Esztergom és Vidéke, 1904

1904-11-27 / 94.szám

1904 november 27. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (94 szám) 3 X. Kerületben. Búcs, Dnnamoes és Bátorkesz. Kilép- i tek : Szalai Ferescz nagy, ifjú Rédly Gyula és Lajos János tar., megválasz­tattak : ifjú Rédly Gyula, Tauber Mi­hály (új) és Szeghi Pál (új). Xi. Kerületben. Köbölkút,Kisujfalu, Sárkány és Gyiva. Kilépett: Berényi József, megválaszta- tott: Hogenbuck Ferenc; (új). XII. Kerületben. Kőhidgyarmath, Kicsind, Libád, Ké- ménd és Bény. Kiléptek ; Holi Gergely, Hegedűs Béla és Mocsi Imre, megvá­lasztattak : Hegedűs Béla. Verbok Már­ton (új) és Bankházi Vincze (új). XIII. Kerületben. Farnad és Nagy Öl ved. Kiléptek. Feíchtinger Sándor és Melisek István, megválasztattak : Csupor István (ríj) és Feicktinger Sándor. XsV. Kerületben. Bárt, Kéty és Kúrál. Kilépett: Saliai Miklós, megválasztatott: Uray István (új)­XV. Kerületben. Magyar és Német Szölgyén. Kilép­tek: Ivanits József és Kis József ifj. meg választattak : Ivanics József és ifjú Kis József. se?»» nsmsv jas&t^ Ijrsteü ítoáao take: — József Ágost föherczeg megyénk vadászaihoz. József Ágost föherczeg vármegyénk vadászaihoz a következő sorokat intézte : „Vadásztársak ! Édes­atyám nevét viselő szanatórium egye­sület nemes céljainak valósitására sors­játékot rendez s ebben a vadászokra gondolt. Azok között egy művészi ér­tékű vadászfelszerelést fog kisorsolni, JSeregeljünk össze a nemes célra. Sies sünk a tüdővész ellen való oly tömeges harczban ! Legyünk mi is azok között, kik beteg testvéreink, lionfi.társaink éle­tét megmenteni törekszenek. Mutassuk meg, hogy vadászsziveinkben szent ér­zelmek honolnak, hiszen minden vásá­rolt sorsjegy egy két tégláját szerzi a szanatóriumnak, melyben szegény bete­geink enyhülést és tán gyógyulást is fognak lelni. Őszinte vadászüdvvel, József Ágost föherczeg s. k.“ — Katalin estély. Minden izében sike­rült estélyt rendezett f. hó 23-ár, Kata­lin napján az esztergomi katholikus kör. Már fél hét órakor majdnem zsúfolásig megtelt a kör házának nagyterme válo­gatott hölgyközönséggel. Az estély egy kedves zongora nyitánnyal vette kezde­tét. Kiváló jártassággal és szabatosság­gal játszották: Reviczky Erzsiké és Magurányi Ditta, kiknek bőven kijutott az elismerő tapsokból. Ezt dr. P> ehászka Ottokárnak, a modern katholicizmus arany szájú hithirdetőjének, Amerikáról tartott szabad előadása követte. Érde­kes, hogy a mindnyájunknak szereteté- ben részesülő kiváló férfiú különös elő­szeretettel foglalkozott az amerikai vá­rosok és Esztergom fejlődési viszonyai­nak összehasonlításával s bebizonyította azt, hogy mily szűk látókörrel bírunk mi akkor, midőn városunkat fejleszteni törekvő igyekezetünkben azt képzeljük, hogy Amerikát utánozzuk. Azután a Yankeek hazáját mutatta be arról az oldalról, hogy abban nincs külömbség úr és paraszt közö t, nincsenek társa­dalmi kasztok, mert ott mindenkit egyenlővé tesz a cselekvő életnek egye­düli fentartó eszköze: a munka. A munkáról beszélve, azt jegyezte meg, bogy ez a maga lázas mivoltában kevés teret enged az értelmi intelligentia ki­fejlesztésére, amely céllal külömben maguk az államok sem törődnek és csak az egyedüli szerencse, bogy a mikor az államok a bitélet iránt is érzéketle­nek, a bitközségek szabadon fejthetik ki az emberi erkölcsökre nézve feleme löen hatásos törekvéseiket. Megdöbben­tően festi az üzleti szellemek szabad vállalkozásainak cselekvését az emberi élet biztonságával szemben és 'irtózta- tóan bú statisztikával mutatja ki, hogy Amerikában évenkint kár.y és hány ezer ember lesz a vasúti szerencsétlen­ségek áldozataivá tisztán azon üzleti elv következtében, amely minden válla­kózására azt a jelszót Írja: Az idő pénz ! A majdnem egy óráig tartó elő­adást, mely szokatlanul bővelkedett hu­moros részletekben is, szűnni nem akaró tapsokkal és tTjennel hálálta meg a körnek közönsége. Dr. Probászka élve­zetes előadása után Brenner Juliska művészi zongora kísérete mellett Berli- ott 9 ik (A—moll) hangversenyét Nemes- szeghy István képzőintézeti zenetanár játszotta állandó és feszült figyelem mellett. Nemess seghy mestere a vonónak. Játékát könnyedség és elegancia jellemzi a klaszikus tudás mellett és amint hal­lottuk, az elismerő tapsok után a kör tagjai azon kívánságuknak adtak kifeje­zést, hogy olyan tehetségnek, mint ő, többet kellene a nyilvánosság elé lépni. Brenner Juliska zongora kísérete min­denben perfekt, kellően alkalmazkodó és általában oly finom volt, hogy a zongorának hangjai szinte ölelkez;ek a kitünően kezelt hegedű hangjaival. Ezu­tán vacsorához ült a társaság és ezt követőleg táncra perdült a fiatalság, világos virradtik. — Konferentia beszed. Prohászka Ottokár dr. ma d u. 5 órakor Budapes­ten az egyetemi templomban tartja első conferpntia beszédjét. — Felolvasások a kath. kö'ben. Vet­tük az alábbi meghívót. „Megbúvó Az Esztergomi Kath. Kör 1904 december 1., 8., 15., 22. napjain saját helyiségé­ben zenével és énekkel kapcsolatos fel­olvasásokat rendez vetített képek kísé­retében, melyekre T. címet s b. család­ját tisztelettel meghivja az elnökség. I elolvasó : dr. Csárszky István ur. A felolvasások ideje: december 1., 15., 22. napjain esti 6 óra; dec. 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás jubileumán tar­tandó ünnepély ideje : délelőtt 11 óra. Tagoktól bevezetett vendégeket szíve­sen látunk. — Adományok a népkonyhára. A nép konyhára való adakozások, mint öröm­mel jelenthetjük már is megkezdődtek. A legelsők köpött van Frey Ferencné és Hamar Árpádné úrnő. Az előbbi 20 koronát, az utóbbi 4 koronát küldött ezen emberbaráti célra. — Felolvasás. Az érsekujvári újon­nan alakult kath. Kör f. hó 20 án tar­tott első estélyén Dvihally Géza hely­beli lapszerkesztő sikerült és köztet­szést aratott felolvasást tartott. — Adomány. Néhai Fried Arnold nagytözsde tulajdonos elhalálozása al­kalmából a Trieszti Ált. Bizt. társaság koszorú megváltás címén a Chevra Ka- disebának és az Erzsébet jótékony nő­egyletnek 50—50 koronát adományozott. — Sajtóvád A győri törvényszék, mint sajtóbiróság csütörtökön Ítélkezett Bártfay Géza, a „Szabadság“ szerkesz­tője felett, a Kovács József volt pár­kányi, ezidőszerint komáromi ügyvéd sajtóvádja ügyében és Bártfay Gézát 3 heti szabadságvesztésre ítélte s el­marasztalta ezenfelül az összes költ­ségekben. Ugyanekkor volt dr. Thu- ránszky Lajosnak Bártfay Géza elleni ügyében a tárgyalás, mely Bártfay felmentésével végződött, — Rehab Utálva. Brucsy János szesz­gyáros ismert bünfenyitő ügyé­ben, melyben hamis esküvel volt vá­Csak ka már nem dobban szivem, Olyan helyre temessenek, Hol madarak énekelnek. Bpest. 1904.. oki. 25. Szőllőssy Géza. Misii? Most, hogy felkerestem azt a régi külvárosi házat, melyben egy pár évig laktam, mint kis gyerek s melyre mint ifjúságom s gyerek csinyjeim fő terré­numára mindig kedvesen emlékeztem, eszembe jutott ez a szomorú történetü magas barna fiatal ember. * * Reggelenként mikor iskolába siettem a homályos kapu boltozat alatt mindig találkoztam vele. Ö befelé jött, én ki­felé mentem, fázósan mindig ugyan­abban a feltúrt gallérú őszi kabátban jött. Egyenesen hónapos szobájába sie­tett, melynek ablakai az udvarra nyil- tak. Ide rakták a ház lakói, kik több­nyire zöldséges kofák voltak kosaraikat, nagy esernyőiket. Valahányszor találkoztam vele min­dig valami sajátságos félelem vett raj­tam erőt. Egész nap nem láttuk csak reggeleuként mikor jö't. Egyebet nem igen tudtunk róla. A mindent tudó Rézi néni, az öreg kofa sem tudott többet mondani mint azt, hogy valami firkász s mindig hozzá tette, keserves lehet ennek a szegénynek egész éjjel fenn lenni s az apró betűkből enüyit össze Írni, hogy ez reggelre újság legyen. Ablakai mindig levoltak függönyözve. Nagyon csendes ember volt. Ha olykor elvétve jött valaki hozzá, hevesen,beszélt, néha hallatszott csak nevetése. Hyenkor az egész ház arról beszélt, hogy ma ugy- látszik jó napja lehet, mert nevetni hallották. Ebből azt következtettem, hogy nagyon gonosz ember, mert lám Péter bácsi Rézi néne férje, ki jó em­ber s szintén a piacon árult, mindig nevet, mindig tréfálkozik, sőt néha tré­fából kevesebb su'yt tesz a mérlegbe, nekünk pedig mindig ad egy-egy almát ha segítünk neki kihordani. . . A mindig lefiigönyzött ablakon egy este rést vettem észre. Eélve sompolyog­tam oda s felkapaszkodva a kosarakra benéztem. Jól emlékszem iró asztalánál ült s maga előtt egy képet, úgy hiszem fényképet tartva mosolygott. Beszélt a képhez, szeretettel simogatta meg. Majd lehajolt, megcsókolta. Egy selyem borí­tékba téve, elrejté fiókjában. Aztán me­reven ült, arcza meg meg rándult nehéz könycseppek gördültek le halvány ar- czán. így ült perczekig míg nem egy kÖnycsepp ölében fekvő kezére hulva magához téritette. Lopva torié le köny- nyeit mintha látná valaki. Kiegyenese­dett, elő vett egy vastag könyvet s mintha tanulna fennhangon olvasta. Nekem oly siró kedvem támadt. Haza szaladtam s szepegve húzódtam megegyik sarokban. Nem tud'am megérteni hogy mi lehet az, mi sírásra késztette őt. Hiszen nem bántotta senki, s hiszen a nagyok soha­sem sírnak, atyámat sohasem láttam sírni, hiszen csak mi gyerekek sírunk, csak nekünk fáj. Majd ha megnövünk mi sem fogunk sírni. Mi bánthatja hát a bácsit ? Megsajnáltam. Megszerettem, barát­jává szegődtem. Ezután reggelenkint mindig köszöntem neki. 0 néha-néha megsimogatta hosszú göndör hajamat. Később már behívott szobájába is. Pi­ros ceruzát, aranyos krajcárt adott. Mindinkább megszerettem. Nagyot néz­tem akkor midőn egy alkalommal este felé azt mondta, hogy már menjek haza, neki dolga van. Ajánlkoztam neki, szomo­rúan mosolyogva mondá: dolva, a kir.“' curia, mint legfelsőbb bíróság a napokban döntött és pedig aképer, hogy a semmiségi panaszok elvetésével helybenhagyta a győri kir. ítélőtábla Ítéletét, mely a bűnvádi per- rendtartás 326. § ának 1. pontja alap­ján, vagyis az alapon mentette fel Brutsy Jánost, hogy a vád tárgyává \ tett cselekmény nem bűncselekmény, i Ezzel a kínos ügy végbefejezést nyert és Brutsy Jáno-n ik a hosszas meghur­coltatások után megadta a legfelsőbb bíróság az elégtételt. — Iskola megnyílás. Miután Bátor- i keszin a kanyaró járvány megszűnt, az | iskolák nov. 22-én megnyíltak. — Öngyilkos aijegyző. Nógrádon, Mosso- nyi Gyula községi jegyző házánál a napokban Haynaly Kálmán nyugalma­zott járásbirósági aljegyző, a ki Mosso- nyiéknál látogatóban volt, anyonlötte magát. Hátrahagyott levelében tettének okául, nagy nyomorát hozta fel. Állás­hoz nem tudott jutni és csekély nyug­dijából egyedül nem volt képes nagy családját eltartani. — Hevenyfertőző kórok. Esztergom vármegye területén november hó I. felé­ben az alábbi hevenyfertőző kórok for­dultak elő. Hökhurut: Szölgyén. Vor- kény : Esztergom, Lábatlan, Kőhidgyar- niaf, Párkány. Torokgyík: Esztergom, Karva és Libád. Roncsoló toroklob: város Lábatlan, Pilis-maróik, Párkány, Szölgyén, Typhus: Esztergom, Tokod- Ebszőny, Csolnok, DoroRi, Bajna, Nagy- ölved. Kanyaró: Esztergom váro=i, To- kodi bánya, Csolnok, Sárisáp, Nyerges- ujfalu, Bátorkesz, Párkány Kéménd, Nagyölved, Kétyi puszta, Barti puszta, Köbölkút. Bárány himlő: Farnad Sá­risáp. — Állategészségügy. Leányváron a sertésvész fellépett. Kisujfalu község területén a ragadás száj és körömfájás megszűnt. OsscirrTLolr.. AZ ENEK. Oh be milyen szép az ének ! Énekelnek ifjak, vének, Csak én vagyok, aki csendes, Kinek nem kél ajakán dal, Ki némán küzd bánatával. Oh be miiyen szép az ének! Az éneklők vígan élnek. Bo dog az, ki a fájdalmát Dalos szóval dalba fojtja, Mintha buja nem is volna. Óh be milyen szép az ének ! Gyönyörködik benn a lélek, Ha hallgatja, amint járnak Holdvilágos, csendes este A legények lányos helyre. Óh be milyen szép az ének! Menyasszonynak, vőlegénynek, Ha dal zeneg édes ajkán S énekszóval mosoly között Hebegik, mit titok födött. Óh be milyen szép az ének Ha rohannak a vitézek. Mindenfelé halált osztva, Tömegesen vészbe, harcba, A lobogót fennen tartva. Óh be milyen szép az ének! Temetőbe kit kisérnek, Tán annak is könnyebb a sir, Ha fölötte énekelnek A gyászolók, hivő lelkek. Oh be milyen szép az ének ! Egyebet éü. nem is kérek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom