Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-03 / 18.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megfelelőik Vasárnap és csütörtökön. JLLŐFIZETESI ÁRAK I E%én% évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — Dl. Nagyed évr* — — — — 3 kor. — fii. E^jes száiti ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (noYa a kéziratok, előfizetések, nyiMerek és hirdetések küldendői Kossutk Leajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. -JM Köziratot nem adunk vissza. A villamvüágitásról. Március Ii Érdemileg foglalkozni a kérdés­sel, ma már túlhaladott álláspont, bárha tőlünk függne a küzdelem megújítása, minden módot és alkal­mat megragadnánk arra. Azonban a kocka már el van vetve, s igy meg kell nyugodnunk a változha­tatlanban, s oda kell törekednünk most már, hogy a város érdeke továbbra is kockára téve ne legyen. A mennyire mi a villamvilágitás kérdését ismerjük, a dolog ugy áll; hogy a vállalkozó cég arra kö­telezte magát, miszerént a meghatá­rozott összegért felépiti a villamos telepet, elkészíti a villamos sod­rony hálózatot s a közvilágításra szolgáló meghatározott számú lám­pákat felszereli, s a kész művet egyelőre tiz, a város óhajához ké­pest további tiz évre bérbe veszi, s a bérlet fejében adja a közvilágítást. Annak oka, hogy miért volt haj­landó bérbe venni a vállalkozó a müvet, abban rejlik, hogy azzal csak azt akarta igazolni, miszerént a vállalat veszteséggel nem jár, csak nyerességgel, s ha neki nye­A papucsvirág regéje. — Mantegazza virágregéibőL — Éppen ötszázharminchat esztendővel ezelőtt élt Perzsiában egy császár, a ki nagyon szép ember volt, a nőket a világon mindennél jobban szerette s a nőknek, különösen a lábacskáiba volt bele bolondulva. Csa-ben-razi nem szerette a pénzt, se a drágaköveket, se a finoman kidol­gozott broncot, se a szobrokat, se a festményeket, se az emberi művészet­nek egyébb másfajta műveit. „Hiúság mind, csupa hiúság !" kiáltá, midőn meg­vetéssel és szánalommal szemlélgette az elődei által palotájában felhalmo­zott kincseket. „Mind hideg az, mind élettelen, mind csupa hiúság !" Csa-ben-razi utálta a háborút és trónra lépte alkalmával legszebb fele­sége keblére esküdött meg, hogy kard­ját soha ki nem vonja hüvelyéből. „Birodalmam oly nagy, hogy geog­ráfusaink ma se tudnák még biztosan megállapítani a határait. Miért ontanék tehát vért, hogy még nagyobbá tegyem ? Érthetetlen, eszeveszett hiúságból miért tennék oly sokakat özvegyekké és ár­vákká boldog országomban ?" reséget hoz az, úgy a városnak is jövedelmező üzlet az, mely körül­mény aztán nagyban hozzájárult ama végleges döntéshez, mely a villám javára szollott. Üzleti részét a vállalatnak a magánvilágitás, fogyasztás mérve adja meg, s igy a bérlet tartamára a magánfogyasztás nagysága, a vál­lalkozó érdeke. A magánfogyasztás mérvére két körülmény van befolyással. Első sorban, hogy mi lesz a fogyasztás egységára, másodszorban pedig, hogy mibe fog kerülni az áram be­vezetése a felszereléssel, melynek költségei, tisztán a magánfogyasz­tót terhelik. Élénk emlékében lesz még min­denkinek, hogy a kapacitálások fo­lyamán egyik döntő momentum volt a villám mellett a bevezetés olcsósága, mely szerént egy vékony sodronyon az áram bárhova elve­zethető, s az utcai lámpák úgy, mint a lakások meglévő világító eszközei csekély költséggel átala­kíthatók. Dacára mindezeknek, most azt halljuk, hogy a vállalkozó Eszter­gom városára akarja hárítani azon Csa-ben-razi ki nem állhatta a köny­veket, de hogy népe előtt megmutassa, milyen hü tanitványa ő Mohamednek, néha-néha felcsapta a Koránt s abból olyan áhitattal é3 figyelemmel olvasott, hogy öt perc alatt elaludt tőle s háromezer feleségéről s azok hatezer lábacskáiról álmodott. Legédesebb álma közben a szentkönyv kicsúszott a kezéből s mi­vel a táblája aranynyal és drágakövek­kel gazdagon volt diszitve, olyan zö­rejjel, hogy arra azonnal felébredt. Akkor aztán vissza vitte a Koránt gazdag könyvtárába, melyben számta­lan filozófus és theologus munkája pom­pázott érintetlenül. „Miért fárasztanám én a szemeimet könyvek olvasásával, melyeket oly sok bogaras agy keserves verejték közben hozott létre ? Miért kínozzam én sze­gény fejemet azzal a sok szőrszál ha­sogatással, a mitől egészen elszédül és az elmémet egészen elhomályositja ? Én mindig hittem az Istenben, csak akkor kezdtem kételkedni a lételében, mikor a theologusok könyveit felnyi­tottam. Mindig tiszta fogalmam volt róla, hogy mi a jó és mi a rosz s alig olvastam valamit e bölcs filozófus fe­csegők Írásaiból, mindjárt ingadozóvá s zavarodottá váltam s elkellett dob­nom a könyveket, nehogy a legszomo­rúbb kételkedés