Esztergom és Vidéke, 1905

1905-06-15 / 48.szám

ESZTEKfilM es ÜDÉKÉ r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSAGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr

1

, Píokopp ßijala és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. I József főh

erceg.; 1833. március 2. — 1905. június 13. Esztergom, jun. 14. A magyar nemzet szomorú várakozásainak napjaiban, a magyar tengerpart viruló ölén adta vissza Teremtőjének nemes lelkét a nagy Palatínus fia, József főherceg, ki magyarnak született, magyarán élt és a nemzet rajongó szeretete által övezve, mint magyar halt is meg. Hunnia géniusza gyászba borult és égő szövétnekét bánata jeléül pajzsához bocsátja. És zokogva tekint hozzá fel a hűséges nemzet, hogy mélyen érintett szivének fájdalmát elkeseregje. A földi létnek határa van, a melyen átlépve, a gondolatok sejtelemszerű világa tárul elénk. Ámde az élet éltet, hogy megújhodást nyerjen az utókor abból, az örök életet adó forrásból, melyet hatalmas szel^ lemek és nagy szivek, életük követésre méltó példájukkal és eszméikkel táplálnak. A magyar nemzet életet nyújtó forrásának egyik mérhetetlen táplálója volt az elhunyt főherceg, aki királyi fenségének tudatában magyarnak vallotta magát Sashegyi úr diplomája. Egy paraszt kocsi nagy üggyel-bajjal haladt keresztül a falun, a kocsis hangosan káromkodva ütötte a két rossz gebéjét, amitől a kutyák is úgy megijedtek, hogy nem merték megugatni a fogatot, a minek hátulsó ülésén egy úri kinézésű fiatal ember kandikált kifelé kabátjának felhajtott prémes gallérja közül. Kellemetlen, szeles és sáros márciusi nap volt, az eső csakhogy éppen nem esett, de az égen egyre sötétebbé váltak a nehéz, tornyos felhők, melyekre a paraszt kocsis felpislantott néha félszemmel, kalapjának lekonyitott széle alóí, mig a másik szemével a lovait nézte, hogy melyik talál kisebbet rántani az istrángon, hogy azután ő annál nagyobbat mérjen reá, az ostor vastagabbik végével. Nehezen bírtak vánszorogni a szegény párák, a kerekek már inkább csúsztak, mint forogtak a rajok ragadt sár miatt, de mikor beértek a faluba, még csuszniök se lehetett, mert egyik kátyúból a másikba zökkentek, s a kocsisnak minduntalan az. ostornyélhez kellett folyamodni, hogy tovább mehessenek. a szó legnemesebb értelmében és a nemzeti működés összes tényezőiben kivette a maga részét, amely által az osztatlan tisztelet és szeretet dicsfényét szerezte meg magának a nemzet részéről. Hitében tántorithatlan, példás családfő. A harcmezőn halált megvető hős. A táborban, a közharcoshoz leereszkedő királyi bajnok— bajtárs. A gazdaságban a nemzet anyagi jólétéért versenyezve küzdő és mindenről számot tevő és vevő gazda. A magyar nemzeti közintézményeknek lelkes előharcosa. A tudományok legkiválóbb ágainak szorgalmas búvára. A tudósok buzgó munkatársa. A szépművészet lelkes pártfogója. A magyar barátság typikus megtestesülése. A nemzeti nevelés legerőteljesebb támasza, ki a főpap asztalánál is habzó serleggel kezében dalra gyújtva oktat, nevel, mikor magyar nemzeti érzületéből megihletődve esedezve kéri a magyarok Hadurát és intőén figyelmeztetve a nemzetet: „Isten áld meg a magyart"! „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!" Oh királyi vérből származott nemes lélek, mint sajog szivünk a fölött való bánatunkban, hogy köztünk járó hatal1

— Rossz karba tartják kentek az utcákat atyafi! Szólalt meg a saraglyában ülő fiatal ember. — Az elöjárók dolga ! veté oda a paraszt félválról. — Mindjárt otthon leszünk! — folytatta a szót a fiatal ember, a hogy egy utcából kiérve, megpillantotta azt a magas cserépfedelű\ uj házat, mely mintha büszkén, kihivólag tekintene le a körülötte meglapuló alacsony nádfödeles viskókra, s mintha mondaná: félréb előlem, ti hitvány gulibák, ti putrik! Azok pedig, mintha még szomorúbban húznák összébb magukat ilyenkor, s keservökben azt gondolnák, hogy lassabban hé — mert nekünk köszönheted, hogy igy kinőttél a sárból, mert neked keres a falu nagyobb része, gazdád, az a céklarépa képű korcsmáros, sok vizet elmér bor helyett a mi gazdáinknak. Es a sárgára meszelt üveg ámbitusos cserépfedelü uj ház büszkén lóbálja meg erre a tűzfalán kidugott cifra cégért, mintha azt mondaná: hallgass paraszt: Tehetek én róla, hogy az én gazdámnak több esze van, mint az egész falutoknakElég baj az, hogy ugy van. Áron apó nagyon okos ember, az már igaz, és szótlanul meglapulva s irigykedve nézik a Slezingerék vigan füstölgő kőkéményét. mas alakod kiragadtatván élő magyarjaid közül, eltávoztál örökké. Örökké! Nem, nem örökké! Porlandó tested itt fog megpihenni a haza ölén és pedig ott, hol a magyar birodalom királyi székvárosa van és itt is ott, melynek minden egyes rögét magyar vér áztatta s melynek múltjából az igazságos Mátyás birodalmának hatalmas eszméje int felénk. Halhatatlan lelkedből örök időkre számon tartjuk a részt, mely magyarnak vallotta magát és eme legnemesebb magyar nemzeti erény, a Te nemzeti üdvösséged, melyhez, hogy az égi üdvösség is hozzá járuljon, leborulva kérjük a Menybelit: adj neki örök nyugodalmat és az elenyészhetlen világosság fényeskedjék neki. A magyar birodalom első királyát felkenő ősi székvárosának polgársága a legmélyebb részvéttel járul a nemzet gyászában osztatlan részt venni. Gyászlobogóinak lengése bánattól telve teszi borongóvá kedélyünket és enyhülést keresve sóhajt fel: a nemzet nem veszett el, kinek oly nemes vezéralakjai vannak, minő a királyi fenség; József főherceg vala. Áldás emlékére, melynek zálogául Bizony Áron apó nagyon okos ember, az igaz, és ezt nem is hagyná elvitatni a világ minden kincséért sem, és szörnyen büszke rá, hogy a semmiből igy feltudott vergődni Isten kegyelméből annyira, hogy nem cserélne avval a kopott báróval, a kinek a mult héten árverezték el a falu túlsó felén levő kastélját. Áron apó. Igy hivja őtet még a legkisebb gyermek is a faluban, s olyan általánosan ismert alak a környéken, hogy vannak, kik tapogatva is ráismernének, vállán a piros szélű vászon pohár tömlővel, és fején az elmaradhatatlan házisapkával, a miből valami élelmes szappanfőző készíthetne legalább annyi szappant, amenynyivel az Áron apó szennyes nadrágját tisztára lehetne mosni. Hát még élete párja, a jó Sára néni. Ez átn csak az asszony a faluban, mert senki se tud a világon olyan finom, édes süteményeket készíteni, mint ő. m -< Ha valahol disznótor, keresztelő, vagy lakodalom van, mindjárt csak Sára., aszszonyhoz folyamodnak. Pedig a tiszteletes asszony váltig akarná magának vindikálni azt az érdemet, de hát hiába, az ő keze után nem omlik úgy a kürtös kalács tésztája sem, a cukros süteményei meg édesebbek a méznél is. Valósággal kis királyné ő itt a faluban s a finom sütés főzés mellett ért ő még ravatalára tesszük azt, mit hazája után legjobban szeretett: a virágot. Bertalan Vince. Nyári tbéma. — A fürdőzésről. — Társaságban, kávéházban, utcán, nappal is, meg éjjel is, az most a théma : hová megy a nyáron ? Az üdülést, a szórakozást, inkább a divat diktálja ma, mint az ember testi és lelki kívánsága. Mert csak az a tekintély, a ki fürdőzik. Csak az, aki majd az őszön eldicsekedhet: hogy a nyáron Karlsbadban, Francensbadban, Osztendében, Marienbadban töltött el egy hosszú nyarat. Nem gatasoskodott, mert az nem gavalléria. Csak az a tekintély, a ki ott vesz lakást, a hol az egyptomi alkirály, a perzsa sah, a francia márki, a magyar mágnás, a lipótvárosi nagykereskedő. Csak az, aki a feleségét egy vagon ruhával felszerelve küldte Karlsbadba. Aki minden szombaton este ellátogat a családjához s idehaza mesés szalmaözvegyi dáridókat tud rendezni. A tőke, a vagyon kérdés nem jön számításba, ha a fürdő ügy költsége váltókon alapszik is. A jó más egyébbhez is, többek között a gyógyításhoz is, mert nincs az a diplomás orvos, a ki jobban tudná, mivel lehet meggyógyítani egyik-másik betegséget, dacára, hogy mindenkinek csak egy üvegből adja az orvosságot. És nincsen az a patikárus, aki finomabb szépítő szereket tudna készíteni, ő nála. Járnak hozzá érte még a harmadik faluból is a szép menyecskék, lányok. Huszonöt esztendeje már, hogy ide költöztek és huszonöt esztendő óta boldogítják a falut egy kis jó italméréssel, s a fiatalságot vasárnap délutánonkint egy kis táncmulatsággal, a minek az előtt hire se volt itten, a miért az öregebbek, a kiknek nem/ volt részük ilyesmiben, morognak is néha, mert elrontja a fiatalságot, de mióta Kerekes biró uram nagy elszántan kijelentette a gyűlésben, mikor többen a vasárnapi tánc ellen agitáltak, hogy had táncoljanak a leányok, mert azóta pirosabbak, azóta még a menyecskék is eljárnak táncolni. Először éveken át csak egy toldott-foltozott ponyva sátor alatt tartották meg a vasárnapi bálokat Áron apóéknáí, de pár év óta már szép fényes terem van erre a célra, szép nagy tükrökkel és még az öregek is eljárnak megnézni azt a sok bolond táncot, a mit a sima pádimento-