Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-08 / 3.szám

— Adományok a népkonyha javára, A népkonyha javára Sujánszky Antal v. püspök nagyprépost 50 koronát, Tónay Teréz úrnő 4 koronát, dr. Feichtinger Sándor egy zsák burgonyát adományoztak. — Az esztergomi Kath. Földmives Ifjúság ez év január 1-én karácsonyi színielőadást tartott. Szinre került: A győzedelmes szeretet — Erdősi Károlytól. Ezen színielőadás volt az uj egyesület első nyilvános szereplése. Babérokat fonni nem akarunk, de a közreműködők jóakarata és ügyessége előtt az elismerést nyilvánítani kötelesség. A szereplők közül különösen megemlitendők : Patkóczi Erzsébet, ifj. Tátus János és Varga Lajos. A bejtanitás és elrendezés Mátéfl Viktor s.lelkész érdeme, ki mint az uj egyesület igazgatója fáradhatlanul működik az ifjúság szelídítésén. Azokról a földmives ifjakról van szó, kikről eddig kevés jót olvastunk vagy hallottunk. Célirányos vezetés mellett lehet ezeket is azon uton vezetni, melyet becsületességnek nevezünk. Mutassa meg a földmives ifjúság azt, hogy elhagyva a korcsmák és utcák lealázó vitézkedéseit, tud a szelídebb ösvényen haladva tiszteletet és elismerést szerezni. — Szilveszterest Ny.-Ujfalnn. NyergesUjfaluról irják lapunknak : Szépen sikerült Szilveszter-estélyt rendezett a Nyergesújfalusi kaszinó. Az estély társasvacsorával vette kezdetét, melyen a község intelligenciája teljes számban vett részt. Pontban éjfélkor Vaszary Gyula, a kaszinó elnöke lendületes beszéddel búcsúztatta el az ó esztendőt és a jelenlenlevőknek boldog újévet kívánva, szónoki hévvel ecsetelte a társadalmi összetartás szükségességét. A társas vacsorát reggelig tartó tánc követte, mely alatt mindvégig lelkes és emelkedett hangulatban volt a társaság minden egyes tagja. Az ifjúság megragadva az alkalmat, meleg ovációk között búcsúzott el egyik legkedvesebb tagjától, Harmat Arthur tanítótól, kit Nyitrára a városi iskolához választottak meg tanítónak. — Eltávozás. Tencser Rajmund doroghi bányafelügyelő Trifailba neveztetvén ki bányaigazgatónak, e hó 3-án Doroghról végleg eltávozott, hogy uj állomáshelyét elfoglalja. Távozása alkalmából tiszteletére a droghi és az annavölgyi bányakaszinóban igen látogatott bankett volt, amelyeken nemcsak a bányatisztek vettek részt, hanem a vidék intelligenciája is szép számban volt képviselve, mi azon népszerűségnek tanúsága, mely a távozó felüg}^lőt övezte. — Sorozások. A fősorozások határideje a következőképen állapíttatott meg. A pár. kányi járásban márc. 1—4. az esztergomi járásban ápr. 3—5. és Esztergom városában ápr. 6—7. — Utófelülvizsgálat. A szentgyörgymezei pásztorházak utófelülvizsgálata tegnap tartatott meg. — Eladó takarmány. Barton, egy hat öl hosszú, 3 és fél öl széles és ugyanily magas rendesen összerakott nyári árpa szalma eladó Morvái Péternél. CSARNOK. fezőr. Fittik Andrással ugy ösmerkedtem meg, hegy diákkoromban az apjánál laktam, ott is kosztoltam. Az apa derék. pékmester volt, a fia közönséges lump. Máig is hálásan emlékezem az öreg Fittikre, ki valahányszor fiát szidta, követendő példa gyanánt mindig engem lobogtatott. — Mért nem veszel róla példát? Mért nem tanulsz ugy, mint ő ? Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy milyen zavarosak a jó fiúról való fogalmak. Az apám engem következetesen "a Lipták fiú példájára utalt, akit néhány évvel később kicsaptak a gimnáziumból. Elemi baj miatt. Kilopta az elemeket a vegytani laboratóriumból. Fittik Gábor, mint alább látni fogjuk, nem követte a példámot. Azt hiszem, jól tette. Valamint tőlem is oktalanság lett volna, ha a Lipták fiúval paralel etikai pályát futottam volna meg. Becsuktak volna. Ugy tiz év után találkoztam Fittik Gáborral Budapesten. Elbeszélte, hogy apja meghalt, ő pedig a börzére jár. Még akkor gyalog. Néhány év múlva már kocsin láttam végig robogni az utcákon. A saját fogatán. Egyszer egy kávéházban mellém telepedett. Minden kérdezés nélkül számot adott vagyoni helyzetéről. — Van egy kis pénzem. Nem sok, mert villát vettem a Zugligetben. Negyvennégyezer forintot fizettem ki készpénzben. Illőnek találtam szörnyűködni az összeg nagysága fölött. — Mit akarsz? — magyarázta élénken, a Zugligetben drágák a villák. Azt pedig nevetségesnek találom, hogy hitelbe vegyünk lukszus — tárgyakat. Az nem szolid dolog. Megjegyzem, hogy egyáltalán nem kérkedett. Sőt keserű panaszokat hallatott az üzleti élet megbízhatatlansága fölött. — Ma van néhány garasom, holnap jön egy rossz konjuktura és mehetek hordárnak. — De hát milyen üzleteket csinálsz tulajdonképpen ? — Fezőr vagyok. Megelégedtem a magyarázattal s jó ideig mégint nem láttam. Három év múlva mint biztosítási ügynök jelent meg nálam s ajánló levelet kért egy barátomhoz. — Hát mi történt veled ? — kérdeztem. — Leégtem, barátom, tolaliter leégtem. Nincs egy garasom. — Hát a zugligeti villa. — Ellicitálták. — No az baj. Felpattant és roppant hévvel kezdett beszélni: — Baj ? Dehogy baj. Ugy kivágom magamat mint a pinty. Kíváncsi voltam, hogy a pintyek hogyan vágják ki magukat az anyagi bonyadalmakból. Ü megmagyarázta. Nagyszerű üzletre van kilátása. Egy szénbánya Horvátországban. • — Mesés összegeket fogok keresni. De az semmi, még van három más üzlet. Barátom megfogsz te még engem látogatni az Andrássy-uton. — Miért éppen az Andrássy-uton ? — Mert ott veszek villát. Tudod, jobb a közlekedés. Aztán kérdezte, hogy nincs-e véletlenül egy cilinderem. Oda adtam neki az enyémet én ugy sem viselem. Egyre különösebbnek találtam ezt az én Fittik Gábor barátomat. Mikor pénze volt, keserűen beszélt a bekövetkezhető elszegényedésről, mikor semmije sem volt a legvérmesebb reményeket táplálta. Akárhogy vizsgáltam is, nem találtam benne semmi szélhámos vonást. A megvásárlandó Andrássy-uti villáról, ugy beszélt, mint mi tisztviselők a fizetésemelésről. Nem maradhat el. Egy időre rá az újságokban olvastam, hogy megnősült s ez alkalommal valami jótékonysági alapítványt is tett. Azt hiszem kétezer forintosat. Ugy látszik, gondoltam, csakugyan kivágta magát. Ez volt az utolsó hir, amit felőle hallottam, mindaddig, mig Triesztben ismét nem találkoztam vele. Ott ültem a mólóra nyiló kávéházak egyikében, mikor egy kopott pepitaöltözetű házaló közeledett felém. — Nem tetszik valamit venni ? ;

— kérdezte németül. — Finom krokodil — bugyelláris .... valódi .... esküszöm. Megösmertem, Fittik Gábor volt. — Hát te hogyan kerülsz Triesztbe ? — kérdeztem csodálkozva. Kissé zavartan mosolygott. Látszott, hogy nincs ínyére, a találkozás. — Hát bizony, nagyságos ur ... — kezdte. — Ohó, — figyelmeztettem — én barátod vagyok. — Hát igen, barátom, furcsa história. Nevetni való, esküszöm. Tudod-e, hogy én harmadmilliomos vagyok . . . (Ugy tett, mintha számolt volna a fejében). Igen, majdnem harmadmilliomos . . . Gyanakodva néztem reá. Csak nem bolondult meg ez a fiu ! Végre is alig képzelhető ídealisabb nagyzási téveszme, mint mikor egy kopott házaló azt mondja, hogy ő harmadmilliomos. Csínján kezdtem a kérdezősködést. — Ugy? Annak örvendek . . .De hát akkor miért házalsz ezekkel a holmikkal s hozzá még Triesztben ? — Éppen ez a vicc benne. Ilyen bolondot még nem látott a világ. És jóízűen kacagot hozzá. Mondtam neki, hogy üljön le. — Nem lehet, a pincérek nem szeretik, ha a házalók leülnek a kávéházban. Tudod, az rontja az üzlet renomját. De igy is elmondhatom. — Igazán kíváncsi vagyok. — Hát tudod, még a télen egy rézbányát adtam el egy brüsszeli konzorciumnak. Az üzlet perfekt. A részvénytőke fele.be van fizetve. Én százhatvanezer forintot kötöttem ki magamnak készpénzben, ugyanannyit részvényekben. Augusztus tizenhatodikán, vagyis éppen mához két hét múlva kapom meg a pénzt. Ide utalványoztattam magamnak. Százhatvanezer forint . . . Csinos kis összeg, mi ? És kéjesen csettintett a nyelvével. Egy szót sem hittem az egészből. Világosan véltem látni a lelkében. Ez a szerencsétlen ember restelkedik előttem, .azért koholta ezt a fantasztikus mesét. Ha két hét múlva találkoznám vele, bizon}^ára azon kezdené hogy az a részvénytársaság megbukott, s mondana egy ujabb mesét. — De most megbocsáss — kezdte, . s hamar felkapta táskáját, hogy néhány érkező vendégnek ajánlja áruit. Láttam hogy egyik sem vett. Odakiáltottam neki, hogy jöjjön vissza. — Gábor, mondottam, — nekem éppen szükségem van egy krokodilbőr tárcára. Mutasd csak. Gábor bizalmasa^ felém hajolt. -— Pszt . . . Ne ezekből vegyél ... . . Ezek imitációk. Hanem adok én neked jó adresszt, ott kapsz valódit. — Hm — kérdeztem, — hát sokat adtál el rria ? Nagyot sóhajtott. _ f> _ — Semmit. Alig van negyven krajcár bruttó. Pedig két — három forintra égető szükségem volna. Holnap egy hosszú táviratot kell feladnom a szindikátusnak. Ha az ember nem sürgeti . . . — Szívesen adok kölcsön tiz forintot. Elutasító mozdulatot tett. — Nem kell.- Mit gondolsz, utas" embertől. Neked is szükséged van a pénzedre. Alig tudtam rátukmálni a tiz forintot — Hiszen megadod. — Mikor jösz vissza ? kérdezte habozva. :— Tizennyolcadikán. — Helyes, akkor megvárlak. Ott leszek a Riviérán? Égy kis szívességre foglak kérni. Mikor tizennyolcadikán vissza érkeztem Triesztbe, ""nem is gondoltam Fittik Gáborra. Annyit azonban kénytelen voltam beismerni, hogy szemérmesebb koldussal még soha sem találkoztam. Nos, a koldus ott' állt és várt a hajóállomás előtt. Alig ismertem rá, olyan külső változáson ment keresztül. Finom, szürke gyapot öltözetet, szürke cilindert viselt, A krém szinű selyeming gomblyukában hatalmas brillians ragyogott. — Szervusz ! — kiálltotta felém. Itt vagy ? Bravó, mondottam, megkaptad a pénzedet ? — Még tegnapelőtt. Annyi kellemetlenségem volt. A bank egy negyed percentet akart levonni. Hiszen adtam én nekik. Nem képzeled milyen tolvajok. Másnap együtt robogtunk hazafelé. A tiz forintot egy finom krokodilbőr tárcában adta vissza. Azt hiszem, legalább husz forintos tárca volt. Mikor a kupéban elhelyezkedtünk, ő kezdte meg a társalgást. — Mondtam ugye, hogy egy kis sziveségre akarlak kérni. — Mi az? — Hát .... izé ... a feleségem. — Ah igen, te nős vagy ? — Az a legboldogabb férj a világon, de némi megszakításokkal. — Hogy érted ezt? — Hát ugy, hogy valahányszor tönkremegyek az apósom, egy arrogáns kávés, mindig visszavesszi tőlem a feleségemet. Most éppen harmadszor kellet a házasélet boldogságát megszakítanom. Ez nagyon kellemetlen. De hát miért tűröd? — Mit tegyek barátom, azt hiszem, az apósomnak igaza van. A kereskedő ki nem keres : egy nulla. Ein Niemand, mint az anyósom mondja. És én a legnagyobb köszönettel tartozom az apósomnak, mert ha el nem vette volna a feleségemet, meg se csináltam volna a rézbánya üzletet. Felkért, hogy járjak közbe neje kiszolgáltatása ügyében. Megtettem. Olyan simán ment, mintha . csak egy kapucinert rendeltem volna. — Kérem, —= mondotta a kávés, — csak jöjjön, nem vagyok én Szemirámisz Azt hiszem, Szárdánápált akart mondani. Néhány hétre rá a városligeti kioszkban láttam Fittik Gábort a feleségével uzsonnázni. Úgy ültek egymás mellett, ugy suttogták,, mint a gerlék . . . . Zöldi Márton. NYÍLT TÉR.* * Ezen rovatban foglaltakért nem vá'lal felelősséget a Szerk. 11583/904. tkvi szám. Árverési hMeíméniji kivonat. Az esztergomi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Binetter Jakab végrehaj tatónak Kis Elek és neje Kovács Éva és Kovács József végrehajtást szenvedettek elleni 200 kor. tőkekövetelés, ennek 1901. szept. hó 21 napjától járó 6°/o kamatának 23 kor. 33 fii. per, 17 kor. 40 fii. végrehajtási és 20 kor. 30 fii. árverés kérelmezési költségek kielégítése iránti végrehajtási ügyében az esztergom-vidéki hitelbank utóajánlata folytán a komáromi kir. törvényszék kerületéhez tartozó esztergomi kir. járásbíróság, mint tlkvi hatóság területén Bátorkesz község határában fekvő a bátorkeszi 434. számú, betétben A f 4 sor. 3544. hrsz. alatt Kis Elek tulajdonául felvett csipkés Rövid használat után nélkülözhetlen. Igen alkalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva. Bizonyítvány kelt Bécsben, 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogtisztitó szer A fogak tisztántartásához csupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mindég ujolag keletkező ártalmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy frissítően és antiszeptikusan ható fogtisztitó-szerrel sikerülhet, minőnek a „KALODONT" már az összes kulturállamokban a legsikeresebb használatra bizonyult. (I.)