áldozatává legyek. A harmincezer korona költséget, mely felmerül azzal, hogy a villamvilági­tás Párkányban is meghonositassék. Harmincezer korona szép pénz, s igy joggal kérdjük, mire ez ösz ( szeg? Talán a villamáramnak ama i bizonyos egy sodronyon való átve­zetésére, avagy annak az igazán : csak egynéhány utcai lámpásnak j az átalakítására, avagy a vezeték póz­( náira ? De nem vagyunk kíváncsiak . a válaszra. Akár a párkányi közvilági­' tás bevezetése egyedül, akár pedig a párkányi magánfogyasztók részére történt bevezetés költségei is nyernek ' részben, avagy egészben fedezetet a kérdéses összegben, az minket esz­tergomiakat ezidőszerént azon ok­ból nem érdekel, mivel az tisztán a vállalkozó-bérlő ügye. Ha érdeke ugy kivánja, hogy a világitás Pár­kányba átvezettessék, ám vezesse át. Mi nem akarunk a párkányi nyereségben részesedni, de a költ­ségekben sem. A városra ama költ­ségek semmi esetre sem háríthatók, mivel az üzemviteli bérletszerződés i §-ának hatodik bekezdése azt mondja, hogy »a vállalkozó cég sa­ját költségén a vezetéket Eszter­gom határán tul is pl. Párkány nagyközségbe is átvezetheti és a jelen üzemviteli szerződés időtartam alatt áramot szolgáltathat, de kö­teles a vállalkozó a szerződés meg­kötése előtt ahhoz a város hozzá­járulását kikérni « A szerződés ezen pontja világos, melynek alapján a vállalkozó dolga Párkánnyal elintézni a kérdést, s nem a városé. Megengedjük, hogy a városnak is érdeke, de csak a jövőben, hogy Párkány bevezesse a villámot és csak akkor, ha a fogyasztás mérve a beruházás költségeivel arányban áll. Ezt azonban csak a tapasztalat fogja igazolni, mit kitapasztalni és az azzal esetleg járó kockázatot viselni, a bérlő vállalkozó cégnek, s nem a városnak feladata, mert hisz a vállalkozó bérleti ajánlata a várossal szemben épp a vállalat első éveiben előfordulható eshető­ségek és kockázatok átvállalására van alapítva, ez volt az a csalétek, ami sokaknak ínyére volt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a bérlet lejártával a város idegen­kednék a vállalkozó cég által a sajátjából tett hasznos beruházások­nak a méltányosság figyelembevé­telével való megtérítésétől, de majd tinta méreg s az ember szavai, a mint ebben megfürösztik, gyászba öltözötten folynak irótollából. Ezerszer kedveseb­bek nekem azok a szavak, melyek fele­ségeim ajkairól hangzanak felém : méz ez rózsaszín ruhában." Ezért szerette Csa-ben-razi csakis a nőket, — természetesen csak a fiatalo­kat. Háremébe gyűjtötte össze a leg­szebbeket, akik Perzsia, Örményország, Törökország, Arábia s a Kaukázus és Ázsia valamennyi tartományaiban vi­1 rultak. Nem volt nagyon válogatós s palotájába fogadott szőkét és barnát, karesut és megtermettet, hidegvérűt és hevesvérűt egyaránt. Csak egy tekin­tetben volt kérlelhetlen egész a bolon-' dúlásig: a befogadott nők lábainak ki­csinyeknek és aranyosaknak, szép al­katúaknak kellett lenniök s ezer uta­zója mindegyikének, a kik tengereket és országokat bejártak, hogy e drága ' termést egybe gyűjtsék, a zsebében volt a mérték, melynél a lábacskáknak egy vonalnyival se volt szabad nagyobb­nak lenni. E mértékvevéseknél az ,udvari szállí­tók kérlelhetetlenek voltak. Akkor let­tek azzá, a mikor egyikök egy hason-. lithatatlan szépségű cirkassziai Venusra talált s azt hitte, hogy a láb nagysá­gánál három-négy vonalnyitói eltekint­het, azon meggyőződésben, hogy a lányka rendkívüli szépsége százszoro­san elfödi azt a csekély hibát. S valóban Csabenrazi azonnal bele is szeretett s bezárkózott vele, hogy kényelmesen csodálhassa és imádhassa. De alig alkalmazta a mórtéket, melyet mindig magánál hordott a cirkassziai Vénus lábaira, rögtön felfedezte a hi­bát s éktelen dühbe jött. Visszaküldte a leányt s a könnyelmű szállítót örö­kös számkivetésre ítélte. Attól a naptól kezdve Csa-ben-razi háreme egyetlenegy lakójának a lába se haladta meg a rejtélyes mértéket. Sok kifogástalan lábu nő van a vilá­gon, kiknek lábuk kicsiny, rózsás, puha, hiba nélküli, melyeket simogatni lehet, mint a kacsókat s csókolgatni, mint az ajakat. A láb nem egyébb a nőnél, mint a virágnak a szára. Ha egy rózsában akarok gyönyörködni, meg fogom a szárát, s ha egy kedves nőt meg akarok ölelni, meg fogom a lábát, mely nem más, mint a virágok vi­rágjának, a nőnek a szára. E nagy perzsa király életének leg­boldogabb napjai közé azokat számí­totta, a mikor háremének nagy göm­bölyű termében háromezer felesége egy gyönyörű szőnyegen végig heverészett, lábaikon harisnya nélkül, de aranyos, drágakövekkel ékített papucsokban, a minőt rendesen hordani szoktak. Ő b „Esztergom és fiié" tárcája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom