Esztergom és Vidéke, 1904

1904-12-15 / 99.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (99. szám.) 1904. d^czember 15 miniszter ezen rendszabálya princi­pális jelentőséggel bír s mint ilyen sokat igéro fejlődésnek útját van hivatva e téren megnyitni. E korlátozásnak az egész vona­lon leendő keresztül vitele csak egy lépéssel választ el a honi áru származásnak elegendőn alig méltá­nyolható kötelező megjelölésétől. Akeresk. miniszter a magyar koro­nának a magyar cimmerrel együttesen vagy külön-külön iparcikkekben ékítmény gyanánt való használata tárgyában f. évi 61.071 sz. a. vala­mennyi II. fokú iparhatósághoz ren­deletet intézett, mely szerint a mi­niszter elrendeli, hogy oly esetek­ben, midőn az iparhatóságnak tudo­mására jut valamely iparcikkben a magyar címernek vagy koronának ékitményszerű használata, ezen cikk származását kutassa s mindazok el­len. kik a magyar koronát és cí­mert együttesen vagy külön bebizo nyithatólag nem honi származású ipari termékeken alkalmazzák avagy kereskedelmi forgalomba hozzák, az ipartörvény hivatkozott 58. §-a alapján a kihágási eljárást indítsa meg s annak folyamán mindazt foganatosítsa, amit az eredményes eljárás biztosítása érdekében szük­ségesnek tart, ha pedig személylyel vagy céggel kapcsolatban levő cimer- használatot állapitana meg, erről, az 1893. XVIII. tcz. 9. § ában megjelölt hatóságot értesítse. G.—F.— A közigazgatási bizottság ülése. Esztergom, dec. 13. A közigazgatási bizottság mai ülése, a szokott keretekben mozgott. Valami külön felemiilésre méltó mozzanat ma­gát elő nem adta. Az egyes előadók a novemberi ügymenetről számoltak be az alább következőkben. Az alíspáni jelentés a közrendé^zet terén Köbölkuton a herceg Pálfy Mik­ló o féle tiszti lakban volt tűzesetet emi- tette fel, mig a katonai ügyek terén az utúállitást, mi november 21-én volt. A törvényhatósági élet köréből a Nana. Kiesind. Kőhidgyarmath és Párkány községek jegyzői hivatalában megtar­tott hivatal vizsgálatról számolt be, amely vizsgálatokkal a vármegyei ösz- szes községek hivatalos ügykezelésének megvizsgálása Lefejeztetett, minek ered­ménye, hogy az ügykezelés általában kielégítő, sőt sok helyen dicséretre méltó, felemlítette ezután a november hóban volt üléseket, s azt, bogy a föld­művelésügyi miniszter a mostoha gazda­sági viszoiryokra való tekintettel Ínsé­ges munkákra 15000 koronát engedé­lyezett, mi vicinális utak kiépítésére fog fordittatni. Az iparügyek terén megemlítésre méltó esemény magát e’ő- nem adta. A kőfaragó telejtek szünetel­nek, mig egyébb ipartelepek üzeme kedvező. A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy eltekintve egyes iskola bezárásoktól, a népoktatás az iskolákban rendes folya­matban volt. A pénzügyigazgató előadta, hogy az adókivetési munkálatok tejesen be­fejeztettek, s hogy az egyenes adók befizetése emelkedést tüntet fel. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok Esztergom vá­rosában kevésbbe kedvezők, mig a | megye mindkét járásában kedvezőtle­nnek voltak. Számosabban előfordult kóralakok voltak gyermekeknél a ka­nyaró és vürheny, felnőtteknél pedig a légzési szervek bántalmai. A városban meghelt 80, az eszter­gomi járásban 92, a párkányiban 77, összesen 199. Az elhaltak 50 75° 0 ka 7 éven alóli volt, s viszont az összes el­haltak 10 05 °0*a tiidövészben halt el. A Kolos kórház forgalma a következő volt. A múlt hóról maradt 78 ápolás alatt, felvétetett 155, elboesájta' ott 128, meghalt 5 Az ápolási napok száma 2G93 volt. A kir. főmérnök az állami és tör­vényhatósági utakról, mig a főállat­orvos az állategészségügynek eléggé kedvező voltáról referált. —r. — Vacsora. Tegnap este alispánunk vendégszerető házánál vacsora volt, melyen Horváth Béla főispán és közéletünk több szereplő tagja vett részi. — iour. Hétfőn és kedden este fő­ispánunk ittléte alkalmából számosán adtak találkát a Korona vendéglő kü­lön éttermében, hol az éjféli órákig vol­tak együtt. — A Kaszinó közgyűlése. Az« eszter­gomi kaszinó ez évi rendes közgyűlését t. hó 26 án délután 8 órakor fogja egye­sületi helyiségében megtartani a követ­kező tárgysorozattal : 1. Elnöki meg- nyitó. 