Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-18 / 14.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKK. (14. s/.am.) i M

4 február 18 már nem érezve gondolkozzunk : vájjon nem vétettünk önmagunk ellen, midőn neki adjuk magunkat a szilaj élvezeteknek, holott köröttünk sir a nyomor és mez nélkül szégyenkezik a szánandó szegénység ! ? Sequens. Farsang. Esztergom, febr. 17. Vége a farsangnak. A zene utolsó akkordjai is elhangzottak már, s a vig mulatozásnak helyébe lép a magába szállás. Vig mulatozás! Vig mulatozásról irok, pedig hát, ha volt is mulató zás, vígnak legkevésbbé mondhatjuk azt, főleg ha összehasonlítást teszünk az előző évekre visszamenőleg. Az előkelőbb mulatságokról szóllva, látogatottság tekintetében azok átlagvéve a közepesen alóliak voltak. A han gulat mely uralkodott, inkább volt mesterkélt, mint a kedélyállapot forrásaiból fakadó. Utolsó napjai a farsangnak elég zajosak s mulatságai látogatottabbak voltak, mellyekről az alábbiakban számolunk be. Diák tancpróba. A főgynmásium ifjúsága szombaton tartotta táncpróbáját a „Magyar Királyiban. Esti 6 órától éjfél után fél 1 óráig járták az ifjak vígan, gondtalanul. Részt vettek : Leányok : Balog Irén, Haugh Margitka, Havas Erzsike, Lamm Ella, Mack Mariska, Nagy Örzsike, Niedermann Anna, Niedermann Berta, Niedermann Elza, Oltósy Herminke, Rutich Juliska és Bösike, Schönbeck Ilonka, Schönbeck Stefiké, Turóczy Margit, Vörös Irén, Walfisch Ella, Weisz Berta. stb. Asseo?iyok: Balog Lászlóné, özv. Bartha Árminné, Büttner Róbertné, Etter Gyuláné (Kernend), Etter Ödönné, Haugh Lambertné, Havas Vincéné, IstvánfFy Elemérné, Kersbaummayer Károlyné, özv. Mack Edéné, Mohácsy Lajosné, özv. Nagy Pálné, Niedermann Endréné, Niedermann Jánosné, Niederman Józsefné, Oltósy Lajosné, Rutich Jánosné mint engemet, nem hanem ezerszerte jobban, mert megérdemli. Ó, én szegény bűnös, én érdemetlem voltam a te szeretetedre, a te gyöngéd szivedre! . . . No, ugy-e szereted ? A férfi azt hitte, hogy láz fogta el a beteget s csak azért hogy ujabb ingerlésnek ne tegye ki, rá mondta a szót : — Szeretem! — Köszönöm. Egészen jól esett lelkemnek. És fogod-e szeretni azután is? — Fogom. — Jobban, mint engem ? A férfi remegett. Ezt már nem volt ereje utána mondani. — De édes egyetlenem! — tört ki belőle bizonytalanul a szó — én csak tégedet szerettelek mindig s ha még egyszer szeretni tudnék, ugy mint tégedet senkit sem tudnék szeretni. — Ne hazudj! Tudom én jól, hogy jobban fogod őt szeretni, mint engem. De igy akarom én is. Szeresd, a mint szived lelked minden erejéből tudod, — mert megérdemli. Hallgass csak meg. — Jegyesem voltál már akkor. A boldogság legédesebb napjaiban a szerelem költészetét éltük mi ketten, feledve mindent, mi mással, vagy körülöttünk történt. Egymásnak élni, ez volt szivünk minden Öröme, minden boldogsága. S bizony nem vettük észre, hogy a mi boldo?sáí?unk. ecrv harmadiknak é^et (Szt. Miklós), Salkovszky Ferencné (Ipolyság), Schönbeck Mihályné, Walfisch Szidónia, Walter Mihályné, Zsiga Zsigmondné. stb. Önálló iparotok táncmulatsága. Önálló iparosaink zártkörű táncmulatságukat szombaton este tartották meg a „Fürdő" vendéglő nagytermében. Az iparosok újonnan alakult dalköre hét számból álló hanversenyt adott, mely után következett a tánc. Az iparos ifjak táncestélye. Az iparos ifjak önképző egyesülete vasárnap tartotta szinielőadással egybekötött táncestélyét a „Fürdő"-ben, mellyen szép számú közönség vett részt. Molnár Gyula „Homok zátonyok" cimü három felvonásos vígjátékát adták elő. A szereplő nők közül kiemeljük Gábris Margitkát, ki ügyesen és otthoniasan mozgott a deszkákon, amiért jelenetek közben is megtapsolták. A férfi szereplők közül Markó Kálmán vált ki, mig Uzsák Albert mulattató jelenetei többször megkacagtatták a jelen voltakat. Műkedvelőkről s hozzá nagyrészben kezdőkről lévén szó, nem gyakorlunk birálatot, hanem csak méltányoljuk azt a törekvést, hogy a feladat nem kis nehézségeit annyira is leküzdeni iparkodtak. A rendezőség is dicséretére legyen mondva, mindent elkövetett, hogy figyelmes rendezésével emelje azt est sikerét. Előadás után megkezdődött a tánc. A négyeseket 60 pár táncolta. A jelenlevő hölgyek névsorát a következőkben adjuk: Aczél Vilmosné, Bártfay Gézáné, Baróth Józsefné, Hermin és Ilonka, özv. Bundi Béláné, Czuczor Etelka, Dam Ferencné és Boriska, Faragó Józsefné, Irma és Szidi, Földes Nándorné, Fekete Ferencné, Faragó Gáspárné, Gábris Margit, Glatz Mariska, Guszmann Jánosné, Huazti Tamásné és Tini, Henczin Ilonka, Hugyik Jánosné és Erzsi, Heilich Józsefné, Jerabek Ferencné és Emma, Jóba Károlyné, Krainiker Erzsike, Krizmanics Jánosné, Mariska és Boriska, Karácsonyi Sándorné, Korsinek Jánosné éa nővérek, Klotz Emma, özv. Liszkay Alajosné, Lencsés Jánosné, Lusztig Endréné, Merényi Andrásné és Anna, Mayer Istvánné és Margit, Meitnerné és Ilonka, Metz Sándorné, Markusz Győzőné, Mitter Imréné, Mráz nővérek, Murgács Józsefné, Muzsik Ferencné, özv. Mayer Imréné, Novákné, Nagy Ida, Oriskó Jánosné és Gizi, Policzer Árminné, Pospisch Józsefné, özv. Poór Sándorné és Ilonka, Rehák Mici, Rozenzweigné Ida és Berta, Sárai Ilonka, Sateles Dávidné és Idus, Spick Ferencné, Stróbl Istvánné, Simonidesz Jánosné és Lujza, Steiner Hermin, Szapori Mártonné, Szikora Olga, Széna Ferencné és Margit, özv. Szatmáry Endréné, Tatai Ferencné, Tib Istvánné és leánya, Treiter Imréné és Emma, Till Istvánné, Uri Józsefné és Ilonka, Zakej Ilonka (Hegybánya), Zeke Józsefné, Özv. Zsufákné, Anna és Róza, Véber Gézáné. A kath. kór. társas vacsorája. A katholikus kör vasárnap este Széchenyi-téri helyiségében társasvacsorát adott férfi tagjai részére, mellyen a tagok szép számban jelentek meg, s mulattak a késő éjjeli órákig. I A kath. legenyegyesület jelmezestélye. I A kath. legényegyesület ifjúsága az ; egyesület helyiségében táncpróbával I egybekötött tréfás varieté jelmezestélyt rendezett hétfőn. Az egyesületi helyiség, mint már sok más alkalommal, úgy ezúttal is szűknek bizonyult. Ember ember hátán tolongott a tropikus hőségben, úgyannyira, hogy mozdulni alig lehetett. Volt élőkép, monológ, különféle mutatvány, csárdás verseny, csecsemők felvonulása, confetti, szerpentin csata stb. melyek között legsikerültebb volt a mulattató törvénykezés. j A jelenvolt jelmezesek és nők névsora helyett a rendezők figyelmetlen; ségéről számolhatunk be, mellyen fel! adatunk teljesítése hajótörést szenvedett. A polgári egyesület búfel jíő estélye. j A polgári egyesület egy szépen sikerült estélyt rendezett húshagyó kedden a „Magyar Király "ban, mely nagy I látogatottságnak örvendett. Elöljáróba humoros előadások, énekek voltak, melyek mellett igen vig hangulatban muj láttak a jelen voltak. A műsor befejeztével tánc volt, melynek az éjféli óra ; vetett véget. Nyári est a Kovácspataknál. — Tiszti estély. — A farsang méltó befejezése volt fájdalmát, boldogtalanságát okozza. A jó Isten tudja, hogy én nem voltam hibás, de ha nem fűzött volna egy mázhoz már elválaszthatatlanul a szeretet, akkor én képes lettem volna lemondani a lelkem boldogságáról. Érzem, hogy bűnös vagyok most is, de a te adott szavad megfogja váltani lelkem bűnét. — Egyik délután, pár nappal esküvőnk előtt, a szobámban csodálkozva láttam, hogy virágaim mellől hiányzik a te arcképed. Összekutattam mindent, de hasztalan. Nem találtam. Végre elfáradva a keresésben, majdnem kétségbe esve a veszteség felett, az ablakhoz mentem, hogy a beáradó friss levegő elűzze fejemből a kábultságot, midőn tekintetem a lugasra esett. Bennt a lugasban húgomat, Rózsikát láttam. — 0, ne kérdezd, hogy mint! . . A te arcképed szorongatta szivéhez s a szemeiből patakzott a könny . . . 0 az a szomorú kép. Istenem, ha rá gondolok, most is fáj lelkemben valami. Óvatosan surrantam a lugasba. Rózsika, mikor megpillantott, összerezdült. És én a lelkemben megriadva, a szerelmes nő féltékeny haragjával kaptam el kezéből arcképedet. — Mit csinálsz te itt ? — kiáltottam reá. — Bocsáss meg — — de — — — Ugy-e te szereted azt az embert ? Rózsika a lelke mélyéből mondta: az az estély, mely kedden a „Fürdő"-ben zajlott le. A terem díszletei a Kovácspatakot tárták a szemlélő elé az ő pompás panorámájával. Szemben a kis terem bejárójával volt a nagy pavilion terassával, melynek fái közül Sleifer Lajos (de csak vásznon) a pavilion bérlője kandikált ki és gyönyörködött a kirándulók nagy seregében, kik tarka barka öltözetben jöttek. A nők mindannyija könnyű nyári ruhában kalappal fejükön, mig a férfiak, hol sport, hol könnyű nyári, kiránduló ruhában, egyik igy, másik amúgy jelent meg. A pavilion hátterében látszott az erdő, mig jobb és bal oldalán élő fenyő fák árnyas ligete kinált kellemes pihenőt. Egy másik részlet az Ámor forrást ábrázolta csergedező vizével sziklás hátterével, egy harmadik az „otthon villá"-t melynek emeleti erkélyéről (ez a karzat volt) nyaralók integettek. Nem kis távolban állott a 150. számú vasúti őrház, melynek ablakából az őr szalutálgatott. A teremnek egy másik j sarkában a „Kövesd" csavargőzös volt kéményével, árbocával, melynek csúcsán nemzeti lobogó lengett, köteleivel, vasmacskával, mentő övvel, szóval teljes felszereléssel, amelyben a katonazene játszott. Hátterében a Kovácspatak látlátképe volt, amint épp egy vonat robog el előtte. Hogy mindenről beszámoljunk, idejegyezzük azt is, hogy még a légmérséklet is nyári volt, valóságos júliusi nyári est. Miközben a kirándulók séta korzót tartottak a lampionos teremben egyszerre csak egy szandolin — „Erzsi" — siklott (az az, hogy kerekeken gördült) be a terem közepébe, melyből egy ifjú hajós szállott ki kezében egy pompás csokorral, melyet Büttner Róbertné úrnőnek nyújtott át, a tiszti kar rendez Őség kedveskedése jeléül, majd a „Margit" is kikötött, melyből szintén egy ifjú hajós lépett elő, aki Hess Rezsőné úrnőnek, az ezredesnének adott át egy szép csokrot. Lassan táncra kerekedtek a kirándulók, melyet egy érdekes és mulattató négyes fejezett be, mely alatt valóságos confetti zápor volt. Majd száz meg száz serpentin kígyózott a levegőben s a táncoló párokat össze vissza fonta, — Imádom ! — Tudode hogy ez bűn? — Ó, tudom, tudom .. . de nem birok magammal ... A lelkem a szivem minden erejével küzdöttem a bűn ellen, de nem birok . . . nem birok . . És e pillanatban az én lelkemben is megrezdült valami, a szó elakadt ajkamon, magamhoz öleltem Rózsikát és sírtunk együtt. — Hidd el az a leány jobban szeretett téged akkor, mint én. Pedig tudod, hogy szerettelek. És azóta ott éreztem boldogságomban lelkem fenekén azt a fájó, gyötrő érzést: hogy mártírrá kellett tennem húgomat a magam boldogságával. Nem, nem tudtalak én soha ugy szeretni, mint Rózsika, mint ez a boldogtalan leány, kinek eddigi élete csak lemondás volt, egy szomorú mártiromság, mert lelkében ott hordozza még most is azt a titkolt, mélységes szeretetet tisztán a maga szűzies ártatlan voltában... A haldoklóknak meg szokták hallgatni kérésüket. Hallgasd meg kérlek, te is az én — akaratomat. Egy pár perc még s aztán ÉN megyek ... De ne sírjatok. Boldog leszek én úgyis, ha nem sirattok, tudva azt, hogy akaratomat teljesítettétek. Szeresd Rózsikát, jobban mint engem, mert megérdemli. Tedd boldoggá mert szeret. S ha boldogságtokban néha, néha sz ÉN halovány arcom megjelennék előttetek, gondoljatok jó szívvel reám ... Nyújtsd csak ide a kezedet Kálmán, igy. Ugy-e megteszed, amit akarok ? — Meg édes, meg — susugta a férfi és csókjaival elárasztotta a fehér elaszott kis kezet. A forró könnyéből rá is hullott egy-egy nehéz csepp. — Hivd be Rózsikát hadd búcsúzzam tőle is ... De ne gyújts fel. Olyan kellemes ez a homály. Az ajtó kinyílt és Rózsika belépett. A beteg megmozdult helyéből. Egykét mozdulat után nagy nehezen fel tudott féloldalt ülni. Rózsika oda ment hozzá. Szó nélkül, zokogva borultak egymásra s hosszan ölelték egymást. A beteg aztán visszahanyatlott lassan csipkéi közzé. Nehéz lélekzete halkan rezgett a levegőben. — Kálmán, — suttogta lágy, törékeny hangon — édes, ugy e . . . szeretni fogod? ugy-e jobban . . . ezerszerte jobban ... ah, milyen édes a virágok illata . . . csókolj meg . . csókolj . . . A férfi ráborult s ajkát oda tapasztotta a beteg halovány ajkára, mely csókja alatt lassan-lassan hűlt hidegre. Egy mély, hosszú sóhaj — s a színtelen és élettelen ajkra boldog mosoly ült . . .