag rögtön kikelhessen. Szántás után szükséges a hengerezés is. Ősszel a.gyom kiboronálandó. Késő ősszel a föld ismét lehető mélyen felszántandó, hogy a len gyökere minél mélyebben lehathasson a földbe. Télen át a hó belepi a mélyen szántott földet és tavasszal, midőn a hó elolvad, jönnek az utófagyok, amelyeknek elmultával a földnek rögös, hantos teteje szétfagy, porhanyóvá lesz, a nedvesség mindig lejebb lejebb száll, mig végre a fold teteje megszárad úgy, hogy a rálépő ember lába tisztán marad, akkor azután 5—6 nap múlva megkezdhetjük a tavaszi munkát. A tavaszi munka megkezdésénél legelső a boronálás, hogy a rögöket egészen széjjeltörjük és a rajt levő gyomot kitépjük. A munka megkezdése előtt műtrágya is használható holdanként 2—300 kgr. kainit, nehezebb talajon 2—300 kgr. superphosfát, mit széjjel kell boronálni. Pólya Lajos, ev. ref. lelkész. Fönmaradásunk okai. Budapest, ápril 22. (K. L. dr.) Gróf Andrássy Gyula történetbölcseleti művet irt Magyarország létének okairól.*) A nagy irodalmi esztétika munkából eddig két kötet jelent meg. Az első a honalapitástól a mohácsi vészig elvonuló történeti eseményeket vizsgálja, a *) A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bpest I kötet 1901. II. k. 190*. Franklin T. Ára 12 k. második, mely nemrégiben látott világot, Bocskay koráig folytatja a vizsgálódást. A kiváló mű vezérgondolata az, hogy a középkorban egyes-egyedül az erőket összefoglaló királyság volt képes oly közállapotok teremtésére és állandó föntartására, amelyek mellett alkotmányos élet fejlődhetett és virulhatott. A jövőben csak úgy tarthatjuk fön magunkat, — irja az illusztris szerző — ha megőrizzük erős faji érzetünket, ha ezt anélkül, hogy bensőségében, mélységében, igaz voltában gyengülne, a modern világ tágabb, humanisztikusabb fölfogásával, európai szellemével össze tudjuk egyeztetni s ha fajunk hű és törhetetlen szeretete mellett mások gyűlölésétől mentek tudunk maradni. Veszélyeztetett helyzetünk teremtette meg az összetartás érzetét s e tudat volt multunk főszerencséje. Ez óvjon meg bennünket a jövőben is a balga chauvinismustól, amely nem erő, nem az a nyugodt önérzet, amely embernek és nemzetnek egyedül válik díszére és hasznára, hanem léha hiúság, amely elvakit egyént és memzetet egyaránt nevetségessé és gyengévé tesz, őket a maguk hibáinak megismerésében megakadályozza s hajlandóságot kelt bennük kockázatos vállalatokra, mert saját erejükről és hatalmukról túlzott fogalmakat támaszt, nem kelt rokonszenvet, mert csak sérteni tud, nem ébreszt tiszteletet, mert mint minden kérkedés csak megmosolyogni való. A katholiktts papság történeti hivatását, valamint rendkívüli befolyását a magyar királyság fényének emelésére, a következő glosszákban méltatja: Az Árpádok hatalmának egyik forrása a kereszténység meghonosítása és az egyház fölött gyakorolt protectió volt. A munkát, melyet jelenleg a napisajtó és a tudósok együtt végeznek, a középiskolában az egyház egymaga teljesítette. A szereplő egyének hírnevét és dicsőségét a jelen és az utókor szemében a papok állapították meg, népszerűség és köztisztelet szerzése vagy elvesztése jórészt rajtuk állott. Ez adott becset a dicsfénynek, amellyel a szent királyok alakját övezték. A magyar királyság fogalmát az istenáldás és a papság propagandája olyan fenségessé tette, amilyenné tenni ezidőben más tényező képes nem volt. A királynak gyakran csodatevő erőt tulajdonítanak. Szt. István és Szt. László sírján a vakok szeme látásra nyílik, a siketek füle befogadja a szót. A belső harcok és erőszak fegyvereiről, melyek a közelmúltból még mindig fájdalmas emlékűek, a multakra vonatkoztatva igy nyilatkozik: Fegyverek használata nélkül alkotmány még ki nem épült. Mihelyt teljesen lehetetlen volna hozzájuk nyúlni, veszélyben forogna a szabadság. De ezt a törvényben megengedni, szokássá, rendszerré emelni, hiba. Erőszakhoz csak olyan szükség esetében helyes nyúlni, amely törvényt bont, amikor a harc jogtalansága sem riasztja tőle vissza a nemzetet. Még a középkorban is káros volt a társadalmat belső harcokra biztatni. Az államférfiak hivatásáról a következő jellemzetes definitiót adja: A legnagyobb államférfiak is a jelennek dolgoznak, a kor legsürgősebb kívánalmainak s a pillanat legégetőbb szükségeinek szolgálnak. Tanulságos felfogást fejez ki a kormány és a nemzet kölcsönös egymásra hatásáról: A szabad alkotmányok rendesen azért mennek tönkre, mert nem tudják a végrehajtó hatalomnak azt az erőt megadni, amely nélkül a társadalom sohasem virágozhatik. Erős kormány nélkül nincs jólét és haladás. A szabad államban sem. Az a nemzet, mely szabad óhajt lenni, kormányát befolyás alatt tartja és gondosan ügyel a korlátokra, amelyek a végrehajtó hatalmat körülzárják. Kénytelen vele, hogy igy tegyen. Különben martalékává lenne vezetőinek. De ha ezt a természetes és helyes ösztönét követi, az a veszély fenyegeti, hogy a kormány túlságosan elgyengül é sa gyorsan váltakozó áramlatoknak játékszerévé lesz. Még ma is alig van igazán erőteljesen igazgatott állam, a hol a kormány valóban a nemzet befolyása alatt van és a hatalmas központ mellett tőle jogaiban független a társadalom. Talán egyedül Angliának ilyen ma az állapota. De ott is megkönnyíti a probléma megoldását az, hogy a kormánynak, eddig legalább, kisebb erőre volt szüksége, mint a continens államaiban. Leginkább jellemzi a nemes gróf politikai felfogását a szabadságról, a kormány hatásköréről s a társadalom függetlenségéről szóló elmélkedés: Sehol sincs annyira szükség erős kormányra, mint nálunk. Nemzetközi helyzetünk, Ausztriával való kapcsolatunk, aránylag szegény voltunk, nemzetiségi viszonyaink egyaránt megkövetelik, hogy a jövőbe tekintő, erőskezű, következetes legyen vezetésünk. Bizunk is vele; de a szabadság rovására erősödtek meg kormányaink. A parlamentarizmust helyes alapon fejlesztettük. Van is iránta érzete a nemzetnek; a continens egy népe sem érinti meg jobban és él vele helyesebben. Annyi hatása van a közvéleménynek, a nemzeti érzésnek az államra, hogy nemzetellenes irány nálunk nem ütheti föl fejét. Faji érzésünk, hazaszeretetünk oly erős, hogy magyar kormány és magyar többség nem képzelhető, amely a magyar érdekeket tudatosan megsértené. Más pedig a mai alkotmány alapján nem uralkodhatik rajtunk. De azért szabadságunk mértéke mégsem kielégítő. Legnagyobb kincsünk, jogunk önmagunkért élni, védve van; ennyiben azonban másutt a zsarnokság is részesiti a népeket, a cár is, a szultán is. Még nem a valóságos önkormányzat, nem a nemzet életerejét fejlesztő komoly szabadság az, ha idegen erő és akarat nem kormányozhat. A valódi szabadság nálunk jelenleg fogyatékos, mert a társadalom gyenge és nem eléggé független a kormánytól. Erőskezű vezetésre volt szükségünk. Az államférfiak és politikusok, akik ezt érezték folyton szőtték a szálakat, amelyek a polgárokat függő viszonyba juttatják. A gazdasági fejlődés is az állam beavatkozásának növekedését segítette elő. Gyorsan és ijesztő módon terjeszkedett tehát a kormány hatásköre. A közigazgatás is a túlságig centrálizálódott. Hogy nemzeti feladatát megoldhassa, és a vidéki közegek gyarlóságát is pótolja, a tennivalók óriási halmazát ruházták az országos hatóságra, oly halmazát, hogy jól nem végezheti el, segítségével azonban csaknem mindenkire széles ez országban nyomást gyakorolhat. A jövő feladata a társadalom függetlenségét fokozni s az általános értelmiséget annyira emelni, hogy a parlament nagyobb súlyú legyen az állam életében s a nemzet ne álljon anynyira, mint most a kormány anyagi nyomása alatt, hanem főleg erkölcsi eszközök legyenek azok, amelyek vezetésre kiképesitenek. A társadalom vezető elemei közt az aristokratia helyzetét a következő világos értelmezéssel határozza meg : Ma a középosztály vezetését fogadja el legszívesebben a társadalom. Az aristokratia kiszorult kiváltságos állásából; ahol azonban nem vérzett el a természetes és elmaradhatatlan fejlődés ellen folytatott meddő küzdelmében, a hol megóvta a kapcsolatot a nemzet szellemével: ott tradícióinál, becsvágyának állami irányával valamint az öröklött vagyonon alapuló függetlenségénél fogva fokozott kötelesség teljesitésében, a közügynek szentelt tevékenységében még mindig igen szép és különleges hivatása van, de csak az esetben, ha elfogadja az új helyzetet és a többi vezető elemhez csatlakozik. A demokratia és kinövései a történet folyamatának szemléletében többször eszmélkedővé teszi a kiváló politikust: A demokratia — úgymond — nagyrészt azért vált egyedül üdvözítő tantétellé, mert a föl nem tartóztatható evolutió benne talált arra az általános igazságra, arra a természeti törvényre, arra az emberi jogra, amelyre az újkorban minden követelés a maga igazát alapítani szereti. Helyes politikai ambíciók a demokratia nevében győzedelmeskedtek. Ma ellenben a theoria következetes alkalmazása oly rétegek kezébe juttatná az uralmat, amelyek ez idő szerint vezetésre még nem értek meg. Végül bemutatjuk Gróf Andrássy Gyula nagybecsű művének uralkodó eszméi közül a Habsburgokról szóló higgadt történeti kritikával megirott fejtegetését : A mohácsi vészt követő idők viharainak s, azok közt való fönmaradásunknak az a magyarázata, hogy a Habsburg-dinasztia, ámbár nagy időn át nem visz magyar politikát, ámbár nem azonosítja magát érzelmeinkkel és érdekeinkkel, s nem fordítja a nemzet önfentartási ösztönét a maga hatalmának fokozására, mégis absolut uralomra tör. Önfentartási ösztönénél fogva a nemzet nem mellette, hanem ellene foglal állást. Erős anyagból valónak kell lennie annak a nemzetnek, mely annyi viszontagság közben is megtudott állani. Hiába is keressük párját a világon. Rendkívüli ülés a megyénél, Esztergom, április 20. Félreért az, ki azt hiszi, hogy jelen soraimnak célja, a megyei gyűléseket bírálgatni. Nem! S ha mégis azt irom, hogy emlékezetem óta régóta nem volt a megyének oly parlamentáris modorban és tónusban lefolyt ülése, mint a szerdai ezzel' nem az elmultakat akarom elitélni, hanem a szóban forgót különösen kiemelni, mint amelynek tanácskozási modora valóban distingvált színvonalon állott. Az ügyek tárgyalásánál nem a különféle érdekek által alkotott pártok álltak egymással szemben, hanem a meggyőződés szülte más-más véleményűeknek egy közös cél megvalósítására, a közjóra törekvő harcosai. Nyugodt, higgadt, tárgyilagos kezelése az ügyeknek jellemezte az ülést, melynek 210 pontból állott tárgysorozata különösen felemlíteni valót nem ölelt fel. Formai elintézést igénylő dolgok voltak azok nagyobbára, melyek az állandó választmány meghányt-vetett véleményével kerültek a plénum elé. Felemlitésre méltó, hogy két bizottság alakíttatott meg, és pedig az állandó választmány, melynek tagjaiul: Boronkay Jenő, dr. Burián János, Büttner Róbert, Éttér Gyula, Frey Ferenc, Geiger Ferenc, Haán Rezső, dr. Helc Antal, Hollósy Károly, Hóllósi Rupert, dr. Hulényi Győző, báró Jeszenák Gábor, Kobek István, Kollár Péter, Mattyasóvszky Lajos, Müller Ernő, dr. Prokopp Gyula, Reusz József, Reviczky Károly, ifj. Rédly Gyula, Rudolf Mihály, dr. Seyler Emil, Stein Manó, Tauber Mihály, Usztanek Antal, Vadászfy Jenő, Vancsó Gyula, Wéber Gyula és Vimrner Kálmán, mig az egészségügyi bizottságba: dr. Burián János, dr. Csernoch János, Etter Gyula, Haán Rezső, Magyary László, dr. Perényi Kálmán, Pongrácz Kázmér, dr. Prokopp Gyula, Reusz József és B. Szabó Mihály választattak meg, aminek megtörténtével most már a megyei bizottságok, mind megvannak alakítva. Memor.