2. Titkári jelentés. 3 A szám- vizsgáló bizottság jelentése. 4. Az 1904. évi költségvetés, 5 A kifizetendő 4 drb, beruházási kölcsönkőí vény kijelölése, 6 A választmány és a tisztikar meg­választása. 7. A jegyzőkönyv hitelesíté­sére két v. tag kiküldése. 8. Esetleges indítványok. — Társasvacsora Pulay Géza tiszte­letére. Megemlékeztünk már arról, hogy Pulay Géza curiai bírót a komáromi kir. törvényszék elnökét, törvényszéki elnök­ségének húsz éves évfordulója alkalmá­ból a komáromi bírói kar testületileg kereste fel, s az érdemes elnököt ová- tióban részesítette Kedden a komáromi bírói kar társasvacsorát rendezett, me­lyen bírói karunk részéről dr. Alföldy De, sü kir. aljárásbiró és dr. Mihályi Imre jegyző vettek részt. Bírói karunk jó kivánatait dr. Alfó’.dy I)e-zső tolmá­csolta egy szép felköszöntő keretében. — Kósza hir. Kedden városszerte az a hir volt elterjedve, hogy Prey Ferenc országgyűlési képviselőnk a szabadelvű pártból kilépett. A hir egyik másik fő­városi lap tendentiózus közleménye alapján kapott szárnyra, mit megerősíteni látszott egy téves információn alapuló sürgöny, melyet azonban csakhamar meg­cáfolt magának a nevezett képviselőnek sürgöny* értesítése, melyben tudatja, bogy a bir a valóságnak meg nem fe lel, s bogy hazafiúi kötelességét tovább is teljesíti. — Halálozás. Vettük az alábbi gyász­jelentést „Erdélyi Gyula és neje szül. Just Franciska, valamint az összes ro­konság nevében a szív legmélyebb fáj­dalmával tudatják, hogy szeretett felejt­hetetlen egyetlen egy leányuk illetve rokonuk. Erdélyi Aranka hosszas szen­vedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 11 én élete 22-ik évében jobblétre szenderüit. A megbol­dogult földi maradványai folyó hó 12 én d. u. 3 órakor fognak a rém. kath. szertartás szerint az ipolysági sirkertbe örök nyugalomra téte'ni. Az engesztelő szent mise áldozat december hó 13-án reggel 8 órakor fog az Urnák bemu- tattatni. Ipolyságon 1904. évi december hó 11-én. Béke lengjen porai felett!“ — Előadás a Szentföldről. A keresk. i j ifjak egyesületének helyisége alig látott l naég akkora közönséget, mint vasárnap délután, a mikor dr. Csárszky István, érseki titkár személyes tapasztalata alapján Palesztináról, különösen Jeru­zsálemről és környékéről tartott rend­kívül érdekes és tanulságos előadást. . 50 vetített kép kíséretében bemutatván í az egyes városokat és vidékeket, rövi- ; desen mindenü t kiterjeszkedett a tör­téneti, föld és naprajzi viszonyokra. És mig hasznos ismereteket nyújtott, nem egyszer keltett derültséget a viseletre . é3 a szokásokra vonatkozó humoros ; megjegyzéseivel. A vetítő gépet Dombay Nárcisz, fögymn. tanár kezelte. A ter­met zsúfolásig megtöltő férfi és nőkö­zönség mindvégig oly élénk figyelem- : mel és élvezettel hallgatta a vonzó magya­rázatot, hogy a másfél óráig tartó előadás i nagyon rövidnek tűnt föl. Az egyesület elnökének, Rózsa Vitáinak a közre- i működőkhöz intézett köszönő szavai után szűnni nem akaró éljenzés és tap3 ' zúgott föl : és kiki azzal az óhajtással távozott: vajha minél többször lenne al­kalma ilyen hasznosan gyönyörködtető előadás meghallgatására. 1 — Felolvasás a kath. korban. A I katholikus kör ma este 6 órakor felol- ' vasó estélyt tart, melyen Csárszky Ist- ; ván dr. érseki titkára szentföldről tart i folytatólag előadást vetített képek kisé- ! rétében, mit megelőzőleg Csukássy mészetesnek találta. A rablók végre is nem trappista barátok, viszont Va- lastyán Dorka szemrevaló, kívánatos menyecske volt. A mellett liberális. De az emberek kíváncsisága nem ismer határokat. Mikor a szép me­nyecske kalandjának hire kelt s a szom­szédok mindenféle kérdésekkel ostro­molták. Készleteket kértek tőle. Az öreg Lepény főleg azt tudakolta, hogy mit beszéltek a zsiványok ? — Mindenfélét, — válaszolta Valas- tyán Dorka mélyen elpirulva. Az öreg Lepény tovább firtatta : — De, hogy értetted a szavukat, mi­kor te nem is tudsz magyarul ? Valastyán Dorka nagy szemeket me­resztett, aztán bájos egyszerűséggel folytatta: — De hiszen tótul beszéltek ! — Tótul ? — Persze. Mind tótok. Mondták. Nógrádból valók. Csak tudom. Az öreg Lepény még egyszer föl­tette a kérdést. Hangja ünnepiesen csengett. — Ide vigyázz, Dorka. Igazán felelj. Csakugyan tótok azok a zsiványok ? — Ha mondom . . . — Akkor jó van. — mondotta az öreg Lepény kiegyenesítve derekát. Még az este összeszedett hat embert, kiket vas villával, kaszával és ásóval folfegy vérzett. elmentek a rablókat keresni Nem éreztek semmi félelmet, aggodalmat, vagy ahhoz hasonlót. — Hiszen, — magyarázta az Öreg Lepény, — tótok. Hajnalban meg is találták őket a meggyesi csárda előtt. Éppen szekérre akartak ülni. Ebből semmi sem lett. Az öreg Lepény és társai rájuk ron­tottak. A harc rövid és heves volt. A megtámadott bojnyikok nem tudták megérteni, bogy a csabaiak honnan veszik egyszerre a hősiességnek azt a csodás mértékét, amellyel hátokat, fe­jüket véresre verik ! Nos, a zsiványok az első összetűzés után gyáván, nyomorultan, megfutottak. Valószínű, hogy meg sem állottak a nógrádi hegyek aljáig. Az öreg Lepény pedig nyugodtan lépkedett haza embereivel. Mintha csak valami mezei munkáról tértek volna meg. Egyik sem csinált virtust belőle, hogy a rablókat elkergették. Hiszen csak tótok. — Ha mi azt előbb tudtuk volna! — mondotta az öreg Lepény fejcsó­válva. A rend és nyugalom helyreállt. A kinek pénze volt, az ismét zavartala­nul örülhetett neki. — Egy-két hónap múlva el is felejtették az egészet. Azaz nem egészen . . . Történt ugyanis, hogy egy szép va­sárnapon Kitka Mátyás, kinek Fénye­sen volt a tanyája, bejött ötödmagával a városba istentiszteletre. Elvégezvén az áj tatosságot, visszamentek a fény esi tanyára. Lassan, nyugodtan haladtak, beszélvén az örök témáról, az idők já­rásáról. Még magasan állott a nyári nap, mikor a Kőrös mellett elhúzódott füzesből bárom gyanús alakot látnak kilépni. Minegyik kezében dupla puska volt. Nem lehet kétség kilétük iránt. Kitka megállította a társait, kik közt Rohoskának az apja is volt. — Nézzétek, — mondotta, — megint itt vannak ezek a zsiványok. — Az ám ! — Nohát, — folytatta az öreg Kitka — most nincs kegyelem, agyonütjük őket. Jertek ! Azzal, úgy, ahogy voltak, fegyver­telenül megtámadták az állig fölfegy­verzett zsiványokat. Azaz volt fegy­verük, a rézkapcsos, vaskos bibliák. Azzal ütöttek, sújtottak. Mindegyik egy bibliai Simson erejét érezte kar­jában. A harc kemény volt. A megrohant zsiványok veszettül védelmezték ma­gukat. De hasztalan. A bibliák rezes hegye úgy kopogott a fejeken, mintha menykövek sújtottak volna le. Az egyik zsiványt agyonverték, a másik kettő véres fővel megadta magát. Kitka bevitte őket Csabára s átadta a csendbiztosnak. A halottat is, a sebe­sülteket is. A csendbiztos hivatalos mogorvasága enyhült egy kissé. — Jól tettétek, -- mondotta, — ám­bár reggelre magam is behoztam volna őket. Mikor a csendbiztos vallatni kezdte az elfogott zsiványokat, Kitka nagyot nézett. Kisült, hogy nem tótok, hanem magyarok Biharból. Mikor késő este hazafelé bandukolt társaival, szótalan, magába merült volt. Azon a helyen, ahol a hőstettet elkövette, megállott s odaszólt Robos- kának. — Te, Maco, jó ám. hogy nem tud­tuk, hogy magyarok. — Bizony jó, — hagyták helyben a többiek. Nem is lóháton, ahogy tisztességes betyárokhoz illik, hanem kocsin jártak. Másban is eltértek a betyárhagyomány­tól. Nem loptak lovat, tehenet, nem hajtottak el juhokat, sertéseket, csak a pénzt szedték el az embertől. Kész­pénzt, valutát. A készpénzt senki sem szereti oda­adni. Legkevéshbé az olyan szorgalmas takarékos nép, mint amilyen a csabai. Már hetekig-, hónapokig tartott ez a garázdálkodás. Az emberek rettegve lépték át a város határát, mert az át­kozott rablók éjjel-nappal talpon vol­tak. Evidenciába tartottak minden em­bert, akinél egy kis pénzmag föltéte­lezhető volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom