Esztergom és Vidéke, 1904
1904-12-25 / 101.szám
KSZTEKGOM is VlDÉKK (101. szám 1904. deczember 25 mely vezette a napkeleti bölcseket Bethleheinbe, de azért a Heróde- sek még mindig féltik koronájukat. Az önzés samum szele kiölte a szeretet világot, s a létkérdés a családi élet melegét, a társadalom békéjét. A pillanatnyi dicsőségért feláldozunk egy élet boldogságát. S ha olykor volna is, a ki lecsókolná a szégyent homlokunkról, s a világ gúnyolódását tulharsogná a gyermekek kacagása, hiányzik az erő, hiányzik az önbizalom s a legelső szirtnél látjuk, hogy az erő, mit éreztünk, csak futó tűz, kialvó lidérc- fény volt, mely fényt adott, de meleget soha, s az önbizalom, mi tettre sarkalt, a legelső csalódáson elszáll, mint az ostromlott Aquileja tetejéről a gólyák. A családi élet géniuszának küzdelmét látjuk a modern élet berendezése ellen, mely a boldog fogalmának elpusztítására törekszik. Az önérzet, mely hajdan a legnemesebb tettek rugója s a leg- magasztosb eszmék kutforrása volt, napjainkban csak ikarusi szárnyakkal emel a felsőbb athmosperákba, hogy annál sötétebbnek lássuk az űrt, mely alattunk elterül. Forrongó Vulkán a társadalom, s mi gyakran a haragos vulkán tetejére helyezzük el a legszentebbet, mit sem törődve azzal, hogy minden percben kitörhet a veszedelem. Mi megyünk tovább a megkezdett utón nyugodtan és sokszor céltalanul, nem gondolva könynyel, nem véresővel, mely köröttünk hömpölyög, s úszunk az árral, és fájdalom nem egyszer mit sem törődve a társadalom rendjével, az ádáz forongással. Megtanultuk és sokszor nagy áldozat árán, legtöbbrály szívesen ajánlotta neki, hogy töltené idejét ifjú hitvesének oldalán. Boldog élet folyt a sziklavárban, melynek Őrsége jámbor jobbágyokból és abból a' kétszáz válogatott vitézből állott, akik: urukat menyekzőjére elkísérték. A vidék ontotta a tüzes bort s megter- J mette az élelmet; az erdőrengeteg elegendő vaddal és a nagy folyam kimé- rithetlen hallal kínálkoztak. Örült ebben a szikiavárban mindenki, mert boldognak látta urát és mint angyalt imádta úrasszonyát. így telt el fél esztendő. Egy napon porlepett vitéz érkezett a várba. Levelet hozott selyemszállal kötve, viasszal ragasztva, így szólt a levél: „Kedvelt hívem 1 Veszélyben a haza! Dzsinghisz Khán, száz millió tatárnépnek kegyetlen vezére, el akarja söpörni hős magyar népemet. Már is kedvelt országom határainál van. Aki hívem, szálljon hozzám fegyveres vitézivel. Akinek vára vagyon, erősítse azt meg és úgy várja a kutyafejü ellenséget, így akarja ezt IV. Béla, Magyarország királya.“ Dobozy Miklós szivében lángra lobbant valami. Megcsókolta szerető asz- szonyát s tudatta vele, hogy táborba kell szállnia. Az asszony szerelmesen simult hozzá és a nők született aggodalmaskodásával, rosszat sejtve kérdezte : Miért ? — Itt a király parancsolatja, felelt Dobozy és megmutatta feleségének a levelet. — Az ifjú asz- szony, akinek szivében férje iránti szerelme mindent feláldozóan élt, figyelmesen átolvasta a levelet és felkiáltott : Tévedsz édes Miklósom, — a király azt Írja, hogy akinek vára van, szőr talán későn is, hogy a ki ellent áll az árnak, azt a szennyes hullámok eltemetik. Nagyon szomorú symptomája az időnek, de kiolthatatlan. A felületesség, s a pillanatnyi behatások korszaka a mai. Kiterjesztett szárnyaira kap lélektelen üres szókat s az esési sebességgel a meteor súlyát kölcsönzi nekik. Szeszélye felkap egy semmit és szédületes forgataggal fölemeli a csillagok fölé. Az erkölcsi érzések legnagyobb eldurvulására mutat az, hogy napjainkban a cél elérésére minden eszköz szent. Csak kivívja az én a kitűzött célt, a társadalom az elismerés babérkoszorúját nyújtja feléje^ pedig sokszor az a diadalmi mámor piszkot és szeny- nyet takar, s az a megnyugvás, mely a győző egész valóját eltölti, nem egj^szer sokkal érdemesebbek nemes ambitiójának eltiprásával kapja éltető elemét. A Caesari koszorúk virága ártatlanul kioltott szivek porából nő ; valami megszokott az már napjainkban, hogy Pigmeus vállalkozik Hercules munkájára. S látva a mindennapi életet, önkénytelenül eszembe jut a myt- hos epizódja, midőn Faeton megkapta az engedélyt arra, hogy a nap lovait hajthassa, s midőn sétakocsi- zása alkalmával oly közel jött a földhöz, hogy a nap tüze perzselni kezdte a föld felületét, a sötét ér-1 dek tábora térdre esett, rimánkod-1 va esengett Zeuhoz, óh fény szüntesd meg a napot, mi megelégszünk a csillagok fénye és melegével. Pedig a mi a nap a földnek, az^ a szeretet az emberiségnek. Ez rú gója, éltető eleme minden szépnek, minden nemesnek, minden jónak. A szeretet virágokat köt össze, és betölti a mindenséget, szeretet néli— ■ ma ———■■■■ mmm mm riw».i»n ■ — - nf—-—.—. ■ ■ ■ .................... i . .. - ' j az maradjon otthon, — tehát nem kell elmenned. Dobozy újra elolvasta a parancsolatot és igazat adott ifjú nejének. Attól fogva egyre erősítették a várat, miközben folyton jöttek a rémhírek, hogy már Budánál a tatár. Hadd jöjjön, szólt Dobozy, itt ugyan sziklába veri a fogát. Attól fogva kettőzött őrség vigyázott a környék menekült népével megrakott várra. Egy hajnalban megérkezett az ellenség. Beláthatlan volt a sokasága. A várfokon elsőnek Dobozy jelent meg. Megrettent a látványtól, de bízott abban, hogy a várat be nem veheti a lóhátas, nyíllal fegyverzett sereg, mert az nem látszott olyan vivószerekkel bírni, amelyekkel egy vár ostromát elkezdeni lehet. Az ellenség nyugodtan tábort ütött a vár alatt elhúzódó völgykatlanban s nem mutatott szándékot az ostromra. így telt el a nap és biborpalástjába burkolva vérvörösen tért nyugovóra az égi tény. Estefelé, Luna jöttekor, ezüst csengéssel hangzott el a vár fokáról az úrnő dala és csengett szerte a hangtalan éjszakában, édesen, elbűvölően sokáig. Végre elcsendesült minden a várban. A tatár táborban ellenben mozgolódás támadt. Dzsinghisz-Khán fia hadi tanácsot tartott. Azt parancsolta a vezéreknek, hogy a sziklavárat minden áron be kell venni, mert ő szerelmes lett abba a bül bül szavú asszonyba, aki a vár fokán oly bájosan dalolt. Nyomban ezrével mozdult a tatár tábor. Minden tatár a sziklának tartott s mint az evet mászott a falakra. A várőrség elég éber volt és azonnal kész volt elbánni az ostromlókkal. A várfalak pereméről megsemmisülten hűikül nincsen élet, e nélkül minden kihalt; szeretet nélkül az emberiség cél nélkül tévelygő tömeg, melyet csak a mindennapi megélhetés kényszere vezet és köt a röghöz. Kihalt a mindenségből a poezis világa. Nincsenek többé gondtalan kedélyek, kihalt, sivár az élet. S az ilyen élet után milyen lesz a halál ? A rejtelmes jövő félelme, az élet szomorúságának biztos tudása állja útját minden örömünknek. A tudás szomorú biztonsága a gyermekes naiv hit halála. E gondolatnál érezzük legjobban, hogy milyen meddő, milyen üres a mi minden gyönyörűségünk. Mihelyt tudjuk, hogy az illúziókat magunknak kell ráragasztani az örömre, megszűnt öröm lenni. Mit ér az élet minden öröme, ha magában hordja az örök elmúlás gondolatát. Pedig ez csak a halálnak s az élet phisikai bajainak a tudása. Hát még azok a lelki nyomo- j ruságok, melyek a pessimista embernek ilyenkor jutnak legjobban az eszébe. Mennyire érzi az ember ilyenkor, hogy milyen szüksége lenne arra a kedves naiv hitre, mely akkor kéz- ' dett kiveszni a lelkűnkből, mikor megtudtuk, hogy aranyfüstöt nem az angyalok lehelik a karácsonyfa dióira, hogy a fehérszárnyu angyalok, kik a szeretet s a hit világá- í nak tiszta derűjét hintik e bolygó sártekén, helyet közöttünk nem találnak, hogy helyüket a rut önérdek és a sanda gyanú foglalták el, s ha fellobbannrk is a karácsonyfák tündér világai, s ha megcsendül is az ajkon az ének, annak szülő ínyja nem a belső kényszer, nem a szeretet kifolyása, hanem hogy — ha egy estére bár — feledhes.z.:: x~. - —- • Tnr- , lőtt alá a buzogányok súlyos csapása alatt a pogány, de egy helyett ezer mászott fel újra. Rémes tusában igy telt el az éj, azután a másik nap. A sziklák lábainál megszámlálliatlan holttest bevert. De a tatárok egyre jöttek s másztak. Az őrség kimerült a rettentő küzdelemben és nem tarthatta tovább. Dobozy Miklós látta mindezt. Segítségre nem számíthatott, tehát menekülésre gondolt. Volt a várnak egy külön menekülő ajtaja hátul Pilis-Ma- rótb felé. Felnyergeltette nemes lovát, felöltötte legszebb fegyverzetét, felült a lóra, maga mellé emelte szép hitvesét s miközben az ellenség az esztergomi oldalról támadott, hátul kimenekült édes terhével. A nemes paripa óriás szökésekkel rohant le a meredek hegyen Marótli felé. Már már úgy látszott, hogy megmenekülnek. De a sors másként határozott. Az ellenség észrevette őket. Dzsinghisz Khán fia válogatott lovasaival maga eredt utánuk. Nem sokáig tartott az üldözés. A várur lova nem bírta a kettős terhet és rohanása mindinkább lassúbb lett. Dobozy érezte a véget. Megállította lovát, megcsókolta a remegő asszonyt. Ölj meg! Mondotta a nő. A másik percben már halott volt a lm feleség, átaljárta szivét férjének tőre. Eközben oda értek a tatárok. Dobozy felvette velük a harcot és egyenlőtlen küzdelemben hősies halált halt ama hét hársfa előtt, amely ott fekszik a ma- rótbi határban . . . i Eddig tartott a mese. Az aggastyán búcsút intett s távozott. Vége volt az álmomnak is. ' D’or. síik, hogy holnap újra hív az élet harcra, hogy holnap újra megcsendülhet a lélekharang. A mi az egész erkölcsi chaosz- ban a vigasztaló, az csak az elmúlás gondolata. S mi, a kik annyit küzdöttünk, s célt nem értünk, sokat reméltünk és még többet csalódtunk, a kik csak vetettünk, de nem volt aratásunk, kiknek az élet öröm virágaiból