Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-28 / 17.szám

ESZTERGOM # es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ES AZ „ESZTERGOMVIDEKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. A fűztermelés rol. Esztergom, febr. 26. A fűztenyésztésével magával, majd termékeinek a kosárfonás terén való értékesítésével számtalan alkalom­mal foglalkozott már e lap, s igy habár talán ismétlés számba men­nek is e sorok, mégis alkalomszerű lesz most újból foglalkozni a kér­déssel, midőn annak érdekében egy üdvös mozgalom indult meg, amely elől kitérni most már nem lehet, nem szabad. Több városi képviselő ugyanis egy kérvényt adott be a képviselő­testülethez, melyben a fűztermelés meghonosítását, ezzel kapcsolatban pedig a kosárfonásnak, mint házi­iparnak megteremtését célozza, ami aztán eszköze lenne szőlő termésünk nagyobb értékesítésének. J^gyik te­remti meg a másikat, mint a lánc­szem fűződik egyik kérdés a mási­kába, mely az érdekeknek egész so­rozatát mozdítja elő. Mindenki tudja, mindenki érzi, hogy reá van e város arra utalva, hogy a még oly kicsi, de minden kereset forrást kiaknázzon, jövedel­mezzen az bár közvetlen, avagy közvetve a communitásnak, s mé­gis a felvetett eszméket csirájukban akarják elfojtani anélkül, hogy azok életképességéről meggyőződést sze­reznének. Igy van ez a fűz termelésévei is. Alighogy a kérvény beadatott, máris a lélekharangot halljuk meg­csendülni, halljuk, hogy a fűznek termelése sokba jön, ki nem fizeti magát stb. stb. ; Azok, kik a fűztermelés eszméjé­nek halálhírét költik, nagy téve­désben vannak, s bizonnyára na­gyon is egy oldalú informátió alap­ján foglalnak állást, mert elvitáz­hatlan tény, hogy a fűz termelése okosan, célszerűen és gazdaságosan cuhiválva, nemcsak direkte, de köz­vetve is csak haszonnal jár. Az okos és célszerű gazdálkodás természetesen nem fogja a fűz ter­meléshez a legjobb minőségű föl­det venni, hanem az olyat, mely kevésbbé alkalmas a culturára, de e mellett talajviszonyainál fogva megfelelő a fűztermelésre. Ilyen pedig a mi határunkban sok van. Bátran mérnők állítani, hogy a fűz termelés tiszta huszna többszörösen és jóval felülmúlja azon holdankénti tisztajövedelmet, melyet a város ezidőszerint bérföldeíért kap, s ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a gyakorlati gazdálkodási ér­zék, az egyébbként hasznavehetet­len, parlagon heverő, avagy nagyon keveset jövedelmező területeket igyekszik e célra kihasználni, ugy már is előnnyel jár annak meg­honosítása. De a cél nem a fűz termelés, ez csak az okozat, az ok a kosárfonás házíparának meghonosítása, mit ha sikerül nyélbe sütnünk, sok száz meg száznak biztosítottunk kereset­forrást, megélhetést. Igaz az is, hogy fokozza a jöve­delem nagyságát az, ha a vessző hámozott állapotban értékesitetik, erről a nagyobb nyereségről mond­jon azonban le a város. Első sor­ban, mivel neki az a hámozás drága volna, másodsorban, mert ha azt a több nyereséget átengedi pol­gárainak, azzal is csak maga gaz­dagodik. A helyes elv az volna, elégedjék meg a város a kisebb, de azért elég tisztességes jövede­lemmel, a többit dugják zsebre polgárai. Az eddigi deduktiók, fejtegetések már is azt igazolják, hogy a város­nak elvitázhatlan érdeke a fűzter­melés meghonosítása, mert általa értékesíthetők oly területek, mely­lyek eddig p?r!agon hevertek, má­sodsorban, munkát adunk, állandó kereset forrást biztosítunk sokak­nak és végül harmadszor, ami min denek felett áll: módot nyújtunk, eszközöket adunk a szőlőnek, mint 'gyümölcsnek értékesítésére, de 'egyébbként is, a gyümölcstermelést ; mozdítjuk elő ez által. Egy volna még, mit elhallgatnunk nem lehet. Mai nap ugyanis nagy a bürokratiai, szellem.Papíron, hiva­talos szobákban intézünk el, oldunk meg gyakorlati kérdéseket, miköz­ben megesik, hogy egy tollvonás­sal meghazudtoljuk a gyakorlatot. Lesben. ÖTLETEK. I. Hervad, hervad a virágod Egyetlen virágom. Nemsokára szertefoszlik, Mint egy röpke álom. Nemsokára kóró jelzi Hiv szerelmed nékem. Nemsokára egy csillag se Ragyog rám az égen. II. Nincsen néked semmi bajod Járod a világot. Szakítani itt is ott is Egy néhány virágot Leszakitni, meg el dobni Ez a virág sorja. Van e, aki egy virágról Ezt szebben gondolja ? ! Jól is van igy. Akad virág Itt is ott is száza S bolond virág, valamennyi Magát mind kínálja. G. J. Ül a vadász hosizn, méla lesben Vár felajzott ijra gyorsvadat . . . Vörösmarty. Este. A lenyugvó nap sugarai biborfénybe vonják a tájat; a kandi sugarak bevi­lágítanak az erdő bokrai közé. Minde­nütt fenséges csend uralkodik. A csen­det olykor olykor a csalogány bűbájos éneke zavarja meg és a langy esti szellő távoli faluk felől lágyan ringatva hozza az esti harangszót. Néha-néha egy éles, kellemetlenül rikácsoló hang járja át az erdőt. A fácánkakas hívo­gatja párját. Azután a fekete rigók között merül fel valami nézetkülönbség. Nagy lármával röpködnek bokorról bo­korra és végül gyors repüléssel kere­sik fel a sűrűséget. Eközben homály borul a tájra. Valami szürke köd, amely a nappalnak az éj éllel való ölel­kezését fedezi. Az esthomályban a fák felett apró fekete pontok szállnak ide s tova. Denevérek. Néha összetalálko­zik egymással kettő. Nyomban cincogó hangok hallatszanak. Valószínűleg a találkozás örömét fejezték ki eképen egymásnak. Azután éles suhanással csap le a nagy fák közül az ébredező bagoly és a távolból tutuló hangokat hoz az alszél. Ez a róka hangja. A ra­vasz fickó bizonyosan ily módon üdvözli az éjjelt, melynek leple alatt üzi go­noszságait. Egyszerre világos lesz. Az átellenes hegyorom mögül kibukkan a hold és ezüstös sugarával telehinti a tájat . . . Ilyen a nyári est hangulata az er­dőn, melynek örökös zsongása álomba ringatja a lelket. Édes álomba, gond­talan merengésbe. Lesben ül a vadász. A nappal kiválasztott hely bokrai kö­zött egy mohos kövön, vagy egy filig­rán széken, amelyet magával hozott. Mellette van a vadjárás. A csapás, amelyen lejő a vad a nagy rengeteg­ből a viruló kultúrához, hogy éjjel ele­ség után lásson. A bokrok lombozata láthatlanná teszi a vadászt, akinek már kezeügyében van a fegyver. Moz­dulatlanul üldögél helyén. Néha bólint is egyet, de ez nem azt jelenti, hogy álmos, hanem azt, hogy egyelőre nem 1 kell nyitva tartania szemeit, mert most. minden a jó fültől függ. A hallóidegek a csendes leshelyen végtelenül kiéle- j * sülnek. A lesben ülő vadász majdnem j minden jelentéktelen zaj okát ismeri. Ha lehull egy parányi galy az odvas fáról; hogyha a tücsök forgolódik a hullott lombok között, vagy a szarvas­bogár zümmögő röpte hallszik, ezeknek az apró csendzavarásoknak egyszeribe megtalálja az okát. Azután más és más módon ad jelt a vad, hogy közeledik. 'A nyul-féle lassan poroszkál a bokrok : alatt; meg-meg áll, nagyot toppant, leül, ismét elindul és aprózott lökések­jkel tolja előre magát, folyton figyelve, vájjon nyitva van-e az ut ? Es ha egy­szer az erdőszélre eljutott, egyet ira­modik ki a széles, viruló határba zsenge lucernára, fiatal répalevélre. Az első vad, amely elhagyja az erdőt, a nyul. Utána az apróbb erdőlakök következ­nek. A róka már közeledik. Folyton neszel. Beszalad Qgy-&gy kört, meg­áll, azután óvatosan, majdnem neszte­lenül bújik ki a bokrok alul s nekivág a sürü kukoricásnak. Nemsokára erő­sebb zaj keletkezik. Karcsú Őz jön óva­tos léptekkel. A letöredezett galyak meg meg roppannak lábai alatt, a szá­raz falevél folyton zörög. Végre sok állongálás után kiér az erdő szélére. Piciny, okos fejét kidugja a bokor alul, széttekint a holdvilágos tájon és egy szökéssel eltűnik a földek felett húzódó párázatban. Majdnem nyomon követi az őzet a szarvas. Ennek jövetele már nem esik lárma nélkül. A közeledő gim szétálló agancsai folyton dörzsölik, tördelik a fáknak s bokroknak száraz ágait. Léptei alatt ropog a lehullott galy. Utána jön a tehén néha egyma­gában, néha többedmagával. Olykor­olykor megszűnik a zaj, mert megálltak hallgatózni. Azután ismét folytatódik mindaddig, amig az erdő3zélhez nem érnek. A gim már kitekint a bokor mellől. Féltesttel az erdőszélen áll. S ebben a pillanatban egy dördülés hall­szik, utána óriási robaj. Az erdők ki­rálya vérében fetreng a szürkülő fű­szálak között, hűséges kísérői pedig Megjelelik Vasárnap és csütörtökön, j Fe]e!ős szerkesztő . Szerkesztőség és kiadóhivatal: . DDfii/fiDD rviii A (hoYaakóiiratok,előfizetések,nyílttereUsljirdetésfikküldendői ELŐFIZETÉSI ÁRAK Di\ PROKOPP GYULA. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca E'é« évr — — — — 12 kor. — öl. Laptulajdonos kiadók : úvÁtn Fél évre - - - - - 6 kor. - fii. ^ öo * bzau '­N^jed évr. 3 kor. - fii. Dr. PROKOPP GYULA es BREMNER FERENC. --»>• Kéziratot nein adunk vissza. F,/H»M sr.Atn Ára: 14 il . I Iz „Esztergom és lile" táreája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom