Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-27 / 25.szám

különböző minőségben terem, hanem azonfelül megfelelő hűséges felügyeletet és költséges gondozást igényel és háladatosabb lett volna a tényleges szerény eredménynél, ha az elmúlt 25 év alatt a kezdet nehézségein kivül hazánk bortermeié sét egy egész sereg csapás nem éri. Az élősdi állatok úgy, mint a növények világából a phyiloxera, molypille, a peronospőra, lisztharmat és fakó-rothadás. Ezeken kivül nagy kárunkra volt a rengeteg sok olaszbornak túlságosan sok évekre biztosított beözönlése, a leggonoszabb és legkártékonyabb csapás pedig a lelketlen kufárok által űzött borhamisítás volt, amely a fogyasztó közönség bizalmát hosszú időre riasztotta el a borok használatától. Káros hatással van a bortermelésre a túlságos nagy italadó is, a melynek mérséklése végett előkelő testületek indítványára jóformán az egész ország felfolyamodott és mi is kötelességünknek tartjuk ez ellen küzdeni. Oly válságos éveket éltünk át, a melyekben alig mertünk, vagy alig lehetett jó borokat venni, mert a beteg szőlők sokáig nem voltak képesek hibátlan bort teremni, a megbízható termelőktől pedig óborokat alig lehetett elfogadható áron venni, a mi természetes következménynek is volt mondható. Hazánkban néhány borászati szövetkezet volt kénytelen íeloszlani, mert nem volt képes helyzetének nehézségeit leküzdeni. Hogy a mi szövetkezetünk mindezeken át még létezhet, sőt helyét hova tovább, a íobb borokkal tökéletesebben is befogja tölthetni, ezt egyesületi tagjaink türelmének és bizalmának köszönjük, mert célunkat megértvén, nem zúgolódtak ha némely mostoha évben semmi, — sőt a jobbakban is csak szerény osztalékban részesülhettek ! Az egész 25 év alatt vásároltunk 61.727.35 hl. bort, ugyan ez alatt eladtunk összesen 59>073 9° hektolitert s igy a maradvány 2653,45 hektoliter. Összesen 90,004 kor. 30 fillér becsértékben. E szerint nagy átlagban 1 hektoliter borunk 34 temre mondom uraim, olyan gyűlöletes, öldöklő tekintetet még a farkast üldöző kopeknál se láttam. E tekintetet aztán igen jól megértettem, mikor a leckék alatt Zinocska fogát összecsikoritva igy szólt: — Gyűlölöm magát. Oh! ha maga csúnya, kiállhatatlan fiú tudná azt, hogy én magát mennyire gyűlölöm, mennyire kiállhatatlan nekem a maga nyirott haja, a maga kis füle! De megijedt és azt mondta: — Nem magának mondom én ezt, csak egy szindarab szerepét ismétlem... Azután láttam, amint éjjel oda jött az ágyamhoz és sokáig nézett rám. Szenvedélyesen gyűlölt engem, annyira, hogy nem tudott volna nélkülem megélni. Nem tudott meglenni anélkül, hogy lássa az én gyűlölt fecsegő számat. Emlékszem; gyönyörű nyári este volt. Illatozott a széna, csend volt köröskörül satöbbi. A hold világított. En a kert sétautján jártam s a meggybefőttről ábrándoztam. Egyszerre C3ak mellettem terem halványan a szép Zinocska, megragadja a kezemet és pihegve teszi nékem a következő vallomást : — Oh, mennyire gyűlöllek én tégedet ! Senkinek sem kívánok rosszat, koronába (17 forintba) van, de ennek bővebb megvilágítására bátrak leszünk boraink mennyiségét évszá mok szerint felsorolni jelesen van : 5903. évbeli fehér és vörösbr 994*32 hliter. J

9o2. „ „ „ 158-85 x

90i. » : » » „ ü3**64 » l8

9

8- n n 19 m 19865 „ *

8

95« „ „ „ „ 127-01 „ l8

9o. „ „ „ 19-08 „ l8íá8- » á j> « 20-90 . Mindössze 2653 45 hliter. Elkülönítve: ujborból 994*32, ó-borokból 1659-13 hl. és igy a nagyobb része a készletnek áll óborokból, amely az átlagos árt erősen felülmúlja s e szerint bátran állithatjuk, hogy vagyonunk ezen főcsoportjában egy, legalább 6000 koronát érő tartaléktőkével birunk. Hordó készletünk t. i. 2961*55 Hl. értéke az 5% leírások által 3947 koronára apadt, a mely átlagban hlként 1 kor. 34 fillért teend, az az 67 krajcárt, és igy ezen hordók értékében is van vagy 2000 korona tartaléknak, mert a hordókat karban tartjuk, A leltári felszerelés az évenkinti 10% leirások által 4517 koronáról 685 koronára apadt, de valóságban még 2000 koronánál többet ér. Ha ezekhez a készpénzbeli tartalék tőkét, a mely az idei járulékkal 3439 koronát tesz hozzá vesszük, úgy az összes tartalék vagyon J 2,000 koronára tehető. Ezzel, tisztelt közgyűlés részjegyeink belértékét óhajtottuk bemutatni, a mely jól 240 koronára tehe tő darabonként. Az összes körülmények azt engedik reménylenünk, hogy borászati egyesületünk a Gondviselés segitsé- j gével hovatovább jól fogja betölthetni célját. Ezek után -áttérvén a tisztelt közgyűlésnek kezeinél lévő mérleI günkre, a mely szerint az elért 2599 t

kor. 48 fillér tiszta haszonból kérjjük, hogy a felügyelőbizottságunk 'jelentésének meghallgatása után részjegyenként 8—8 korona osztaléknak f. e. május i-ső napjától ,való kifizetését és 199 k. 48 fillérnek a tartalék tőkére vezetését el* rendelni méltóztassék. J Alapszabályaink értelmében, az igazgató tanács 20 tagja minden évben választandó s a kilépő tisztelt tagtárs urak újból is megválaszthatok. Kiváló tisztelettel Az esztergomi borászati egyesület igazgatósága. Kaán János Wimmer Ferenc m. igazgató v. igazgató Reviczky Gábor igazgató. ft városi tisztikar mozgalma. — Fizetés rendezés. — Az elmúlt héten Esztergom város tisztikara értekezletet tartott, hogy anyagi helyzetének javításán tanácskozzék. Az értekezlet, mely ma már országos mozgalommá nőtte ki magát, kettős tekintetben csusosodott ki. nevezetesen a városi tisztviselők alárendeltségi viszonyának megváltoztatásában, másodsorban pedig a folyton fokozódó életszükségletek s a nehéz megélhetési viszonyok szülte súlyos anyagi helyzeten való javításban, mit a városi pénztár megterheltetése nélkül, állami javadalmazás terhére óhajtanak megoldani azon okon és jogon, hogy ők javarészben állami functiókat végeznek anélkül, hogy az állam részéről bármi díjazásban is részesülnének. A memorandum, mely Osváth Andor tanácsjegyző tollából került ki s a melyet nevezett tisztikar az ország összes városainak tisztikarához intézett, nagy gonddal és körültekintéssel szerkesztve ismerteti, a mozgalom okát, annak jogosságát, mit az alábbiakban mutatunk be. Igen tisztelt kar- és tisztviselőtársak ! A nehéz időknek mélyreható megismerése és a küzdelmes létnek sajnos tapasztalásai utalnak bennünket arra, hogy kibontsuk azt a zászlót, amely alatt közös sorsunk érdekében sikra lépve, a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek fizetésrendezését égetően sürgősnek kijelentsük. A földkerekségnek minden műveli államában régóta lobognak már ama zászlók, amelyek alatt a tollnak em bérei és a munkás nép egyenlően küz csak neked ! Értsd meg ezt! Akarom, hogy ezt jól megértsd. Értik uraim: holdvilág, halvány arc, mely szenvedélytől liheg, köröskörül csend . . . még én, ronda kis malac is valami hangulatot éreztem Hallgattam Zinocskát és néztem a szemébe . . . Eleinte kellemes és nj volt a dolog, hanem aztán erőt vett rajtam a félelem, elkiáltottam magamat s ijedten futottam be a házba. Elhatároztam, hogy legjobb lesz a dolgot elpanaszolni a mamának. El is panaszoltam, elbeszélvén egyúttal a Szása és Zinocska csókolódzását is. Ostoba voltam, nem tudtam, mi lehet ennek a következménye, máskülönben megőriztem volna a titkot . . . Anyám, miután engem kihallgatott, nagyon felindult s azt mondta : — Nem a te dolgod ilyesmiről beszélni, te még gyerek vagy . . . De az igaz, hogy szép példaadás ez a gyerekeknek ! Anyám nemcsak erényes, de tapintatos asszony is volt. Hogy a botrányt elkerülje, nem kergette el Zinocskát egyszerre, hanem csak lassankint, bizonyos rendszert követve, mint ahogy a jóravaló, de tűrhetetlen embereket szokás innen-onnan kitudni. Emlékszem, hogy mikor Zinocska tőlünk elutazott, utolsó tekintete, melyet házunkra vetett, arra az ablakra irányult, amelynél én ültem s biztosítom az urakat, hogy azt én még a mai napig sem feledtem el. Zinocskát nem sokára elvette a bátyám. 0 az a Nyikolajevna Zinaida, akit önök is jól ismernek. Én csak akkor találkoztam vele, mikor már hadapród voltam. Nem ismerte fel a bajuszos hadapródban a gyűlölt Petyát, de azért még mindig nem bánt velem rokoni szeretettel . . . Sőt még most is, mikor már rám szakadt a tisztes kopaszság, békés hasat eresztettem és meglehetős csendes emberré lettem, Nyi kolajevna Zinaida görbén néz rám és kedvetlen, ha meglátogatom őket. Ebből én azt látom, hogy az igazi gyűlölet épp ugy nem változik, mint az igazi I szerelem . . . Csitt! ugy hallom, hogy j megszólalt a kakas! Jó éjt, uraim. Mylord, a helyedre 1 Oroszból fordította: Sz. E. í denek létfeltételeiknek jobbítása érdekében. Hazánkban sem új keletű az ilyea irányú mozgalom. Amint terjed a műveltség, azonképen sokasodnak az egyéni követelmények; minél jobban gyarapodik a népesség, annál nagyobb mérvben vétetnek igénybe a közgazdasági élet forrásai és mindezeknek következtében súlyosabbak lesznek a megélhetési viszonyok. Különösen észlelhető ezen jelenség a városokban, amelyekben nehezebb az élet, mert fokozottabbak az igények és drágábbak "az életviszonyok. És látjuk, hogy azon nagy értelmiség, amely a „köztisztviselő" gyűjtőszó alatt foglaltatik, hazánkban egyre jobban hangoztatja, hogy megélhetési viszonyai tarthatatlanok. Az állam tisztviselői jobb ellátás végett mozgalmat indítottak, tömörültek, sérelmeiket felsorolták, jogos követeléseiket összeállították és meggyőző érveiket méltányolja az államhatalom! A magyar királyi államvasutak tisztviselői hasonló módon cselekedtek és mozgalmuk ma már annyira előrevitte közös érdekeiket, hogy belátó méltányosságra határozottan számithatnak! A vármegyék tisztviselőinek fizetésrendezése érdekében kész törvényjavaslat fekszik a képviselőház asztalán! A belügyminiszter Ur a községi- és körjegyzőknek évtizedek óta hangoztatott keserves panaszait vizsgálat tárgyává tette és belátó méltányosságának abban a törvényjavaslatban adta országszerte elismert tanújelét, amely végre megszabadítja a nemzetnek igazi napszámosait az anyagi gondoknak túl súlyos terhétől! A hazai tanítóság helyzetének megjavítását célzó eddigi törvényes intézI kedések nemcsak végrehajtatnak, hanem ! nap nap után tapasztalhatjuk, hogy a \ közoktatásügyi m. kir. kormány nem ! szűnik meg tovább is folytatni azon üdvös munkát, amely a magyar tanítót mig egyrészről kiemeli a nyomor karjaiból, másrészről olyan helyet biztosit annak a társadalomban, amely a népnevelés hivatott bajnokát méltán megilleti. Végül látjuk, hogy a földnek munkásai, a gyáraknak hangyaszorgalmú népe és a vállalatok alkalmazottai az utolsó napszámosig mind kiküzdik maguknak azt, hogy ne páriáknak, hanem embereknek tekintessenek és hogy kenyéradóik az emberszeretetnek magasztos elveit tisztelni kényszerülve, nekik embert megillető ellátást biztosítsanak! A kenyérért folytatott küzdelem I tisztviselő harcosai közül Magyarorszá! gon ma már csak a törvényhatósági I joggal felruházott és a rendezett tanácsesal biró városok tisztviselői hiányzanak. — Százharminczkilencz város tisztviselői ! — Egy olyan tábor, amely létszámra, értelmiségre, viszonyaira nézve versenyre kelhet az állam tisztviselőinek számával s messze fölözi a vármegyék tisztviselőinek létszámát. Egy olyan tábor, amely ma még csendes rezignatióval, szervezetlenül és tanácstalanul áll s amely ha egyszer szervezve lesz és sérelmeit felsorolja s azoknak orvoslása végett csatarendbe áll, ki is tudja vivni jogos követeléseit! És ezt a tábort ne érintenék a körülötte folyó harcoknak eredményes küzdelmei ? ! Csodálatos ez a passzív viselkedés, mikor tudatában vagyunk annak, hogy ellátásunk a lehető leggyarlóbb; midőn annál jobbat fentartó városaink hanyatló gazdasági viszonyai miatt nem remélhetünk s amikor a reánk háruló munkateher súlya alatt roskadozunk;