Esztergom és Vidéke, 1904
1904-02-14 / 13.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (19. szám.) 1 'l4 márczius 6 tóttá ezidei első ülését Niedermann József rkapitány elnöklete alatt, Csernoch János dr., Fehér Gyula dr., Jambrik István, Marosi József és Mattyasóvszky Lajos bizottsági tagok jelenlétével. Az ülés legfontosabb tárgya az 1903. évről szóló terjedelmes elnöki jelentős volt, mely részletesen ismerteti a bizottság múlt évi tevékenységét és hű képet nyújt arról a jelentős eredményről, melyet az ügybuzgó elnöki vezetés mellett ez a bizottság a köznyomor enyhítése körül kifejtett. Tán alig van bizottság, melynek működése oly szemmellátható sikereket tud felmutatni a reá bízott emberbaráti feladat célirányos megoldása körül s melynek vezetője és tagjai oly lankadatlan buzgalommal karolták volna fel ügykörüket, mint a közjótékonysági és szegényügyi bizottságé és évről évre örvendetesen tapasztalhatja a város közönsége, hogy az elagottak és segélyre szorultak ügye valóban jó kezekbe van letéve e bizottságnál. Az elnöki jelentés szerint a múlt évben befolyt 6804 K 54 f., különböző adományok és a rendes évi segélyek címén, ebből segélyezésre kiadott 6748 K 70 f. Az adományozók közt első helyen kell meg- liteni a bibornok hercegprímást, aki a múlt évben is 4000 koronával járult a szegények segélyezéséhez, résztvettek a könyöríilet nemes munkájában 560 koronával a főkáptalan nagyrabecsült tagjai, 120 koro nával a szt. Benedekrend és külön elismerést érdemel Csernoch János plaelátus kanonok buzgósága, aki a szegényügyi intézmény életrekelte óta közvetitőleg jár el kanonoktár- sainál és minden negyed évben küldi a szegények részére felajánlott adományokat. Az adományozók száma volt 216, az év végéig 89 szegény részesittetett állandó segélyben és ezeknek kifizettetett 4916 K 20 f., a polgármester által a szegényalapból segélyre utalványoztatok 569 korona, mikhez hozzáadva az időleges segélyként a rkapitány-elnök által kiosztott 932 K 20 fillért, a kifizetett segélyösszeg 6417 K 40 fillért tesz ki. Az »aggok«- helyesebben »sze gények-házában« elhelyezve volt 38 szegény, ezek közül teljes ellátásban részesült 35, csupán lakást élvezett három. Az aggok házának számadása szerint annak bevétele 15138 K 05 f, kiadása 15121 K 70 f. volt. Az aggok házának alaptőkéje is örvendetesen gyarapodott a múlt évben és pedig bőid. Eg- genhofer József által hagyományozott 5000 K. és egyes, a szegények házába felvett aggok által felajánlott és 800 koronát tevő adománynyal. A perselypénzekből, melynek szedése a múlt év ápril havában vette kezdetét 247 K. 27 f. folyt be. Végül beszámol arról az elnöki jelentés, hogy a szegényház ellátására a szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek tartományi főnök- I ségével három évre a képviselőtestület által szerződés köttetett. Bemutatta azután az elnök az aggok háza és a szegényalap ezidei költségvetését, amelyet a bizottság is helyeslőleg elfogadott. Eszerint az aggok háza költségvetés előirányzata 4915 K 06 f. bevétellel ; és 4900 K 84 f. kiadással, a szegényalap költségvetése 8236 K 50 fillér bevétellel és 7930 K 80 ki- ' adással zárul. j Végül 15 szegény folyamodónak részint aggok házába leendő felvé- ! telre, részint állandó segélyezésre irányult kérvényét intézte el a bizottság. A fentiekből kedvező kép tárul elénk a szegényügyi bizottság min- !denre kiterjedő gondos munkássá- jgáról, melyet fáradhatlan vezetőjé- | nek, a rkapitánynak, közreműködése ;a szegények és elaggottak javára mindinkább szembetűnőbb eredmé- : nyékét mutatva fel, folyton irányit. Referens. Nyílt levél a szerkesztőhöz. Kedves Szerkesztő Barátom ! Esztergom, 1904. március 4. Nem hittem, hogy becses lapodat még egyszer igénybe kell vennem, mert hiszen mint ahogy már a múlt válaszomban kijelentettem, nem kenyerem a hírlapi tamadasokra a nyilvánosság orgánumában feleselgetésekbe ereszkedni. Régi hírlapírói minőségemben megtanultam, hogy a hírlapi küz- ködés rendesen abban kulminál, hogy az összetűzött felek a sárga földig lerántják egymást, s 3ia a publikumnak nem volna több esze, mint az összetűzött feleknek, úgy bizonnyára az a me&gyó'ződé3 érlelődnék meg, hogy ezekben a veszekedő felekben ninós is meg a tisztesség, a becsületesség. A mennyiben azonban Haán Rezső ur, aki még csak nemis rég, harminc eves tisztviselődégemről megemlékezve jóindulatúlag irt rólam, aki csak kason- lókép nem régen a vármegye első és a kórmány bizalmi emberének úgy mutatott be. mint az ő jeles vezércikk íróját, s igy azt kellett hinnem, hogy mindezideig bizalmát és jóindulatát bírom — a négy év előtt történt félreértés és az ebből keletkező nézetkülönbségekről emeli fel a feledés fátyolát lapjának ez évi 9-ik számában, engedd meg, hogy ily minőségben még egyszer és utoljára nagyon röviden igénybe ve- bessem becses lapodat. Nekem a millenium a mily kevés kese rüséget de annál több dicsőséget szerzett. Éltem végnapjáig büszke leszek arra az elismerésre, a melyet az itt volt Fenséges úrtól kapni szerencsém volt. Az az üröm pedig, — gondolom Haán Rezső úr is tudja — nem az én hibámból kifolyólag jutott osztályrészemül, s ha ez még azzal a következményekkel is járt, hogy e&y katonatiszt — egymást megnem értve — velem szemben ellenséges álláspontra helyezkedett — ez bizony nekem nem volt valami kellemes vágás, de szívesen elviseltem, mert a kilencszáz évet ünneplő katkolikus egyházam védelmében kaptam és ezért eltűröm még annak az utókövetkezményeit is. Őszinte tisztelettel kész híved Niedermann József. hogy többé nem kártyázik, de nem bírta magát visszatartani. Játszott a lóversenyeken elég szerencsével, de a mit itt nyert, ott elvesztette. Maga is futtatott. Oly szép paripái voltak, hogy 2 — 300 aranyat ígértek darabjáért. Idővel ezeket is eladta, mert megszorult. Hosszú ideig igy költekezett, fürdőkre járt, mig végre ijedten láttta, hogy a sok birtokból már csak egy csücsök tehermentes — az övé. Nagyobb mulatságokon ő vitte a főszerepet. Alsóbb körökben nem igen lehetett őt látni, mint most is tartózkodik s lehetőleg régi összeköttetéseit keresi. Ebből láthatod, hogy bizony az én Lajoskám is jó volt. És ma megváltozott. A legjobb férj. De hogy történt ez ? Kérlek az első te vagy, akinek ezt elmondom. Eddig titok volt. Te pedig édes hallgatsz róla. — Oh igén ! édes Nellikém. —• Rögtön folytatom, csak az ajtót bezárom. A kulcsot ráfordította s újra leült helyére. — Lajos lova — igy folytatta — egy lovaglása alkalmával megvadult. Őt levetette magáról, jobban a ló leesett s Lajos lába a ló alá került s eltörött. Azt tudod, hogy mint orvosnő kerestem ke-nyerem, mire kitanultam szüleim elhaltak,. Én bérkocsival beteghez mentem vidékre és az utón ájulva találtam. Hozzá fogtam a felélesztéshez s a kocsissal a hintóba tettük. Mivel nem arra a vidékre való volt s nem tudtam vannak-e ott rokonai, lakásomra szállítottam. Egyik szobám átadtam neki s én gyógykezeltem tovább is. Eleinte úgy hiszem kicsinylett, de ő most tagadja. Parancsolólag beszélt velem. Végre elmúlt két hónap, ő jobban lett, hozzám törődött s kezdett hálás lenni jóságomért. Igaz, hogy teljes odaadással ápoltam őt s egyedül a jónévért tettem, hát érdemet szereztem rá. Ruháiba egytől egyig nemesi címer volt kivarrva a betűk felett. Láttam, hogy előkelő, bármibe is került mindenben kedvét kerestem. Bármily fáradtan tértem haza s ha még oly késő is volt, nem tudtam a nélkül nyugodni, hogy meg ne néztem volna. Négy hó alatt felgyógyult. Midőn már annyira volt, hogy eltávozhatott volna lakhelyére, tudtul adtam neki, hogy a további gyógykezelés fölösleges, mert már a csont összeforrt, a seb pedig begyógyult, kértem, hogy távozzék el lakásomból, mert csak megszó- lásra szolgálna alkalmat. Lajos eltávozott s egy igen szép szobát fogadott ki az utcában tőlem a harmadik házban. Ha látott udvariasan köszönt s meg- szóllitott. Hova hova oly sietve ? — „Beteghez !“ volt a rövid válaszom s tovább állottam. Egy alkalommal fogadó óra után kerestek. Kis cselédem jött be, hogy egy úr van itt, kéri, hogy nem beszélbetne-e velem. A leánykát kikiildtem, hogy bocsássa be. Lajos volt a belépő ! Szemeiből megbánás sugárzott, ború tükröződött arcáról. Illedelmesen lépett hozzám s midőn kezem nyújtottam megcsókolta. Megtörve állt egy helyben, elszántan. Igazán úgy meghatott a szép szállás ember, hogy sajnáltam, anélkül, hogy tudtam volna miért. Reám tekintett, majd lesütötte szemeit, nyílt homlokán redő támadt s igy szóllott: — Eljöttem, hogy pár szavam, ami van önhöz elmondjam. Ha meghallgatja jó, ha nem . . . Elhallgatott, majd ismét foktattá. Ön ismeri származásom, tudja ki vagyok. Gazdagnak vél tudom, de csalatkozik. Ön mentette meg életem, legyen tovább is megmentőm. Ön mellett lehetek olyan ember, a minőnek lenni kell. Gyógykezeléséért, fogadja köszönetem. Nyújtsa kezét, mely megmenthet engem és a vagyónóm. Tegye meg ha teheti. Ön miatt uj életet — A hercegprímásról. Vaszary Kolos hercegprímás, mint lapunkat értesítik a fokozatos javulás utján van ugyannyira, hogy a bét derekától naponként rövid időre felkelt ágyából s karosszékbe ült. Boltizár József érseki belynök körlevélben hívta fel egyház- me£yéje papságát, hogy a beteg hercegprímás mielőbbi teljes fölépüléseért az istentiszteletek után imádkozzanak. — Estély. Polgármesterünk vendég- szerető házánál csütörtökön nagy estély volt, melyen közéletünk számos tagja vett részt. — Az érdem elismerése. Az ipar és kereskedelmi bank vezetősége elhatározta. hogy érdemes igazgatójának Kaán Jánosnak arcképét az intézet részére lefesteti, melynek leleplezése ünnepség keretében fog megtörténni. — A vizsgáló biró helyettese. Az igazságügyminiszter a komáromi törvényszék vizsgálóbirája állandó helyetteséül Pap Elemér kir. törvényszéki bírót rendelte ki. — Bírósági hírek. Magos Sándor kir. ítélőtáblái biró, járásbíróságunk vezetője régi makacs torokbaja miatt miként sájnálattal értesülünk, pár nap óta szobáját kénytelen őrizni. Járásbíróságunknál megüresedett joggyakornoki állásra dr. Mihályi Imre neveztetett ki. — Temetés. Heya Tivedar földi maradványait csütörtökön délután helyezték örök nyugvó helyére a kir. városi sirkertben. A koporsó mellett a gyászfáklyákat a megye tisztikara vitte az alispánnal élén. A koporsót a gyászba- borult rokonság koszorúin kívül, a megye tisztikarának, az ügyvédi karnak, az érseki uradalom tisztjeinek, majd a barátok, jó ismerősök és tisztelők koszorúi borították. — A tetőcsatornák elkészítése ügyében a tanács felhívta miudazen háztulajdonosokat, kik házukat csatornával mindezideig el nem látták, hogy az építészeti szabályrendelet vonatkozó paragrafusának ezen évben tegyenek eleget. A figyelmeztetés kötelessége a tanácsnak, de maga a kötelező rendelkezés is helyes, akarok kezdeni, segítsen. Legyen egy lump felesége. Hidd el édes Bertikém, sírtam, mint egy gyermek, midőn reá néztem s láttam a megbánást szivében. Hisz szerettem. Reáborultam és úgy zokogtam szó nélkül. Szerettem ! Szerettem nagyon. Gondoltam : ez rossz nem lehet! s nem is csalódtam. Az övé lettem és ma oly boldog vagyok, hogy boldogabb nem is lehetnék. Miattam elhagyta a kártyázást, megnyitotta az irodáját s az eladósodott birtokot, melyet már elveszettnek vélt visszaszerezte. Ö is azt hitte, hogy boldogtalan örökre s csak a fegyver mentheti meg. Próbált s a próba sikerült. Hála érte a jó Istennek! Óh ! ha Kovács is igy megváltozna sóhajtott Bertike. — Ö jobb, mint Lajos volt, könnyebb a javulás. — Bár úgy lenne ! — felelte köny- nyezve. Felkelt helyéről és távozott. Midőn kilépett az ajtón Hontiné e szavakkal vált tőle el — segítsen az Isten ! Szőllősy Géza.
