Esztergom és Vidéke, 1904

1904-11-20 / 92.szám

KS/.TliRGOM VJDÉKK. (92. »za«: 1904. november 20 táblája c i ni ét egy csekélyke „és társa« toldalékkal ellátva egyszerre ismét menten, mint újszülött cég szerepel a kereskedelmi világban anélkül, hogy hitelezőinek egy fillért is fize­tett volna. Sőt mi több'; hitelének zsilipjei újra megnyílnak és a kompa- nistával gazdagított cég akadályta­lanul halad tovább azon csapáson, melyen a »régi* cég oly szép si­kerrel haladt. Téved pedig, a ki azt hiszi, hogy a > társnak« nagy tőkéje, mint az üzletben elhelyezett, adott volna az üzletnek uj alapot és len­dületet. A kompanista, — ha létező személy is, akkor a régi üzlettulaj­donosnak a sógora vagy valami más rokona, aki csak a nevét köl­csönzi a bukottnak, egyébbiránt marad minden a régiben, csak éppen a hitelezők vesztik el a pénzöket, melyet elég vigyázatlanok voltak a a szédelgőre bízni. Nem ritka az eset, hogy a bukott kereskedő ily módon tizszer változtatta a különben tisztességes eljárás mellett is jól jövedelmező üzlete cégét. Hogyan lehetséges, hogy az első esetnél rajt nem veszt az illető ? - — kézdezi a be nern avatott. — Hi szeri ez csalás. Persze hogy az ! Tisztára kriminális cselekedet. Hogy a gyakorlatban mégis büntetlenül lehet elkövetni, annak oka főleg az, hogy a hitelező ritkán jelenti fel az ilyen szédelgőket. A feljelen­tésből ugyanis csak költségei és utánjárásai keletkeznének, anyagi hasznot pedig nem érne el vele. Mert a cégeket változtató, szélhá­mos kereskedő — mielőtt ráadná fejét a bűnös manipulációra — gondosan elrendez mindent úgy, hogy a hitelezők követelésök egyet­len filléréhez se jussanak. A kiját­szott kárvallottak előre is meg lé­vén győződve a megtorló lépések anyagi meddőségéről, a feljelentés­től tartózkodnak, kivált abban az esetben, ha a csaló kereskedő adós­ságának bármily csekély hányadát ajánlja fel kiegyenlités fejében. Azonban még egy kérdés tódul fel. Miként lehetséges, hogy az a kereskedő, aki már egyszer igy ki­játszotta hitelezőit, újabb hitelhez jusson ? — Ez tagadhatatlanul a dolog érdekesebb része. Válasz helyett rá kell mutatnunk legelébb is arra az eljárásra, me­lyet a nagykereskedők, gyárosok a hitelnyújtásnál követnek. Tegyük fel, hogy ösmeretlen kereskedő! ezeknél árut rendel. Utánvéttel vagy j készpénzfizetés mellett való rende-j lések a ritkaságok közé tartoznak, ! mert még a legtehetősebb cégek! sem rendelkeznek annyi tőkével, i hogy hitelezzenek, maguk pedig: készpénzen vásároljanak. Kevés kivé- ! tellel minden kereskedő rá v->n í utalva a hitelre s aki ezt. tőlük megtagadja, alig számíthat arra, hogy kereskedővel üzletet köthessen. A nagykereskedő vagy gyáros te- hát informálja magát a hitelt kérő! bonitása felől. Ha azon a helyen,1 hol a hitel tkérő lakik van üzlet-1 barátja, úgy annál szerzi be az információt, mely rendesen meg­bízható is. Azonban csak elvétve fordul elő, hogy a hitelezőnek az illető helységben olyan üzletbarátja jván, akitől tárgyilagos, megbízható {tudósítást várhat. Kénytelen tehát j valamely tudakozóiroda szolgálatait : igénybe venni. j S itt elérkeztünk ahhoz a kényes [ponthoz, mely a csalásokra felhasz- ! nálható hitel magyarázatát adja. | Mert már szívesen megengedjük, 1 hogy a kereskedelmi információ- i irodák nagyobb része lelkiismere- j tesen fogja fel feladatát, elvitázha- i tatlan, hogy sok olyan tudakozó- | iroda van hazánkban, mely fődol- j gának az információért járó dij be­szedését tartja, nem sokat törődve adott tudósításának helyességével. Sőt számos olyan esetet is tudunk, ahol az információ-iroda szövetke­zett a csaló kereskedőkkel és ró­luk a legkecsegtetőbb, de legha­zugabb tudósításokat küldték szét ama számos nagykereskedőnek és nagyiparosnak, kiket a szt^hámosok áldozatukul kiszemeltek. A hiszé­keny hitelezők csak akkor vették észre a becsapást, amikor már áruik­nak és pénzüknek csak hült helyét találták. Nem változtat a dolgon semmit, ha a tudakozódó-iroda jóhiszemű­pánné elnöklete ala.tt: Andrássy Já­nosáé, dr. Áldori Mórné, dr. BuriánJá- nosné, dr. Berényi G-yuláné, Brenner Józsefné, Burány Ernőné, Büttner Ró- bertné, Csupor Istvánná, Frey Fe- rencné. dr. Földváry Istvánná, dr. Göncy Béláné, Haán Rezsőná, Hess Rezsőné. dr. Hulényi Győzemé, dr. Horn Ká- rolyné, dr. Janies Imréné. báró Jeszenák Istvánná, özv. Laczkó Pálné, Marosi Júzsefné, Magos Sándorné, Magurányi Józsefné, özv. Mészáros Károlyné, Nie dermann Józsefné, Nedeczky Miklósné, Oltósy Lajosné, dr. Prokopp Gyuláné, Reviczky Gáborné, Scliönbeck Mihályné, Szecskay Kornélné, özv. Szvoboda Ro­mánná, Yaszary Lászlóné, Yimmer Im­réné, Walter Károly né, ATrklián Már- tonné, özv. Zubcsek Mihályné. Különös buzgalommal működnek az egyesület érdekén, Oltóssy Lajosné, Brenner Józsefné, dr. Burián Jánosáé, Hess Rezsőné és Özv. Zubcsek Mihályné. Az esztergomi járásban következő hölgyek működnek közre az egyesület érdekében. AYál Adolfné, Hosmann Bé­láné, Dvoraesek Rezsőné, Becherer Je­nöné, Szolák Imréné, Dózsa Árpádné, Tokodról, ATadászfy Jenőné és Szilágyi Bertalanná Pilismarótliról, Hartmann Pét°rné, A^aszary Antalné Nyerges- Újfaluról, AVilsch Károlyné, özv. Müller Józsefné és Müller Ernőné Süttöről, Stern Hermanné, Breuer Zsigmondné, Ei senstädter Ignáczné, László Jánosné, Rényi Miklósné, AYendland Miksáné, Spalding Gusztáváé, Karner Antalne és Aralil Erigyesné Lábatlanról. A párkányi járásban : Özv. Székes- váry Józsefné, dr. Glaser Zsigmondné és Stampay Jánosné Köbölkút. B. Bo- ronkay Jenőné Sárkány, Hartmann Mártonná Gyiva, Kobek Kornélné Bátorkesz, Geiger Ferencné Nána, Usz- tanek Antalné Puszta Csenke, ifjuRédly ; Gyuláné Duna-Mocs. Bizton hisszük, bogy a nemzeti nép- mentő feladatnak ilyen nemes3zivü gárdával nagy sikere lesz. Tanítók gyűlése. ! A Párkányi-esperes kerüle'i r. kath tanitóság f. hó 10 én t irtotta meg ren­des őszi gyűlését Párkányban. A kelle metien idő dacára szép számmal jelen tek meg a tagok, kik szt. mise hallga-g tévedett, mert e tévedésnek a itelező épp úgy issza a levét, íiotha bűnös szándék vezette volna z informátort. Mindezekből kitűnik, hogy a csa- trd cégátruházások szabályozásánál ét elvet nem szabad szem elől i éveszteni. Első sorban gondoskodni: el!, hogy az ilyen csalások egyet-1 3n egy esetben se maradjanak j legtorolatlanul, mert csak a biz- j os bünhődéstól való félelem ijeszt- I éti el a gonosz szándékuktól eze- et az úri ruhába bujtatott brigan- iákat, másodszor meg nem kell dózni ama nagy seprő használa- ! ától, melylyel a kereskedelmi in- ^ 3rmáció-irodák Augias istállóját laposan ki lehet tisztogatni. T. T. ! ármegyénk hölgyei a tüdőbetegekért — Saját tudósitónktól. — A József főherceg Sanatorium Egye- ület védnöke, József főherceg meleg- angú fölhívással fordul vármegyénk ölgyeihez, hogy segítsék a népszana- oriumok létesítését s e végből a jóté- onycélú sorsjáték sikere érdekében lakuljanak meg Esztergom megyében 3 a hölgybizottságok. Értesülésünk szerint az egyesület zoknak, akik nemes célját pártolni ietnek, a foHrc^g védnök aláírásával művésziesen kiállított oklevelet kapnak, zenkivüí az egyesület ügy rója le Ládáját, hogy azon hölgyeknek nevét, kik a legkiválóbh tevékenységet fej­ik ki, a népszanatóriumok márvány- áb Iáján örökíti meg. Értesülésünk zerint Esztergom városában a hölgy- dzottság már megalakult, az esztergomi ■s párkányi járásban az egyesület fel- livásai most mennek széjjel. ^egjegyezzük> hogy a szanatóriumi Yólgybizottsági tagság anyagi kótelezett- éggel nem jár, hanem azzal az erkölcsi íötelezettséggel, hogy az egyesület imberbaráti akciója sikert lásson, hogy i tagok a maguk őrállomásán lelkes íarcosai legyenek a tuberkulózis elleni iüzde lemnek. Esztergom városában a következő hölgyek működnek közre az egyesület érdekén. — Horváth Béláné föis­— Ugyan ne játsza az engedékenyt, nagyon jól tudom, hogy ha maga jó­szántából meg nem tenné, hát hiába kérném, vagy ahogy maga mondja, pa rancsolnám De igazán beszéljen már. Tudom, hogy erősen cigarettázik, hát itt van. Odanyujtott egy cigarettát. A hadnagy mosolygott. — Igazán nagy kegy. Köszönöm. Hát most belevágok a mesébe. Bizony, ha igy folytatom, még megesik velem, hogy egy szép napon lehúzzák rólam a csá-zár kabátját és elküldenek valami arab kávéházba mesemondónak. De most már mesélek. Ltigyje el Margit, oly kimondhatatlan jól esik, hogy elmondhatom magának, mert maga megérti és átérzi. Ha vona­kodtam is eddig, azt azért tettem, mert — hogy úgy mondjam — féltem ezt a dolgot profanizálni. Tudja, az ilyen, — talán némelyek szerint bolondos — történethez han­gulat kell. Igen bizony, hangulat. Nagyot szitt a cigarettájából, kezé­vel elhessegette a füstöt és folytatta : — Ma azt hiszem, képes leszek el­mondani. És biztosan tudom, hogy maga szívesen hallgatja meg, csak az fáj, hogy elfogom szomoritani. Mert szo­morú, nagyon szomorú történet ez. Tudja milyen jó barátom volt Richard. Olyan önzetlen jó barátságot el sem tudok már képzelni. Pedig bizonyos dolgokban épp az ellenkezőm volt, de olyan jól kiegészítettük egymást. Amióta ismertem, az ő lelkülete mindig a misz tikus, komor dolgok felé hajlott. Talán már örökölte azt a beteges melancholiát, vagy minek nevezzem. A mellett foly­ton tépelődött, gyötörte magát elér­hetetlen ábrándokkal. Néha azt hittem, fülig szerelmes, egy kis idő múlva olyan cinikus volt, mint egy akasztófavirág. Talán három éve ismerkedett meg egy emberrel. A nevét ne kívánja. Nem mondhatom meg. Tagadhatatlanul nagy tehetségű férfiú volt. Tudományos bú­várkodásokkal töltötte az idejét, tudós volt és vagy talán inkább „de“ szalon­ember. Hát ez ritka. De még kiválóbb volt az az ember egyben. Me^és hip­notizőr volt. Egyáltalában nem volt közönséges ember. Richarddal ezek úgy­szólván feltalálták egymást. Azóta min­dig vele volt. Régi megfigyelésem, hogy az ember a beszédben végre mégis arra viszi a szót, a mi őt legjobban és legújabban érdekli. így volt ez Richardnál is. Láttam, hogy őt hallatlan módon érdeklik a hipnotizmus tüneményei. Hogy any­nyira megkapta őt a dolog, oknak elég volt az, hogy sok még a megmagyarázha­tatlan benne. Mikor egy este hazajött és fáradtan leült, nem, talán helytelenül mondom, hogy fáradtan. Nem, nem testi fáradt­ság volt az. 0 ly an szellemi petyhüdtség lehetett, ami aztán nyomot hagy az ember külsején is . . . Szóval én megkérdeztem. És ő felelt. Azt hiszem, talán elég érdekesnek fogja találni, ha elmondom, mit beszélt ne­kem akkor. És feleletet sem várva, merően a füstbe bámult a lány feje felett s mint­egy magának beszélt tovább. — Richard az asztalra támaszkodott, sajátságos előrehajló helyzetben, ahogy azt ő szokta és körülbelül ezeket mondta . . . azaz dehogy körülbelül, hisz most is a fülemben cseng minden szava . . . Barátom, mikor először elaltatott, az annyira hatott rám, hogy alig tudok az érzéseimről számot adni. De meg­próbálom. Nagyon rossz volt az első kísérlet. Pedig — hiszen tudod — sokszor el­készültem már rá, sokszor elhatároztam magam és tisztán a saját akaratomból vetettem magamat alá. ' Kitűnő, érzékenyen reagáló medium vol­tam. Alig érintette egynéhányszor a kopo­nyámat, már is éreztem, milyen különö­sen hat rám. így ment ez egynéhány per­cig. Folyton éreztem, mint végzi raj­tam a „p*su okát, mint érintgeti egyes helyeken a fejemet. Aztán beszélni kez­dett hozzám. Valami közönyös, monotón alaphangon beszélt. Láttam én őt kü­lönben, amint mást hipnotizált és min­dig azt a hangot használta, de milyen különösnek tetszett az mikor nekem beszélt úgy ! ! Többször egymásután mondta : I — Már igen álmos ... a szemei becsukódnak ... a tagjai olyan nehe­zek mint az ólom . . • (amint ezt mondta, rögtön éreztem is . . .) az egész testében zsibbadtságot érez . . . már alszik is ... és igy tovább. Roppant furcsán éreztem magam. Valami nyomasztó, kísérteties érzés fogott el, meg mintha marokkal szorí­tották volna össze a szivemet. Úgy éreztem, mintha egy óriási űrben le­begtem volna és messziről, nagyon messziről jönne felém a hang . . . Nem hallottam már mást, mint az ö hangját . . . aztán nem tudom mi volt tovább. (Folytatás és vége köv.) Kőhalmy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom