Esztergom és Vidéke, 1904
1904-11-17 / 91.szám
2 KSZTfeKCJQlvl a* V1DÉKK l91. szám, ■ 1904. november 17 ros jövője kedvezőbb csillagzatba jutott. Adja Isten, hogy úgy legyen. Cenci. A törlesztéses kölcsön. A statisztika adatai szerint nálunk a kisbirtok óriási módon meg van terhelve s minthogy a vidéki pénzintézetek, különösen a félre eső helyeken jelzálogos követeléseik után még mindig 80/(yos kamatot szednek, a kisbirtok óriási adót fizet évenkint a tőkének. A mai gazdasági állapotok szerint a földmives 8°/q-os kölcsönt meg nem bir. Ha egy kissé el van adó sodva, a legjobb esetben valamikép talán előteremti a kamatot, de arra, hogy a tőkéből is törlesszen, alig gondolhat. Történjék már most valami a gazdálkodástól elválaszthatatlan szerencsétlenség, szekere egyszerre megakadt, majd mélyebbre süllyed, mig az adósság és perköltség tengerében el nem merül. Kétségtelen tehát, hogy az ela- | dósodott kisbirtokosokon segíteni kell és pedig minél előbb. Erre az egyetlen mód olcsóbb pénz és lehetőleg törlesztéses kölcsön nyújtása. A magán pénz kamat- lábját törvényileg leszállítani sok szempontból nem ajánlatos, annál is inkább, mivel pangó gazdasági életünk mellett a pénz úgyis rengeteg módon felhalmozódott úgy a nagy, mint a kisebb vidéki pénzintézetek acél szekrényeiben. A felhalmozott tőke elhelyezést keres. A nagyobb kínálat már az idén is mérsékelte volna, különösen vidéken a kamatlábat, ha a nagy szárazság folytán beállott kedvezőtlen gazdasági eredmény a pénzszükségletet nem fokozza. Ebben az évben tehát nem lehet arra számítani, hogy a vidéki pénzintézetek a mostani kamatlábat mérsékeljék s igy a kisbirtokos terhei nek könyitését csakis a nagyobb pénzintézetek törlesztéses, olcsóbb kül hagynám itt az előadást. Hidd el, a boldogsághoz estik megelégedés kell és egy nyugalmas rév, a családi élet. Én csak a családi életnek élek, legnagyobb örömem, ha hazamegyek feleségem és gyermekeim közé. A nőm köt, varr, én pedig a gyerekekkel foglalkozom, vagy újságot olvasok. Ó, a családi élet a családi élet mindent pótol. — Akkor neked igen jó feleséged lehet! — Nincs párja, hidd el, hogy nincs párja. Szegény leány volt, szerelemből vettem el. De egy milliót ér. Takarékos és igénytelen, a ruháit mind maga varja, s nem is kell neki több legföl- lebb kettő egy esztendőben. S úgy tudja rendben tartani a házat, hogy a fizetésem egyharmada megmarad. Ő tanított engem a valódi hasznos életre. Ha rágondolok, hogy mire jutottam volna Schaffer Gizivel, akkor szinte szégyenlem magamat. S ezzel folyt a hencegés az ő nyárspolgári voltával úgy, ahogy hajdanában hencegett idealistaságával. A hivatalban, meg onnan e menet Peval barátom egyébről sem beszélt, mint az ő viszonyáról Schaffer Gizivel. Hogy miből állt ez a nagy szerelem, azt ma sem tudom. De tény, hogy mindennap megvárta őt a próbánál s hazakisérte. A szép leány hallgatagon ment mellette. Hogy szerette-e az elegáns fiút: Miért ne ? Szerette kölcsönének igénybevételétől remélhetnek. A törlesztéses kölcsön a vidéki pénzintézetek, avagy magánosok kölcsönével szemben kétségtelenül olcsóbb. Kevesebb az évi teher s mégis törlesztődik a tőke ; de ezen előnye mellett vannak hátrányai is, melyekre rámutatni különösen most, midőn a kisbirtok egyre fokozottabb mérvben veszi igénybe a törlesztéses kölcsönt, nem tartjuk felesleges munkának. Az első azon nehézség, melylyel a törlesztéses kölcsön kieszközlóse jár. A telekkönyvek, kataszter s egyébb adatok hiteles alakban beszerzése először is költséges, másodsorban időt igényel. Ekkor kerül a sor a megszavazásra s azon feltételek teljesítésére, melyhez a hitelező pénzintézet a már megszavazott kölcsön kifizetését köti. Ezen feltételek legsulyosabbja, hogy mindannyiszor kiköti a telekköny vileg közös tulajdon megszüntetését, vagyis telekkönyvi elkülönítését, a mi ismét hosszabb időt vesz igénybe és tetemes pénzbe kerül. Mig mindez megtörténik, hónapok múlnak el s minthogy a kölcsönt igénybe vevő azt hiszi, hogy rövidesen megkapja a pénzt, nem fizeti egyébb adósságai kamatját, be is szokták perelni, *ami által újabb tekintélyes fizettség zúdul a nyakába. Ha mindezen átesett, megkapja a pénzt, mely a földhitelintézeteket megillető különböző kiváltságokkal egyetemben összes ingatlanaira rá van táblázva. A visszafizetés ideje 30—50 évre szól. A kölcsönt igénybe vevő tehát nemcsak magát, hanem még unokáit is megterhelte, de ez egymagában nem volna a legnagyobb baj. Sokkal kellemetlenebb azon nehézség, melylyel az ekként megterhelt ingatlanok szétosztása, szét- darabolása jár. Aki ismeri a viszonyokat, tudja,, hogy a magyar kisbirtok rövid idő alatt minő átalakulásokon megy át, részint adás-vevés, részint öröklés utján különösen azóta, amióta megszűnt azon régebbi szokás, midőn a leányörökösöket első sorban kész pénzzel elégítették ki. Minden nehézség, melylyel az ingatlanok telekkönyvi állapotának rendezése jár, aránytalan visszahatással van az ingatlanok forgalmi becsértékére. Minthogy pedig a törlesztéses 30 — 50 évre szóló kölcsönök az ily ingatlanok szétdarabolását, egyes részeinek tehermentesítését nagy- ban megnehezitik, az ingatlanok a forgalomban okvetlenül veszítenek értékükből. A törlesztéses kölcsön tehát csak nagyobb kölcsönök és nagyobb ingatlanoknál ajánlatos • néhány száz koronás kölcsön igénybe vételénél hátrányai teljesen ellensúlyozzák olcsóbb voltát. Egy másik baj, hogy törlesztéses kölcsönök közvetítésével újabban nagyon is gyakran megbizhatatlan egyének foglalkoznak, kiknél a fő dolog, hogy a hozzájuk forduló aláírja a meghatalmazásnak nevezett szerződést, mely szerint kötbérnek nevezett közvetítési dijat kötnek ki maguknak az esetre is, hogy ha a kölcsönügylet létre nem jön. A pereknek egész serege bizonyítja, hogy ily létre nem jött ügyletek fejében mennyi »kötbér* vándorol a hangzatos cimek alatt működő ügynökök zsebébe, dacára annak, hogy a kölcsönért náluk járt falusi atyafiaknak szolgálatot nem teljesítettek mert a bíróságok az ily perekben különböző gyakorlatot követnek, hol az egész, hol a fele kötbért ítélik meg. Ha az eladósodott kisbirtokosokon segiteni akarunk, nem elég az erre vállalkozó nagy bankintézeteket törvényes kiváltságokkal ellátni, hanem arról is kell gonkoskodni, hogy az ily kölcsönök igénybe vételét egyrészt megkönnyitsék, másrészt olcsóbbá tegyék ; ezen kölcsönök közvetítését pedig oly egyénekre bizzák, kik az egyszerű földmivelő ügyefogyottságával vissza nem élnek. Felhívás Magyarország összes támláihoz és tanitóegyleteihez. A Párkány vidéki r. kát. tanítóegyesület sürgősen felkéri Magyarország összes tanítóit és tanítóegyesületeit s legfőképen pedig azon kétszáz tanítóegyesületet, amelyek 1901. év november havában a tanítói nyugdíjtörvény tárgyalása előtt rendkívüli gyűléseket tartottak, s amelyek felirataik útján akkor aktióba léptek, hogy most a végső szükség óráján, midőn a népoktatási törvény- javaslat ismét a Ház asztalára kerül, s jobb vagy balsorsunk eldöntéséről lesz szó, ismét actióba lépjenek. Kartársaink! Most még nagyobb megaláztatás vár mi reánk, mint három év előtt, amit hallgatással fogadni gyávaság volna. A kormány különbséget akar tenni az állami és felekezeti tanítók között. Mig azoknak törzsfizetését 1000, 1400, 2000, addig a mienket 800 koronában állapítja meg. Ez oly égbekiáltó sérelem és megaláztatás, amit szó nélkül hagyni, törvényerőre emelni nem lehet. Fel tehát kartársaink! Fel, újabb cselekvésre ! Újra gyülésezní felesleges! Hanem amire kérjük, azt tegye meg minden tanító és tanitóegye-ület. Saját énünk, javunk és j óvónkról van szó, félre tehét a közönyösséggel! E sorok átolvasása után az egyesületek jegyzői még azon napon szerkesszék meg egyszerű (bélyegtelen) felirat alakjában egyesületeik nevében saját országgyűlési képviselőjükhöz intézendő kérelmeiket, s nevük aláirásán kívül Írassák alá az egyesület elnökével s küldjék fel képviselőjüknek, de azonnal. Azon tanitó- társaink pedig, akik országgyűlési képviselőjük tartózkodási helyén laknak, kérjék fel személyesen, e testületileg a közel jövőben tárgyalás alá kerülő ügyünk pártolására, megvédelmezésére. Mindkét esetben c-ekély bevezetés és befejezésből álló toldalék mellett a felirat m gva ez legyen : 1. Mondja ki a törvény, hogy a fe szerelem nélkül ; mint a szegény leányok azt az embert, aki feleségül akarja venni. Ám Pevál barátom nem tudott eleget beszélni róla, hogyan szereti őt viszont. S mindenképen tudott szerelmének valami ideális tiszta színezetet adni. Segítségére volt ebben, hogy szülei semmit sem akartak tudni arról, hogy egy ballerinát vegyen el, ő pedig kész volt szülei akaratával is szembe szállni. Minden szaván látszott, hogy kéjeleg az önzetlen szerelem gondolatá ban, inponált önmagának elfogulatlanságával, melylyel szerelmese állásán túl teszi magát, s nem riasztja őt vissza a hordár aj)ós és a varróleány sógornő sem. Majd egy utolsó kísérletet tett, hogy szüleit megbékélje: rábírta Schaffer Gizit, hogy hagyja ott a balettet. Isten tudja, milyen nehezére eshetett a leánynak az az áldozat s miből fizette ezentúl, három esztendőn keresztül a ház bért. De megtette és finom arcán ezalatt az idő alatt is játszott a finom mosoly és megjelenése ezentúl is elegáns volt. Nos és ezután egyszerre csak megszakadt közöttük a viszony, Peval Gyula megbékült a szüleivel, elvette szerelemből azt a lányt, akit szülei az ő számára választottak, Sabäffer Gizi pedig mosolyogva ment vissza a színházhoz, ahol továbbra is a menyasszonynak csúfolták. Nem tudom miért, de ez a leány) akinek szivén rúfc megcsalatása nem ejtett sebet, aki békén és mosolyogva állította helyre életében a statusqus-t, megmaradván változatlanul annak, szegéi ynek, becsületesnek és elegánsnak : tisztelettel töltött el. Annál szánalmasabbnak láttam azt az ellumpu^odott embert, aki most is henceg, érzeleg, kacérkodik önmagával és komédiázik másoknas. Szerettem volna szabadulni tőle, de mint annak idején a regényével, úgy tolakodott most a valóságával. Minden áron illusztrálni akarta az ő szóval festett idilljét, megakarta mutatta az ő csudái itos feleségét és a nyugalom révét, ahogy otthonát nevezte. Másnap értem jött s elvitt a lakására. Egy Zöldfa utcai régi ház második emeletére vezetett. Meghúzta a zsinó- ros csöngetyü rézkörtéjét; egy piszkos cselédleány nyitotta ki az ajtót. Az előszobában olcsó, feslő, megfoltozott pokróc volt felteritve. Letettük kabátjainkat, kalapunkat, s benyitottunk. Barna jutte-függőnyők tűntek a szemembe legelébb, majd egy puszta fa1, melyen apró tükör lógott. A padló fehérre volt sikálva, a ripsz székek a kopott abrosszal leboritott asztal körül kínos geomatriai pontossággal voltak felállítva. Minden egyes bútordarab korhadt volt a használtságtól s szinte kiáltott róla a tisztaság. Bántó, rideg, lelketlen tisztaság, melytől megfagy minden érzés. Peval le akart ültetni de a világárt sem mertem a geometriai félkört megrontani, féltem, begy az asszony valahonnan előront és ö-szeszid. Az asszony különben nem jelentkezett, kimi volt a konyhában. Peval barátom ragyogó arccal a bámulat bangj <n magyarázta, hogy a felesége igen barátságos vendégei irányában, de amig a dolgát el nem végezte, az Istennek sem mutatkozik. Közben megmutatta egyik gyerekét. Egy bamba, hihetetlenül csöndes ötéves fiút, aki lekuporodott a földre s apró öklét a szájába tömte. Végre nyílt az ajtó s megjelent az asszony. A hideg futott végig a hátamon. Könyörtelenül összeszoritott ajakkal kívánt jónapot s szeme pillantása egyszerre ráterj^dt az egész szobára. Észre is vesz valamit, mert szó nélkül kiment, egy töriőrongygyal tért vissza s megtörülte az ablak fáját. Ez az asz- szony folyton a porra vadászik, mániákus tisztasági dühben szenved. Amellett ő maga hihetetlenül lompos és piszkos, elhízott alakján C3ak úgy lógtak a ruhád «rabok s ahogy száját kinyitotta, a tisztátalan fogak sárgán- feketén villogtak ki belőle. Keze föl
