Esztergom és Vidéke, 1904

1904-01-06 / 2.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. • ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Égése évr — — — _ 12 kor. ~ fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed*™ - s kor. - fii. Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Efíj^s «zám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetésed, nylltterek ás hirdetések küldendő X£ossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. -$M Kéziratot nem adunk vissza. A nemes fűz termelése. Esítergoni, j*nuár 2. Most, hogy az > Esztergom vidéki gazdasági egyesület* az ezen lapok hasábjain évek óta és állandóan szorgalmazott kosárfonó tanfolyamot a kormány anyagi támogatása mellett 20 — 25 tanuló részére hat hétre terjedőleg megnyitotta, szinte kívánatos, hogy rudinai Molnár István kir. tanácsos, orsz. gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztosnak >A nemes füz termelése" cimü, az elmúlt évben megjelent munkája nyomán megismerkedjünk a fűzfa termelésével és annak hasznosságával annál is inkább, mert annak utánna lehetetlennek tartjuk, hogy a város és annak gazdasági vezetője be ne lássa, hogy mily nagy fontossággal bir a mi szőlő termelőinkre nézve, különösen a gyümölcskosarak készítésének minél szélesebb körben való elsajátítása. A 69 oldalra terjedő és Darányi Ignác volt földmivelésügyi minister megbízásából megjelent füzet tökéletes világosságot nyújt arra nézve, j 1. hogy hová telepítsünk füzest ? 2. hogyan készítsük el a talaját ? I 3. milyen füz fajtákat ültessünk ? 4. hogyan és mikor ültessük a füzt ? 5. miként történjék a füztelep évi kezelése ? Megismertet bennünket továbbá azzal is

t hogy melyek a füztelep állati ellenségei, mikép történjék a fűzvesszők metszése, lehéjazása és értékesítése. Megismertet a nemes fűz termelésének jövedelmezőségével és végül közli a fűztermelés és a kosár fonási háziipar előmozdítására vonatkozó kormányi intézkedéseket. Olyan munkát adott Molnár István kezünkbe, a melynek egyszeri átolvasásával nemcsak a gazdászattal foglalkozók, hanem a laikusok is bőséges tudomást szerezhetnek maguknak a nemes füzvessző mikénti termeléséről. Ez okból nem óhajtunk a termelés mikéntjével bővebben foglalkozni, akit ez a kérdés érdekel, forduljon Büttner Róber úrhoz, mint a helyi gazdasági egyesület igazgatójához, aki szívesen szolgál a füzetből ingyen bárkinek is- Mi e jeles munkának azon részét kívánjuk ide ik, tatni, a mely a nemes füz termelés jövedelmezőségéről és az ide voj natkozó kormányi intézkedésről szól, jmert reá akarunk mutatni azokra a j mulasztásokra, amelyekkel városunk ja múltban vádolható. I Még tiz év előtt is — mondja (

Molnár — a nemes füztelepek oly jjól jövedelmeztek, hogy tiszta jövedelmük kat. holdankint nyers füzj termelés mellett is 250 koronára, héjazoít fűz termelése mellett pedig 440 koronára is felment. De vannak esetek, hogy még ezen összegeket is jóval felülmulta a füztelepek tiszta jövedelme. A földmivelésügyi minister egyrészt azon okbólj hogy a hazánkban előforduló nedves, mocsaras, tőzeges folyamparti és egyéb más termelési célra nem alkalmas területek füztermelési célra kihasználtassanak, másrészt pedig azért is, hogy földmives népünk télen át háziipar utján mellékkeresethez jusson, mindent elkövet a községi fűztelepek szaporítása, a téli háziipari kosárfonó tanfolyamok létesítése érdekében. E végből minden oly községet, mely 1—2 holdas községi nemes füztelepet állit fel alkalmas területen és azt 50 cm. mélyen ősszel meg is forgatja, kat. holdan, ként 100 koronás áliamsegélylyel és • 50.000 drb nemes füzdugvány inigyenes adományozásával hajlandó ' támogatni. i Ezen támogatás elnyerése végett ' a községek tartoznak erre vonatI kozó kérvényüket évenként legkéf sőbb november hó 30-ig a m. kir. földmivelésügyi ministerhez beküídeni. A kérvényben kitüntetendő, hogy a beültetni szándékolt terület, mily terjedelmű, továbbá, hogy . fűztermelésre alkalmas és hogy 50 cm. mélyen megvan forgatva. Egy évtizeddel ezelőtt tettük szóvá már a nemes fűzvessző termelését, a kosárfonó-tanfolyam létesítését, nem hallgattak szavunkra, pedig ugyancsak ráfért volna már akkor is a házi pénztárra a holdankénti 250 korona jövedelem, annál inkább most. Azóta még szegényebb lett a szőlő és földmüveléssel foglalkozó munkásnép, illő dolog tehát, hogy a város gondoskodjék arról, miszerint Legény elet. Irta: Nagy Renée. -•—. v Mikor ugy március elején megjelennek az első ibolyák, a virágos boltok kirakataiban és az utca sarkokon, hogy elszégyelik magukat ilyenkor azok a becsületes jó öreg téli kabátok, a mik már kitudja hányadik esztendőben hűségesen kitartottak a gazdáik mellett. Ha beszélni tudnának ezek a jó öreg kopottas gúnyák, igy szóllanának bizonnyára. — Látod édes gazdám, már megint elkeli válnunk, mert én szégyellem magamat rajtad, mihelyt ibolya illatot érzek. A Kovács Pál miniszteri segédfogalmazó úr viseltes télikabátja is ilyesfélét gondolhatott, mikor egy derült kora tavaszi vasárnap délelőtt sétálni vitte gazdája a Korona herceg és Váci utcákban, a hol fényes elegáns nép hullámzott alá s fel. sütkérezve a tavaszi nap verőfényében. A virágárusok szinte rekedtre kiáltozták magukat; ibolyát tessék ! Vett is mindenki, talán csak Kovács ur nem. Pedig sokszor már a kezét is csaknem kinyújtotta egy egy illatos csokor után, a mit kínálva tartottak felé, de olyankor mindig eszébe jutott, hogy nem illik felbokrétázni az ilyen ócska télikabátot, mint az övé. Bár volna hát valakije gondolta, — akinek igy vasárnap onkint egy kis virágot vehetne, de hiába ő neki senkije sincsen! . . Pár percig keresgélt az emlékezetében hátha ismerne valaki olyat, de nem talált senkit. Erre a gondolatra mély szomorúság fogta el a szivét és magába mélyedve busán ment az elegáns sétálók között. Imitt amott már feltűnt néhány divatos, világos tavaszi felöltő is, bár az asszonyok orra még piro3 volt a csípős hidegtől, de a ruhájok és a kalapjuk díszítése mutatta, hogy itt a tavasz. A tiszta kék égről szinte mosolyogva nézett le a napsugár az ébredő világra és ezer féle szivárvány színben verődött vissza a boltok fényes üveg tábláiról. Csupa derű, csupa mosolygás és illat volt az utca, az ő gondatlanul sétáló közönségével, a kik között Kovács ur szinte restelkedve ment a kopott télikabátja miatt. Az arcába csapódó hideg szél ellen felhajtotta a gallérját s a hogy a perzsia prém barátságos melegséggel a nyakához simult, bizonnyára szerette volna a fülébe siígni, hogy : hát hiszen jó is volnék én még kedves gazdám, és nem is te viseltél el engemet ennyire, hanem az a tót fruska, a ki mindennap agyon sikál a cipőkefével. Bizony lakhatnál olyan helyen ahol legalább egy becsületes ruhakefe is van a háznál 1 — Van szerencsém kollega ur! üdvözölte Kovács urat egy hivatalbeli társa, aki azonban már közelebb van az előléptetéshez, miatő, aki most is vadonatúj tavaszi kabátban egy szép fekete leányt kisért, aki ahogy hosszasan megemelte a kalapját, mintha abban a barátságos üdvözlésben az a kérkedő kihivás is ott lett volna hogy: nézd meg az uj kabátomat, Veisz csinálta a Dorottya utcában ! Oh, mert az is valami ám egy fővárosi gavallér életében, hogy melyik utcában csináltatja a ruháit. Kovács úr irigykedve nézte meg a kollegája uj kabátját, és méginkább restelkedve ment tovább, mert úgy tet-,' szett neki, mintha az a szép fekete lány is olyan kicsinylően nézne végig rajta, j mintha csak mondta volna az elegáns kísérőjének, hogy: maga még ilyen ko-' pott úirnak is köszön ? De ezt már csak ő gondolta igy, mert az a szép leány éppen semmit sem gondolt felőle csak; hallgatta nagy érdeklődéssel a kísérőjét a ki a Vígszínház egyik szenzációs uj darabjának meséjét mondta el, a melyikhez nem viszik el a fiatal lányokat, a miért a szép fekete lány is már annyiszor duzzogott. — No, mához egy hétre nekem is lesz olyan uj kabátom! gondolta, és erre az elhatározásra még az alakja is szinte kiegyenesedett és a hogy egy virágárus asszony kínálva felé tartott egy ibolya csokrot, szerette volna neki megmondani, hogy most nem kell, de mához egy hétre igen! igen, mához egy hétre a mikor uj tavaszi kabátban fog itt sétálni ! Oh de hosszú hét volt az a mig az uj kabát készült, a mit nem csinált ugyan Veisz a Dorottya utcában, csak egy kis sánta szabó a Dob utcában és ezt a rémségesen hosszú hetet még az a sok szép reménység sem rövidítette meg, a mivel tele volt a szive és lelke, a melyek egy szépen elkészített világos felöltőben öszpontosultak. Türelmetlenül számlálta a napokat, és titkos örömmel gondolt rá, hogy az az uj kabát milyen forduló pontot jelent majd az íj életében. Igen forduló pontot! És a hivatalában, a hogy irta az árkusokat, a sorok közül mintha szép női fejek integettek volna feléje, mintha mondták volna, hogy : majd vasárnap ! Hej! de soká is lett az a vasárnap, hanem egyszer mégis csak felvirradt és a kis sánta szabó már kora reggel beállított a szép tavaszi felöltővel, ami nem volt ugyan negyven forint, hanem csak huszonnyolc, de mégis olyan pompásan állt Kovács uron, mintha csak ráöntötték volna. Hanem nincs olyan