Esztergom és Vidéke, 1904

1904-11-27 / 94.szám

Esztergom, 1904.

XXVI. évfolyam. 94. szám.

Vasárnap, november 27.

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.1

Előfizetési árak :

Ei'vr — — — — 1— kor» — fii.

— — 6 kor. — fii.

Névr# — — 3 kor- — fii.

E -lyAso érő: 14 liiSzerkesztőség és kiadóhivatal:

Felelős szerkesztő :

r^rkn/nrvr* (hova a kéziratok, előfizetései, nylllterek és hirdet&eií küldendői

Dr. PRO KOPP GYÜLÄ. ' 0 , , .

Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca

Laptulajdonos kiadók :

485. szán).

Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. ,,„k

Dohánygyárat Esztergomnak.

Esztergom, nov. 24.

Öt hete mintegy annak, hogy vezető cikkelyben foglalkoztunk egy dohánygyár létesítésének kérdésévei.

Elmondottuk, hogy körülbelül egy éve annak, hogy egy délmagyarországi dohánygyár további fennállása kérdésessé vált, s hogy egy év óta kisérjük élénk figyelemmel a kérdést, mely a közel jövőben aktuálissá kezd válni, s hogy két uj dohánygyárnak építése befejezett tény, csupán a hely kérdése a vitás még, egyben pedig felhívtuk a város ügyei intézőinek figyelmét, hogy ne mulasszák el az alkalmat megragadni.

Nem tudjuk a véletlennek műve-e, avagy mi adtuk cikkünkkel meg az impu'sust, de röviddel cikkünk megjelenése után laptársunk, a Váci Hirlap is hasonló tartalmú cikkelyben hivta fel a közfigyel met, az illetékes tényezők figyelmét, s mig a mi felszólialásunk, amiként a jelek vallják nyom nélkül elenyészett, addig Vácott, laptársunk felszólialása visszhangra talált, mit azon körülmény látszik igazolni, hogy miként laptársunk

le" larcá a

egyik utóbbi számában írja, a váciak máris érdeklődnek, sőt lépéseket is tettek, hogy az épitenaő két dohány gyár egyike Vácott építés sék, mivel a pénzügyminiszternek határozott szándéka, hogy a budapesti dohánygyárakat kitejepitse a lővárosból, miért is a ferencváro-i dohánygyár egy részét már is beszüntették. Ebben a dohánygyárban mintegy négyezer ember dolgozik, mely gyárat három részre szándékoznák felosztani. A miniszternek az a terve, hogy az uj dohánygyárakat a főváros közelébe telepítse le.

Lehet, hogy történtek ez ügyben valamelyes lépések, miről nekünk tudomásunk nincs, de ha történtek is, úgy bizonnyára nem oly méretűek, mint amilyent a kérdés fon tossága megkövetel, erre enged legalább következtetést vonni azon körülmény, hogy bár élénk figyelemmel kísérjük a dohány gyár kérdését, megfelelő mozgalom indításról hirt nem hallottunk.

A fórumon, a zö'd asztalnál állandók a jajveszékelések az 'általános elszegényedés miatt. Szóval idehoznánk mi a világ összes gyárait, hogy a közvagyonosodást emel- FßiFOVBZBlSSBk.

jük, de midőn tenni kell, kevésbbé Esztergom, november 26.

buzgólkcdunk. Tegnap zajlottak :e a megyebeli

A dohány gyár kérdése most községekben a törvényhatósági bivált akuttá s ha nem mozgunk zottsági tagválasztások, melyek eredidejekorán, később hasztalan lesz ményéről más helyen számolunk be.

minden lépés. : Jelen sorainkban az ellenzéki párM T-//- , 1 , . 1 «.1 tok azon, egesz a fanatizálásig

T Főispánunk számtalan esetben ta- - 0

mijeiét adta már annak, hogy a eljárásáról akarunk megemléváros felvirágzását mennyire szi- kezni’ ameK szerént’ nllként ludó- áén hordja, s nem egyszer győződ- «»óink arról beszámolnak, a jelen link meg már arról, hogy a sajtó Politikai helyzetnek a valótól telje- közérdekű felszólalásait mindenkor eltérő és sötét cinekkel! ecsetemmel szokta kísérni ott »elésével valóságos rémitgetéseket híd tenni kell, mindenkor az éísők v'[tek Vrgoe.

között van. Ő méltóságához intéz- Nincsen reá jogunk, de nem is zük e sorainkat, midőn kérjük, akarunk ezúttal országos politikát

tegye meg a legsürgősebb lépése- &ni. de midőn azt ,átJuk' hoR)’ a két, de intézzük főképen a város vak szenvedélytől felkorbácsolt vt- polgármesteréhez, midőn figyeljnét dekl úgy, mint a fővátosi el.enztki az elmondottakra felhívjuk. ’ Tegye sajtó ^híreszteléseivel és sensatió meg a szükséges lépéseket még hajhászásávaí a társadalmi rend meg- ha azoknak a várt eredménye nem bontására törekszik, hogy aztán az is lesz meg, mert erős meggyőződé- a céi’ melVnck szolgálatában áll síink, hogy ha a város kö- diadalmaskodjék, s midőn azt látjuk, zönsége minden kínálkozó alkalmat llog-v azon ál hírekkel kezében és megragad anyagi érdekeinek javi- szájában az ellenzék a társadalmi tására, elvégre még is csak fog rendet, békét, politikai hangulatkel- valamit kapni. téssel igyekszik felforgatni, hiva__ n ■ tásunk és kötelességünk a tendentió------- ! sitással szemben az állásfoglalás. S

J

elenet egy bohém asztalnál.

