Esztergom és Vidéke, 1904
1904-12-01 / 95.szám
Esztergom, 1904XXVI. évfolyam. 95. szám. Csütörtök, deczember I. A VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. áv / fe EsAíie *vr — FM évre — N«fij*<l évre Előfizetési árak : /Xv'i/ iQ u. _ h/Q^i ■ r-^A — 12 Vor. — 6 kor. — Hl. — — 3 kor. — Ül. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. r Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0K0PP GYULA és BRENNER FERENC. EáVe* «v.Aiii Ar«: 14 ill. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, iiylllterek és hirdetések küldendői Kossuth hajós (azelőtt Buda) utca 485. szán). —Kéziratot nem adunk viasza. •-<$— Szociális nevelés. Eddig úgy volt nálunk, hogy amint az iskola kapui bezáródtak a távozó tanítvány mögött, tizenöt éves korában kilépett az életbe és a szülői házon kívül sehol, semmi irányban nem kapott útmutatást, mikép rendezze be a jövő életét, hogyan folytassa az elemi iskolában megszerzett és az életben oly fontos ismeretek kiegészitését. A szülői ház néha működött is ez irányban és jótékony hatása érezhető volt az ifjú fejlődésének későbbi szakában ; ámde aki egyedül nőtt fel, vagy félárván, ahol hiányzott az édesanya szeretetének melege, vagy a családapa tekintélye és szigora, avagy ahol a szülőkből hiányoztak a nevelésre oly hatásos értékes tulajdonságok, ott a nevelés vagy helytelen irányt vett, vagy pedig az ifjú felnőtt, mint az erdő fája, amelyet senki se nemesit. Nem is olyan régen volt, hogy e helyzet viszásságát belátta egy, a kormányzat élén álló nagynevű férfiú és sietett támogatásával az országban ifjúsági egyesületeket szervezni. A jó példának meg is volt a sikere. íme, azt látjuk, hogy az országban szépen szaporodnak és fejlődnek az ifjúsági egyesületek, ahol az iskola porát lerázó ifjú uj otthont talál, magának való levegőt és társaságot és elkerüli a mételyt, amely magános utján hozzá tapadna. Ezzel azonban még nincsen befejezve a fiatalság nevelése a gyakorlati életre, hátra van még egy nem kevésbbé fontos teendő : a szociális nevelés befejezése. Mindenki tudja, hogy nagy eszmék, uj gondolatok, forronganak s a kor haladásával mindinkább tért foglalnak a nép közt is. Mint a legtöbb elméletben, úgy az uj ta- nokban is sok a kivihetetlen es a gyakorlatban meg nem valósítható, az életbe át nem ültethető eszme és gondolat, amelyet túlbuzgó vagy önző célok szolgálatában álló elemek visznek a nép közé és megmérgezik vele annak lelkületét, útvesztőbe csalogatják, ahonnan nincs többé visszatérés. Ennek kell elejét venni a népnek a szociális eszmékre vai ó kioktatásával, ami a lelkészek és tanítók elsőrendű feladatai közé tartozik. Igen : a felnőtteket is kell oktatni a szociális igazságokra, az önsegély különféle módjaira, a jelenkor nagy szociális jelentőségű eszméjére, a szövetkezésre. Fel kell világosítani a népet a termelés, a tőke és munka viszonyáról, hogy a rombolás munkáját végző telforgató elemek meg ne ingasság a népet a jog és törvény, a tulajdon tiszteletében. Fontos és kiválóan nehéz feladat ez, de elsőrendő nemzeti érdek is, hogy ez becsületesen teljesítessék az arra hivatottak által. Feiv ilágoüodoti, okos nép törtet előre csak biztosan a nemzet nagy céljai felé ; ilyen képes csak nagy feladatok megoldására. A többféle nyelv által széttagolt nemzetben az egyesitő erőt, a vezető szerepet csak azok tölthetik be sikerrel, íz „Esztergom és Iliié" tárcája. MENY ÉS POKOL. Aldtam minden istenséget, Amely oly sok lelket éltet, Csakis egyben kételkedtem : Soh’sem kittem másvilágot Csak azt, amit szemem látott. Kerestem én menyországot, Hová oly sok angyal szállott, Oröktüzét a pokolnak. Ezt nem láttam a föld alatt, Azt meg merre felhő haladt. Magasba tört gondolatom, Hogy talán majd felfoghatom Azt, mi rejtve szemünk előtt: Merre lehet, hol az a hely, Hová lélek száll vezekel. Hiába volt törekvésem, Biz én a célt el nem értem, De hitem mind’ erősebb lett, Hogy köztünk van a meny, pokol. Áldás béke köztünk honol. Szívben hordunk eget, poklot, Ki melyikbe, a mit oltott. Szivemben ég a pokol lángja. Szivünk mélyén hű szeretet Nyit meg szemünk előtt eget. Szőllősy Géza. A táltosok. Irta: ZÖLDI MÁRTON Kohoska Palit nem lehetett rendes mértékkel birálni. Nagy szélsőségek találkoztak benne. A legjobb gazda és a legnagyobb korbely volt egy személyben. Ez utóbbi tulajdonsága periodikusan lépett fel nála. Néba hónapokig szinét se latta a korcsmának. Aztán egyszerre hirtelen, impulsive jött rá a korcsmá- zás. Bevette magát valahová korcsmába, vendéglőbe, vagy csárdába, s ki sem mozdult addig, mig a pénzibe tartott. Ivott és itatott. Huzattá a nótáját rogyásig. Tele rakta az asztalt üvegekkel és gyertyákkal, s kileste a legjobb alkalmat, hogy mindenestől felboríthassa. Aztán kezdte élűiről. Olyan félúr, félparaszt volt. A mellett élelmes kupec, ki ésszel járt a vásárra. Most is két gyönyörű almásszür- kével állított be a korcsmába. A korhely természete volt felül. Már másod- napja ivott. Csodásán győzte. A cimborák kidőltek mellöle, egy kettő kereket oldott. A téli nap korai estje már leszállt, mikor azon vette magát észre, hogy egyedül maradt. Még a cigányok is elkéredzkedtek. ! Kohoska Pali mindenhez érzett kedvet, csak ahhoz nem, hogy haza menjen. Birtoka úgy 3 óra járásnyira feküdt a Kerekréten. Külömben agglegény volt. Nyugtalanul tekintgetett körül , a tágas ivóban, melynek egyik sarok- asztalánál három gányó kucorgott. í Gányónak arra mifelénk a feles dohánykertészt nevezik. Van ebben az elnevezésben valami gúnyos, kicsinylő vonatkozás. A szántó vető ember nem tekinti magával egyenrangúnak azt, aki nem arat, aki a munkaidőben csak ko- csizza a dohányt. Az — nézete szerint — csak olyan babra munka. A három gányó aznap szállította be a dohányt. Meg is kapták a pénzüket s egy kis áldomást iddogáltak. Csak olyan szegényesen, egy-két litert mindegyik. Csak a hire kedvéért. A legtöbb pénzt Füstös Tamás kapta. Szorgalmas, takarékos gányó volt, aki kevés előleget szedett ki az uraságtól. Száznegyven forint ütötte a markát. Nagyon meg volt elégedve magával és a világi renddel. ; Úgy egy óra múlva Roboskának megint akadtak cimborái. A cigányok újra előkerültek. Duhaj kedve sziiajon kezdőit lüktetni. Kendeite az italt nyakra főre. Hangosság, vigasság töltötte be az ivót. — Eb fél, kutya fél! — hangzott Kohoska ajkairól. Majd megfizeti, aki reggelig alszik ! Koczintottak és ittak. Rendesen, szakadván, mintha napszámba csinálnák. De úgy éjféltájban Kohoska Pali arra a szomorú fölfedezésre jutott, hogy elfogyott a pénze. Az apró is, a nagy is. ügy látszik, nem hozott eleget. A mulató kedve pedig nagyobb volt, mint akikben az ellentálló képesség erős nemzeti öntudattal párosult s akik gazdaságilag is uralják a hegemóniát. A nevelést tellát folytatni kell ? jelzett irányban az iskola falain kívül is : künn a gyakorlati életben. K. Az én házam, az én váram. Hazánkban a városi élet ellen mindig szokás felhozni, hogy a városban lakás egészségtelen s hogy a közegészségügyi viszonyok arány- lagosan fejlettebb volta dacára is a városi nép egészsége sokkal silányabb mint a falusié. Ennek a tételnek igazságába bele is szoktunk nyugodni. Mert hiszen sok embernek tömeges együtt lakása az egészségre ártalmas hatások egész sorozatát fejleszti ki. Nem átíitom, hogy* nem igy van. Azonban az is kétségtelen, hogy a városi életnek a tömeges együttlakásból származható hátrányait nagy mérvben lehet csökkenteni, sőt majdnem egészen hatálytalanná tenni a magán lakásviszonyok okos berendezése által. BL’ggli ■■JlJLl». . __- .!Jg. ■ v alaha. Ez nem jó dolog, ezen segíteni kell. Segített is ; igazi korhelymódra. Odament a gúnyok asztalához. — No atyafiak, ki akar kendtek közül lovat venni ? Füstös Tamás félénken szólalt meg : — En is vennék, mert éppen szándékom van. — Nohát eladok két almás szürkét. Nézze meg kend. Külömbet a nagyapja sem látott. Hótig elparádézhat vele ! Füstös Tamás megnézte a holdvilágnál a két remek almásszürkét. Semmi ivadéka nem volt lókupec, de azért felismerte, hogy helyes két jószág. Almában se látott szebbet. — Mennyi pénze van ? Kérdezte Ro- boska. — Száznegyven forintom : k&ngzott a válasz. — Tyüb, a rongyos miatyánkját a kódús vitézségének, az kevés ! Akkor nincs vásár! — Már pedig nekem nincs is több pénzem. Kohoska kidüllesztette a mellét. — Igazán nincs ? Kérdezte gyanakodva. — Mária ucscse ! — Adja ide! Üsse meg a menykő! Megkötötték az alkut. Füstös Tamás hazavitte a két almásszürkét, Kohoska Pali pedig otthagyta az árát. Mindez reggelig megtörtént minden baj nélkül. A gányó faluban nagy hire járt a Füstös Tamás két almásszürkéjének. Csodájára jártak. Bámulták és irigyelték.
