Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-07 / 11.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Ez«h érr — — — - 12 kor. — ül. F*í évre - - - - — 6 kor. — fll. N*&ye<i évre — — — — 3 kor. — fii. E<í« sEftiit ára: 14 111. Felelős s?.erkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. tasta mW«»» Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoyaaííziratok, előfizetései, nyilílerek ós hirdetések küldendőd Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). ~«>H Kéziratot nem adunk vissza. MÍAz iparhatóság figyelmébe. Esztergom, febr. 3. Az ipartörvény 51. §-a azt mondja, hogy > saját vagy mások készítményeit végeladás, árverés vagy más, a tömeges és gyors eladára ingerlő módon eladni csak az iparhatóság engedélyével szabad.* A törvény eme szakaszának idézésére az adott okot, hogy a napokban egy > sürgöny*-nek címzett nyomtatványnyal árasztották el a várost, melyben olvassuk, hogy a > maradék áruházban* > bámulatos olcsó árakon lesznek eladva* áruk. Az >óriási szenzáció", >bámulatos olcsó ár* szavak eléggé hangzatosak arra, hogy a hiszékeny vevők félrevezettessenek s hogy kereskedőink és iparosaink a verseny által károsodjanak. Kíváncsiak vagyunk már most, vájjon adott e a város iparhatósága engedélyt gyors eladásra ingerlő módon való árusításra, s ha igen, be szedte-e a törvény által fizetni kötelezett 100 koronát az engedé'yt kérőtől, azt a dijat, mely bár csak némiképen fékezi a vándorüzletek és a jogtalan verseny keletkezését, elterjedését. Ha adott engedélyt, úgy elég helytelenül tette, s ezért megérIz „Esztergom is Be" tárcája. UTON Lassúsággal, sz/p csendesen Halad velem a gép, Minden egyts tekintetre Tárul elém uj kép. Egész «tarn változatos, Bárhová is téved, Itt viruló szép tavasz van, Ott fonnyad az élet. Szép nap után, borul az est. Csillag özön támad. Pillanatnyi örömüket Felváltja a bánat. Ellentét az egész világ, Szenvedélyek harca ; Egyik ember vesztesége A másikat tartja. Utazik a szegény ember, Bár reá sem gondol ; Keresi a boldogságát, Azt sem tudja, hogy hol. demli, hogy a nyilvánosság ítélőszéke elé állitassék. A törvény felruházza ugyan az iparhatóságot azzal a joggal, hogy engedélyt adhasson, de annak megadására nem kötelezi, mely a körülmények és viszonyok figyelembe vételével meg is tagadhatja az engedélyt. Hogy mik azon körülmények, viszonyok és módok, melyek között az iparhatóság az engedélyt megadhatja, avagy megtagadhatja, annak elbírálását az iparhatóságra bízza. Hogy annak megtagadására a mi iparhatóságunknak elég oka van, hogy városunk kereskedői és ipari osztályának nemcsak kárára van az ily engedélyek megadása, hanem, hogy azok az amúgy is pangó ipar és kereskedelemnek tönkremenését idézik elő, ezt legjobban az iparhatóság tudja. Abból indulunk ki, hogy az iparhatóság engedélye nélkül látott napvilágot a »sürgöny«, s igy kereskedőink és iparosaink érdekében vélünk feladatszerű szolgálatot tenni akkor, midőn Esztergom város iparhatóságának figyelmét a maradék áruhúz sürgönyére felhívjuk és pedig kettős szempontból. Első sorban is, hogy a 100 koUtjában az éltet veszti. Megszámlált a napja, Minden perce nagyobb csapás, Csak a remény tartja. De a küzdés be van már az Életünkbe irva, Kisebb nagyobb utat teszünk, Aki hogyan birja. Szőlősy Géza. rona engedély dijat azonnal hajtsa be, másodsorban pedig, hogy a kihágási eljárást tegye haladéktalanul folyamatba. . Figyelemmel fogjuk kisérni az iparhatóság magatartását jelen és ezekhez hasonló esetekben, s be fogunk arról számolni. De van a dologban még valami, amihez ugyan az iparhatóságnak hozzászóllása nincs, de van a helyi iparnak. Addig, mig a sürgöny kibocsájtója az esztergomi fogyasztó közönségre apellál, annak pénzét vágja zsebre, addig ő maga elmegy a fővárosba s ott készítteti nyomtatványait, igy a sürgönynek címzett reklámot is. Altalánosságban kívánunk szóllani, midőn azt mondjuk, hogy az, ki még azt a pár fillér hasznot is elvonja a helybeli iparostól, s a fővárosba viszi, ne számítson a helybeli fogyasztók támogatására. —a. fiz esztergomi iparos dalkör. Az esztergomi iparos dalkör alapszabályainak leközlését mult számunkban kezdettük meg. Jeleztük, hogy nevezett körnek egy küldöttsége járt szerkesztőségünkben s Fata. A csillagokban volt megírva, Ho-gy egymáséi nem lehetnek... Arab rege. A parázs már hunyófélben volt . . . A körülöttünk levő tárgyak körvonalai lassankint elmosódtak a késő éjszakába. Messze, távolról alig hallhatóan szólalt meg a sivatag királyának hangja. Azután csend lett; nyomasztó, félelmes csend . . . mikor az ember lelkére ránehezedik a várakozás érzett . . . nem tudom, mi az ? , , . de valami lesz . . . érzem . . . és . . . várok . . . Egyszerre Mirza fölemelte széles, sötét fejét fehér humuszából s szinte megrezzentem, a mint mély, búgó hangjával megszólalt. >Látod, frank, az ott a bolygó tűz... a Fathme . . .< s föhmelt uját követve tekintetem egy halvány, pislákoló lángnyelvre esett, mely ide oda libegett a sziklás part fölött . . . A Fathme . . . Igen, a Fathme,, a bolygó tűz, a szép iellah leány ... de honnan ismerem én ezt? . . . Sohsem hallottam róla s mégis ugy érzem, mintha már régen ismertem volna . . . >La illah, 11 Allah . . .* sóhajtá az öreg s szinte félelmesen komor tekintete mintha egy percre mosolygott volna... aztán újra visszadőlt a gyepre, fejére húzva a fehér takarót . . . Csend lett ismét . . . 1 S én újra vártam . . . valamit várí tárni I . . . Egyszerre ott állott előttem . . . Fathme . . . Átlátszó, hószin lepel ömlött el plasztikus idomain s még jobbját ellenzőül ! tartá szemei elé, baljában megcsóválta a fáklyát, mely hosszú, szürke füstki^ gyókat rajzolt a levegőben . . ,

s j Mély tüzá szemeivel élesen nézett ' reám . . . szinte éreztem, mint fúródik ' a szeméből jövő delej a lelkemig . . . aztán egyszerre jóleső zsibbadtság foj gott el, ereimben a vér keringése mindjobban csendesült, az izmok megernyedtek s én tompán, öntudatlan hallgattam kérte az alapszabályoknak közzé tételét, megismertetését, minek engedve adtunk helyet az alapszabályoknak, mellyek folytatása eképen szóll. * Az ellenőr. Az ellenőr a pénztárnokot teendőiben segiti az egylet vagyonáról a leltárt és az évi költségvetést a pénztárnokkal együtt összeállítja s a pénztárnokot akadályozása esetén helyettesíti. A karmester. A karmester, a kinek alapos zeneismerettel kell bírnia és évi tisztelet díjban részesülnie, ! tanítója és vezetője a működő karcnak, a jelenlevők képességét megbírálja, azokat a karnál felvételre ajánlja ; hangjegyek, zeneszerek beszerzésére vonatkozólag a választj mánynak jelentést tesz s ezek rend' bentartására felügyel. I 11. §. Az alelnököt, jegyzőt, pénztárnokot 3 évre ; a karmestert életfogytiglani időre a közgyűlés közfelkiáltás, vagy 10 tag Írásbeli kívánatára, szavazólapok alkalmazásával a tagok közül a közgyűlés j választja. 12. §• A választmány. A választmány a tisztviselőkből és 24 azaz huszon! négy választott tagból áll, ez utóbbiak közül 12A pártoló-, 12 pedig a működőtagok közül titkos szavaI m. ,, ——— 111 1 *™^p»"*^^*aHSBa Fathmer, a mint ajkát szóra nyitá . . . mintha köd lett volna körülöttem minI den . . , föld . . . tűz . . . ember . . . hang . . . s mintha én is csak egy phantom lennék . . A hangja még ma is a fülembe cseng, ja mint lágyan, suttogva elmondá a történetét . . . Csak keveset emlékszem már rS, de szép volt, csodás és bóditó, mint miden ott Keleten . . . — A legelső sejk leánya . . . Achmed pedig a szomszéd törzs ura . . . — A sejk büszke őseire . . . s ellenfele Achmednek . . . Achmed vitéz és ifjú . . . s szerelmes . . . Fathmebe . . . — Fathme büszke . . . és nő . . . — Achmed kérte a leányt . . . nem adták . . . elrabolta . . . — A büszke sejk bosszút esküdött... s a harc megkezdődött . . . 2— A pengék találkoztak s az egyik fényesen hullt a porba, mig a másik a levegőben villant meg ... de vérrózsák festették pirosra . . . — A leesett kard a sejké veit. . . s az a másik . . . Achmede . . . — S azok a véres rózsák ép ugy elhervadnak Keleten is, mint nálunk . . . de ott a rózsának . . . termése is van... s a termése — a vérbosszú . . .