Irta : PÁSZTOR JÓZSEF.

Miska a „Fáklya“ cimü szépirodalmi és művészeti lap jeles tollai, munkatársa asztalunknál ült s egy csomó papírlap hevert előtte. Fényes üzleteket kötött a Brunner Mór és társa kiadó céggel, mely cég vörös és zöld füzetekben fejlesztette az ízlés és morált s a szakácsnők és szobacicák romantikus vágyait elégítette ki a „Vörös grófné“ vagy „A barlang titka“, „A félkezű. haramia“, vaSV „A fekete rém“ s hasonló cimü regényekkel, melyekben sok volt a szerelem és a vér, szeretkeztek és öltek benne fesztelenül minden lapon.

Miska türelmetlenül verte tollát az asztalon álló vizes pohárhoz s hozzám fordult:

— Hol az ördögbe marad az a Kalá- ber Tóni ?

— Mit akarsz vele ?

— Pompás üzletet kötöttem a vörös Brunnerrel; nyolez forintot fizet egy nyomtatott ívért.

— De mi köze ehhez Kaliber Tómnak •

— Kiadtam neki albérletbe a regényírást s kap minden ívért három forintot s én addig irom a „Fatime, a kelet gyöngye, vagy az indiai kakadu“ cimü regényt.

— Mi köze a kakadunak Fatiméhez ?

— Semmi: most legalább még nincs de a eitn pompás, mi '?

Kaliber Tóni éppen most rohant be a kávéházba. Egy csomó kéziratot dobott le az asztalra. Leült, a haját felborzolta s derült arcai nézett Miskára.

— Nos ? —• kérdezte Miska.

— IJgy ölök, mint egy spanyol inkvi- zitor, felelt Kaliber Tóni; — ma reggel héttől kilencig harminc embert küldtem a másvilágra s valamennyit erőszakos halállal; a természetes halált egyáltalán mellőzöm.

— Egészen jó rendszer ; a tüdővéI szes alakok kultusza lejárt, a fiatal

Dumas-val ; csak öljön, szúrjon, vágjon és mérgezzen.

j Kaliber Tóni a kéziratokat rendezgette az asztalon s gyönyörködve néI zett a teleirt lapokra s közbe-közbe

S felkiáltott.

; — Micsoda fordulatok ! Micsoda meseszövés ! . . . Megbajlok magam előtt. I Mikor tegnap haza mentem, még magam sem tudtam, mit írok. Leültem s elkezdtem Írni . . . Komor, sötét fellegek úsztak az égen, a gróf — feltétlenül gróffal kell elkezdeni, — kinyitotta a kertajtót és rémült arccal meresztette szemeit a sötétségbe . . .

— És azután ? — kérdezte Miska.

— Azután ? A többi már magától jött, csak a kezdet nehéz ; a harmadik oldalon már el szöktettem egy apácát s megöltem egy ulánus főhadnagyot.

— Nagyon szép, határozottan az — felelte Miska, — ha ön igy fog haladni, felemelem ivét egy fél forinttal.

Kaláber Tónit elregadta a hév.

— Fogadni mernék önnel, hogy egy óra lefolyása alatt nyolcvan embert megölök a regényemben.

— Helyes, fogadjunk. Aki kevesebbet öl meg egy óra alatt, az fizeti a teát. Adolf! két teát, rummal, citrommal, tejjel, mindennel ! — Én folytatom a Fatimét; nekem nehezebb szerepem lesz, mint magának — szólt

! Tónihoz, — mert az én históriám kele- ! ten játszik, a muzulmánok pedig tudvalevőleg hosszú életkort érnek el.

Kaláber Tóni neki feküdt az Írásnak, a körmeit rágta vagy két percig, azután lepeckelte a tollat a papirosra s gyorsan irta egymásután a sorokat.

Miska teljes nyugalommal szívta a cigarettáját s nagyokat hörpintett a teából. Már eltelt egy negyedóra s

nem irt egy szót sem. A Kaláber Tóni teája eihült, de már a huszadik halálesetnél tartott. Miska pedig csak most fogott hozzá az Íráshoz

Kaláber Tóni lihegett, izgatottan lóbázta a fejét a hangosan ismételte, amint kivégzett egyet egyet.

A néger inast megütötte a guta. A hercegnő ... a hercegnő . . . együtt rohan a halálba Alfrédjával . . . titkos gyűrű . . . méreg ... A kopasz bankárt vérében találják meg a hálószobájában . . . negyven! Nos, no--, hány van önnek? fordult idegesen Miskához.

— Még nincs egy sem, — felelt Miska és teljes nyugalommal folytatta tovább az Írást.

— Akkor megnyertem a fogadást, megnyertem a teát! — kiabálta diadalmasan Kaláber Tóni.

— Az bizony lehet, — szólt Miska és az órára nézett, — de még van öt percünk.

Kaláber Tóni az órára pillantott. Öt perc jó — szólott s idegesen folytatta tovább az írást. Öt perc, nagyon jó . . Mórt, a hü szolgát lassóval fojtják meg a praireken. Wellington tanárt skalpi- rozzák, belehal János, a pxípos megszökik a Molp elől, de azért meghal, meg kell halnia, igen, belefullad a mocsárba, a Pacupasok nagy mocsarába.

Kaláber Tóni homlokán csurgott a