Esztergom és Vidéke, 1905
1905-04-16 / 31.szám
zánál, éjfél után vetődtünk haza. Első alkalommal hétfőről keddre a város egész területén egyetlen egy lámpa sem égett, a mult éjszaka pedig a kaszárnyától, illetve a Magyar Királytól kifelé nem égett egyetlen egy sem. Tessék elképzelni a sötétséget, ha még hozzá be van borulva. Ilyesmi még a régi világítás mellett sem fordult elő." stb. Fenti sorok fényes bizonyitékai annak, hogy ha mi a villamvilágitás fogyatékosságaival foglalkozunk, azt nem a villám, avagy a cég elleni indokolatlan és legyőzhetlen ellenszenvből tesszük, hanem, hogy arra mindenkor alapos okaink vannak, másodsorban pedig teljesen igazolják azon, még a gáz és villám elvi harca alatt elfoglalt álláspontunkat, hogy a közvilágítás, drágább volta mellett, rosszabb lett. Folyton és számtalan panaszok érkeznek be hozzánk, melyeknek utánna járva, a legtöbb esetben sajnosán győződtünk meg azok igaz voltáról. Nem volnánk azonban igazságosak és tárgyilagosak, ha elhallgatnánk azt, hogy a bérlő cég a hozzá érkezett panaszok, felszólalásaink folytán igyekszik a hiányokat pótolni, de viszont ezt érdemül sem tudhatjuk be a cégnek, mert voltak esetek, mikor a cégnek tudomása a fogyatékosságról volt, s csak akkor pótolta azokat, mikor a figyelmeztetés folytán azt tovább elodázni nem lehetett. Van és volt tudomásunk arról, hogy a szerződés be nem tartása, a hiányos világítás miatt a bérlő cég már egy—két izben meg lett bírságolva a város hatósága részétől, s ha ezt nem szellőztettük, tettük azért, mivel abban bíztunk, hogy azok ismétlődni nem fognak. Most azonban nem hallgathatjuk el azt azon okból, mivel a cég a fogyatékos és hiányos világítás következtében a reá méltán kiszabott büntetések alól, inkább az ő, mint a város érdekét védő szerződési pontok útvesztőibe rejtőzve, műszaki és technikai zavarokra való hivatkozással akar kibújni. A város a céggel szemben minMegszökött egy úrral, a ki udvarolt neki az unalmas délutánokon és ezt imigyen hálálta meg neki a szőke asszony, hogy egy kis kéjutat tesz vele, a melyben otthon felejti az asszony legfontosabb dolgát: a hűséget, az erkölcsöt, az erényt . . . A gróf elég hideg vérrel vette az aszszony elkalandozását tudomásul, de az anyja összetört a szégyen súlya alatt és bezárkózott a szobájába. . — O is, — rebegte hangtalanul — ő is és mikor a lelke fájdalmát forró könynyekbe olvasztotta meg, reszketve markolt ősz hajába és szomorúan, megtörve mondogatta: — A menyeim visznek a sirba! . . . A menyeim! . . . S nagy fájdalmában lelke vádját is érezte, hogy igaztalan a menyei iránt, mert az egyik talán jó, hűséges, szereti az urát, mig a másik, az rossz . . . A polgári asszony, akit ridegen taszított el anyai szivétől, bizonnyára szerető hitvese a férjének, mig ez, akinek ereiben szintén nemes vér folyik, aljas céda . . . De még a csapás sem érlelte meg anynyira a szivét, hogy eltöltötte volna a jóság, a megbocsátás, még várnia kellett, amig öszszetöri makacsságát a menye rosszasága, hogy azután csak a szeretet, a megbocsátás térjen vissza anyai szivébe. denkor engedékeny szokott lenni, mig viszont ez nem igen tapasztalható. Igy, hogy egyebet ne emiitsünk, a város acceptált 1100 kor. többlet munkát, holott erre a szerződés szerint nem kötelezhető, viszont pedig a cég nem hajlandó a kifogásolt 51 szerződés ellenes oszlopot kicserélni, hanem csak 37-et. Ami a fenti panaszt illeti, nem volt még alkalmunk annak utánna járni, hogy az a cég, avagy általában a villamvilágitás rovására esik-e, mert constatálnunk kell azt, hogy hétfőről keddre és keddről szerdára virradóra az égési naptár szerint csak reggeli 3 / 4 3 óráig tartozott a cég világítani. Ha tehát a fenti sorok irója tapasztalatait ezen idő előtt szerezte, úgy a cég mulasztott, s ezért megbírságolandó, amint hisszük, hogy már csak íelszóllalásunk folytán sem fog az elmaradni, ha azonban a jelzett idő után szerezte azokat, úgy ez úttal a cég nem hibás és a sorok nekünk adnak csak igazat azon régi álláspontunkért, hogy a közvilágítás rosszabb lesz, mert nem nevezhető helyes és jó közvilágításnak szerintünk az, ha az esti órákban a fő utcavonalon nappali fény, s ugyanakkor a város kiljebb eső utcáiban sötétség van, s ha esti 11 órakor a takarékosságból és a nappali fény javára a sok helyütt rosszul alkalmazott és ritkán elhelyezett izzók fele, reggeli 8 / á 3 órakor pedig a város területén lévő összes izzók mind kioltatnak és pedig annáf kevésbbé, mivel ha akkor borús idő van, a városban pokoli sötétség uralkodik. Ily takarékosságot sem ész, sem célszerűnek nevezni nem lehet, de az ily világítás nem is olcsóbb, mint a régi volt. Tessék az összes lámpákat, úgy, mint a petróleumnál volt egész éjen át égni hagyni azon ideig mint azok .égtek, s akkor mondja valaki, hogy a világítás olcsóbb, illetve nem drágább, mert ha 11 órakor a lámpák felét eloltják, 3 / 4 3 órakor pedig mind, vagyis ha nem világítanak, akkor azt mondani, hogy a villám többe nem jön, ez nem olcsóbb világítás, hanem szemfényvesztés, mit mi előre megjósoltunk. —n. Tibor gróf éppen ekkor jött kimerülten és csalódottan. A vad hajszában belepte a por, az izzadság, — de nem érte el őket. Elkeseredve fakadt ki az anyjának : — Igaza volt Jenőnek, most látom csak milyen okosan tette! . . . III. Az öreg asszony most kettős lelki fájdalom alatt sinylett és ez roskadta, ősszé tette ; a méltóságos büszkeséget bizony kikezdte szivéből a bánat és lassan lassan átalakult jó, öreg asszonnyá, aki megérzi más baját, aki megtud sajnálni is másokat és aki eped, sóvárog egy kis öröm, boldogság után. Tibor valahol külföldön, — hogy az esete ne csináljon nagyobb feltűnés^ — elvált feleségétől, a szőke Elzától, Jenő pedig csendben éldegélt magának és mással nem zavarta meg a Tomory grófok büszkeségét. Az öreg grófnő kint ült az udvaron, az áldásos nap ontotta élesztő melegét és a mikor a körtefa ágai között egy aranysugár ráesett a matróna ezüstfehér fejére, olyan volt, mint egy dicsfény, amely a szentek, a sokat szenvedettek fejét környezi. A fia jött és elhozta a leveleket, ameVárosi közgyűlés. Esztergom, ápril 15. Megírtuk a március 30-iki városi közgyűlésről, amidőn a- h. rkapitány ellen fegyelmit rendelt el a többség, hogy a képviselőtestület nem állott hivatásának magaslatán, s a szőnyegen lévő kérdést nem azzal a komoly megfontolással tárgyalta, melyet kell, hogy az ügyek intézésénél mindenkor kifejtsen. Ha pedig a csütörtöki ülést akarjuk jellemezni, úgy csak Dóczy Ferenc városi képviselő szavait idézzük fel, ki azzal kezdette felszólalását, hogy ujabban a képviselőtestület tanácsterme személyi érzelmek, simpatiákés antipatiák szülte csatározások színhelye, s a főügyész felszóllalásának azon szavait, hogy a parlamenti anarchia meghonosítására meg van a numerikus többség. Ezzel talán eleget mondottunk. A szenvedélyeket egész az izzásig felhevítő vihar keletkezett, mondjuk ki: céltalanul, ok és alap nélkül, mely amidőn már végig gázolt, kitombolta magát, mintha megbánta volna a cél és oktalan rombolást, hamar elvonult, hogy kisüssön a meleget árasztó nap, hogy jótékony melegével behegessze a bősz elemek vájta sebeket. Konstatáljuk, hogy a renovált tanácskozási teremben egy uj, a réginél is roszabb szellem kezd lábrakapni, mely sehogy sincs összhangban a kupolás új terem komolyságot és higgadtságot parancsoló képével. * * A közgyűlés lefolyása a következő volt. A tárgysorozat első és a felszóllalások után karakterizálva, majdnem egyedüli érdemleges tárgya az ülésnek a megye közigazgatási bizottsága fegyelmi választmányának véghatározata volt Niedermann József rendőrkapitány ügyében, mely a képviselőtestülettel tudomásul vétel végett lett közölve s avégből, hogy a vizsgálat folyamán, a kezelésben tapasztalt hiányok megszüntettessenek, s hogy a határozatnak jogerőre emelkedése után, nevezett kapitány nyugdíj iránti kérelme elintéztessék, mit a tanács tudomásvétel végett vezérelt a képviselőtestülethez. Felolvastatván a fegyelmi választmány határozata indokaival egyetemben, megindult a harc. A gyorstüzelők csak úgy szórták a golyókat, az ágyúk meg az öllyek közül különösen egyet szorongatott örömmel. — Mi jött, fiam ? — kérdezte a nagyasszony, — Jenő irt, mama ! — Jenő ? . . . — csodálkozott a grófnő — Jenő ?! — Felolvassam? . . t — Igen. Kérlek . . . Szeretett édesanyám ! Értesitlek, hogy tegnapelőtt kis fiunk született és kérünk jer el kicsi unokádat keresztviz alá tartani. Gyere közénk, édes anyám és a mi nagy szeretetünk be fogja gyógyítani a te szegény szived szenvedéseit. Hisszük, hogy eljősz és csókoljuk a kezeidet: Jenő, Ilonka, Mici és Jani. — Jenő, Ilonka, Mici és Jani ... — rebegte az öreg asszony, — tehát egy lánya van és most született egy fiú . . . — Elmész, édes mama? . . . — El, fiam, megyek . . . megyek . . . Ráncos, barázdás arcán végig szántottak a könyek és a büszke anya, aki egyszer kitagadta engedetlen fiát, jó, mindent megbocsátó nagymamává lőn. Honti Henrik. döklő srapneleket, s midőn a higgadt megfontolás nemtője azt kérdezte: ki ellen s miért e harc ? a válasz az volt: hisz mi ártani nem akarunk! Hát miért volt akkor a harc ? Ifj. Hegedűs József hibát látott a fegyelmi határozatban, mit úgymond reperálni kell. Brutsy János szintén hézagot látott a fegyelmi határozatban, melynek pótlása nézete szerint a fellebbezés útján érhető el, s ezért a maga részéről megfellebbezendőnek véli azt a város képviselete által. Dr. Földváry István figyelmezteti a közgyűlést arra, hogy inkonsequentiába esik a fellebbezéssel. Mert mi célja lenne annak ? A határozat súlyosbítása? Hogy ezért akarna a képviselőtestület fellebbezni, azt egyetlen egy tagjáról sem teszi fel. Enyhítésért ? Ha a r.-kapitány megnyugszik a határozatban, nincs abban rátió, hogy a képviselet ne nyugodjék meg abban. Avagy talán a nyugdíjazás végett akar fellebbezni? Hisz a képviselőtestület, midőn a kérdéses ügyet a fegyelmi hatósághoz áttette, már maga oda nyilatkozott, hogy a a r.-kapitányt lemondásának elfogadása mellett nyugdíjazni óhajtja. Dócsy Ferenc azzal kezdette felszólalását, hogy az dobjon másra követ, aki a maga lelkiismeretét tisztának érzi. Sajnosán tapasztalja, hogy a képviselőtestület legújabban személyi érzelmekből kifolyó harcok színhelye. A fellebbezésnek ellene van. (Nagy zaj. Szavazzunk! Titkos szavazást kérünk!) Bádi András értelmes felszóllalásában a fellebezés ellen foglalt állást. Dr. Aldory Mór tanácsorvos a tudomás vétel mellett s a fellebbezés ellen szóllalt fel. Dr. Fehér Gyula a méltányosság és tisztelet azon hangján szóllott a kérdéshez, mellyel egy 33 évig buzgón szolgált tisztviselővel szemben megemlékezni kell Higgadt, tárgyilagos felszóllalásában, utalt árra, hogy ha vannak és voltak hibák, azokat inkább a rendszernek, mint az egyénnek tudja be, melynek áldozatául esett a rkapitány. A fellebbezés mellőzését kéri. Szavait hatalmas éljenzéssel fogadták. Vimrner Imre polgármester figyelmeztette a képviseletet, hogy saját határozatával szemben foglal állást a fellebbezéssel. Végül Dr. Földváry István szólalt fel. Komolyan intette a képviseletet, hogy ő csak kötelességből tártja vissza azt attól a lépéstől, a melyre a szereplési szenvedély elragadása viszi, de amely a legnagyobb következetlenség lenne a saját, már egyizben meghozott határozatával szemben. Ha parlamenti anarkiát akarunk úgymond a város közönsége rovására meghonosítani, azt a numerikus többség megteheti, de vessenek aztán önmagukkal számot, mert az igazság és méltányosság útjáról térnek le. Részletesen ismertette az ügyet minden fázisában. Megyőző érvekben gazdag felszóllalását általános helyeslés és éljenzés kisérte, melynek utána a harcias hangulat lelohadt s a tüzelés minden vonalon megszűnt. Mielőtt a polgármester kihirdette az eredményt mely szerint a képviselet a fegyelmi határozatot egyhangúlag tudomásul veszi, még Bártfay Géza állott fel szollásra kijelentvén, hogy azzal a szándékkal jött, hogy a fellebbezés mellett fog szavazni, a hallottak után azonban szándékától eláll. S ezzel az ok és czél nélkül inscenirozott kinos ügy befejezést nyert. A tűzoltóknak nyári ruházatra 400 kor. mig a gyakorlatokon való megjelenés buzdításául dijakra 100 kor. szavaztatott meg. Ezután több rendbeli jelentés tudomásul vétele után két órai tanácskozás után az ülés véget ért. —r.