Esztergom és Vidéke, 1905
1905-04-20 / 32.szám
Esztergom, 1905. XXVII. évfolyam* 32. szám. Csütörtök, április 20. ESZTERGOM es T18ÉKE r _ r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijala és Brennei 1 Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-uíca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Társadalmunk. A fejlődés korát éli a magyar nemzet. Fő, forong benne az őserő, s a nemzeti lények alakulása még nem bevégzett tény, hanem csak a vegyi folyamat egy átmenő állapota. A szerves és szervetlen anyagok még erős különválásban vannak ; az egyik leülepszik a fenekére, a másik csomósodva úszkál a folyadékban, a harmadik réteg a felszínére csap föl s ebből is habzó, tajtékzó íehér anyag válik külön, mely ki-kicsap az üst szélein s mint gőz keresi a távolságokat. Ez a kép erősen szimbolizálja a magyar társadalmi állapotokat mostanában. Sehol a világon nincs olyan tagolt állapotban a nemzettest, sehol a világon annyi balfelfogás, annyi előítélet, annyi türelmetlenség nem nyilatkozik meg a társadalomban, mint minálunk. Majdnem olyan szine van a dolognak nálunk, mintha visszafelé haladnánk a középkor századaiba y mintha nem is hallottunk volna még az egyenlőség, testvériség mártíroktól szentté avatott tanairól. Az ősnemes csak lóhátról beszél Egy ií£ az án nagy férfiú. — Rajz a Csendes-Oceán tájáról. — Az időben Sydney lobogója még nagyhatalom számba ment a délvidéki tengereken, és még nem jártak arrafelé a vasbádog ládákkal megtömött sárgarézpántos gőzösök, melyeknek supergargó-i sorra kizsákmányolják az Ellica, Kingemil cs Gilbert szigeteket s vigéc módra megrendeléseket gyűjtenek „szállítandó" árucikkkékre. Azidőben még tisztes korú hullámhasogatók mártogatták jól megrakott, esetlen derekukat a Csöndes Óceán hömpölygő habjaiba, mint például a Spee, a Lady Alicia és Báteson ; ezeknek az ódon hajóknak kés, balta, puska, szesz-rum és jó dohány volt a „rakományuk", ellenben az újdonsült gőzösök csupa fehér napernyőt, papiros-csizmát és cipőt, német csinálmánya varrógépet, meg aztán mindenféle olajnyomatos képeket cipelnek magukkal — a képekről pedig azt mondja a papirgalléros — kézelős: csinosan kikentfent supercargo, hogy nevük „zephyr",és legelőször is Emiliához, a benszülött tanító, teleségéhez állit be velők, mivelhogy a tanítónő a legelőkelőbb hölgy a vidéken, a köznemessel, az meg csak kisujját nyújtja az újonnan nemesitett polgárnak. Emez pedig kiemelkedni érzi magát a polgári osztályból és kegyelmet gyakorol az értelmi osztály iránt, ha szóba áll vele. A lateiner felesége lenézi a kereskedő nejét, ez meg az iparost, aki viszont talál egy nálánál még alacsonyabban álló népréteget, melylyel fölényét éreztesse. Ez a létra aztán máskép alakul, a mint vallási és felekezeti szempont, vagy vagyoni állapot képezik a hágcsó fokozatait, a melyen az emberek kapaszkodnak, vagy lebzselnek. Mert nem okvetlenül szükséges, hogy valaki maga szerezze a vagyont ahhoz, hogy kisebb vagyonú polgártársait lenézze, s nem okvetlenül szükséges, hogy valaki abban a hitben szülessék, amelyben él, azért az egyik vallásfelekezet nyilvánosan lesajnálja a másikat s meggunyolja lelki meggyőződéseit. Ezekből a nyilvánvaló ferdeségekből származik minden nyomorúságunk, minden társadalmi veszedelmünk. ^ A mig nem lesz egyöntetű, erőteljes nemzeti irányú magyar társadalom ; a mig az osztályok egyhát csak illik, hogy ő válasszon legelőször. Azidőben a Tokelum és Kingenill szigeteken még hirük-hamvuk sem volt a maguk dolgát nagy ügyesen ellátó benszülött hittéritőknek, hiszen akinek szüksége volt valamire, az csak a helybeli fehér kereskedőkhöz állított be. Ez a fehérbőrű kereskedő ember rendesen valami kemény koponyájú nyers természetű férfiú vala — hol egy, hol más ausztráliai vagy amerikai cethalász hajóról szökött volt meg, vagy pedig valami vándor izmaelita volt, aki bizonyos okokból jobbnak találta itt az egyenlitő-melléki Csöndes Óceánnak dacos jellemű, lármás és szegénységben nyomorgó népei közt élni, minthogy a Society és . Aíarqueias szigetcsoportoknak egyhangúan boldogságos völgyeiben álmodozza végig a napjait. Ilyen ember volt Probyn is, aki az egyik Ellice szigeten lakott, egy alacsony fekvésű, kerek formájú koraltermő szigetecskén. Valami sydney-i cethalász hajóról származott ide egy napon, egy láda ruhát, egy vagy két puskát és egy mázsa préselt dohányt hozva magával; egy vad szemű, szenvedélyes tekintetű benszülött asszony is jött vele, akinek mezítelen vállára és kebelére hosszú, fekete haj hullámzott alá ; az asszonnyal eg}' gyermek is volt, valami őt esztendős. mással csak ujjheggyel érintkeznek s üres, léha tagok képezik a boldogulásnak egyetlen alkatelemét, addig nem fog eloszlani az a sivárság, mely most a társadalmi cselekvést törpévé bénítja s valósággal a porba sújtja a haladás iránt való vágyat. Ha a karrierhez manapság elégséges egy címerrel hímzett zsebkendő, vagy aranyszegélyű cvikker, akkor minek csodálkoznunk az igazi erőteljes tehetség, az ambíció háttérbe szorulásán. A hatalmas tudós, akit a nemzeti géniusz nemzedékek átalakítására predesztinálj félre fog állani a tudós szerénységével, mihelyt a küzdőtéren egy cifra, üres és léha uraccsal kell összeütköznie. A tehetség, az erő sohasem álhat az akamokság mellé, mert kerüli az összehasonlítást, mely ugy lehet külsőleg a hátrányára üthet ki. Ezért van aztán, hogyha a nemzeti társadalomhoz, az erős, egységes, hatalmas nemzeti társasághoz szólunk, hát nem jelentkezik senki, üres pusztában kiáltunk, mert a nemzetet épen azok nem képviselik erőteljesen, akik azt hiszik, hogy csakis ők és egyedül ők képezik a nemzeti erőt. Probynt a cethalász hajónak második, tisztje hozta ide egy csónakon. A fölizgult benszülöttek körülrajzolták a jövevényeket ; a tisztnek nem igen tetszett a nézésük, igy hát rövidesen bucsut mondott Probynéknak és a matrózok sietve visszafelé kezdettek evezni a hajójuk irányában, mely egy kis öböl vizén lengett,: orral a szabad tenger felé. Ezek után a zajongó népség közelebb szorult Probynhez és a feleségéhez, s a kérdések özönével árasztotta el őket. A házaspár egy szó feleletet sem adott a kérdésekre. Probyn SZÍVÓS izomzatú :j ritkás hajú, szinár férfiú volt, mélyen ben-; üllő nyugodtszemekkel: egyik lábát a mázsa dohányán nyugtatva, zsebre dugott kezekkel csendesen állt ottan. Felesége dacosan nézett arra az ötven-hatvan vörösbarna bőrű benszülött nőre, akik köréje tolongva mohó kíváncsisággal bámulták az idegen asszony arcát; a rémülettől néma gyermek anyja mellé kuporodva, annak ruhájába kapaszkodott. A fülrepesztő zagyva kiabálás és őrült hadonászás egy csöppet sem lepte meg Probynt, mert azzal tisztában volt, hogy veszedelemtől nem kell tartania. A falu feje még nem jelent meg a helyszínén, rend és csend csak az ő megérkeztekor fog helyre állani. Végre elcsöndesültek a benszülöttek és jobbra-balra utat nyitottak Ennek pedig meg kell változni rövid időn. Azt hisszük, hogy az a vegyi folyamat, mely az üstben most folyik, a közel jövőben fog elérkezni ahhoz az időponthoz, amely benne forrongó folyadékot egyöntetűvé, egyforma vegyületté főzi s kidobja magából a salakot, a felszínén úszó csak üres buborékokból álló habot. Az egyöntetű, az együttérző, az összetartó, igazán magyar társadalom fogja átvenni a nemzeti miszsziót, mely még betöltésre vár, hogy szilárdan ellentálló bástyáit épitse meg a magyar nemzet jövőjének.] Csak ne keressük azokat a hajszálvonalakat, amelyek elválasztanak bennünket, hanem lássuk meg azokat a nagyérdekeket, amelyek követelik azt, hogy összetartsunk. Akkor lesz magyar nemzeti társadalom. T—T—. Budapest nyaraló vidéke. 3 ") Budapest, ápril 8. (K. L. dr.) A budai hegyvidék tájszépségei összefügő láncolatban egész *) A „Budapesti Hirlap"-ból vettük át a neves irónak, lapunk munkatársának dr. Körösi Lászlónak felhatalmazása alapján ezen cikket, mellyel fényes bizonyítékát adja ujabban is annak, hogy mennyire szivén hordja szülővárosának és a megyének felvirágozását. A szerk. Tahori-nak, a főnöküknek. Tahori kövér ember volt és teste kókuszdió olajtól fénylett; kezében egy ébenfahusángot tartva, odaállt a fehér ember elé és tetőtől-talpig végignézett rajta. A vizsgálódásnak ugyiátszik, kedvező volt az eredménye. Mert Tahori kinyújtotta az óriási mezítelen karját és kezet fogott Probyn-nal, miközben s.imoa-i nyelven ezt az egyetlen szót mondta: — „Talofa!"*) azután a maga nyelvén kérdé: — Mi a neved és mit kívánsz ? — A nevem Sámuel, feleié Probyn. Azután tokelau-i nyelven beszélt tovább, melyet a köröskörül szorongó vad szemű népség igen jól megértett. — Azért jöttem ide, hogy veletek éljek és olajjal kereskedjem, — mely szavakkal a mázsa dohányra mutatott. — Honnan való vagy ? — Az egyik Tokelau szigetről, Nukimono-ról. — Hát aztán miért jöttél ide ? — Mert otthon megöltem egy ellenségemet. — Helyes ! morogta a kövér ember; — beszédedből nem érzik hamisság, hanem mond csak,, a csónakotok miért igyekezett olyan gyorsan visszafelé ? — Hát megijedtek a nagy handaban*) Szószerint. „Veled van szeretetem 1" A Samoa szigeteken szokásos üdvözlés, A szerző. „Esztergom és Vidéke" tárcája.
