Esztergom és Vidéke, 1904
1904-12-04 / 96.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 96. szám. Vasárnap, deczember 4. r A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjeleptk Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETESI ÁRAK I ívr — — — — 12 kor. — fii. FM — — — — 6 kor. — ÜL | Nagy**i1 évr* — — — — 3 kor. — ÜL Df*. akAm ártt: 14 fii. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség- és kiadóhivatal Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadok : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC (hova a kéziratok, előfizetésen, nytlüerek es hirdetések küldendő ; Kossuth Irajos (azelőtt ßuda) utca 485. száu). —Kéziratot nem adunk viasza. ><$— Kisipar, háziipar. Esztergom, december 2. A napokban az a híradás jelent meg a sajtóban, hogy Tallián földművelésügyi miniszter a jövő óv tavaszán a városligeti mezőgazda- sági múzeumban háziipari kiállítást rendeztet, amely vásárral lesz egybekötve, nyilvános szemlére kerül minden, amit a tél folyamán a háziipari kurzusokon készítenek. Mert ha kevés szó is esik róla, de lal- vainkban igen sok helyen még mindig folyik az a dicséretreméltó akció, hogy a nép télen át köny- nyen elsajátítható téli keresetforrást ismerjen meg és a hosszú tél kényszerű kegyelmét kenyérszerző foglalkozással váltsa föl. A földmivelésügyi miniszter, mikor a tavaszi kiállítás és vásár eszméjét végrehajtani rendelte, azon szempont vezette, hogy széles körben megismerjék a háziipari készítményeket és vásárolják is, meg az a szándék is vezeti, hogy már eleve tárgytalanná váljék egy olyan vélemény, mintha a mezőgazdasági háziipar a kisipar megrontására lenne. A kiállítás nyilván fogja tanúsítani. Hiszen a mezőgazdasági háziipar sem nem gerálja, sem készítményeivel nem tünteti fel, mintha a szakbeli iparral versenyezni tudna és akarna. Mert nem is akar azzal versenyezni. Célja az, hogy ott, ahol a nyersanyagok kéznél vannak, ahol van fűzfa, ott kosarakat, ahol van nádas és sás, ott kasokat, gyékénytakarókat készítsenek. Felhasználják az eddig jobbára alomnak felhasználódott kukorica-csuhát, eszkábálnak a házi szükségletben felhasználható dolgokat. Szóval, csak arra veti magát a mezőgazdasági háziipar, amire a mezőgazdasági foglalkozásban van szükség. Az ipar nem veti magát arra, mert nem is találja meg számítását, hogy például csemegeszőlő szállitására alkalmas fűzfa kosarat, baromíi- kiállitásra szükséges kasokat és a nyerstermények forgalomba hozására szükséges tárgyakat előállítsa. Ez nagyon alkalmas téli foglalkozás a tétlen földmivelőnek. A kisipar szorult helyzetét ugyan azzal még senki sem motiválta, hogy a föld- mives ember egyébként is jobbára csak a maga szükségleteinek céljaira télen által valami munkával eltöltötte az időt. Aminthogy P'- Svájcban egy csöppet sem szorította* meg az óraipart, hogy a Szentgotthárdhegy körüli svájci falvacskák lakói megannyi órake- rék-készitő háziiparosok, pedig hol állunk még mi attól és viszonyaink szerint sohasem leszünk ott, mert nálunk a háziiparnak egész más és speciális a célja. Minálunk a mezőgazdasági háziipar, ahogy kontemplálva van, nagyobb tiszteletben tartja az iparüző ekziszten- ciáját és nem konkurál vele semmi téren sem. Mind több helyen rendeznek már mezőgazdasági háziipari kurzusokat. Tavaly is száznyolcvanig volt. Ezen a télen a számuk még jobban szaporodik és érdekes jelenség, hogy egy-egy ilyen kurzusra már a közel falvak dolgozni szerető földmi velői jelentkeznek. Néhány kilométert taposnak nap-nap után a hóban, hogy megtanulják a kosárkötést, a kosár fonást, egy kis faragást, mert úgy veszik észre, hogy ha nem csordul, hát csöppen s télen, mikor oly vékonyan gurul a garas, aki a két kezemunkájából él, nagy kedvvel fogadja a munka- nyujtó, a bár kis keresetet nyújtó alkalmakat. És e kis szociális akcióban megszívlelendő vonás, hogy a falunak gyöngébb nemét is foglalkoztatja. A falu asszonyainak, leányainak is ad dolgot. Nekik való működési tért jelöl ,-a háztartási foglalkozás keretében jut nekik háziipari foglalkozás. A gyümölcs és zöldség feldolgozási és eltartási módjai ismertetésével juttatja őket uj ismeretek birtokába s ennek nyomán uj keresethez. Azért szeretettel nézzük éppen a szervezkedés idejében a falu népét, ahogyan a téli akciót fogadja és fölkarolja. Mindez megindítván azt igazolja, hogy csak a foglalkoztatás alkalmát kelletett megadni ami népünknek : hajlandósága feléje fordult. Reménységgel sorakozik és ajka hálaszóra nyílik az iránt, ki jobb sorsukat nemes törődéssel, nagy előre látással mind több és többnek szerzi meg, hogy télen által ne a tétlen' sivárság ködös gondolatai csüggesszék, keserítsék lelkét. K. — íz „Esztergom is lile" tárcája. A rozmaringról. Irta: VERNEK LÁSZLÓ. Nincs a magyar népnek kedvesebb virága ennél. A leányok rozmaringgal mennek a templomba. Öreg asszony könyörgésre, menyasszony esküvőre nem megy rozmaring nélkül. Hanusz István érdekes etnográfiái szokásokat ir a Virágokról való könyvében: A Jászságban piros almába tűzve a menyasz- szony maga adja a rozmaringot a hívogató vőlegény kezébe. Hogy ez legyen a lakodalomba terelgető. Pestmegyében fia a rozmaringot kiteszik az ablakba, az annak a jele, bogy ott eladó lány van. A Mátra mentén a rozmaring csak leányzót illet meg, mert az a szüzess- ség jelképe. Somogybán nem régiben minden lakodalomban tizenkét bokor rozmaringot állítottak, bogy min- don meghívott vendég egy szálat vigyen baza a lakodalom emlékéül. A Csalóközben nemcsak a vőfélyek kezében van rozmaring, hanem piros vagy kék szalaggal ékitve minden vendég kap belőle. Az erdélyi magyarságnak nem oly kedvelt virága, mint a magyarországi magyar népnek. Azt mondják, bogy a rozmaringot az avarok legyőzetése után honosították meg Magyarországban. De ez nem egészen bizonyos. Mert azt is mondják, hogy a Spanyolországig elkalandozott magyar vitézek hozták onnan magukkal. Sőt azt is állítják, bogy II. András keresztes seregeinek tetszett meg ez a virág annyira a szentföldön, hogy nélküle nem akartak haza jönni. Mondják vé6ül azt, hogy nagy Lajos hozta Olaszországból. Ez a legvalóssinübb. Kevésbé lehet annak az állításnak hinni, bogy a törökök ültettek volna nálunk legelőbb rozmaringot. Torda-Aranyos vármegyében azt mesélik Szent László süvegéről (mikor a tordai baaadékon átugratott) leesett a rozmaringszál és a sziklában gyökeret vert. Mennyi szép nóta van a rozmaringról íme néhány mutatóba : Eölszántattam kertem alatt a mesgyét, Bekerítem rózsafával a szélét, Közepébe rozmaringot helyezek, Melléje meg nefelejcset ültetek. Szagos a rozmaring Lehajlik az ága, Gyere kis angyalom j Üljünk árnyékába. jNem megyek, nem megyek ; Rozmaring árnyékba, Összetörik ruhám, Szoknyám kerek alja. Más, kissé szomorúbb nóta a rozmaringról ez : Megüzentem az édes anyámnak, Rozmaringot kössön a lányának, Két szélére két szép rozmaringot, Közepébe bokros búbánatot. Bezárhatod rácsos kis kapudat, Nem taposom többé udvarodat Vethetsz belé rozmaringot, rózsát, Nem szedem le többé gyenge ágát. Csintalan kis nótácska ez is : Fölszántottam kukorica-földemet, Vetek bele rozmaringot eleget, Rozmaringot leszedik a szagáért, Ezt a kis lányt elveszik a jussáért. Ez még csintalanabb : Rozmaringos a kötőm, Van már nékem szeretőm, Rozmaringos a szoknyám, Hogy a babám nézzen rám. Szép, érzelmes nóta, apáink talán a kottáját is tudják : Rozmaringnak olyan a szokása, Télen nyáron zöldellik az ága, Leszakasztják, kórórá változik, Az én szivem hozzád kívánkozik. A rozmaringot nemcsak a nép énekli dalaiban. Költőink közül Czuczor, Bajza, Tompa, Arany, Tóth Kálmán szép költeményeket Írtak róla. Arany a „Méh zománca“ cimü versében a méhecske a rozmaring bokrán pusztul el. Ennek a növénynek hazája Spanyol- ország. Kasztiliában egész erdőség van belőle. De el van terjedve sokfelé. Egy magyar zarándok a szentföldön is dús tenyészetben látta. Még Ausztráliában sem ismeretlen. Nagyon gyakori Görögországban, Olaszországban, Franciaországban hajdan fűszerül használták a rozmaringot és már Nagy Károlynak kiváló gondja volt arra, hogy termesszék. Az angoloknál szokás karácsony estén rozmaringgá^ szórni tele a szobát. Trieszt táján még újévkor almába szúrják és úgy járnak vele házról házra köszönteni. Csehországban ifjú lányok temetésén van nagy alkalmazása, Stájer- országban pedig a lelépő biró ad rozmaringszálat az utódjának, mely bizonynyal azt példázza, hogy minden hatalomnak vége szokott lenni. A rozmaringgal bűbájos ostoba asz- szonyok kurnzsulni szoktak. Ma csak illatos víznek gyártására használják. A méhek felette szeretik, azért a méhesek körül ültetni igen alkalmas. Hálásak vagyunk a rozmaring iránt, kedvelt virága a magyar népnek: a fiatalságot ékesíti és hej ! de sokszor róla szólott bánatos vagy vigabb nótája.
