Esztergom és Vidéke, 1904
1904-03-10 / 20.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 20. szám. Csütörtök márczius 10. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. Meí£jelei)ik Vasárnap és csütörtök ön. Előfizetési árak : Eséiit évr — — — — 12 kor. — fii* FM évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — ül* Egye* szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PRQKÖPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendőt Kossuth f^ajos (azelőtt Buda) utca 485. szárú* Kéziratot nem adunk viasza. A városi erdömesíeri hivatal. Esztergom, márc. 9. Harmincnégy éve annak, hogy Nozdroviczky Miklós erdőmester hivatalát elfoglalta, a város erdejének kezelését átvette. Mint ifjú, telve hévvel, ambitió- val, azzal az elhatározással vette át a város nagyértékii vagyonának a gondozását, hogy hivatását a város jól felfogott érdekei előmozdításának szenteli, mit be is váltott. Kitartással, hűen és teljes odaadással szolgálta urát, melynek utánna a jól megérdemelt nyugalomra vágyik, miért is a városnál viselt hivataláról lemondott s nyugdíjaztatását kéri. Az ok, mely őt elhatározására bírta, megrongált egészségi áiiapota, mi a még munkaképesnek látszó férfit odahagyni készti azt a pályát, melyen neki bőven kijutott az elismerésből, s amelyet nem tettek keserűvé azon üröm cseppek, melyeket épp azért csepegtettek poharába, mert a város közérdeke mellett, melléktekinteteket nem ismert. Nozdroviczky lemondása, a város gazdasági ügyeinek kezelésében forduló pontot fog képezni s aktuálissá kezd lenni az a kérdés, vájjon az erdőmesteri állás továbbra is fenntartandó-e jelenlegi szervezetében ? Hogy az erdőmesteri teendők egy egyén munkásságát egészben igénybe veszik, az elvitázhatlan és köztudomású, viszont az is, hogy ezen hivatal kettős szakképzettséget feltételez, erdészetit s gazdaságit, s igy az már most a kérdés, vájjon tekintettel a város anyagi helyzetére, mely minden téren a takarékosságot — természetesen a célszerű takarékosságot — írja elő, nem volna-e lehetséges a hivatalos teendőknek megosztása és pedig aképen, hogy erdészeti szakképzett- séget igénylő teendőit az erdőmesternek a városunkban székelő állami erdőhivatal látná el mérsékelt díjazás mellett, mig gazdasági része, a gazdasági tanácsos teendői sorába utaltatnék a szervezési szabályrendelet megfelelő módosításával, melynek folyamán egyes, a gazdasági tanácsos körébe utalt teendők, a fő és tanácsjegyzőre háritatnának, a mivel a város jelentékeny összeget takarítana meg évente. Természetesen ezáltal a teendőknek egy nagyrésze a többi tisztviselőre hárittatnék, mi azonban arányos és megfelelő munkabeosztással végérvényében az egyes munkakörét túl nem halmozná, csupán a tisztikar tevékenységét fokozná, a mit a város nemcsak a szervezési szabályrendeletben letett jogánál, hanem azon áldozatkészségénél fogva is elvárhat, melyet tisztviselői fizetésének emelése kérdésénél mindenkor oly bőkezűen tánusitott. Semper. A kipe! felfogása és eltakarítása. I Irta : Kentzler Gyula clr. Ä tüdőbetegségnek terjedésében — mint már tudjuk — a legnagyobb szerepet a betegek köpete játszsza, mert ebben vannak azok a veszedelmes anyagok, melyek az ép emberre pusztitólag hatnak. Nagyon is fontos tehát az az óvintézkedés, mely a köpet célszerű kezelésével a veszedelem elháritá-j sár», elkerülésére vonatkozik és j melyet alább akarunk ismertetni. í A köpet leginkább akkor idézi elő a betegséget, ha beszárad és az utca, lakás porával a levegőbe s a levegővel a tüdőbe jut. A köpet beszáradására ilyetén kedvező alkalmat nyújt, ha a kópéiét száraz anyagban (kőpor, lürész- por, kávéalj stb.) fogjuk föl, továbbá, ha a beteg a zsebkendőjébe köp, mert ez a zsebben kiszáradván, ha a beteg kendőjét újra használja, annak kibontásakor egyszerűen a levegőbe rázza a betegséget okozó elszáradt köpetet. Már e két példa is mutatja, hogy mily fontos dolog az, hogy a beteg köpetét célszerű, folyadékkal telt edénybe ürítse. A folyadék tiszta viz is lehet, mert főleg az a célja, hogy a köpet beszáradását megakadályozza. Ez tehát az egyik fontos intézkedés. A másik nem kevésbbé fontos dolog, a köpet helyes .eltakarítása. A kiürített köpet eltakarításának módja más a gyógyintézetekben és más a beteg lakásán. A kettőről külön szólok. Mindkettőnek azonban az a közös célja van, hogy a köpet fertőző voltát megszüntesse s igy a kórterjesztő anyagot ártalmatlanítsa. A tüdőgyógyintézetekben, sana- tóriumokban a köpetet vagy elégeii „[sztepp és fiié" tárcája. DAliO K— Egy barna lányhoz. — I. Mi a virág pici méhnek, Mi a nap a fényes égnek, Mi a harmat a virágnak, Mi a csermely száraz tájnak, A menyország a léleknek : Az vagy nekem, — mert szeretlek ! II. Ha az izzó napban szemed párja égne : Beggeltől napestig szemem abba nézne. íla rózsa-kelybében üde ajkad látnám : Örökké-örökké, folyton csókolgatnám. Ha deli pálmában termetedet lelném : Ameddig csak élek folyton ölelgetném! Hesperus. A másik. Barátom és én évek hosszú során immár nagyon sokszor mentettük meg egymást kölcsönösen a megházasodástól. Úgy éldegéltünk évről-évre a legideálisabb barátságban s úgy lettünk — mi tagadás benne — évről-évre öregebbek. Barátom minden esztendőt ama hölgy nevére szokott volt keresztelni, amelyikért épp a megfelelő Szylveszter-éjsza- kán lelkesült. Úgy éltünk át például egy Bianca esztendőt, aztán egy vidám Lóri esztendőt. Igen kellemetlen volt az Elly-esztendő. (Az illető hölgy ugyanis fölötte előkelő házból való s rendkívül finom kedélyű leányka vala ... gonosz egy históriai) Majd kevésbé jelentős esztendők következtek; de a Maud-esztendő első bálján komolyan aggódni kezdtem barátomért. Hiszen elvégre a legtöbb agglegény mégis csak megházasodik. Olyan fajta természeti törvény az, amely ellen fölösleges volna zúgolódni, föltéve, hogy a menyasszony gazdag és befolyásos rokonsággal rendelkezik. De igy — Legnagyobb sajnálatomra egész éjen át ennek a Maud nak az oldalán láttam barátomat. Szép volt ez a Maiid, veszedelmesen szép ; amolyan buja, délszaki szépség, egy élő mese. Szegény barátom annyi gráciával, akkora hévvel s előkelőséggel udvarolt neki, mintha egy világrész meghódításáról lett volna szó. Bég nem láttam már olyannak; viselkedése a Lóri-év leglázasabb óráira emlékeztetett. A kisasszony pedig ott csüggött a karján, mosolyogva kacérkodott vele s buzgón forgatta égnek szép szemét. Jobb felől egy fiatal ur lépkedett s mélázva cipelte a kisasszony legyezőjét és táncrendjét, mintha csak a mama megbízásából és a dekórum kedvéért volna ott. Amint e kedves csoporttal hajnali két órakor immár negyedszer találkoztam, megálltam előttük. — Bocsánat, Tamás, kérnélek egy szóra ! szóltam s Maud számára udvarias mosolygást erőltettem arcomra. Ő mosolyogva nyújtotta kezét bará- j tóm felé. — Viszontlátásra, doktor ur ; s ne feledje, hogy mama még mondani akar; magának valamit. ! — Kisasszony! — suttogta Tamás megindultan é3 a kis kacsó fölé hajolt,; mintha tizenkét esztendős lett volna még. De a kis kacsó kacéran siklott ki kezéből. — Viszontlátásra! — ismételte a kisasszony és karját a méla kisérő karjába fűzte. Semmi kétségem se volt a dolog felől. Bizonyos, hogy anya és leánya itt ismét szövetkeztek szegény barátom behálózására. Csnkhogy abból semmi sem lesz, igen tisztelt bájos hölgyeim ! Karon fogtam Tamást és kivonszoltam a pálmás esztradára, hol az örök- j zöld növények sűrű tömkelegében nem egy meghitt buvóhelyecske kínálkozott. A báli zsibongás halkultabban szűrődött át ide s szinte beleveszett a kis szökőkút vizének finom locsogásába, amely itt a pálmák közt oly festőiesen eregette a magasba fehéren szétgyöngyözö vizsugarait. A legrejtettebb zugba tuszkoltam őt egy asztalka mellé s vele szembe ülve úgy mértem végig fürkésző tekintettel ezt a javíthatatlan vén fiút, aki már évek óta annyi gondot okozott nekem. — Vén szamár ! — kezdtem rá meghitten, határozottan, kérlelőn. — De ha oly csodaszép ! — sóhajtott közbe haladéktalanul. — 0 csodaszép, — jegyeztem meg ingerülten, — kedves papája pedig gummicipőkkel kereskedik . . . — Úgy van ! •— felelt büszkén — az apja egyszeri! üzletember s a leány szegény. De belenéztél-e már a szemébe ! Mondhatom neked, hogy az a szempár napkeleti mesékkel van tele. Aztán meg oly fiatal, oly hihetetlenül, oly pazarul fiatal ez a lány ! Valami csodálatos iideség van egész valójában, ami kimondhatatlanul jól esik, ha az ember . . . — Eh, üdeség ide, iideség oda! — formedtem föl türelmetlenül — hát a karriér ? ! De Tamás egészen nyugodt maradt. — Mi közöm nekem a karriéremhez ? Egyáltalán kell-e nekem az a karriér ? Csinos vagyonom van és becses rokonaim sorában három excellenciás is akad. Különben sem hiszem, hogy az