csak a keserűség és a bánat tövise jutott és mégis lenni élünk, szinte félve kérdezzük egymástól a csillagoltó kietlen néma éjszakában : Ezért született a Messiás ? . . . Lévai Sándor. Az esztergomi takarékpénztár igazgatósági ülése. — Arckép leleplezés. — Esztergoaa, dec. 21. Az esztergomi takarékpénztár igazgatósága ma évnegyedes rendes ülését tartotta. Habár a nevezett pénzintézet fontos nemzetgazdasági 1 énye-ő, igazgatósági ülései inkább érdeklik annak részvényeseit, mint a nagy közönséget. Hogy mégis ennek dacára a mai napon tartott igazgatósági üléssel a nagykozöns-g részére foglalkozunk, azt azon, hogy úgy mondjuk családi körben lefolyt szép ünnepség indokolja, melynek a takarék- pénztár ülésterme ma színhelye volt. A takarékpéntár igazgatósága a múlt évben határozta el, hogy szeretett igazgatója, Reusz József arcképét tanácsterme számára megszerzi. A festmény, — Yastagb Gfyörgy országos hirii művész sikerült munkája, — elkészülvén: az igazgatóság ma tartott ülésében, vette azt át. Napirend előtt Bleszl Ferenc takarékpénztári titkár lelkes szavak kíséretében mutatta be az arcképet, a többek között az alábbi s/avak kíséretében. Midőn a mai igazgató ági ülésen a tiszteletűnk, szeretetünk és kálánk: -zLlógat és ülés termünk diszét képező arcképet bemutatjuk, szivem mélyéből kívánom, hogy a mélyen tisztelt Igazgató urat, — ki páratlan ügybuzgalmával, minta becsületességével, kiváló munkásságával, ritka szakértelmével és társaságunk iránti t'órhetlen ragaszkodásával nem csak nekünk, hanem még a késő unokáknak is példaképül szolgálhat, —- és kinek mindezekért a részvényes közönség is érdemeihez mért elismeréssel adózik, a Mindenható a legjobb testi és lelki erőben még igen sokáig éltesse ! Az ünnepelt, a nála minden vonalon ismert szerénységével fejezte ki köszönetét, kijelentvén, bogy az említett határozatról eleve tudomással nem bírt, s ha erről korábban értesül, e határozat végrehajtását megakadályozta volna. A bevégzett ténynyel szemben azonbau nem tehet egyebet, mint hogy e kitüntető megtiszteltetésért forró köszönetét mond. A meghatottan mondott köszönethez azon óhajtását fűzi, vajba e díszes helyen otthont nyert arcképe oly élénken fejezné ki háláját a társaság irányában, mint a mily mélyen e bálát érezi. Kéri egyúttal a társaság tagjait, hogy ez i arcképben — mely az ő hozzájárulása 1 nélkül és akarata ellenére készült — i nem egyebet, mint a társulat érdekei I előmozdítására célzott legjobb akaratú törekvései vonását keressék, j A napirend tárgyát képező forgalmi kimutatás az intézet minden üzlet ágában örvendetes emelkedésről számolt, be. Egyéb, a napirenden volt ügyek letárgyalása után Reusz József intézeti igazgató bejelentette azon gyászesetet, mely a társaságot az igazgatóság egy rokonszenves tagjának, Oltósy Ferencnek elhalálozásával érte. Indítványozta *. hogy az igazgatóság e felejthetlen, derék tagjának, érdemteljes polgárnak, a kereskedelem ezen tevékeny előmozdítójának, a helyi gyáripar e fá- radhatlan elöharcosának elhunyta feletti gyászát jegyzőkönyvileg fejezze ki, a ezt az elhunytnak családjával is tudassa mely indítvány egyhangú elfogadása, után az igazgatósági ülés befejeztetett.
